Magyar Hírlap, 1985. június (18. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
5111 CH-1J 2 1985. JÚNIUS 1. SZOMBAT Baevas ili.ii.ip ________NEMZETKÖZI POLITIKA Nyugat-Európa és az űrfegyverkutatás ^4"" Mégis, kinek az érdeke? MIKÖZBEN a habozó nyugateurópai politikusok Reagan csilagháborús terveinek realitásáról és indokoltságáról vitatkoznak, aposta naponta 25—30 kövér Iratcsomagot kézbesít a Pentagon részére. A küldemények cégektől, egyetemektől érkeznek, amelyek alaposan kidolgozott tanulmánykötetekkel ajánlják magukat a Hadászati Védelmi Kezdeményezésnek (SDI) elkeresztelt program számára. A vállalatok nem akarnak lemaradni a koncról, és úgy látszik,,nem sokat törődnek, kor ,mánya elv bizonytalankodásával. De ha ez lehetséges, a cégek enynyire függetlenek, akkor miért kell a politikusokat megkínozni, miért kell, hogy látványosan adják be a derekukat az amerikai hadászati elképzeléseknek? Talán ezeket látta be maga Weinberger is, amikor — bár még csak a hírügynökségek útján — lemondott arról, hogy a nyugateurópai kormányok válaszoljanak márciusi levelére. Annak értelmében ugyanis két hónapon belül a címzetteknek nyilatkozniuk kellett volna részvételi szándékukról az SDI-ben. Az Atlanti-óceán innenső partján az érintettek minden bizonnyal nagy megkönynyebbüléssel vették a hírt: nem kell színt vallani, elkerülhetők az összeütközések az űrfegyverkezést ellenző nagy többséggel. Az Egyesült Államokban járó európai küldöttségek eddig sem győzték hangsúlyozni, milyen „kárt okoznak” a különböző konferenciákon az SDI-ről folytatott „fölösleges” viták. Így aztán nincs mit csodálkozni, azon, hogy a Nyugat-Európai Unió — a kontinens katonai ügyeiben egyetlen illetékes szervezet — legutóbbi ülésszakán az űrfegyverkezést törölte a napirendről és arról a vitát decemberre halasztotta. A politikusok tehát behunyják a szemüket, miközben — az amerikai hadügyminiszter szavaival — „a magáncégek és a tudósok dolgoznak nekünk A nyugat-európai vállalatok részvétele az Svl-ben háromféleképpen valósulhat meg: /Tn Az illető európai kutatóintézet savaját pénzeitől végzi aszükséges munkákat. Költségeihez természetesen a kormány is hozzájárulhat, de semmiféleképpen nem részesül az amerikai SDI-keretekből. - Egyes kutatási területeket keretre/ szerződés formájában teljes egészében európaiak vállalnak fel. A szerződő fél vagy maga a kormány, vagy valamelyik európai műszaki fejlesztési szervezet. Az egyes európai cégek önállóan szereznek megrendeléseket Amerikából, mint alvállalkozók. Vagy mint az amerikai multinacionális vállalatok bedolgozói. A lehetőségek az egyes nyugateurópai országok cégei számára — a megszerezhető pénzügyi alapoktól függően — különbözőek. A bonni kancellári hivatalban arról beszélnek, hogy még nem döntöttek az együttműködés formájáról. Eszerint szó sincs arról, hogy a szövetségi kormány megtiltaná vállalatai számára az SDI- ben való részvételt. Annál is inkább, mert a tengerentúlon elsősorban is nyugatnémetekre számítanak: a Zeiss és a Léiti optikai érzékelőre, a Messerschmitt— Bölkow—Bidei repülőgépgyár termékeire. Alj nyugatnéhet had- ÜgyminisztériumT a több mint harminc vállalatot nevezett meg, melyek érdekeltek lehetnek az űrfegyverkutatásban. Köztük olyan hatalmasságokat, mint a Krupp, a Mannesmann vagy a Wacker- Chemie. MARGARET THATCHER, az SDI kettes számú nyugat-európai támogatója kijelentette, hogy pénzt nem tud adni a programhoz csatlakozó vállalataik számára. Így a brit cégeknek csak akkor van esélyük, ha futja összekuporgatott kutatás-fejlesztési alapjukból, vagy ha olyan technológiát birtokolnak, amit az amerikaiak meg akarnak szerezni. Ilyen például a Marconi Defense System, amely a középhatósugarú rakétáikat is képes útjuk néhány perce alatt jelezni. De megrendelésre számíthatnak a britek ezen kívül megfelelő rakétameghajtás, illetve adatfeldolgozási eljárások kutatásaira is. A legjobb kapcsolataik az illetékes amerikai katonai komplexummal éppen a francia vállalatoknak van, jóllehet Mitterrand köztársasági elnök az SDI legelszántabb bírálója. Persze, a cégek részvételét a programban ő sem ellenzi, csak azt, hogy a francia kormány beszálljon a kutatások finanszírozásába. És ennek — ahogy mondani szokták — száz oka van; a 99. az, hogy nincs pénz. Ugyanakkor a Thomson és a Cilas cégek amerikai kapcsolata közismert Párizsban. A Société Européenne de Propulsion (az Ariane űrrakéták motorjait készíti) már jelezte, hogy szívesen fejlesztene ki önállóan működő meghajtóműveket az SDI számára, míg a másik nagy állami vállalat, a Matra kérte a kormányt, hogy „építsen hidat” a francia polgári űrkutatási program, az Eureka és az SDI között. A Repsci precíziós optikai művek — mint magánvállalat — sokkal mész- szebbre ment: már egy 900 millió dolláros szerződést is kötött az * U. S. Navyvel egy hatalmas lézertükör gyártására. Persze* Az olaszok — élükön a Fiat Művekkel —sem akarnak lemaradni. Az Ante, az elektronikai ipartestület például a múlt héten jelentette be, hogy a részvétel érdekében mindent megtesz a Cldett-kormány befolyásolására. És a többiek, a holland, a dán, a belga és a norvég hadiiparosok? Kimaradni ők sem fognak. Sőt megvan az az előnyük is, hogy régóta ismerik James A. Abrahamsont, az SDI igazgatóját. Az amerikai tábornok volt ugyanis az, aki annak idején 2,5 milliárd dolláros megrendelést osztott ki közöttük az F—16-os vadászrepülőgépek alkatrészeinek gyártására. VÉGIGNÉZVE Nyugat-Európán, aligha várható, hogy valamelyik NATO-tagállam kormánya megtiltaná bármely vállalatának, hogy részt vegyen az SDI- programban. Még akkor sem, ha néha utalásokat tesznek bizonyos feltételekre. Ezekben az európai érdekek közös védelme mellett a leggyakrabban használatoskifejezés a „kétirányú utca”, azaz hogy az amerikaiak ne csak eladjanak, hanem vásároljanak is haditechnikát az öreg kontinensről. Ismeretes, hogy jelenleg az úgynevezett beszállítások aránya a közös védelmi rendszerbe 7:1 az USA javára. Hogy ez éppen a legfejlettebb technológia területén fog megváltozni, azt sokan kéllik. Angliában még mindig emlékeznek arra, milyen várakozással tekintettek az amerikai Tridentprogram elé — végülis a megbízások alig több, mint két ezrelékét kapták. MEGKAPARINTANI pénzeket, megrendeléseket egy másik ország katonai költségvetéséből, persze nem könnyű dolog. Különösen nem az USA-ban, ahol a Pentagonnak megszavazott óriási összegek több mint fele csupán 25 mammutvállalat kasszájába vándorol. És ez az arány évről évre növekszik. Szabályos versenytárgyaláson a megbízások mindöszsze hat százalékát adják ki. AZ International Herald Tribune az USA harmadik legnagyobb hadiszállítója, a General Dynamics túlszámlázása miatt kirobbant botrányt kommentálva nem véletlenül idézte Eisenhofver elnök negyedszázaddal ezelőtt elhangzott szavait: „A kiépült hatalmas katonai potenciál és a hadiipar közötti kapcsolat új jelenség az amerikai gyakorlatban. Ezért állandóan azon kell őrködni, hogy az üzleti körök ne tegyenek szert, őket meg nem illető befolyásra.” Márpedig ez a befolyás ma már az Atlanti-óceán mindkét oldalán érvényesül — teszi hozzá az amerikai napilap. Nyugat-Európában a politikusok az amerikai hadiipar ottani partnervállalatainak nyomása alatt állnak. A „csillagok háborúja”, minden idők legköltségesebb amerikai kormányprogramja megkezdte önálló életét , és ennek már egyre kevesebb köze van a katonapolitikai megfontolásokhoz, a „védelmi stratégiához”. Nonn V. György Francia elnökválasztás Barre fagyrtba jelétként akar indulni (MTI) Raymond Barre volt miniszterelnök a L'Expressnek adott nyilatkozatában bejelentette, hogy „párton kívül álló” elnökjelöltként kíván indulni a legközelebbi elnökválasztáson, ha az lesz a meggyőződése, hogy a franciák többsége bizalommal viseltetik iránta. Barre ismét leszögezte, hogy ellenzi más ellenzéki vezetőknek azt a felfogását, amely szerint a jövő évi nemzetgyűlési választások utánlehetséges a „társbérlet” Mitterrand elnök és a választáson győztes ellenzéki pártok között. A francia szenátus pénteken elutasította az arányos választási rendszert bevezető választójogi törvényjavaslatot, amelyet előzőleg a nemzetgyűlés már elfogadott. A szenátus jobboldali többségének e döntése azonban nem jelenti a kormány választójogi reformjának meghiúsulását, mert a két ház konfliktusa esetén egyeztető tárgyalásokat folytatnak, s azok kudarca esetén a nemzetgyűlés akarata a döntő. Pérez de Cuellar havannai sajtériakezdető (MTI) A kubai csapatok angolai jelenléte kizárólag a két érintett kormányra tartozik — hangsúlyozta háromnapos hivatalos kubai látogatásának befejeztekor tartott sajtóértekezletén Javier Pérez de Cueslar ENSZ-főtitkár. A dél-afrikai térség problémáiról szólva annak a szilárd meggyőződésének adott hangot, hogy a namíbiai kérdés megoldása egyedül az ENSZ Biztonsági Tanácsának 435. számú határozata alapján lehetséges. (Mint ismeretes, ez a Namíbia függetlenségével kapcsolatos határozat a dél-afrikai csapatok kivonását és szabad választások megtartását sürgeti.) A világszervezet főtitkára ezzel kapcsolatban rámolni ott: a gyarmatosítás maradványainak felszámolása, az apartheid eltörlése emberi kötelesség is. Huták moszkvai istegesszélései Új szovjet javaslat a genfi tárgyoásak menetére (Folytatás az 1. oldalról) XVII. kongresszusának előkészítéséről. Elégedetten szóltak a két párt közötti együttműködésmagas szintjéről, a szovjet—csehszlovák állami és társadalmi kapcsolatok intenzív jellegéről. Kifejezték azt a kölcsönös törekvésüket, hogy a jövőben is fejleszteni fogják a két ország közötti szövetséges kapcsolatokat, erősíteni fogják a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek barátságát. A két vezető nagy figyelmet szentelt a gazdasági kapcsolatok állapotának és fejlesztésük távlatainak. Hangsúlyozták a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti, most aláírt 2000-ig szóló hosszú távú gazdasági és tudományosműszaki együttműködési program következetes végrehajtásának jelentőségét. Este Mihail Gorbacsov vacsorát adott Gustáv Husák tiszteletére. Pohárköszöntőjében az SZKP KB főtitkára külpolitikai kérdésekről szólva a többi között rámutatott: — Csütörtökön Genfben megkezdődött a szovjet— amerikai tárgyalásokmásodik fordulója. A Szovjetunió újfent megerősíti javaslatát, hogy haladéktalanul hirdessenek moratóriumot az atom- és az űrfegyverekre. A moratórium ugyanis már most leállítaná a fegyverkezési hajszát, és megakadályozná annak kiterjedését a világűrbe. A moratórium bevezetését természetesen csak első lépésnek tekintjük — mondotta az SKP KB főtitkára, s rámutatott, hogy ez megerősíteti a kölcsönös bizalmat, előmozdíthatja azt, hogy áttérjenek az atomfegyverek radikális csökkentésének útjára. Javasoljuk: a moratórium mellett a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodjon meg abban, hogy meghatározott időn belül, mondjuk egy-két hónap leforgása alatt valamennyi megvitatandó kérdésben konkrét javaslatokat terjeszt a tárgyalások elé. E javaslatok tartalmazzák azt is, hogy a felek milyen színekre készek csökkenteni hadászati támadófegyverzetüket, természetesen a csapásmérő űrfegyverek betiltása mellett. A csehszlovák—szovjet szövetségesi kapcsolatok, a szocialista közösséghez tartozás állandó és változatlan külpolitikai iránytű és hathatós támogatás számunkra a szocialista építésben — jelentette ki Gustáv Husák pohárköszöntőjében. A CSKP KB főtitkára pénteken hazautazott. k Az amerikai szélsőjobbteddal kampánya és SALT--2 dián (MTI) Az amerikai szélsőjobboldal vezetői ki akarják erőszakolni, hogy az Egyesült Államok mondja fel a SALT—2 szerződés érvényét. Mint ismeretes, a hadászati nukleárisfegyverek számát korlátozó szovjet—amerikai szerződés érvénye ez év végén lejár, s Reagan elnöknek most kellene jelentést terjesztenie a törvényhozás elé arról, hajlandó, lesz-e az Egyesült Államott ajövőben megtartani az általa nem ratifikált szerződés előírásait. Mint az amerikai lapok pénteken jelentették, Reagan legalább egy héttel el akarja halasztani a kongresszushoz e témában küldendő jelentését. A szélsőjobboldal vezetői — Jesse Helms, Malcolm Wallop és Steve Symms szenátorok — viszont közölték: megakadályozzák a katonai költségvetés elfogadását a szenátusban mindaddig , amíg Reagan be nem terjeszti a jelentést, s főként nem jelenti ki, hogy Washington, legalábbis ,módosítja a SALT—2 vízelfejlessel kapcsolatos magatartását. Közben az amerikai vezetés azt is felvetette, hogy módosításokat akar a SALT—1 szerződésben is. Parlamenti választások Görögországbartfj Össztűz és ellenérvek Kiküldött tudósítónk telefonjelentése. Sípszó hasít keresztül Athén központi terének nyüzsgő forgatagán. A rend élezőre határozott mozdulattal „emeli ki” a forgalomból a sötétkék Fiatot. Nem kell görögül tudni ahhoz, hogy a szemlélődő megértse: a rendőr hiányol valamit a gépkocsin. A sofőr idegesen kutat kis táskájában, míg végre felderül az arca: megvan. Egy színes kartonlapot vesz elő, amelyet a szélvédő üvegre ragaszt, közvetlenül a tükör alá oly módon, hogy annak felirata és a rajta lévő pecsét kívülről jól látszódjon. Az igazolás nem mást bizonyít, mint azt, hogy a gépkocsi tulajdonosa befizette járműjének adóját. Görögországban az autóknak nem kell műszaki vizsgát tenni, de az a tulajdonos, aki elmulasztja a kötelező adó befizetését, komoly kellemetlenségekkel számolhat. A gépkocsiadó eltörlését ígérte a tegnap zárult választási kampányban a konzervatív Új Demokrácia. Természetesen a kampány során nemcsak az ilyen „apró-cseprő” témák kerültek szóba. A két nagy rivális, Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASZOK) vezetője, jelenlegi kormányfő és ellenlábasa. Konsztantin Micotakisz, a konzervatív erők vezére heves szópárbajt vívott egymással. A most véget ért választási kampány egyik jellemző vonása volt, hogy sokan kétségbe vonták Krisztosz Szárcetakisz államfő márciusban történt megválasztásának törvényességét, és lehetséges, hogy a holnap sorra kerülő választásokon ez a kérdés döntően esik majd a latba. Micotakisz azt állítja, hogy Szárcetakisz megválasztása törvénytelen volt, mert a leköszönt köztársasági elnök, Konsztantin Karamanlisz funkcióját ideiglenesen ellátó államfő is szavazott, márpedig ez megengedhetetlen lett volna. Az e kérdés körüli huzavona azonban nem szorítja háttérbe a külpolitikai ügyeket. Andreasz Papandreu arra hivatkozik, hogy Görögország ma lényegesen nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint négy évvel ezelőtt. Igaz ugyan, hogy az 1931-es választások előtti PASZOK-ígéretekből száz százalékig nem minden teljesült (Görögország nem lépett ki a NATO katonai szervezetéből, nem fordított hátat a Közös Piacnak és nem számolták föl az ország területén levő amerikai támaszpontokat sem), de Athén az Észak-atlanti Szerződéssel szemben mindig is hangoztatta különvéleményét, újabb és újabb pénzösszegeket csikart ki a görög parasztok támogatására a Közös Piactól és újratárgyalták az amerikai bázisok működésének feltételeit. A belpolitikában Andreasz Papandreu elmondhatja, hogy új munkahelyeket teremtett, öt-hat százalékkal sikerült visszaszorítania az inflációt, az ország gazdaságát egyensúlyban tartotta. Az ellenzék éppen e lépéseket támadta legjobban, mondván, hogy az állam túlzott mértékben beavatkozott a gazdaság szférájába, korlátozza annak működését. A sorozatos választási nagygyűléseken a ciprusi probléma és a Törökországhoz fűződő viszony is természetszerűleg szóba kerül. Micotakiszék azt állítják, hogy a görög—ciprusi egyeztetett diplomácia elmulasztotta az alkalmat a megállapodásra, Papandreu túl sokat akart fogni, de keveset markolt. Ez egyben az Új Demokrácia politikai ars poeticája is, hiszen, a párt vezetői sohasem csináltak titkot abból, hogy hatalomra kerülésük esetén szorosabbra fűznék Athén kapcsolatát Washingtonnal. Ezúton remélik elérni a Törökországhoz fűződő viszony normalizálását, a ciprusi kérdés megoldását. Ez egyet jelentene Görögország NATO-ban elfoglalt különutas politikájának feladásával is. A két nagy rivalizálását figyelemmel kísérve megállapítható, hogy a PASZOK továbbra is a négy évvel ezelőtt bevált recept szerint próbálja a szavazókat megnyerni, a „változás” programját mind a kül-, mind a belpolitikára kiterjeszeni. Ezzel szemben az Új Demokrácia inkább az átfogó tagadás politikáját követi, kevés újat tud felmutatni, az össztüzet az 1931 óta folytatott politkára túdja. A PASZOK, amely 1981-ben abszolút többséget szerzett a parlamentben, most is arra számít, hogy sikerrel veszi a holnapi akadályt. Számos megfigyelő viszont nem tartja kizártnak, hogy Micolakisz taktikáin beválik és szoros eredménnyel végződhet a szavazás. A Kommunista Párt minden bizonnyal megkapja a szavazatok tíz százalékát, de az sem tűnik valószínűtlennek, hogy ennél többet szerez. Péntek este nyolc órakor Athén központjában a PASZOK több százezer fő részvételével záró tömeggyűlést tartott. Ma már tilos mindenfajta választási kampány. A polgárok egy nap gondolkodási időt kapnak. Athén, 1985. május 31. G. Fehér Péter