Magyar Hírlap, 1985. november (18. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
1985. november 1. péntek NEMZETKÖZI POLITIKA2 Kádár János londoni tárgyalásai (Folytatás az 1. oldalról) ként — különösen gazdasági és kulturális téren — sikeresen fejlődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembe vételével tovább lehet lépni az együttműködés útján. Kádár János hangsúlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gazdasági téren könnyebbé tegye ezt. Egyetértés volt a két vezető között abban, hogy a magyar—brit kapcsolatok fejlődése részét képezi a kelet—nyugati párbeszéd folyamatosságának megőrzésére, a kölcsönös bizalom építésére irányuló erőfeszítéseknek A szívélyes, kötetlen légkörű megbeszélés második szakaszában a brit miniszterelnökhöz és az MSZMP főtitkárához csatlakozott a két külügyminiszter, Várkonyi Péter és Geoffrey Howe, valamint Domokos Mátyás londoni magyar, illetve Peter Unwin budapesti brit nagykövet. Kádár Jánost csütörtökön este szállásán felkereste Neil Kinnock, a brit Munkáspárt vezére és Denis Healey, a párt vezető külügyi szóvivője („árnyékkülügyminisztere”). Áttekintették a nemzetközi helyzet és a világgazdaság néhány időszerű kérdését, kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről és soronlévő tennivalóiról. Megelégedéssel szóltak a pártközi kapcsolatok alakulásáról, kifejezték szándékukat azok továbbfejlesztésére. A nap folyamán Kádár János képviseletében Bányász Rezső és Karvalics László koszorút helyezett el Marx Károlynak a Highgate-i temetőben lévő sírján, tisztelegve ezzel a tudományos szocializmus megalapítója előtt Margaret Thatcher ezután kifejtette: " Élénk figyelemmel kísérjük a magyar gazdasági élet fejleményeit és kalapot emelünk az előtt az eredetiség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törekszik. E problémák közül sok valamennyiünk problémája. Angliában jelentős az érdeklődés az ön országa iránt. Értékeljük a magyar vívmányokat. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatokban gyökereznek. Ezekről a kapcsolatokról már Budapesten is szóltam. — Szombaton ön Skóciába utazik, hogy lásson valamit országunkból Londonon kívül is. Egy esetleges walesi utat külügyminiszterem, Sir Geoffrey Howe — aki onnan származik — minden bizonnyal szívesebben vett volna. Hallottam azonban, hogy Wales még mindig nyalogatja a két héttel ezelőtti 3—0-ás futballvereség okozta sebeket. Skócia így biztonságosabb hely, mint Wales. — Az angol—magyar együttműködés történetének kimagasló jelképe az a híd Budapesten, amelyet egy skót épített a múlt században. A hídépítés sokszor használt kifejezés nemzetközi viszonylatban is. Kötelességünk, hogy e kifejezést valódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének látogatása, pontosan e célt szolgálja — mondotta befejezésül Margaret Thatcher és poharát a magyar nép jólétére, személy szerint Kádár János egészségére emelte. Díszvacsora a Downing Streeten Margaret Thatcher csütörtökön este a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet számos kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondottják, hogy Magyarország a budapesti kulturális fórum megrendezésével járul hozzá a helsinki folyamathoz. Anglia eltökélten keresi a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rendszer országai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szövetség tagja. Mindketten hűségesek vagyunk, és hűségesek maradunk szövetségeseinkhez. Nemcsak angol—magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten valljuk: az érintkezés európai országok között, upyanúgy, mint angol—magyar viszonylatban, önmagában is hasznos szerepet játszik, és előmozdítja a bizalom megteremtését a Kelet és Nyugat között. Margaret Thatcher pohárköszöntője Margaret Thatcher elöljáróban melegen üdvözölte Kádár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Britanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú, és büszke történelmű ország képviselőjeként ön, meggyőződésem szerint, érezni fogja ennek az épületnek, a Downing Street 10-nek a történelmi levegőjét. Ez az épület közel 250 év óta otthona és hivatala az angol miniszterelnököknek. Az ön látogatása önmagában is történelmi esemény: ebben az épületben most először látjuk vendégül egy kelet-európai ország vezetőjét, aki a kommunista párt főtitkáraként látogatott hozzánk. Tavalyi magyarországi útjáról szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emlékeket őrzöm azokról a napokról; nagy kitüntetés volt számomra, hogy én lehettem az első angol miniszterelnök, aki az ön országába látogatott. Mindig szívesen gondolok vissza a baráti fogadtatásra, és párját ritkító vendégszeretetre, amelyben részesítettek. Emlékszem, amikor a budapesti nagy vásárcsarnokban paprikát és mézet vásároltam, nem fogadtak el tőlem pénzt. A vásárcsarnokban tartózkodók olyan meleg és szívélyes fogadtatásban részesítettek, amelyet soha nem fogok elfelejteni. Remélem, hogy önnek is ugyanilyen tapasztalatai lesznek holnap a Sainsbury élelmiszer-áruházban. — Annak is nagyon örültünk, hogy az elmúlt 12 hónap során vendégül láthattuk az ön kollégáit, Szűrös Mátyást és Várkonyi Pétert. Amikor Szűrös Mátyás hivatalomban meglátogatott, egy kínai közmondást idézett: „Jobb valamit egyszer látni, mint ezerszer hallani róla”. Nagyon örülünk, hogy ön most lát bennünket A csütörtöki megbeszéléseket érintve kiemelte: — Ugyanúgy, mint tavaly Budapesten, világossá vált előttem, hogy milyen sok téren közösek az eszményeink: a béke, a prosperitás, a biztonság tekintetében. A céljainkhoz vezető utak lehetnek különbözőek. A társadalmi igazságosságról talán nem vallunk azonos nézeteket. Helyénvaló azonban, hogy tárgyaljunk azokról a kérdésekről, amelyek elválasztanak bennünket. Nagy biztatás számomra, hogy ezt megtehettük, és megtehetjük a világ jövőjéért érzett közös felelősség hangján. — Mi, angolok, büszkék vagyunk az országunkban érvényesülő szabadságra, igazságosságra és demokráciára — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. — Ez az egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint önök — valamennyien európaiak — teljes mértékben elköteleztük magunkat az 1975-ös Helsinki Záróokmány mellett. Ez az okmány tartalmazza a nemzetközi érintkezés és a civilizált kormányzás alapelveit. Az alapokmány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű emberek életén, és megnyissa előttük az új érintkezések útját. Éppen ezért nagyra értékel Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség A JKSZ KB ülésének napirendjén A szövetségi állami szervek munkája (MTI) Jugoszlávia 1974-ben elfogadott alkotmánya rendelkezéseinek gyakorlati érvényesítéséről tárgyalt tegnap Belgrádban a JKSZ Központi Bizottsága. Milan Kucsan, a KB Elnökség tagja vitaindító referátumában kifejtette: az ülés célja az, hogy megkezdje a föderációs (a szövetségi szintű) állami szervek működését megnehezítő, évek óta felgyülemlett problémák megoldását, s meghatározza a párt ez- irányú tevékenységének egységes eszmei-politikai elveit. Megállapította, hogy a föderáció szervei, intézményei nem működnek elég hatékonyan, mert az erre vonatkozó alkotmányos elvek sokféle értelmezésük miatt nem valósulnak meg következetesen. Kucsan utalt arra, hogy az utóbbi években gyakorta hallatszottak alkotmánymódosító javaslatok és követelések. Mint mondotta, ezeket főként etatista és technobürokrata álláspontról, azzal érvelve terjesztették elő, hogy az önigazgatás visszafogásával, erősebb központosítással könnyebben leküzdenék a gazdasági nehézségeket. Értelmetlenség — mutatott rá — egyoldalúan támadni és azzal vádolni a köztársaságok és a tartományok alkotmányos jogait, hogy ezek okozzák a „közösség válságát”. Ezek a vádaskodások nem oldják meg a problémákat. A köztársaságok és a tartományok léte történelmi tény, s az államvezetési képességet és bölcsességet e történelmi valóság tiszteletben tartása jelenti, nem pedig az olyan okoskodás, hogy mindenkinek, egyeseknek pedig különösen könnyebb és jobb dolguk volna akkor, ha Jugoszlávia egynemzetiségű és központosított élleim lenne. Kádár János válasza Kádár János válaszbeszédében köszönetet mondott a meghívásért, amelynek — mint hozzáfűzte — készséggel tett eleget. Megköszönte a figyelmes fogadtatást, azokat a megtisztelő szavakat, amelyekkel a brit miniszterelnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, örömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy átadjam a Magyar Népköztársaság kormánya, személy szerint Lázár György miniszterelnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári magyarországi látogatását olyan kiemelkedő eseményként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar—brit kapcsolatok fejlődésére. Úgy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tárgyalásaink a budapesti megbeszélések megfelelő folytatását jelentik. Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a mostani találkozás, az elmúlt évihez hasonlóan, nemcsak országaink kapcsolatainak bővítését segíti elő. Gondolom, ez a találkozó szélesebb értelemben része az eltérő társadalmi berendezkedésű országok kormányai és népei közötti szükséges kapcsolatoknak is, bizonyos mértékig hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok között anynyira szükséges jobb megértéshez. — Ismert tény — hangsúlyozta Kádár János —, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés különböző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoznak. Ennek következtében fontos nemzetközi kérdések megítélésében nézeteink eltérőek. De lényegesnek tartom, hogy vannak találkozási pontok is. Közös az elhatározásunk a kölcsönös előnyökkel járó kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében minden lehetségest meg kell tennünk a feszültségek enyhítéséért, a béke ügyének előmozdításáért. A magyar államvezetés részéről az emberiséget fenyegető legfőbb és mind nagyobb veszélynek a fegyverkezést tekintjük, amely minden nép számára súlyos terheket jelent. Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés többi országával együtt ennek korlátozását tartjuk a legsürgetőbb feladatnak. A párt főtitkára ezután kifejtette: " Törekvésünk arra irányul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üdvözöljük a világ sorsáért különleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon megalapozza a nemzetközi helyzet javulását. Fontosnak tartjuk mindazokat a nemzetközi tanácskozásokat, amelyek a katonai szembenállás szintjének csökkentését, a biztonság és a bizalom erősítését, a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatok fejlesztését, a népek közötti megértés ügyét szolgálják. Ezek a célok vezetnek bennünket a stockholmi konferencián és a bécsi tárgyalásokon, a helsinki folyamat találkozóin, köztük a hazánk fővárosában most folyó európai kulturális fórumon. Kádár János ezután emlékeztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vívmányai erről a földről hozzánk is eljutottak és Magyarország fejlesztésében is szerepet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büszkeségét, a Lánchidat brit mérnök, Clark Ádám tervezte. Másrészről megemlíthetem, hogy a magyar Körösi Csoma Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848- as szabadságharcunk vezetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elégedetten állapíthattuk meg, közös erőfeszítéseink eredményeként szinte minden területen mozgásba jött, fejlődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk. Végezetül szeretnék köszönetet mondani önnek és mindazoknak a brit állami, társadalmi, gazdasági, kulturális területen működő személyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kapcsolataink fejlődését. Biztosíthatom Önöket, hogy magyar részről eddig is cselekedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt megteszünk kapcsolataink fejlesztésére, együttműködésünk bővülésének elősegítésére — mondotta Kádár János és őfelsége, II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony, a vendéglátók, minden jelenlevő egészségére, az Egyesült Királyság és Magyarország népeinek boldogulására, barátságára és a békére emelte poharát. Ugandában elnapolták a béketárgyalást (Reuter) Elnapolták az Ugandai katonai kormányzat és az ellene harcoló legjelentősebb gerillaszervezet, a Nemzeti Ellenállási Hadsereg (NRA) közötti béketárgyalásokat. A két fél képviselői Nairobiban Daniel Arap Moi kenyai államfő közvetítésével tettek ismét kísérletet a megbékélésre. A megbeszéléseket hétfőn újítják fel. A tárgyalások mostani, negyedik fordulójáról mindkét részről óvatos derűlátással nyilatkoztak. Magyar Hírlap „A latin-amerikaiak odafigyelnek..." A következetes Kuba OKTÓBERBEN két latinamerikai ország is — Brazília és Uruguay — bejelentette, hogy helyreállítja Kubával diplomáciai kapcsolatait. Korábban Ecuador, majd Bolívia döntött hasonlóan. Az International Herald Tribune nemrég ezt írta: „A legfontosabb hír Havannából az, hogy Kuba gyorsan emelkedik ki a negyedszázados politikai és diplomáciai elszigeteltségből Latin- Amerikában.” Az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) 1964-es hírhedt Punta del Este-i ülésén hozta — Washington erőteljes nyomására — a következő döntést: Az amerikai államok kormányai ne tartsanak fenn Kubával sem diplomáciai, sem pedig konzuli kapcsolatokat; gyógyszerek és orvosi felszerelések kivételével szakítsanak meg minden közvetett vagy közvetlen árucserét Kubával; az emberiességi szempontok által megkövetelt szállítmányokat kivéve, szakítsanak meg mindenfajta tengeri összeköttetést Kubával. A követeléseket — gyakorlatilag a teljes politikai, gazdasági, kereskedelmi embargót — Mexikó kivételével valamennyi latinamerikai ország elfogadta. A blokád falain körülbelül egy évtized elteltével támadtak az első repedések. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a hangzatos Szövetség a haladásért nevű, 20 évre tervezett washingtoni segélyprogram sokkal inkább az észak-amerikai imperializmus érdekeit, semmint a latin-amerikai „szövetségeseket” szolgálja. A növekvő Amerika-ellenesség hozzájárult ahhoz, hogy a dél-amerikai kormányok legalábbis elgondolkodjanak a Washington által rájuk kényszerített Kuba-ellenesség helyességén. A HETVENES ÉVEK ELEJÉRE kezdett megváltozni az AÁSZ álláspontja is. 1973-ban a szervezet limai ülésének legfontosabb napirendi pontjai között szerepelt a Kuba elleni rendszabályok eltörlése. Az 1974-es atlantai AÁSZ-ülésszakon Argentína, Mexikó, Peru és Venezuela azt javasolta: a következő, Buenos Aires-i ülésszakra hívják meg Kubát is. S az első nagy áttörés: 1975. július 29-én a Costa Rica-i San Joséban az AÁSZ rendkívüli ülése megszavazta a Kuba elleni rendszabályok feloldását. A döntés ellen mindössze a három legszélsőségesebb diktatúra, Chile, Uruguay és Paraguay — szavazott. Kubának a dél-amerikai térségbeli tekintélye azóta folyamatosan növekszik. E tekintélynövekedés egyik legutóbbi, jelentős megnyilvánulása, hogy a latin-amerikai parlament — a szubkontinens országainak a törvényhozási képviselőiből álló, évente egyszer ülésező testület — ez évi brasiliai ülésén Kubát felvették a szervezet teljes jogú tagjai közé. „A kubai nemzetgyűlés demokratikus intézmény, amely a nép széles rétegeinek akaratát képviseli" — mutatott rá a szigetország felvételét üdvözölve a mexikói küldöttség vezetője. Fidel Castro, kubai vezető — aki, mint emlegetni szokás, hét amerikai elnököt „élt túl” — az évtizedek során gyakran tett békülékeny, a két ország, valamint a latin-amerikai országok és Kuba kapcsolatainak rendezését szolgáló javaslatokat az Egyesült Államoknak. Időnként — például Jimmy Carter elnökségének derekán (1978—79) — mutatkozott is tétova szándék Washington részéről legalább a feszültség enyhítésére, ám az USA nem titkolja: nem hajlandó elfogadni egy szocialista ország jelenlétét, határaitól 180 kilométerre. Éppen ezért a kapcsolatok javításának, majd rendezésének feltétele Washington részéről az, hogy Kuba lazítsa meg a Szovjetunióval kialakult szoros kapcsolatát. Havanna ebben az egy kérdésben azonban fikarcnyit sem enged. A Szovjetunióval fenntartott viszony nem lehet alku tárgya — mondják a kubai vezetők. AZ AMERIKAI—KUBAI KAPCSOLATOK így jelenleg is meglehetősen fagyosak. Reagan elnök néhány hete hozott döntést arról, hogy ezután nem utazhatnak be az Egyesült Államokba a kubai kormány tagjai, az állami szervek munkatársai és a Kubai KP diplomata vagy szolgálati útlevéllel rendelkező tagjai. Miközben Kuba és a többi latin-amerikai ország kapcsolatai látványosan javulnak, az USA továbbra is megkísérli politikailag, diplomáciailag elszigetelni, lejáratni Havannát. Ehhez szolgáló alkalmat véltek találni legújabban abban a tényben, hogy Kuba, illetve Fidel Castro személyesen a mérhetetlenül eladósodott latinamerikai országok egyféle „szószólójává” vált. A Kuba-ellenes propaganda azt állítja, hogy Kuba nem következetes, mert, míg az adósságok eltörlését sürgeti, addig saját külföldi adósságait újratárgyalja, átütemezteti a nyugati országokkal. Fidel Castro erre a vádra a következőket felelte júniusban, a latin-amerikai kérdésekkel foglalkozó havannai nemzetközi konferencia záróülésén: Kuba nem saját érdekében követeli az adósságok elengedését. A szigetországnak viszonylag csekély, mintegy 3 milliárd dollárnyi nyugati adóssága van, s külkereskedelmének csupán 15 százalékát bonyolítja le a tőkés országokkal. Latin-Amerika legtöbb országa azonban sokkal súlyosabban el van adósodva és sokkal nagyobb mértékben ki van szolgáltatva a hitelezőknek. Ezekben az országokban — még ha el is tekintenénk attól a gazdasági ténytől, hogy jelenleg egyszerűen nem tudnak fizetni — politikai szempontból nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az adósságösszegek előteremtése céljából a dolgozó osztályokat a végtelenségig ki kellene zsákmányolni. Ez beláthatatlan társadalmi, politikai robbanás lehetőségét teremtené meg a térségben. Az adósságok felhalmozódásának fő oka egyébként az igazságtalan világgazdasági rendben gyökerezik. A BEVEZETŐBEN EMLÍTETT International Herald Tribune-cikkben áll: „Castro állásfoglalásai a nagy gazdasági válságról olyanok, mint egy nagy tekintélyű latin államférfié. Nem kétséges, hogy amikor Castro beszél, a latin-amerikaiak odafigyelnek ... meg vannak győződve arról, hogy a reagani Fehér Ház nem törődik súlyos gazdasági válságukkal, Fidel Castro viszont igen.” Arató Gábor Fidel Castro Felipe González spanyol kormányfő és Daniel Ortega nicaraguai államfő kíséretében, Madridban