Magyar Hírlap, 1984. október (17. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
MAGYIIR Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM mi. október 2. KEDD 3 Nyilatkozatok, értékelések Gromiko és az amerikai vezetők találkozóiról (Folytatás az 1. oldalról) megtartott találkozóiról szólva azt mondotta, hogy azon érintették a kétoldalú kapcsolatok kérdéseit, a regionális kérdéseket és a fegyverzetkorlátozás témáit is. Ezek a problémák Gromikónak Reagan amerikai elnökkel megtartott eszmecseréjén is felmerültek. A külügyminiszter szerint a lehetséges eljövendő tárgyalásokon olyan megállapodásokra kell jutni, amelyek „mindkét fél számára előnyösek”. Ezeken a tárgyalásokon kell tisztázni, milyen tettekre van szükség a két fél részéről — mondotta, utalva Gromiko szovjet külügyminiszternek az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elmondott beszédére, amelyben Gromiko leszögezte: az amerikai fél hangváltása nem elegendő, a szavak helyett tettekre van szükség. Az amerikai fél igyekezett ezt úgy „átalakítani” a tárgyalások során, hogy „mindkét fél tetteire” szükség van. Schultz határozottan tagadta, hogy az amerikai fél a tárgyalásokon felvetette volna: hajlandó elfogadni az űrfegyverekre vonatkozó, a Szovjetunió által javasolt moratóriumot. Derűlátóan nyilatkozott azonban arról, hogy előbb-utóbb sor kerülhet az űrfegyverkezésről, illetve a fegyverzetkorlátozás egyéb témáiról folytatandó szovjet—amerikai tárgyalásokra. Ha Reagan elnököt újraválasztják — mondotta Schultz —, a kormánynak „ugyanazt a stratégiát kell folytatnia, mint most” — vagyis „realistának, erősnek kell lennünk és készen kell állnunk arra, hogy konstruktív megállapodásokat tudjunk kidolgozni a Szovjetunióval”. „Olyan helyzetbe kell kerülnünk, hogy ne öncélú egyezményeket kössünk, hanem ki tudjuk várni, hogy csak akkor írjunk alá megállapodásokat, ha azok megfelelőek a mi számunkra” — hangoztatta az amerikai külügyminiszter. A vasárnapi amerikai lapok nagy teret szenteltek Gromiko washingtoni megbeszélései értékelésének. A The New York Times ismert publicistája, James Reston úgy vélekedik: a Reagan Gromiko találkozóban a legjelentősebb fejlemény az, hogy egyáltalán létrejött. A megbeszélések megtörték a két nukleáris nagyhatalom közötti veszélyes csendet, azt mutatva: legalábbis abban egyetértenek, hogy minden kockára van téve, de még semmi sem veszett el. A lap egy másik cikke az amerikai fél magatartását értékelve azt írja, hogy Reagan felajánlotta: kormánya ugyan hajlandó visszatérni az előző kormányok gyakorlatához, de ennél többet nem tett. Hasonló véleményt szögez le a The Washington Post vasárnapi vezércikke is. „Gyakorlatilag semmi sem változott” — írja a lap, az előző kormányok gyakorlatára utalva. Az NSZK koránya üdvözli Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter találkozójának létrejöttét Ronald Reagan amerikai elnökkel és George Schultz külügyminiszterrel — jelentette ki hétfői, bonni sajtóértekezletén Peter Boenisch, a bonni kabinet szóvivője. A hivatalos, bonni értékelés szerint ezek a tárgyalások lehetőséget kínáltak a nyílt és higgadt helyzetfelmérésre. Természetesen a jelenlegi helyzetben még nem lehetett áttörésre számítani az amerikai—szovjet viszonyban, Andrej Gromiko vasárnap reggel hazautazott Washingtonból — jelentette a TASZSZ. (MTI, AFP) Szíria vasárnap határozottan elutasította II. Haszszán marokkói királynak azt a javaslatát, hogy hívják össze az Arab Liga rendkívüli csúcsértekezletét az egyiptomi-jordániai diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele ügyében. A marokkói uralkodó, az Arab Liga soros elnöke azt szeretné, ha a novemberre tervezett, előzőleg már többször elhalasztott rijadi csúcstalálkozó előtt a szervezet tagállamai lehetőséget kapnának közös álláspont kialakítására a múlt hét elején tett jordániai lépés kérdésében, s megelőznék az arabközi kapcsolatokban jelentkező feszültség kiéleződését. A jordániai lépést Szíria mellett Líbia is bírálta, több arab állam pedig sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy Amman előzőleg nem konzultált velük. Az Asz-Szaura című szíriai kormánylap sürgette, hogy az arab országok bojkottálják Jordániát, amiért az Arab Liga döntését megszegve elsőként újította fel a diplomáciai kapcsolatokat Egyiptommal. A helyzetet bonyolítja, hogy a térség több konzervatív állama, így Szaúd-Arábia és a többi öböl menti országok ugyanakkor azt szeretnék, ha Egyiptomot visszafogadnák az arab országok közösségébe. 1281 Javaslat arab csúcsértekezletre VILÁGHÍRADÓ A dél-jemeni államfő moszkvai látogatása (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására hétfőn rövid látogatásra Moszkvába érkezett Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt KB főtitkára, a Jemeni Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségének elnöke, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Nguyen Co Thach Tokióban (MTI) Úton az ENSZ-közgyűlés New Yorkban folyó ülésszakára, hétfőn Tokióba érkezett Nguyen Co Thatch vietnami külügyminiszter. Háromnapos tartózkodása során a vietnami diplomácia vezetője japán kollégájával, Abe Sintaróval folytat tárgyalásokat. Az atomsorompó-konferencia előkészületi ülése n (TASZSZ) Genfben hétfőn megkezdte munkáját az atomsorompó-szerződés végrehajtását vizsgáló — 1985-ben megtartandó — III. konferencia előkészítő bizottságának második ülésszaka. Az izraeli kabinet döntése (TASZSZ) Az izraeli kabinet vasárnapi ülése után bejelentették, hogy Tel Aviv — egész sor feltétel teljesítése esetén — kész kivonni megszálló erőit Dél-Libanonból. A kormányszóvivő közölte, hogy a kivonulás előtt „mindenképpen szavatolni kell Észak-Izrael biztonságát”. A jelenleg Izrael által elfoglalt libanoni területet a megszálló csapatok kivonása után az ENSZ békefenntartó erőinek és az Izrael által létrehozott „dél-libanoni felszabadítási hadseregnek” adnák át. Pakisztán hidrogénbomba előállítására is képes (TASZSZ) Pakisztán nemcsak atomfegyver, hanem hidrogénbomba előállítására is képes — jelentette ki Abdul Kadir Han, a pakisztáni nukleáris program irányítója. SZI-ülés Brazíliában (API) A közép-amerikai válság akkor oldható meg, ha mélyreható gazdasági és társadalmi változások történnek a térségben — nyilatkozta Willy Brandt, a Szocialista Internacionálé elnöke vasárnap Rio de Janeiróban. Az NSZK volt kancellárja elítélt mindenféle beavatkozást vagy fegyveres agressziót a térségben. Brandt a Szocialista Internacionálé Irodájának hétfőn kezdődött ülésére érkezett Brazíliába. I ~ [Aw?T3Zd &~!S)3n Helyhatósági választások az NSZK-ban Az SPD a legerősebb párt Észak-Rajna- Vesztfáliában, előretörtek a zöldek (MTI) Az NSZK legnagyobb lélekszámú tartományában, a 17 millió lakosú Észak-Rajna-Vesztfáliában vasárnap megtartott helyhatósági választás a szociáldemokraták győzelmét eredményezte. A választás igazi győztese azonban a zöldek környezetvédő és fegyverkezésellenes, baloldali tömegmozgalma, amely az öt évvel ezelőtti 1,5 százalékot most 3,6 százalékra növelte A fő vesztes pedig az FDP, amely tartományi átlagban nem érte el az 5 százalékot. Düsseldorfban, Észak-Rajna- Vesztfália székhelyén, felhívtuk a kormány szóvivőjét, Müller-Reiniget és arról kérdeztük, hogyan értékelik a szociáldemokraták szereplésüket. — Az SPD ugyan szavazatokat vesztett, mégis megelőzte a kereszténydemokratákat és kommunális szinten is a legerősebb párt lett. Kedvező előjelet látnak ebben a jövő évi tartományi választások előtt? — A két voksolást szigorúan külön kell választani, hiszen a tegnapi választáson helyi kérdések, közvetlen környezetük gondjai határozták meg a szavazók döntését. A mostani eredményt mégis jó nyitánynak tartjuk. — Mire vezeti vissza a zöldek rendkívül erőteljes előretörését? — Kétségtelenül nagyon sok szavazó pártolt át a zöldekhez. Ők úgy vélik, a nagy pártok nem tudnak megbirkózni lényeges kérdésekkel, elsősorban a környezetvédelemmel. — Az eredmények szerint ez az SPD-re is vonatkozik? — Igen. Bár állíthatom, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában a tartományok közül a legtöbb gondot fordítjuk a környezet megóvására. Különleges, gyors programot indítottunk el. Tárgyalunk a villamosenergetikai ipar képviselőivel. Szeretnénk elérni, hogy a hőerőművekben minél hamarabb megvalósítsák a füstgáz kártelenítését. — Elképzelhető, hogy a jelenlegi helyzetben a szociáldemokratáknak szükségük lesz a zöldek támogatására? Johannies Rau tartományi miniszterelnök nemrég azt mondta: valamennyi politikai párttal — a zöldekkel is — lehetséges a koalíció abban az esetben, ha a politikai programban meg tudnak állapodni. A kormányfő pontosabban úgy fogalmazott, azokkal a pártokkal képzelhető el a szövetség, amelyek elismerik a demokrácia alaptörvényeit. Egyébként helyi szinten a koalíció nem is lehetséges. Választási szövetségekről szó lehet, a pártok együtt szavazhatnak a főpolgármesterek megválasztásakor. Adott kérdésekben pedig azonos véleményt képviselhetnek, anélkül, hogy koalíciót alakítanának. Az efféle szövetségek elképzelhetők a tartomány helyi közigazgatásaiban. De az SPD — legalábbis egyelőre — elzárkózik attól, hogy tartományi szinten a zöldekkel koalíciós egyezséget kössön. A mostani eredmény is igazolja, megalapozottak reményeink, hogy a májusi tartományi parlamenti választásokon ismét megszerezhetjük az abszolút többséget. Karcagi Katalin E PALLÓ ülésmondat nyilvánvalóan jó néhány található Andrej Gromikónak, az ENSZ-közgyűlés most folyó ülésszakán elhangzott beszédében. Engedtessék meg, hogy e sorok írója a washingtoni politikával foglalkozó számos konkrét megállapítás közül bevezetőben azt ragadja ki, amely a világpolitika jelenlegi időszakában egyre fontosabbá váló elemről — a pszichológiai tényezőről — szól. „Azoknak, akik jelenleg az Egyesült Államok politikáját irányítják, sokat kell tenniük azért, hogy a kötelezettségvállalásaikat bizalommal lehessen fogadni” — mondotta a szovjet külügyminiszter, majd nagy nyomatékkal aláhúzta: „A Szovjetunió úgy véli, hogy csak a konkrét tettek és nem a szóbeli biztosítékok révén érhető el, hogy rendeződjenek kapcsolataink az Egyesült Államokkal.” Mindez híven tükrözi Moszkva véleményét, hogy aligha lehetséges rövid idő alatt helyreállítani a bizalmat a szovjet—amerikai viszonyban, azt a bizalmat, melyet Washington — mondhatjuk, módszeres alapossággal — az elmúlt években lerombolt. Vagyis: jó dolog, hogy Washington az év eleje óta valamelyest mérsékelte addigi élesen szovjetellenes hangnemét — maga Reagan pedig, aki elnökségének első éveiben még „zsarnoki tettekkel” vádolta, s „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, a múlt héten talán eddigi „legenyhültebb” beszédét mondotta el az ENSZ-ben —, nos, mindez jó dolog, de önmagában kevés a kedvező változáshoz. Az előbb vázolt szovjet álláspont feloldhatóvá teszi azt a látszólagos ellentmondást, amely Gromikónak a múlt héten lebonyolított mozgalmas diplomáciai programja és a szovjet—amerikai párbeszéd eredményeinek hiánya között feszül. Tény ugyan, hogy a szovjet diplomácia vezetője a legutóbbi napokban kétszer is találkozott Schultz külügyminiszterrel, péntekenpedig — Reagan kezdeményezésére — magával az elnökkel tárgyalt, de a nézetek kicserélésén túlmutató konkrét haladásra még várni kell. Illúziókat persze egyetlen edzett megfigyelő sem táplált, a diplomáciai nagyhét befejeztével mégis megfogalmazható egy újabb tanulság. Valahogy így: a két nagyhatalom most magasabb szintre emelte beszélő viszonyát, ám ez még nem azonos a kapcsolatok tényleges javításával... Moszkvában természetesen korábban kidolgozták a washingtoni kormányzat eddigi tevékenységének átfogó értékelését, melyet a múlt héten Gromiko a New York-i üvegpalotában, s a washingtoni Fehér Házban egyaránt kifejtett. Lényege: az Egyesült Államok gyakorlati politikájában a legfontosabb az a törekvés, hogy katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben. Ennek érdekében „mindent megenged magának”, s „kész törvényesnek nyilvánítani bármiféle bűnös eszközt és módszert, ha azok révén elérhetőnek tartja a kívánt célt”. És ismét az immár politikaformáló erővel bíró pszichológiai tényező: „Az Egyesült Államokban nem sajnálták az erőfeszítéseket arra, hogy megsemmisítsék azt a jót, amit közösen teremtettünk, aláássák a bizalmat, amelyet korábban elértünk.” Egybecseng ezzel Gromiko sajtónyilatkozata, melyet az amerikai elnökkel folytatott eszmecseréje után adott. Eszerint nincs jele annak, hogy az amerikai kormányzat kész volna realista álláspontot elfoglalni a háború és a béke súlyos kérdéseinek lényegét illetően. A Szovjetunió az amerikai fél valódi szándékairól továbbra is annak gyakorlati tettei alapján fog ítélni — tette hozzá a szovjet diplomácia vezetője. Mégis, mi lehet a kiút a kialakult helyzetből? — kérdezik világszerte. Nos, a Gromiko-beszéd néhány vonatkozása e kérdésben támpontot ad. Talán a Fehér Házban is felfigyelnek az egyik utalásra: „Amikor az amerikai fél realista álláspontot képviselt, óhajtotta az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján való megegyezést — és erre korábban volt példa — sikerült fontos megállapodásokat elérni”. Hangsúlyosak voltak Gromiko ama szavai is, hogy a Szovjetunió síkraszáll a komoly tárgyalásokért, s nemcsak kész az ilyen tárgyalásokra, hanem ragaszkodik is azokhoz. Gromiko leszögezte, továbbra is érvényesek a hadászati nukleáris fegyverzet, illetve az európai nukleáris fegyverek korlátozására tett szovjet javaslatok. A világsajtó egy része talán nem ok nélkül húzta alá, hogy bár Gromiko hangoztatta: „az Egyesült Államoknak kell elhárítania a tárgyalások útjába általa emelt akadályokat”, de ezúttal szó szerint nem ismételte meg az ismert tételt, hogy az amerikaiaknak vissza kell vonniuk Nyugat- Európából az odatelepített új középhatótávolságú nukleáris eszközeiket. A Moszkvában hiányolt konkrét amerikai tettekre egy darabig még bizonyára várni kell. Reagan számára a múlt heti találkozón az első, melyet hivatalba lépése óta ilyen magas rangú szovjet politikussal tartott — már önmagában is nyereségnek számít a választási csata finisében. A novemberi voksolás után kiderül, hogy Reagan — vagy a demokrata párti Mondale, akivel Gromiko ugyancsak megbeszélést folytatott — hajlandó-e tényleges cselekedetekkel bizonyítani megegyezési szándékát. Az első ilyen konkrét, s Moszkva irányában gesztusnak tekinthető tett lehetne, ha — mint a BBC szombat reggeli magazinműsorában megszólaltatott egyik szakértő felvetette — az Egyesült Államok későbbre halasztaná a novemberre bejelentett újabb jelentős űrfegyverkísérletét. Ez megkönnyítené, hogy megkezdődjenek a Szovjetunió javasolta tárgyalások az űrfegyverkezés megakadályozásáról, s így esetleg el lehetne kerülni a fegyverkezési hajsza minden eddigi szakaszát veszélyességben felülmúló rivalizálást a kozmoszban. „A világpolitika két irányvonala közötti szakadék szélesebbé és mélyebbé vált, mint bármikor korábban, a megállapodáshoz vezető utak pedig el vannak reteszelve” — mondotta az ENSZ- ben Gromiko. A beszélő viszony múlt heti, magasabb szintre emelése talán mégis új szakasz közeledtére utal a két nagyhatalom kapcsolataiban. Mert bár a Gromiko említette szakadék áthidalása még nem lehetséges, Moszkva ismét megpróbált legalább keskeny pallót lefektetni fölötte. Ezen még nem biztonságos a közlekedés, mégis — ha mindkét oldalon akarják — hozzásegíthet az egyszer bekövetkező hídveréshez. KÜRTI GÁBOR ENSZ-közgyűlés Felszólalások az általános vitában (TASZSZ) A szocialista országok véleménye szerint a béke megőrzéséhez és a nemzetközi biztonság megszilárdításához vezető egyedüli út a fegyverkezési hajsza megfékezése — mondta hétfőn az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszaka általános vitájában elhangzott felszólalásában Petr Mladenov bolgár külügyminiszter. Taher al-Maszri jordániai külügyminiszter hozzászólásában állást foglalt amellett, hogy a közel-keleti konfliktus rendezésének kérdéseit olyan nemzetközi tanácskozáson vitassák meg, amelyen minden érdekelt fél részt vesz. A haditengerészti fegyverzetek korlátozásának és csökkentésének szükségességére hívja fel a figyelmet Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár jelentése.