Magyar Hírlap, 1984. október (17. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

MAGYIIR Hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM mi. október 2. KEDD 3 Nyilatkozatok, értékelések Gromiko­­ és az amerikai vezetők találkozóiról (Folytatás az 1. oldalról) megtartott találkozóiról szólva azt mondotta, hogy azon érintet­ték a kétoldalú kapcsolatok kér­déseit, a regionális kérdéseket és a fegyverzetkorlátozás témáit is. Ezek a problémák Gromikónak Reagan amerikai elnökkel meg­tartott eszmecseréjén is felm­e­­rültek. A külügyminiszter szerint a le­hetséges eljövendő tárgyalásokon olyan megállapodásokra kell jut­ni, amelyek „mindkét fél számá­ra előnyösek”. Ezeken a tárgya­lásokon kell tisztázni, milyen tet­tekre van szükség a két fél ré­széről — mondotta, utalva Gro­miko szovjet külügyminiszternek az ENSZ-közgyűlés ülésszakán elmondott beszédére, amelyben Gromiko leszögezte: az amerikai fél hangváltása nem elegendő, a szavak helyett tettekre van szük­ség. Az amerikai fél igyekezett ezt úgy „átalakítani” a tárgya­lások során, hogy „mindkét fél tetteire” szükség van. Schultz határozottan tagadta, hogy az amerikai fél a tárgyalá­sokon felvetette volna: hajlandó elfogadni az űrfegyverekre vo­natkozó, a Szovjetunió által ja­vasolt moratóriumot. Derűlátóan nyilatkozott azonban arról, hogy előbb-utóbb sor kerülhet az űr­fegyverkezésről, illetve a fegy­verzetkorlátozás egyéb témáiról folytatandó szovjet—amerikai tárgyalásokra. Ha Reagan elnököt újraválaszt­ják — mondotta Schultz —, a kor­mánynak „ugyanazt a stratégiát kell folytatnia, mint most” — vagyis „realistának, erősnek kell lennünk és készen kell állnunk arra, hogy konstruktív megálla­podásokat tudjunk kidolgozni a Szovjetunióval”. „Olyan helyzet­be kell kerülnünk, hogy ne ön­célú egyezményeket kössünk, ha­nem ki tudjuk várni, hogy csak akkor írjunk alá megállapodáso­kat, ha azok megfelelőek a mi számunkra” — hangoztatta az amerikai külügyminiszter. A vasárnapi amerikai lapok nagy teret szenteltek Gromiko washingtoni megbeszélései érté­kelésének. A The New York Times ismert publicistája, James Reston úgy vélekedik: a Reagan Gromiko találkozóban a legje­lentősebb fejlemény az, hogy egyáltalán létrejött. A megbeszé­lések megtörték a két nukleáris nagyhatalom közötti veszélyes csendet, azt mutatva: legalább­is abban egyetértenek, hogy min­den kockára van téve, de még semmi sem veszett el. A lap egy másik cikke az ame­rikai fél magatartását értékelve azt írja, hogy Reagan felajánlot­ta: kormánya ugyan hajlandó visszatérni az előző kormányok gyakorlatához, de ennél többet nem tett. Hasonló véleményt szö­gez le a The Washington Post vasárnapi vezércikke is. „Gya­korlatilag semmi sem változott” — írja a lap, az előző kormá­nyok gyakorlatára utalva. Az NSZK koránya üdvözli Andrej Gromiko szovjet külügy­miniszter találkozójának létrejöt­tét Ronald Reagan amerikai el­nökkel és George Schultz külügy­miniszterrel — jelentette ki hét­fői, bonni sajtóértekezletén Peter Boenisch, a bonni kabinet szó­vivője. A hivatalos, bonni értékelés szerint ezek a tárgyalások lehe­tőséget kínáltak a nyílt és higgadt helyzetfelmérésre. Természetesen a jelenlegi helyzetben még nem lehetett áttörésre számítani az amerikai—szovjet viszonyban, Andrej Gromiko vasárnap reg­gel hazautazott Washingtonból — jelentette a TASZSZ. (­MTI, AFP) Szíria vasárnap határozottan elutasította II. Hasz­­szán marokkói királynak azt a javaslatát, hogy hívják össze az Arab Liga rendkívüli csúcsérte­kezletét az egyiptomi-jordániai diplomáciai kapcsolatok újrafel­­vétele ügyében. A marokkói uralkodó, az Arab Liga soros elnöke azt szeretné, ha a novemberre tervezett, elő­zőleg már többször elhalasztott rijadi csúcstalálkozó előtt a szer­vezet tagállamai lehetőséget kap­nának közös álláspont kialakítá­sára a múlt hét elején tett jor­dániai lépés kérdésében, s meg­előznék az arabközi kapcsolatok­ban jelentkező feszültség kiéle­ződését. A jordániai lépést Szíria mel­lett Líbia is bírálta, több arab állam pedig sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy Am­man előzőleg nem konzultált ve­lük. Az Asz-Szaura című szíriai kormánylap sürgette, hogy az arab országok bojkottálják Jor­dániát, amiért az Arab Liga dön­tését megszegve elsőként újította fel a diplomáciai kapcsolatokat Egyiptommal. A helyzetet bonyo­lítja, hogy a térség több konzer­vatív állama, így Szaúd-Arábia és a többi öböl menti országok ugyanakkor azt szeretnék, ha Egyiptomot visszafogadnák az arab országok közösségébe. 128­1 Javaslat arab csúcsértekezletre VILÁGHÍRADÓ A dél-jemeni államfő moszkvai látogatása (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek meghívására hétfőn rövid lá­togatásra Moszkvába érkezett Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szo­cialista Párt KB főtitkára, a Je­meni Legfelsőbb Népi Tanács Elnökségének elnöke, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Nguyen Co Thach Tokióban (MTI) Úton az ENSZ-közgyű­­lés New Yorkban folyó üléssza­kára, hétfőn Tokióba érkezett Nguyen Co Thatch vietnami kül­ügyminiszter. Háromnapos tar­tózkodása során a vietnami dip­lomácia vezetője japán kollégá­jával, Abe Sintaróval folytat tár­gyalásokat. Az atomsorompó-konferencia előkészületi ülése­ n (TASZSZ) Genfben hétfőn megkezdte munkáját az atomso­­rompó-szerződés végrehajtását vizsgáló — 1985-ben megtartandó — III. konferencia előkészítő bi­zottságának második ülésszaka. Az izraeli kabinet döntése (TASZSZ) Az izraeli kabinet vasárnapi ülése után bejelentet­ték, hogy Tel Aviv — egész sor feltétel teljesítése esetén — kész kivonni megszálló erőit Dél-Li­­banonból. A kormányszóvivő kö­zölte, hogy a kivonulás előtt „mindenképpen szavatolni kell Észak-Izrael biztonságát”. A je­lenleg Izrael által elfoglalt liba­noni területet a megszálló csa­patok kivonása után az ENSZ­ béke­fenntartó erőinek és az Iz­rael által létrehozott „dél-libano­ni felszabadítási hadseregnek” adnák át.­­ Pakisztán hidrogénbomba előállítására is képes (TASZSZ) Pakisztán nemcsak atomfegyver, hanem hidrogén­bomba előállítására is képes — jelentette ki Abdul Kadir Han, a pakisztáni nukleáris program irá­nyítója. SZI-ülés Brazíliában (API) A közép-amerikai válság akkor oldható meg, ha mélyreha­tó gazdasági és társadalmi válto­zások történnek a térségben — nyilatkozta Willy Brandt, a Szo­cialista Internacionálé elnöke va­sárnap Rio de Janeiróban. Az NSZK volt kancellárja elítélt mindenféle beavatkozást vagy fegyveres agressziót a térségben. Brandt a Szocialista Internacio­­nálé Irodájának hétfőn kezdődött ülésére érkezett Brazíliába. I ~ [Aw?T3Zd &~!S)3n Helyhatósági választások az NSZK-ban Az SPD a legerősebb párt Észak-Rajna- Vesztfáliában, előretörtek a zöldek (MTI) Az NSZK legnagyobb lélekszámú tartományában, a 17 millió lakosú Észak-Rajna-Veszt­­fáliában vasárnap megtartott helyhatósági választás a szociál­demokraták győzelmét eredmé­nyezte. A választás igazi győztese azonban a zöldek környezetvédő és fegyverkezésellenes, baloldali tö­megmozgalma, amely az öt évvel ezelőtti 1,5 százalékot most 3,6 százalékra növelte A fő vesztes pedig az FDP, amely tartományi átlagban nem érte el az 5 száza­lékot. Düsseldorfban, Észak-Rajna- Vesztfália szék­helyén, felhív­tuk a kormány szóvivőjét, Mül­­ler-Reiniget és arról kérdeztük, hogyan értékelik a szociáldemok­raták szereplésüket. — Az SPD ugyan szavazatokat vesztett, mégis megelőzte a ke­reszténydemokratákat és kom­munális szinten is a legerősebb párt lett. Kedvező előjelet látnak ebben a jövő évi tartományi vá­lasztások előtt? — A két voksolást szigorúan külön kell választani, hiszen a tegnapi választáson helyi kérdé­sek, közvetlen környezetük gond­jai határozták meg a szavazók döntését. A mostani eredményt mégis jó nyitánynak tartjuk. — Mire vezeti vissza a zöldek rendkívül erőteljes előretörését? — Kétségtelenül nagyon sok szavazó pártolt át a zöldekhez. Ők úgy vélik, a nagy pártok nem tudnak megbirkózni lényeges kérdésekkel, elsősorban a kör­nyezetvédelemmel. — Az eredmények szerint­­ ez az SPD-re is vonatkozik? — Igen. Bár állíthatom, hogy Észak-Rajna-Vesztfáliában a tar­tományok közül a legtöbb gondot fordítjuk a környezet megóvá­sára. Különleges, gyors progra­mot indítottunk el. Tárgyalunk a villamosenergetikai ipar kép­viselőivel. Szeretnénk elérni, hogy a hőerőművekben minél ha­marabb megvalósítsák a füstgáz kártelenítését. — Elképzelhető, hogy a jelen­legi helyzetben a szociáldemok­ratáknak szükségük lesz a zöldek támogatására? Johannies R­au tartományi miniszterelnök nem­rég azt mondta: valamennyi po­litikai párttal — a zöldekkel is — lehetséges a koalíció abban az esetben, ha a politikai prog­ramban meg tudnak állapodni.­­ A kormányfő pontosabban úgy fogalmazott, azokkal a pár­tokkal képzelhető el a szövetség, amelyek elismerik a demokrácia alaptörvényeit. Egyébként helyi szinten a koalíció nem is lehetsé­ges. Választási szövetségekről szó lehet, a pártok együtt szavazhat­nak a főpolgármesterek megvá­lasztásakor. Adott kérdésekben pedig azonos véleményt képvi­selhetnek, anélkül, hogy koalíciót alakítanának. Az efféle szövetsé­gek elképzelhetők a tartomány helyi közigazgatásaiban. De az SPD — legalábbis egyelőre — elzárkózik attól, hogy tartományi szinten a zöldekkel koalíciós egyezséget kössön. A mostani eredmény is igazolja, megalapo­zottak reményeink, hogy a má­jusi tartományi parlamenti vá­lasztásokon ismét megszerezhet­jük az abszolút többséget. Karcagi Katalin E PALLÓ ülésmondat nyilvánvalóan jó néhány található Andre­j Gromikónak, az ENSZ-köz­gyűlés most folyó ülésszakán el­hangzott beszédében. Engedtessék meg, hogy e sorok írója a wa­shingtoni politikával foglalkozó számos konkrét megállapítás kö­zül bevezetőben azt ragadja ki, amely a világpolitika jelenlegi időszakában egyre fontosabbá váló elemről — a pszichológiai tényezőről — szól. „Azoknak, akik jelenleg az Egyesült Államok po­litikáját irányítják, sokat kell tenniük azért, hogy a kötelezett­ségvállalásaikat bizalommal le­hessen fogadni” — mondotta a szovjet külügyminiszter, majd nagy nyomatékkal aláhúzta: „A Szovjetunió úgy véli, hogy csak a konkrét tettek és nem a szó­beli biztosítékok révén érhető el, hogy rendeződjenek kapcsolata­ink az Egyesült Államokkal.” Mindez híven tükrözi Moszkva véleményét, hogy aligha lehetsé­ges rövid idő alatt helyreállítani a bizalmat a szovjet—amerikai viszonyban, azt a bizalmat, me­lyet Washington — mondhatjuk, módszeres alapossággal — az el­múlt években lerombolt. Vagyis: jó dolog, hogy Washington az év eleje óta valamelyest mérsékelte addigi élesen szovjetellenes hang­nemét — maga Reagan pedig, aki elnökségének első éveiben még „zsarnoki tettekkel” vádolta, s „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, a múlt héten talán eddigi „legenyhültebb” beszédét mondotta el az ENSZ-ben —, nos, mindez jó dolog, de önmagában kevés a kedvező változáshoz. Az előbb vázolt szovjet állás­pont feloldhatóvá teszi azt a lát­szólagos ellentmondást, amely Gromikónak a múlt héten lebo­nyolított mozgalmas diplomáciai programja és a szovjet—amerikai párbeszéd eredményeinek hiánya között feszül. Tény ugyan, hogy a szovjet diplomácia vezetője a legutóbbi napokban kétszer is ta­lálkozott Schultz külügyminiszter­rel, pénteken­­pedig — Reagan kezdeményezésére — magával az elnökkel tárgyalt, de a nézetek ki­cserélésén túlmutató konkrét ha­ladásra még várni kell. Illúziókat persze egyetlen edzett megfigyelő sem táplált, a diplomáciai nagy­hét befejeztével mégis megfogal­mazható egy újabb tanulság. Va­lahogy így: a két nagyhatalom most magasabb szintre emelte beszélő viszonyát, ám ez még nem azonos a kapcsolatok tényle­ges javításával... Moszkvában természetesen ko­rábban kidolgozták a washingtoni kormányzat eddigi tevékenységé­nek átfogó értékelését, melyet a múlt héten Gromiko a New York-i üvegpalotában, s a wa­shingtoni Fehér Házban egyaránt kifejtett. Lényege: az Egyesült Államok gyakorlati politikájában a legfontosabb az a törekvés, hogy katonai fölényre tegyen szert a Szovjetunióval szemben. Ennek érdekében „mindent meg­enged magának”, s „kész törvé­nyesnek nyilvánítani bármiféle bűnös eszközt és módszert, ha azok révén elérhetőnek tartja a kívánt célt”. És ismét az immár politikaformáló erővel bíró pszi­chológiai tényező: „Az Egyesült Államokban nem sajnálták az erőfeszítéseket arra, hogy meg­semmisítsék azt a jót, amit közö­sen teremtettünk, aláássák a bi­zalmat, amelyet korábban elér­tünk.” Egybecseng ezzel Gromiko saj­tónyilatkozata, melyet az ameri­kai elnökkel folytatott eszmecse­réje után adott. Eszerint nincs jele annak, hogy az amerikai kor­mányzat kész volna realista ál­láspontot elfoglalni a háború és a béke súlyos kérdéseinek lénye­gét illetően. A Szovjetunió az amerikai fél valódi szándékairól továbbra is annak gyakorlati tet­tei alapján fog ítélni — tette hoz­zá a szovjet diplomácia vezetője. Mégis, mi lehet a kiút a ki­alakult helyzetből? — kérdezik világszerte. Nos, a Gromiko-be­­széd néhány vonatkozása e kér­désben támpontot ad. Talán a Fehér Házban is felfigyelnek az egyik utalásra: „Amikor az ame­rikai fél realista álláspontot kép­viselt, óhajtotta az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján való megegyezést — és erre korábban volt példa — sikerült fontos megállapodásokat elérni”. Hang­súlyosak voltak Gromiko ama sza­vai is, hogy a Szovjetunió síkra­­száll a komoly tárgyalásokért, s nemcsak kész az ilyen tárgyalá­sokra, hanem ragaszkodik is azokhoz. Gromiko leszögezte, to­vábbra is érvényesek a hadászati nukleáris fegyverzet, illetve az európai nukleáris fegyverek kor­látozására tett szovjet javaslatok. A világsajtó egy része talán nem ok nélkül húzta alá, hogy bár Gromiko hangoztatta: „az Egye­sült Államoknak kell elhárítania a tárgyalások útjába általa emelt akadályokat”, de ezúttal szó sze­rint nem ismételte meg az ismert tételt, hogy az amerikaiaknak vissza kell vonniuk Nyugat- Európából az odatelepített új kö­zéphatótávolságú nukleáris esz­közeiket. A Moszkvában hiányolt konk­rét amerikai tettekre egy dara­big még bizonyára várni kell. Reagan számára a múlt heti ta­lálkozó­n az első, melyet hi­vatalba lépése óta ilyen magas rangú szovjet politikussal tartott — már önmagában is nyereség­nek számít a választási csata fi­nisében. A novemberi voksolás után kiderül, hogy Reagan — vagy a demokrata párti Mondale, aki­vel Gromiko ugyancsak megbe­szélést folytatott — hajlandó-e tényleges cselekedetekkel bizo­nyítani megegyezési szándékát. Az első ilyen konkrét, s Moszkva irányában gesztusnak tekinthető tett lehetne, ha — mint a BBC szombat reggeli magazinműsorá­ban megszólaltatott egyik szak­értő felvetette — az Egyesült Államok későbbre halasztaná a novemberre bejelentett újabb je­lentős űrfegyverkísérletét. Ez megkönnyítené, hogy megkez­dődjenek a Szovjetunió javasol­ta tárgyalások az űrfegyverkezés megakadályozásáról, s így eset­leg el lehetne kerülni a fegy­verkezési hajsza minden eddigi szakaszát veszélyességben felül­múló rivalizálást a kozmoszban. „A világpolitika két irányvo­nala közötti szakadék szélesebbé és mélyebbé vált, mint bármikor korábban, a megállapodáshoz ve­zető utak pedig el vannak rete­szelve” — mondotta az ENSZ- ben Gromiko. A beszélő viszony múlt heti, magasabb szintre eme­lése talán mégis új szakasz kö­zeledtére utal a két nagyhata­lom kapcsolataiban. Mert bár a Gromiko említette szakadék át­hidalása még nem lehetséges, Moszkva ismét megpróbált leg­alább keskeny pallót lefektetni fölötte. Ezen még nem biztonsá­gos a közlekedés, mégis — ha mindkét oldalon akarják — hoz­zásegíthet az egyszer bekövetke­ző hídveréshez. KÜRTI GÁBOR ENSZ-közgyűlés Felszólalások az általános vitában (TASZSZ) A szocialista orszá­gok véleménye szerint a béke megőrzéséhez és a nemzetközi biztonság megszilárdításához ve­zető egyedüli út a fegyverkezési hajsza megfékezése — mondta hétfőn az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszaka általános vitájában el­hangzott felszólalásában Petr Mladenov bolgár külügyminisz­ter. Taher al-Maszri jordániai kül­ügyminiszter hozzászólásában ál­lást foglalt amellett, hogy a kö­zel-keleti konfliktus rendezésé­nek kérdéseit olyan nemzetközi tanácskozáson vitassák meg, amelyen minden érdekelt fél részt vesz. A haditengerészti fegyverzetek korlátozásának és csökkentésé­nek szükségességére hívja fel a figyelmet Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár jelentése.

Next