Magyar Hírlap, 1986. január (19. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
Magyar Hírlap KNEB-vizsgálat a GAMESZ-okról Több idő az érdemi munkára Miként segítették elő a pénzeszközök hatékonyabb felhasználását és a gazdálkodás javítását a tanácsok hatáskörébe tartozó oktatási, kulturális, egészségügyi intézményeknél azok a szervezetek, melyeket csúf kifejezéssel GAMESZ-oknak nevezünk? Ezt vizsgálta a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a Pénzügyminisztériummal közösen a fővárosban, és Fejér kivételével, valamennyi megyében. Egy nyolc évvel ezelőtti kormányhatározat előírta, hogy a tanácsi felügyelet alá tartozó intézmények fenntartásában növekedjék az alsóbb fokú tanácsok hatásköre, felelőssége és csökkenjen a hasonló feladatokat ellátó intézmények szétaprózottsága. (Ekkor a tanácsi költségvetési intézmények száma — többszöri összevonás után is — mintegy 9000 volt, s több mint 40 milliárd forinttal gazdálkodtak évente.) Két évvel később a pénzügyminiszter utasítást adott ki, melyben nagyobb önállóságot adott és ezzel felelősséget rótt a tanácsokra. Az utasítás három típusba sorolta a lehetséges intézményi-gazdasági formákat. Megkülönböztetett önálló intézményeket és olyanokat, amelyeknek a gazdálkodását speciális gazdálkodó, illetve műszaki szolgáltatást nyújtó szervezetek, a GAMESZ-ek végzik. (Az utasítás következtében 1984 végére az önállóan gazdálkodó költségvetési intézmények száma csaknem felére csökkent.) Egyes megyékben gyors ütemben, másutt jóval lassabban alakultak meg a GAMESZ-ok. Az indulást esetenként nem kellően körültekintő előkészítés, és itt-ott a művelődésügyi és pénzügyi irányító apparátus közötti konfliktusok kísérték. Mi jellemző napjainkra? Az integrált intézmények mintegy 40 százaléka városokban van, pedig a korszerűsítést elrendelő minisztertanácsi határozat elsősorban nagyközségekben-községekben javasolta a GAMESZ-ok létrehozását. Több helyütt nem írták elő pontosan a szervezetek és a részben önálló intézmények feladatait, kapcsolatait. A tanácsok nem szabályozták kellően a hatásköröket, a döntési szinteket. Épp ezért a kívánatos mellérendelt viszony csak részben valósult meg. Mindezek ellenére a több éve működő új gazdálkodási szervezet már eddig is bizonyította létjogosultságát. Ezt a megállapítást a gazdálkodásban egyre szélesebb körben megmutatkozó előnyök mellett alátámasztotta az integrációba bevont intézmények vezetőinek véleménye is. A vizsgálat során a megkérdezettek nyolcvan százaléka elfogadja, jobbnak tartja az előzőnél az összevonást, egyötödük minősítése szerint azonban zavarokkal működik. A városokban átlagosan tizenhat intézmény tartozik a GAMESZ-hoz. A nagyközségi tizenkettes és a községi kilences intézményi átlag pedig azt jelenti, hogy itt több településre kiterjedően végzik feladataikat. A községekben inkább gazdálkodási-ügyviteli teendőket látnak el, míg elsősorban nagyközségekben komplex, szolgáltató szervezetként működnek. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a GAMESZ-ek többségükben csupán szerény mértékben rendelkeznek a megfelelő szakemberekkel és tárgyi feltételekkel. Sajnos, kevés helyen található jól felszerelt karbantartó műhely és kellő műszaki szakembergárda. Mégis kedvező feltételeket teremtett a karbantartási pénzeszközök jobb felhasználásához az integráció. Ahol létrehozták a részleget, ott azok jól és gyorsan végzik el az intézményeknél jelentkező, kisebb munkákat. A korábban különböző intézményeknél foglalkoztatott szakmunkásgárda összevonása hatékonyabbá tette foglalkoztatásukat; a napi munkavégzés, az intézmények közti munkakapcsolatok, a kezdeti nehézségeket követően javultak, folyamatosabbá váltak. Viszont több helyen gondot okoz a javítási munkák bürokratikus „igénylése”, valamint a hosszadalmas munkavégzés. Milyen hatással volt az integrációba bevont intézmények szakmai-gazdasági tevékenységére az új szervezetek létrejötte? Erre a kérdésre kedvező választ adtak az intézmények vezetői, mert tehermentesítették őket a beszerzés gondjától, a gazdasági feladatokkal öszszefüggő irányítási, ellenőrzési és adminisztratív teendőktől. A vizsgálat tapasztalatai szerint ott kifogásolják az új szervezeti forma bevezetését, ahol korábban a gazdasági munkát gondnokság látta el. Sok esetben okoznak problémát az intézményvezetők túlzott, a reális lehetőségeket meghaladó igényei is. Néhányan a több év alatt felgyülemlett feladatok azonnali megoldását kérik számon a szervezettől. Az új gazdálkodási rendszer kedvező hatása közvetetten jelentkezett, s ez a szakmai munka feltételeinek javulásán mérhető. Kiegyenlítettebb lett az intézmények ellátottsága, felszereltsége, ám a javulás ellenére több helyen továbbra is megmaradt a párhuzamos tevékenység a beszerzéseknél és a nyilvántartások vezetésében. Az intézmények többsége jelenleg már képtelen lenne ellátni például a kettős könyvvitel miatt elengedhetetlen adatfeldolgozásokat. A leltározási, pénzkezelési, vagyonvédelmi előírások betartásának a korábbinál szigorúbb megkövetelésével nőtt az intézményvezetők biztonsága is. A viszonylag rövid ideje működő gazdasági-műszaki ellátó szervezetek tehát igazolták létrehozásuk helyességét, hozzájárultak az épületfenntartásfelújítás felgyorsulásához, a gazdálkodás hatékonyságának növeléséhez — állapította meg a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. (ács) A kulturált étkezést is meg lehet tanulni. Sikeres év Záhonyban A MÁV záhonyi üzemigazgatóságán egy különösen nehéz, de igen jól sikerült esztendő tapasztalatait összegezik ezekben a napokban. Az első félév behozhatatlannak tűnt elmaradása ellenére — az eredeti költségkereten belül maradva — több területen jelentősen túlteljesítették a tervet. Az import- és tranzitforgalomban csaknem három százalékkal szárnyalták túl a kitűzött célt. Több mint tízmillió tonna árut fogadtak a Szovjetunióból és továbbítottak rendeltetési helyére. Az exportforgalomban a tavalyi, csúcsnak vélt mennyiségnél hatszázezer tonnával több áru hagyta el a határt Záhonynál, s ennek ellenére érezhetően enyhült a korábbi vagonhiány. Az egyre nagyobb határforgalmi feladatok teljesítésében nagy szerepe volt a napi követelményekhez alkalmazkodó munkaszervezésnek. Az üzemigazgatóság területén ugyanis 24 óra alatt átlagosan 28 ezer tonna árut fogadnak és tizenkétezer tonna exportárut továbbítanak. (MTI) Műszak Márkushegyen Az óév utolsó termelő műszakját tartották kedden a mecseki szénmedence bányászai. Hajnalban ötszáznyolcvanketten szálltak le a négy mélyművelésű bányába, s egy műszakban több mint kétezer tonna feketeszenet küldtek felszínre. A bányák más részlegeiben a fenntartáson és a vágathajtáson dolgoztak. A mecseki szénbányák dolgozói egyébként már december 27-én teljesítették éves széntermelési tervüket: az év elejétől eddig az időpontig együttesen 2,6 millió tonna szenet szállítottak az iparnak és a Tüzép-telepeknek. Ezen felül, már a szilveszteri műszak teljesítményét is számítva, 30—35 ezer tonna szenet raktak csillébe. A többletből a lakosság összesen 50 000 tonnával kapott többet az eredetileg tervezettnél. (MTI) Óriáshakni • Szilvesztertájt, a szokásos haknizás idején, a helyszínről helyszínre pendliző művészek egy estén tíz-tizenkét fellépést is vállalnak. Kérdés: győzik-e? A Szilveszteri óriáskerék című, az Erkel Színházban rendezett produkció nem ezt mutatja. Aligha volt a világon komoly előadás, amelyet, ha tisztességesen csinálnak, kibírja, hogy az eredetileg meghirdetett tizenhét-tizennyolc szereplőből tíz-tizenegy hiányozzék. Pedig ebben a szilveszteri óriás hakniban pontosan ez történt. Méghozzá meglepő módon éppen azok a művészek maradtak el, akiknek a neve hallatán az állampolgár hajlandó mélyebben a zsebébe nyúlni, hogy leszurkolja jegyenként a kétszáz forintot. Igaz, volt helyettük más, talán nem is rosszabb, de engedtessék meg a nagybecsű közönségnek, hogy mégiscsak maga döntse el, kikre kiváncsi és kikre fizet be. Az a gyanú ébred az emberben, hogy a hakni már odáig jutott fejlődése során, hogy elég a színésznek csak a nevét adni a soha meg nem valósuló produkcióhoz? Persze, kár ilyen rosszindulatúnak lennünk, hiszen az is lehet, hogy a hiányolt művészek megbetegedtek, a nagy hideg vagy hó miatt nem érkeztek meg. Végül is, ez elképzelhető. Ebben az esetben csak az meglepő, hogy a hiányzókat hiánytalanul ott láthatták a televízió szilveszteri gálájában . S minthogy a hiányzók közül egyik sem volt a helyszínen, érthető, hogy nevükben senki nem is kért bocsánatot a közönségtől. Sőt, még arra sem figyelmeztették őket, hogy az eredeti plakátokhoz képest változik a fellépők névsora. Mert ez esetben még az is megtörténhetett volna, hogy a bájos műsorközlő lagymatag, csak az időt húzó állatmeséire a kutya sem lett volna kiváncsi. Így sem volt, hiszen az Erkel Színház éjszakai előadásán vad füttykoncert pótolta az elmaradt színészeket. ****** van! ****** HAZAI KÖRKÉP - FÓRUM 1986. január 2. csütörtök Petőfi-emlékünnepségek A Bács-Kiskun megyei Petőfiemlékhelyeken, a hagyományokhoz híven, az idén is megemlékeztek a költő születésének évfordulójáról. Kiskőrösön, ahol 162 évvel ezelőtt világra jött, megkoszorúzták a szülőháza falán elhelyezett emléktáblát, s mint az" már ugyancsak régen szokás, a szülőházmúzeum egészen éjfélig fogadta a látogatókat. Petőfi gyermekéveinek városában — Kiskunfélegyházán — a költő főtéren álló szobrának talapzatán helyezték el az emlékezés virágait a város diákjai, a Petőfi nevét viselő intézmények képviselői, Dunavecsén a Petőfiemlékházban tartottak ünnepséget. Szalkszentmártonban, ahol a költő 112 verset írt, éjfélkor a Petőfi-szoborhoz vonultak a helyi múzeumbarát kör tagjai. E szokás ugyancsak régi hagyomány: hosszú évtizedek óta nem volt olyan Szilveszter-éjszaka, amikor ez a gyertyafényes tisztelgés elmaradt volna Petőfi szalkszentmártoni szobránál. (MTI) Hazaérkezett Indiából az MSZMP küldöttsége Az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa képviseletében részt vett magyar pártküldöttség kedden hazaérkezett Delhiből. A delegációt Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a HNF OT főtitkára vezette. Tagja volt Kisfalvi János, a KB külügyi osztályának munkatársa. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aravinda Ramachandra Deo, az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) Újévi újszülöttek Az idén 25. alkalommal sorsolták ki az újesztendő újszülöttei között az év ÁB-bébijét. Az Állami Biztosítónál újév hajnalán 0 és 1 óra között tizenhét újszülöttet jelentettek be: tizenhárom kisbabát vidékről és négyet Budapestről. A csecsemők közül kilenc volt a fiú és nyolc a lány. 1986 budapesti ÁB-bébije az 1-es számú Női Klinikán született Dreisinger Szabolcs lett, akinek szülei várpalotai lakosok. A vidékiek közül, a sorsolás a bódvalenkei Rusznyák Krisztiánnak kedvezett, aki a miskolci megyei kórházban született. Az ÁB-bébiknek a korábbi 40 ezer forint helyett — a negyedszázados jubileumra való tekintettel — 50 ezer forint névértékű életbiztosítási kötvénnyel kedveskedett az Állami Biztosító. A nyertesek 2004- ben, 18 éves korukban a kamatokkal növelten 101290 forintot vehetnek fel. (MTI) M BEKEKV egölték! E rövid, egyszavas mondat két és fél éves fiam szájából szakadt ki, amint éppen a televízió előtt játszott. A képernyőn háborús dokumentumfilm kockái peregtek és mi némiképpen fásultan, félig-meddig újságot olvasva üldögéltünk a huszadik századi tömegkommunikációs csodaeszköze előtt. Megölték! — mondta gyermekem ismét. Erre már fel kellett kapnom a fejem. Szülői érzéseim első pillanatban azt diktálták, hogy keblemet a büszkeség feszítse. Lám, lám a gyerek még alig bújt ki a tojásból, de már pontosan tudja, mit jelent az, ha valakit géppisztollyal keresztül-kasul szabdalnak. A következő másodperc azonban az önvád pillanata volt. Miért nem az jutott eszembe az első hallásra, hogy nekem a gyerek itthon ne háborúzzon? Miért nem az első szavára kaptam fel a fejemet? És egyáltalán. Honnan tudja ez a gyerek, hogy mit jelent az, ha valakit megölnek? És tudja-e egyáltalán? Felnőttek is beszélnek róla, de valójában csak a háborús szenvedéseket átélt korosztály tud igazi érzelmi töltés adni az ilyen és ehhez hasonló mondatoknak. Talán igaza lehet annak a fiatalembernek, aki a minap szenvedélyesen magyarázta: felháborító ami nálunk zajlik. A játszótereken a gyerekek játékpisztolyokkal „gyilkolják” egymást. Talán tiltsuk be a játékfegyverek árusítását? Nem vezetne semmire — mondottam, ő buzgón helyeselt. Nem is az a baj, hogy műanyag coltot lehet kapni a maszek trafikokban. A fő probléma a közszellem, hogy ezt eltűri, sőt naponta a televízióban lejátszott krimik segítségével még táplálja is a minden emberben meglevő pusztítási ösztönöket. A krimiket se lehet betiltani, vetettem ellene, mert ha ez történne, előbb-utóbb az ilyen „művészi alkotások” a videókazettákon olyan keresletnek örvendenének, mint például a pornófilmek. Nem is ez a baj — mondotta —, hanem az, hogy az átlagember semmit sem tesz a militáns szellem megfékezésére. Ha máshol nem, legalább a gyerekek esetében mégiscsak lehetne tenni valamit. De hát mit tehet az egyszerű ember? Mit tehet annak érdekében, hogy sem nálunk, sem pedig más országokban ne az legyen a természetes, hogy a gyerekek a homokozóban egymásra puffogtatnak. És végül is mit tehet azért, hogy az igazi fegyverek ne meredezzenek ránk oly vésztjóslóan, mint ahogy ez napjainkban is történik. A legkülönbözőbb nézetek csapnak össze. Egyesek lekicsinylően, egy kézlegyintéssel elintézik azokat, akik felemelik szavukat a béke védelmében. Pedig ha jól belegondolunk, saját fenti példámon is okulva tudomásul kell venni, hogy lakásunkba a legalatomosabb módon beférkőzött a pusztítás szelleme. Meg sem lepődünk azon, ha a nagyképernyőn egy házat lebombáznak. Naponta láthatunk ilyen eseményeket akár Libanonban, akár Közép- Amerikában, vagy bárhol másutt glóbusunkon. Az emberi természet szívósan védekezik. Tudatunkig — a napi sokkok hatására — legfeljebb csak a történések szenzációingere jut el. Nem is várható, hogy egy olyan kontinens lakossága, amelyik több, mint négy évtizede békében él és ahol az egymást követő generációk nagy része már nem élte át a második világháború kínjait, teljesen átérezte mások szenvedését és úgy gondolja, hogy ennek megakadályozása érdekében tennie is kell valamit. Azok, akik Nyugat-Európában kivonultak az utcára, hogy tiltakozzanak az Egyesült Államok közép hatótávolságú rakétáinak telepítése ellen, talán így éreztek. Úgy gondolhatták, nem formális rendezvényekre van szükség, hanem némiképp látványos elkötelezettségre. Érdemeiket az sem csorbítja, hogy végül is erőfeszítéseik kudarccal végződtek. Washington több száz szárnyasrakétát és robotrepülőgépet telepített kontinensünk nyugati felére, elmélyítve ezzel a bizalmatlanságot Kelet és Nyugat között. Ugyanakkor nem tagadható, hogy az Európa földjén jelentkező különböző tiltakozások, a közvélemény nyomása hozzájárult ahhoz, hogy Reagan amerikai elnök Genfben találkozott Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. Azóta a világon ismét jelentkeztek az enyhülés szimptómái. Túlértékelnünk nem szabad ezeket, de nem tagadhatjuk, hogy az eddig elért csekély politikai légkörváltozáshoz hozzájárultak azok az egyszerű emberek is, akik itt, vagy ott, de felemelték szavukat a korlátlan fegyverkezési verseny ellen. Felismerve azt a tényt, hogy egy esetleges újabb világégés az egész emberiség katasztrófáját idézi elő. Hazánk, mint a szocialista közösség tagja, támogatja azokat a szovjet indítványokat, amelyek a kölcsönös biztonságot a fegyverzetek alacsonyabb szintjén képzeli el, elveti az amerikai csillagháborús terveket és az így felszabadult összegeket Földünk társadalmi és gazdasági problémáinak a megoldására kívánja fordítani. Tudomásul kell vennünk, hogy a béke, a gazdasági fejlődés és a társadalmi haladás kölcsönösen kapcsolatban állnak egymással, döntő mértékben befolyásolják a nemzetközi együttműködés légkörét. Mindezt felismerve, az Egyesült Nemzetek Szervezete az idei esztendőt a béke nemzetközi évévé nyilvánította. E döntéstől nem várható, hogy az idei esztendőben sehol nem fognak ropogni a fegyverek Földünkön, de hogy kevesebb áldozat legyen, ez rajtunk, egyszerű embereken is múlik. G. FEHÉR PÉTER 3 Január elsejével városi címet kapott a Bács-Kiskun megyei Bácsalmás is. A déli országhatár közelében fekvő, csaknem 10 ezer lakosú település alapjában mezőgazdasági jellegű ugyan, de az utóbbi évtizedben számottevően fejlődött ipara is. Legjelentősebb ipari létesítménye a Pamutfonóipari Vállalat helyi gyára MTI Fotó: Karát Imre