Magyar Hírlap, 1986. április (19. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-01 / 76. szám
Magyar Hírlap EZ AZ! NANIASÉK! — mondja Michál Botík, egykori budapesti csehszlovák sajtóattasé, a kísérőm, aki most a külügyminisztérium pozsonyi sajtóirodáját vezeti. — Lányos alkatú, barna, bongyorhajú aszszonyka nyitja a nagyszombati (trnavai) panelházi lakás ajtaját. Nanias Gabriella — nyújtja a kezét. Kisfiúk, Marko is köszönti a vendégeket. A férj, Marian Nanias is előkerül a konyhából: ma ő vállalta a főzést, de szakít időt a beszélgetésre is. — A pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolán ismerkedtünk meg a férjemmel, Marossal; ez a beceneve a családban. Gépészmérnöknek készültem, majd az ötödik félévtől átiratkoztam a biokémia szakra. Egyiket sem fejeztem be, jött a gyerek — mondja Gabi. — Most a Nyugat-szlovákiai Múzeumban irányítom az egyik osztályt, és kalauzolom a magyar csoportokat. — Hol tanult meg magyarul? — A szülőfalumban, Vágselylyén a legtöbben így beszélnek. Pedig a lánynevem korántsem magyar: Kollárovic. Fele rokonságunk Keller néven Budapesten él. Míg folyik a magyaros kávé, Gabi körülvezet a lakásban. Három szoba, összkomfort, jó ízléssel, célszerűen berendezett otthon. Hét éve laknak itt, Trnava peremén. Háromszázötven korona lakbért fizetnek, további százast a villanyért, gázért. — Mennyi a fizetésük? — A férjem most már jól keres: tisztán 6500-at hoz haza. A Jaslovské Bohunice-i (apátszentmihályi) Atomerőmű műszakvezető főmérnöke. — Ez volt az ország első atomerőműve, olyan, mint maguknál a paksi — fordítja a férj szavait az asszonyka. Maros ugyanis nem tud magyarul, bár sokszor elhatározta: megtanul. — A szakmai tanulmányok, a rendszeres továbbképzés, a külföldi utak miatt nem jut rá időm. A Szovjetunióban végeztem, oda, Novovoronyezsbe járok vissza a tudásomat fölfrissíteni. Közben a szlovák MTESZ tagjaként járom Európát. — Így aztán nem csoda, hogy nyolcesztendei házasság alatt két évvel ezelőtt sikerült először együtt nyaralnunk — veszi vissza a szót a feleség. — A férjem Jugoszláviában konferenciázott, mi meg a gyerekkel a (saját költségünkön) napoztunk a tengerparton. Naponta néhány órácskát együtt is lehettünk ... Miként most újévkor is, mert Maros végre nem volt szolgálatban. A hegyekben síeltünk. Már egészen jól megy a lesiklás. Vezetni azért a férjem tud jobban — ismeri el az asszonyka. — Milyen kocsijuk van? — Skoda, természetesen. Részletre vettük, havi 1150 koronát törlesztünk. Van egy másik kölcsönünk is: a házasságkötéskor kaptunk 30 ezer koronát, tíz év alatt kell visszafizetnünk. Az én fizetésem tisztán 1800 korona. Mintegy 2500 —2600 koronát költünk élelmiszerre, 2000-et takarékba teszünk, a többi elmegy a napi kiadásokra, ruhára, benzinre ... Közben betoppannak a férj vidéken élő szülei. Meghozták az unoka előzetes húsvéti ajándékát. „Pár éve még a férjemnek vettem ugyanennyiért pizsamát — mutatja a nagymama azt, amelyet Markónak vásárolt. — Nálunk is drágul az élet.” Erre valóságos vitakör alakul jobban élni. A szigorúan realista férj szerint az eddiginél érdekeltebbé kellene tenni az embereket a korszerű vuk-módszerek keresésében, a még szorgalmasabb munkában. Nem titkolja: sokat vár a pártkongresszus határozataitól, olyan programot, amely az egész társadalmat intenzívebb, odaadóbb munkára mozgósítják. Maros öltözik, munkába kell mennie. Miközben a fia lekíséri a buszhoz, Gabi büszkén mondja: jóeszű a gyerek, máris nyelvi tagozatos iskolába jár, oroszul és angolul tanítják. A szlovák nagymama szomorkásan jegyzi meg: „Gabikám rosszul tette, hogy nem tanította Markát magyarul. Még többet érne a gyerek. Ha a sellyei öregszülők magyarul szólnak hozzá, bizony nemigen érti az anyja nyelvét.. NAGYSZOMBAT a történelmi időkben is a magyar meg a szlovák művelődés egyik legfontosabb központja volt. Egyetemén egyenértékű volt a latin, a magyar és a szlovák szó. A gimnazista Kodály Zoltán itt komponálta a Stabat Matert. A dómban, mint mindig, most húsvétkor is fölcsendülnek a keresztfa tövében álló Fájdalmas Anyáról szóló ének hangjai. Szlovákok, magyarok együtt hallgatják áhítattal. Nagyszombat, 1986. március. Kulcsár László Kiküldött munkatársunk szlovákiai riportja Egyértékű szavak TUDÓSÍTÁSOK - FÓRUM 1986. április 1., kedd3 KORMÁNYHATÁROZATOK NYOMÁBAN támadás a drog ellen A gyermek- és ifjúságvédelemről szóló 1985. évi kormányhatározat a VII. ötéves tervidőszak teendői között tesz említést róla: „Ki kell dolgozni a kábítószer és egyéb bódulatkeltő anyagokat fogyasztó fiatalok gyógyító- és utókezelésének, valamint társadalmi visszailleszkedése elősegítésének módszerei. Ennek keretében elő kell irányozni a gyermek-ideggondozó intézetek fejlesztését, illetve az utókezeléshez szükséges férőhelyek számának növelését”. Az Állami Ifjúsági Bizottság — nemzetközi tapasztalatok felhasználásával és hazai szakemberek bevonásával — több alkalommal is foglalkozott a témával. Mindennek nyomán a közelmúltban megelőzési programot dolgoztak ki, amelynek végrehajtása nem nélkülözheti azt, hogy társadalmunk megismerje, valójában miféle jelenséggel is állunk szentben. % %' s £ .» '? s s '' ' '' * ! A szipózás — tudományosabb nevén: a szerves oldószerek gőzeinek inhalálása — volt az a módszer, amely először hívta fel az ifjúsággal foglalkozó szakemberek figyelmét arra, hogy az úgynevezett ifjúkori toxikománia immáron hazánkban sem ismeretlen. 2968-at írtak akkor, az eseteket szórványosan, néhány kisebb, 10—15 fős csoportban észlelték, 16—18 éves fiataloknál. A hetvenes években aztán bővült a fogyasztott szerek „választéka”. A Technocol Rapid és a nejlonzacskó mellett most már a Parkan tabletta orvosi előírástól eltérő szedése is némelyeknek „különös élvezetet” ígért, hasonlóan az alkoholllal kevert altató- és nyugtatószerekhez. Az 1974 és 78 között készült felmérések szerint a középiskolások több, mint hetven százaléka tisztában van azzal, mit takar a toxikománia kifejezés, a megkérdezettek közel 20 százaléka környezetében is észlelte a kábítószerezés valamilyen formáját, 5 százalék pedig beszámol arról, hogy maga is kipróbálta valamelyik szer hatását. 1974-ben halálos kimenetelű kábítószerezésről is beszámol a szomorú krónika. Az adatok elemzésekor a szakemberek megállapítják, hogy az érintett gyermekek és fiatalok jelentős részének személyiségfejlődése diszharmonikus, jellemző a rendezetlen családi környezet, ezen belül is a csonka család. Ami a családi környezetet illeti, e tekintetben a nyolcvanas évek közismerten nem hoznak kedvező változást. Növekszik a veszélyeztetett kiskorúak aránya, emelkedik azon fiatalok száma, akik társadalmi beilleszkedési zavarokkal küzdenek, s mindebből nem nehéz következtetni arra, hogy az egészségügyi statisztika egyre figyelmeztetőbb adatokat jelez. Amíg 1976-ban 98 fiatalt kezeltek kábítószer-fogyasztás miatt az egészségügyi intézményekben, addig 1980-ban már 870-et tartanak számon. A kábítószer-fogyasztás kezdete 10—14 éves kor közé esik, a rendszeres fogyasztók átlagéletkora 15—18 év. Növekszik a leányok aránya: 1976-ban 10 százalék volt, négy évvel később már 30 százalék. A szerves oldószerek használatát egyre inkább a politoxikománia váltja fel. A „fegyvertár” bizonyos köhögéscsillapítókkal, valamint a Gráciám nevű — a forgalomból azóta kivont ■— gyógyszerrel bővült. S végezetül egy becsült adat napjainkra vonatkozóan. Hozzávetőleg 30 ezerre tehető azoknak a száma, akik kipróbáltak már valamilyen bódulatkeltő szert. Nem csökkenti e tények súlyát, ám a reális értékeléshez hozzátartozik: a fentieknek 2, 5 százalékát teszik ki a rendszeres fogyasztók. Ennyit az előzményekről, amelyek kommentár nélkül is magyarázzák, miért van szükség sürgetően a szervezett beavatkozásra, az átfogó megelőzési és ellátási programra. Felmerül nyomban a kérdés, vajon miért csak most kerül sor erre, hol maradt az eddigi törődés? Nem maradt el, csak éppen a módszerek bizonyultak elégtelennek! 1972-től már néhány neurózisosztály, pszichiátriai klinika, illetve pszichiátriai osztály részt vett a droggal viszszaélők kezelésében. A gyógyulási eredmények azonban meglehetősen rosszak voltak. Oka volt ennek az, hogy a korszerű, hatásos módszerek bevezetését a jelenlegi ellátási rendszer nem tette lehetővé. Kevés a szakember, s emiatt a lelki betegségek megoldásához nélkülözhetetlen tartós személyi kapcsolat ritkán alakulhatott ki. (Ez nyilván nem csak a droggal visszaélők esetére érvényes.) A közelmúltban az Állami Ifjúsági Bizottság koordinálásával három országos hatáskörű szerv: a Művelődési, az Egészségügyi és a Belügyminisztérium szakemberei programot dolgoztak ki a megelőzésre és az ellátásra. Az első programpont a megfelelő tájékoztatást írja elő azok számára, akik valamilyen formában a fiatalokkal foglalkoznak. Tájékoztató szakanyagok készülnek külön a pedagógusok, az orvosok, a szülők és a tanulók számára. Rengeteg szakembernek a felkészítéséről van szó, ezért a program többlépcsős továbbképzési terv kidolgozását javasolja. Az 1987—88- as tanévben már az általános iskolák felső tagozata, illetve a középiskolák osztályfőnökei részére el kell juttatni a megfelelő tájékoztató anyagokat. A MAFILM propaganda-stúdiójában jelenleg három felvilágosító filmet készítenek a gyermekeknek, a szülőknek és a pedagógusoknak; ezek ugyancsak az általános megelőzést hivatottak szolgálni. Megkezdődik azon modellek szervezése és működtetése, amelyek a megelőzés különféle gyakorlati módszereinek kipróbálására adnak alkalmat. Orvosokból, szociológusokból, pszichológusokból, jogászokból álló szakmai csoport alakul, első feladata a megyékben gyűjtött adatokra támaszkodó információs bank összeállítása lesz. Idővel szó lehet a telefonos tanácsadó szolgálat beindításáról is. A hosszú távú program nyilván az egészségügyi intézményrendszer meglevő hálózatához kíván igazodni. Nagy segítséget nyújthat a megelőzéshez az elmúlt évtizedben létrehozott országos gyermekgondozói hálózat. Ma már minden megyében és több városban is működik ilyen intézet, számuk a jövőben gyarapodni fog. Csongrád és Baranya megyében már működik az a két drogtanácsadó munkacsoport, amely a detoxikálástól kezdve a függőség megszüntetésén, az antipuláns ellátáson át a tartós környezetváltozásig és az utógondozásig komplex megelőző-gyógyító munkát végez. A tervidőszak végéig az egészségügy valamennyi régiójában hasonló intézményeket kívánnak létrehozni. Hiába viszont a gyógyító munka, ha a beteg az eredeti környezetébe kerül vissza. Ezért a hosszú távú program nem hagyhatja figyelmen kívül a társadalmi beilleszkedés elősegítését sem. Ennek érdekében — többek között — úgynevezett medico-pedagógiai intézetek szervezése szükséges. Ez az intézmény bizonyos pszichológiai módszereket alkalmazva, elsősorban pedagógiai eszközökkel — nevelés és munkaterápia útján — kíván hatni. Ilyenfajta kísérletek kezdődnek egyebek között a Somogy megyei Tanács mosdósi szanatóriumában, illetve a Szabadság-hegyi Gyermekgyógyintézetben. Ugyancsak szükség van az ambuláns kezelésre is alkalmas fiatalok számára átmeneti intézmény, éjjel-nappali szanatórium létrehozására. Működési programja Szegeden és Pécsett kidolgozott, erre alkalmas épület rendelkezésre áll. Ennyit címszavakban a drog elleni támadás előkészületeiről. A fenti felsorolás bizonyítja, hogy az állami szervek nagy szellemi és anyagi erőket összpontosító lépésekre készülnek. Aligha kell hosszasan ecsetelni, hogy az igazi megoldást — habár nagy segítséget jelenthetnek az említett intézkedések — a legolajozottabban működő egészségügyi szervezetrendszer sem garantálhatja. A gyógyulás valódi záloga a kisebb közösségekben, elsősorban is a családokban keresendő. A szülőké az elsődleges felelősség gyermekük sorsáért, fejlődéséért, lelki épségéért. Mulasztásuk felbecsülhetetlen károkat okozhat mindazon esetekben, amikor a kábítószer-fogyasztásra utaló jelek elkerülik a figyelmüket, vagy valamiféle rosszul felfogott szégyenérzet miatt nem teszik meg az ilyen esetekben elengedhetetlen lépéseket. Semmiféle szemérmességnek ilyenkor nem lehet már helye. Erdélyi András Fotó: Bánkúti András l írni. PARADICSOM E z a zöldségügy évek óta botránykő, évek óta nincs rá megnyugtató megoldás. A kedélyek annyira felfokozottak, hogy történjék zöldségfronton bármi apróság, az rögvest a közfigyelem központjába kerül. A Skála 99 forintos paradicsomakciója is órák alatt valamiféle nemzeti üggyé dagadt. Pedig nem történt semmi különös. Egy kereskedelmi vállalat az itthoni árakhoz képest olcsó külföldi beszerzési forrásra bukkant, kedvező feltételekkel tudott csereüzletet kötni és élt az alkalommal. Talán fel sem ötlött a Skála vezetőiben, hogy szelet vetnek és vihart aratnak. Ők csak vásároltak néhány kamion árut és megpróbálkoztak a piacgazdaság talán leginkább klasszikus módszerével , az árversennyel. Ahogy mondani szokás, alávágták konkurenseik árait. Ilyen már volt a világtörténelemben. Az autó, a színes televízió és újabban a személyi számítógép soha nem vált volna milliók ésmilliók által használt közszükségleti cikké, ha az árverseny nem kényszeríti ki a technológiai fejlesztést, ha a mind inkább elérhetővé váló árak felkeltette tömegigény nem teszi lehetővé a tömeggyártást. És ami ezzel egy: az egy darabra jutó termelési költség ugrásszerű csökkenését. Mielőtt még tudós kertészek megrónának, sietek leszögezni: tudom, hogy a számítógép és a paradicsom nem hasonlítható. Mert nőhet a paradicsomtermelés a végtelenségig, beboríthatják akár az egész országot az üvegházak és a fóliasátrak, a paradicsom termelési költsége nem lesz alacsonyabb. Talán a növénynemesítő munka és a precízen megtartott, tovább finomított technológia eredményeként nőhetnek valamelyest a hozamok és így csökkenhet az egy kilóra jutó költség, de a növény termőképessége mindenképpen határt szab. A márciusban száz forint alatti fogyasztói ár nálunk — a mi természeti viszonyaink között — épp ezért illuzórikus. Persze, ha valaki a mediterrán éghajlatú Kanári-szigetekről importál, az egészen más. Ott az ebben az évszakban is rengeteg napsütés ingyen helyettesíti a termeléshez nálunk felhasznált rengeteg és drága hőenergiát. Vagyis a kora tavaszi importparadicsommal szemben a hazai termelő tehetetlen. Képtelen fölvenni az odadobott kesztyűt. Mert hiába mond le megszokott hasznának akár feléről, hiába kapcsolja ki a forgalmazásból a sokat emlegetett spekulációt , versenyképtelen marad. Az iménti okfejtés valószínűleg soha nem kerülhetne egy politikai napilapnak ezekre a hasábjaira, ha az elmúlt években a zöldségpiacot elborító spekuláció okozta közfelháborodás nem avatja a zöldség-gyümölcsforgalmazást politikai üggyé. Ha szapora tudósításaink az elmúlt években nem arról tájékoztatják a közvéleményt, hogy nepperek hadának tetten érhető, de bizonyíthatatlan működése következtében kerül minden primőr másfélszer-kétszer anynyiba, mint kellene, akkor kit érdekelne ez az egész? Iszonyúan rossz hírű szakma lett ez a zöldség-gyümölcskereskedés. Az emberek már ott is vajákos szélhámosságot sejtenek, ahol semmi sincs. S ráadásul valami azért a legtöbbször van. Nem véletlen, hogy most, amikor kitört a botrány, alig akadt valaki, aki a paradicsom tényleges termelési költségeiről érdemben nyilatkozott volna. Mert kinek érdeke, hogy a vásárló megtudja: kevés forintjából mennyit kap vissza rengeteg ráfordítása fejében a termelő és mennyit vág zsebre belőle az, aki se nem termelő, se nem kereskedő. S akinek — vagy inkább aminek — létéről tud a termelő és tud a kereskedő. Csak éppen hallgat. Akkor is, ha van esze, szorgalma és ezt a valakit, vagy valamit kikerüli. Mert ez esetben maga vágja zsebre a hasznot. A Skála importakciójának épp ez az ideológiája. Mert lám-lám, ha valaki tiszta forrásból szerez be árut és maga is lemond a spekulációs haszonról, akkor a paradicsom ára rögtön a negyedére zuhan. Hát mi kell még a fizetőeszközökben éppen nem bővelkedő fogyasztónak? Akkor is a legszívesebben a keblére ölelné az egész Skálát, ha maga soha egy szem paradicsomot nem eszik. Második hete a Skála nevétől visszhangzik az ország. Ennél jobb hírverést nehéz milliókkal megfizetve sem lehetett volna csapdár, hogy az akció szépséghibás Ugyanis az ország jelenlegi és már jó ideje nehéz gazdasági helyzetében minden importot óvó szemek, hivatalnoki precizitással bírálják el és sokszor — a pillanatnyi helyzet függvényében — a műszaki fejlődéshez nélkülözhetetlen berendezések behozatalát sem engedélyezhetik, így pedig miként adhat arra bárki garanciát, hogy ezután — még ha zöldségexporttal ellentételezik is az importot — minden tavasszal olcsó, a Kanári-szigetekről származó paradicsommal terítik be a piacot? Nem terítették be most sem. Néhány budapesti, belvárosi üzlet kínálatát gazdagította ez az olcsó áru. Igaz, húsvét szombatján a korábbi 400 forintos ár helyett például a békásmegyeri lakótelepen a hazai paradicsom kilóját 190 forintért vesztegették. De a szépséghiba ettől még szépséghiba. Mert ahogy múlnak a napok, úgy a növényházakban egyre több paradicsom érik. Az ár így, import nélkül, magától is csökkenne. Talán nem ennyire. A baj az, hogy az áresés nem elsősorban az álkereskedők hasznát csapolja meg, hanem a termelőét. „Csak nem képzeli Józsi bácsi, hogy tudok százötvenet adni a nyüves paradicsomáért, amikor a Skála kilencvenkilencért árul?” — mondja az átvevő a termelőnek és közben a markába nevet. Mert vele még a Skála is jót tesz, vele nem lehet kitolni. Elviszi a paradicsomot százért, eladja a kiskereskedőnek százhetvenért, többet korábban sem keresett. Józsi bácsipedig szívhatja a fogát. Vagy ledöntheti a fóliasátrat. Szóval, a Skála, ha valóban a mainál tisztább piaci viszonyokat akar, akkor jobban teszi, ha — mint a múlt héten vezérigazgatójuk nyilatkozta — elsősorban a honi termelőknél kereskedik. S közben — nem helyette —, ha a szükség úgy hozza, a reális piaci viszonyok helyreállítása érdekében akár importálhat is. Kiváltképp, ha valóban tud exportálni. FADORIVAN Partizánvezér kitüntetése Alekszej Fjodorovot, a szovjet partizánok legendáshírű vezérét az ukrán párt-, állami és társadalmi szervek vezetői hétfőn köszöntötték 85. születésnapja és Lenin-renddel történt kitüntetése alkalmából. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének és az MSZBT elnökségének üdvözletét Monori István kijevi főkonzul és munkatársai adták át. MTI Magyar-egyiptomi vízügyi tárgyalások Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének vezetésével hazaérkezett a magyar vízügyi küldöttség Kairóból, ahol március 22. és 29. között tárgyalásokat folytatott Iszam Radi Abdel-Hamid öntözési miniszterrel a két ország hoszszú távú vízügyi együttműködésének fejlesztéséről. Kovács Antalt fogadta Juszef Vali miniszterelnök-helyettes, mezőgazdasági miniszter. (MTI)