Magyar Hírlap, 1984. december (17. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

HÍRLAP KONGRESSZUSI IRÁNYELVEK 1984. DECEMBER 1. SZOMBAT 3 rékosságra, a hulladékok és má­sodlagos nyersanyagok hasznosí­tására kidolgozott központi prog­ramok végrehajtása. Az ipari szövetkezetek iparpoli­tikánkkal összhangban fejlesszék termelésüket. Vállaljanak na­gyobb részt a hazai termelői és lakossági kereslet kielégítésében, az export bővítésében. A kisipar továbbra is segítse a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégíté­sét, az áruellátás javítását. Az építőipar termelési szerke­zete igazodjon jobban a kereslet­hez. Gyökeresen javuljon a gaz­dálkodás, a munkafegyelem, a munka szervezettsége. Meg kell követelni az építési határidők megtartását, a jó minőségű kivi­telezést. Az építőipar alkalmaz­kodjon az igényekhez, a lakás­építés legyen továbbra is kiemelt feladata. Az építőanyag-ipar bő­vítse a korszerű, jó minőségű anyagok kínálatát. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar összehangolt fejlesztése, termelésének a kereslethez job­ban igazodó növekedése továbbra is biztosítsa a lakosság élelmi­szer-ellátását, és járuljon hozzá az export bővítéséhez. Mezőgaz­daságunk a hozamok növelésével és a fajlagos ráfordítások csök­kentésével fokozza jövedelmező­ségét. Tovább kell javítani a ter­melés anyagi-műszaki feltételeit. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok változatlanul meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlő­désében. Növeljék alap- és kiegé­szítő tevékenységük eredményes­ségét. Társulásaik továbbra is biztosítják a gazdasági és a szel­lemi erők célszerűbb koncentrálá­sát, a fejlesztési források ésszerű áramlását. A termelési és értékesítési biz­tonság növelésével ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének bővítését. A me­zőgazdasági nagyüzemek, a fel­vásárló vállalatok és a fogyasztá­si szövetkezetek erősítsék kapcso­lataikat a kistermelőkkel. A­z élelmiszeriparban előtérbe kell­­helyezni a nemzetközi ver­senyképességet és a gazdaságos­ságot növelő fejlesztést. A vízgazdálkodásban a fő fel­adat az igények jobb kielégítése, a vizeinkkel való takarékoskodás és a minőségvédelem. Az eddigi­eknél nagyobb figyelmet kell for­dítani az egészséges ivóvízellátás bővítésére, a csatornázásra és a szennyvíztisztításra. A környezet- és természetvé­delem feladatait fokozott felelős­séggel kell ellátnia minden ter­melőegységnek és intézménynek. Több figyelmet kell fordítani a természeti környezet, a termő­föld megóvására, a levegő tisz­taságának és a víz minőségének javítására, valamint a hulladékok csökkentésére és ártalommentes elhelyezésére. A közlekedés fejlesztése tart­son lépést a termelés növekedé­sével, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok bővülésével, a la­kosság szükségleteivel. Az áruszállításban növelni kell a gazdaságosságot, mérsékelni a fajlagos energiafelhasználást, a személyszállításban továbbra is érvényesüljön a tömegközleke­­dés elsőbbsége, folytatódjon a fő­városi metró építése. A hírközlésben a legfontosabb feladat a távközlés, a telefon­­hálózat gyorsabb ütemű fejlesz­tése. Javítani kell a rádió és a televízió műsorának vételi lehe­tőségét, a postai szolgáltatásokat. Hazánk természeti-gazdasági adottságai szükségessé teszik, hogy fokozzuk részvételünket a nemzetközi munkamegosztásban. Nemzetközi kapcsolatainkban to­vábbra is meghatározó szerepe van a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának, a szocialis­ta gazdasági integrációban való aktív részvételünknek. A jövőben is a Szovjetunió lesz legfonto­sabb külkereskedelmi partne­rünk, az alapvető energiahordo­zók és egyes fontos nyers- és alapanyagok, fejlett műszaki be­rendezések, technikai eszközök beszerzési forrása, termékeink fő vásárlója. Tovább kívánjuk bő­víteni gazdasági együttműködé­sünket minden szocialista or­szággal. Tevékenyen közreműkö­dünk a KGST 1984. évi felső szintű értekezletén elfogadott program megvalósításában, kez­deményezzük újabb együttműkö­dési formák és módszerek kiala­kítását. A fejlett tőkésországokkal a kölcsönös előnyök alapján bővít­jük gazdasági kapcsolatainkat. A fejlődő országokkal folyta­tott gazdasági kapcsolatainkban az áruforgalom növelése mellett szorgalmazzuk a kölcsönösen elő­nyös termelési együttműködést. A világpiaci követelmények fokozottabb érvényesítése szüksé­gessé teszi, hogy emeljük külke­reskedelmi tevékenységünk szín­vonalát, javítsuk a termelés és a külkereskedelem összhangját. A párt gazdaságpolitikája egy­aránt figyelembe veszi a szocia­lizmus építésének általános tör­vényszerűségeit és országunk adottságait. A termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapuló szocialista tervgazdálkodás, a sza­bályozott áru-, pénz- és piaci vi­szonyok segítik a szocialista tár­sadalom építését, alapvető társa­dalmi-gazdasági céljaink elérését. A gazdaságirányítás tovább­fejlesztésével el kell érni, hogy a tervezés, a szabályozás, vala­mint a szervezeti és intézményi rendszer korszerűsítése révén ja­vuljon a központi állami irányí­tás hatékonysága, fokozódjon a vállalatok önállósága, felelőssége, kezdeményezőkészsége, fejlődjön vállalkozói magatartása. A gazdaságirányítás fontos fel­adata az áraknak társadalmi és gazdasági céljainkkal összehan­golt alakítása és ellenőrzése. A termelői árak a társadalmilag in­dokolt ráfordításokat fejezzék ki, és ne legyen rá mód, hogy a gaz­daságtalan termelés, a hanyag munka költségeit a fogyasztókra hárítsák. A fogyasztói árak job­ban igazodjanak a termelői árak­­­ ­ A XII. kongresszusnak az élet­­színvonal megőrzésére, az életkö­rülmények javítására vonatkozó határozatai társadalmi méretek­ben teljesültek. A lakosság reál­­jövedelme és fogyasztása — bár rétegenként eltérően alakult — összességében növekedett. Az áruellátás kiegyensúlyozott volt. Jelentős eredmény, hogy meg­valósulnak az életkörülmények javítását szolgáló kiemelt prog­ramok a közoktatásban, az egész­ségügyben és a lakásellátásban. A reálbérek azonban csökkentek, egyes rétegek megélhetése nehe­zebbé vált. A következő tervidőszakban a gazdasági fejlődés élénkítésével, jobb gazdálkodással, a teljesít­mények növelésével, a munkafe­gyelem javításával meg kell ala­pozni az életszínvonal érzékelhe­tő emelkedését. A szociálpolitika legfontosabb célja továbbra is a szociális biz­tonság fenntartása, a munkatel­jesítménytől független társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése. Az anyagi források gyors növekedé­sével nem számolhatunk, ezért a meglevőket célirányosabban, ha­tékonyabban kell felhasználni. A kollektívák és az egyének jövedelmében jobban tükröződ­jön a teljesítmények növekvő gazdasági és társadalmi értéke. Részesüljön fokozott elismerés­ben az eredményes , alkotó mun­ka, a műszaki fejlődést előre vi­vő tevékenység, a sikeres vállal­kozói magatartás. Szocialista államunk biztosítja a teljes foglalkoztatottságot. A munkához való jognak azonban együtt kell járnia a vállalt köte­lezettségek teljesítésével, a lelki­­ismeretes, gondos, fegyelmezett munkával., A munkaerővel való hatékony gazdálkodás a vállala­tok feladata, ésszerű hasznosítá­sa végett növelni kell az érde­ket. Társadalompolitikai szem­pontból indokolt területeken a fogyasztói árak állami támogatá­sát a jövőben is fenn kell tar­tani. Gazdaságpolitikai feladataink megoldásában meghatározó sze­repük van a szocialista nagyüze­meknek. El kell érnünk, hogy a népgazdaság minden területén nyereségesen, korszerűen gazdál­kodó, jól szervezett és irányított, versenyképes állami vállalatok és szövetkezetek működjenek. Az állami vállalatok és szövet­kezetek meghatározó szerepét biztosítva a jövőben is támogat­juk a lakosság igényeinek kielé­gítésében jelentős szerepet játszó kisipart és kiskereskedelmet. Az utóbbi két évben a kiegészí­tő és kisegítő gazdasági tevé­kenység új formái alakultak ki. Az új szervezetek fokozatosan beilleszkednek a szocialista gaz­dálkodás rendszerébe, hozzájá­rulnak a­­vállalati gazdálkodás eredményeihez, a lakosság szín­vonalasabb ellátásához. Az e té­ren jelentkező kedvezőtlen jelen­ségeket le kell küzdeni, követke­zetesen érvényt kell szerezni a rendelkezéseknek, és el kell ér­ni, hogy a személyi jövedelmek a teljesítményekkel arányosak le­gyenek. A szocialista munkaverseny és brigádmozgalom elsősorban a munkahelyi feladatok eredmé­nyes megoldásával, a tartalékok feltárásával, a termékek minősé­gének javításával járuljon hozzá a népgazdaság intenzív fejlesz­tésének gyorsabb kibontakoztatá­sához. A gazdasági építőmunkában a párt alapvető feladata a gazda­ságpolitika meghatározása, érvé­nyesítése és végrehajtásának el­lenőrzése. A pártszervezetek fő feladata a gazdaságpolitikai cé­lok helyi megvalósításának segí­tése és ellenőrzése, a dolgozók mozgósítása politikai eszközök­kel, költségét gazdasági céljainkkal összhangban álló áramlásában. Az ötnapos munkahét általá­nossá vált, a továbbiakban a gazdasági feltételek megteremté­sével a 40 órás munkahét széles körű bevezetése a feladat. Társadalmi juttatási rendsze­rünket — alapvető vívmányait megőrizve — jobban összhangba kell hozni anyagi lehetőségeink­kel, és fokozottan kell érvénye­síteni a rászorultság elvét, a tár­sadalmi igazságosságot. A szociális támogatások növelé­sével is elő kell segíteni a szüle­tések számának emelkedését. Fo­kozatosan növekedjen a gyer­meknevelés költségeihez való ál­lami hozzájárulás, és ezáltal vál­jon kedvezőbbé a gyermekes csa­ládok helyzete. A családalapító fiatalok lakáshoz jutását meg kell könnyíteni. Az időskorúak létbiztonságá­nak erősítése érdekében enyhíteni szükséges a nyugdíjrendszer fe­szültségeit. Biztosítani kell az ala­csony nyugdíjak vásárlóértékének megőrzését. Továbbra is fenn kell tartani a vásárlóerő és az árualap egyensú­lyát, az áruellátás biztonságát. A szükségessé váló fogyasztói árvál­tozásokat az életszínvonal-politi­ka céljaival összhangban kell megvalósítani. Különösen fontos társadalom­­politikai feladat a lakáshelyzet további javítása, a második 15 éves lakásépítési program fő cél­jainak elérése. A lakáshoz jutás fő formája továbbra is a szemé­lyi tulajdonú lakások építése, vá­sárlása legyen. Ezt az állam a központi és a helyi támogatás bő­vítésével, kedvezményes hitelek­kel is segítse. A dokumentum e fejezete fel­sorolja a település- és infrastruk­túrafejlesztés, az egészségügy, a testnevelés és sport, a turizmus és üdülés terén megoldandó főbb feladatokat is. IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociálpolitika V. Ideológia, művelődéspolitika, szocialista életmód A társadalom tudatát alapve­tően a párt fő politikai céljaival való azonosulás, a társadalmi cse­lekvést pedig az aktív alkotó munka jellemzi. Társadalmunk széles köreiben a szocialista esz­mék természetes értékké váltak, növekszik erkölcsi és világnézeti elveink teljesebb érvényre jutá­sának igénye, de tapasztalható politikai és világnézeti érdekte­lenség is. A párt ösztönözte a szocialista építés napirenden levő feladatai­nak elméleti megalapozását, mé­lyítette a szocialista gondolko­dást és a nemzeti önismeretet. Ideológiai életünkben ugyanak­kor megélénkültek az eszméinktől idegen jelenségek is. Előfordulnak kísérletek történelmi utunk, nem­zeti értékeink polgári szemléletű vagy nacionalista átértékelésére. Tapasztalhatók osztályszemléletet nélkülöző vagy illúziókkal terhes nézetek a szocializmusról, a ka­pitalizmusról, korunk alapvető kérdéseiről. Esetenként jelent­keznek szocialista eszméinkkel szemben álló nézetek, a reális le­hetőségeinket figyelmen kívül ha­gyó elképzelések, javaslatok. Fé­kezi az alkotó gondolkodást az el­méleti munkában is megmutatko­zó kényelmesség, igénytelenség. E jelenségekkel szemben nem ki­elégítő a vitaszellem, a téves né­zetek gyakran nem karnal­ szín­vonalas, érvelő marxista kritikát, visszautasítást. Az ideológiai munka fejleszté­se gazdasági és társadalompo­litikai feladataink megoldásának nélkülözhetetlen feltétele. A köz­­gondolkodásban gazdagítani és reálisabbá kell tenni a szo­cializmusról kialakult fel­fogást. Az ideológiai mun­ka állítja középpontba az értel­mes és tartalmas emberi élet megvalósításának összefüggését a munka megbecsülésével, a társa­dalmi igazságosság érvényesítésé­vel, a dolgozók közösségének tár­sadalmat és elvény­formáló sze­rettével, a szocialista és humanista értékeinkkel. Ideológiai, szellemi életünk se­gítse elő a szocialista fejlődés és a világban végbemenő változások során felmerülő új kérdések marxista megválaszolását, az elő­rehaladást szolgáló új gondolatok befogadását. Késedelem­­nélkül reagáljon az elveinket és politi­kánkat bármely oldalról eltorzító nézetekre, leplezze le a szocializ­­mustól idegen eszméket és töre­k­­véseket, utasítsa el a valóságtól elrugaszkodó, voluntarista meg­nyilvánulásokat. Határozottan, el­vi alapokon, az ideológiai és a tö­­megpolitikai munka eszközeivel is folytatni kell a harcot az impe­rialisták antikommunista pro­pagandája, a burzsoá eszmék, a maradi nézetek ellen. A korábbinál többet kell tenni a politikai tudat formálásáért. A marxizmus-leninizmus oktatása eszméink, világnézetünk terjesz­tésével segítse a szocialista építés feladatainak megoldását. Az agi­táció adjon választ a dolgozókat foglalkoztató kérdésekre, és já­ruljon hozzá mozgósításukhoz. Nagy és felelősségteljes feladat hárul a televízióra, a rádióra és a sajtóra a párt politikájának meg­ismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a köz­vélemény formálásában, a cselek­vő társadalmi magatartás kiala­kításában. A tudományos kutatás színvo­nala összességében megfelel­­or­szágunk adottságainak, eredmé­nyesen segíti az építőmunkát. Az intézményrendszer jobban igazo­dik a kutatás különböző területei­hez. A tudományok művelői jelen­tős szerepet vállaltak a politikai döntések megalapozásában, a mai társadalmi kérdések elméleti fel­dolgozása azonban elmarad az igényektől. A tudomány művelői a bevezet­hető új műszaki és technológiai kultúrák kifejlesztésével és alkal­mazásával jobban járuljanak hoz­zá a termelőmunka színvonalá­nak és hatékonyságának emelésé­hez; vállaljanak részt a döntési lehetőségek változatainak kidol­gozásában; segítsék a kulturált, egészséges emberi élet jobb for­málását. A társadalomtudományok mű­velőinek elsőrendű feladata ko­runk legfontosabb kérdéseinek kellő színvonalú elméleti-ideoló­giai feldolgozása. A párt és az ál­lam a döntések megalapozásában mindinkább igényli a tudományok közreműködését; a tudósok érez­zék az ezzel járó felelősséget. Ja­vítani kell a tudományos kutatás feltételei­t. Az oktatási rendszer lényegé­ben ellátja a reá háruló feladato­kat. Ebben nagy szerepe van az oktatási intézményekben áldoza­tos munkát végző pedagógusok­nak. A következő években foly­tatni kell az oktatás elhatározott korszerűsítését, amelynek közép­pontjában a tartalmi megújítás, az oktató-nevelő munka minősé­gének javítása, a szocialista ne­velés erősítése áll. A közoktatás javításának fel­adatait és feltételeit társadalmi­gazdasági program keretében kell meghatározni. A pedagóguspálya társadalmi megbecsülésének nö­velésével is elő kell segíteni a pe­dagógushiány megszüntetését. A felnőttoktatásnak változat­lanul jelentős a szerepe a lakos­ság műveltségének gyarapításá­ban, s a korábbinál nagyobbak a feladatai a szakképzésben, az át­képzésben és a továbbképzésben. A különféle művészeti ágak­ban számos értékes alkotás szüle­tett, művészeink nemzetközi sike­rei jelentősek Mindazonáltal nem kielégítő művészetünkben szocia­lista valóságunk, a mai társadal­mi folyamatok ábrázolása és meg­jelenítése. Az alkotó munkában helyenként eszmei zavart, elbi­­zonytalanodást, olykor társadal­­munka reális folyamataitól való elszakadást észlelhetünk. A párt művészetpolitikájának fő célja, hogy megteremtse a mű­vészet alapvető társadalmi fel­­adatainak teljesítéséhez szükséges fel­tét­el­eket. Változatlan alapel­­vünk az alkotás szabadságának biztosítása, a művészeti kezdemé­­nyezések, kísérletezések támoga­tása, az alkotóműhelyek önálló, felelős működésének segítése. Az irodalomra, a művészetek­re jellemző eszmei és stílusbeli sokszínűség feladása nélkül ar­ra kell törekedni, hogy az érték­rendet a szocialista szellemisé­gű művek határozzák meg. A művészetkritika és a művészet­­elmélet az eddiginél hatásosab­ban, kezdeményezőbben vehjen részt a mai magyar és künadi irodalmi és művészeti áramlatok, értékek és a vitatható törekvések minősítésében. Jobban kell támo­gatni a szocialista eszmei népű íz­lésformáló művészi alkotásokat. Határozottan fel kell lenni az esz­méinktől idegen, szocialista viszo­nyainkat eltorzító törekvések el­len.A művelődés térhódítása, az ál­talános és a szakmai műveltség gyarapítása társadalmi, gazda­sági előrehatoásunknak fontos feltétele, génünk k­ltúrája gazdagodott de a kulturális igényeket még nem tudjuk elég"“ színvonalasam ”- elégíteni, polvezzilk sgélecohb alano’rra az ön tevéken­y művészi, művelődési csoporfok­ mun’-r'-'t. Tegyü­k színvonalasabbsá a millió­kat érintő szórakoztatást. A művészeti és a kriturális életben erősíteni kell a párt elvi irányító és kezdeményező szere­pét. Ettől elválaszthatatlan a kommunisták felelőssé profiamának növelése, egysérfik erősítése, az irányító munkában az «Twwfi.­ség, a szervezettség, a fegyelme­zettség fokozása, a marxista kri­tika erősítése. Az ideológiai munkát a Twah'e­tikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldásával szoros egységben Ien­ fejleszteni. E munka eredményessége fontos mércéje a pártszervek és a párt­­szervezetek egész tevé­perségé­­nek. Minden kommunista fessége, hogy határiznti kiállás­sal, meggyőző érveléssel f°l eszméink és a párt tvon­ti­­kája mellett, a szocializmustól idegen nézetekkel szemben. (Folytatása a 4. oldalon)

Next