Magyar Hírlap, 1986. augusztus (19. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

1986. augusztus 1., péntek NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap Segít az állam '''­ Csehszlovák lakásprogram Önerős építkezések zonát átvállal az állam. 67 ezer bankhitelből származik, ami­nek a kamata évi egy százalék, a visszafizetés határideje 40 év. Az elkészült lakás bérét a bankhitel mértéke, a fenntar­tás és a karbantartás valós költségei alapján állapítják meg. Ez általában a központi fűtés és a meleg víz díjával együtt sem haladja meg az át­lagkereset 15 százalékát. főre — tehát nem egy keresőre! — jutó havi jövedelem tavaly 2200 korona volt.) AZ EGYÉNI, vagy „önerős” (az idézőjelet indokolja, hogy az állam „besegít”) családiház­­építésnek k­ét formája van. Az így épülő házak egyébként tégla- (nem paneles) épületek, ma már többnyire 3—5 szobá­sak, teljes komforttal, központi fűtéssel. Az első formában az építész na „beugrót” fizet. 100 ezer kp-CSEHSZLO­V­ÁKI­ÁBAN egy négyzetkilométeren megközelí­tőleg 126 lakos él. Ezzel az or­szág a közepes népsűrűségű európai államok közé tartozik. Az ország demográfiai helyze­te évek óta kedvezőtlenül ala­kul (1984-ben az ezer lakosra jutó élveszületések száma a második világháború befejezése óta a legalacsonyabb, 14,7 volt), mindazonáltal a népességgya­rapodás nem került veszélybe. A demográfiai előrejelzés sze­rint a szövetségi köztársaság­ban tartós lakosságnövekedésre lehet számítani, s ezzel számol­ni kell a lakáspolitikában is. Csehszlovákia lakásállomá­nyának több mint a fele a má­sodik világháború után épült. 1948-ban államosították az épí­tőipart, s hamarosan kiépítet­tek egy országos házgyárháló­­zatot. Azokban az időkben el­sősorban a mennyiségi lakás­igények kielégítésére töreked­tek, s ebben eredményesnek bizonyult a gépesített, panelos építészet. 1945—85 között 3,1 millió család költözhetett új la­kásba, s ez a lakosságnak több mint 60 százaléka. Jelenleg Csehszlovákiában 5,2 millió la­kás van, egy lakásban átlago­san három ember él, s az egy főre számítható átlagos lakás­­terület 15 négyzetméter körül van. ,A 70-es, 80-as években ter­mészetesen növekedtek a minő­ségi igények. 1975 óta az új la­kások átlagos ala­pterülete 45 négyzetméterről 53-ra nőtt. A legtöbb lakásban központi fű­tés van (a többiben villany- il­letve gázfűtés) és meleg víz. Az új lakások 87 százalékában gáz­zal füstenek, 13 százalékában villannyal. A lakások 85 száza­lékában van fürdőszoba, vagy zuhanyzófülke. Csehszlovákiában a lakás­­program alapja az állami támo­gatás. A lakásépítési költségek mintegy 70 százalékát az álla­mi költségvetésből fedezik. A tanácsi bérlakások — az új la­kások 15 százaléka — építése, fenntartása teljes egészében a költségvetésből történik, de az állam jelentősen hozzájárul a többi építési formához is. Egy 70 négyzetméteres összkomfor­tos állami lakás bére egy mun­kás vagy alkalmazott havi jö­vedelmének körülbelül 7—10 százaléka.­­Csehszlovákiában egy átlagos család Havonta 6200 koronából gazdálkodik, az egy maga a tulajdonos szervezi meg, a munka nagy részét is maga végzi el, a hozzátartozók, barátok részvételével, ahogy nálunk mondják, ,házilagos ki­vitelezésben”. Csak a szakipari munkákat bízza szakemberre, illetve építővállalataikra. Egy­­egy ilyen lakáshoz az állam 35 ezer korona, vissza nem térí­tendő támogatással járul hoz­zá. A vállalatok maximum 50 ezer koronás kamatmentes la­kásépítési kölcsönt adnak dol­gozóiknak. A még hiányzó pénz egy része lehet bankkölcsön. A másik „önerős” formában lakásépítő vállalatok, illetve szövetkezetek építik fel a há­zat. (Ebben a formában több­nyire emeletes stöimbházak épülnek.) Egy-egy szövetkezeti lakás építési költsége átlagosan 190 ezer korona. A lakásszövet­kezetbe belépő tag a tényleges építési költségeknek csak egy bizonyos hányadát fizeti. Egy 190 ezer koronás laká­st véve példának: a lakásszövetkezeti tag a belépéskor 23 ezer koro­­ nán­é Gábor Csehszlovákiában minden ti­zedik családn­ak van hétvégi háza, villája. Ezek építéséhez a költségek 25 százalékáig a tanácstól vagy a munkahelytől lehet kölcsönt kérni, s a bank­hitel ez esetben is rendkívül kedvezményes. A közművesí­tést — a víz- és csatornaháló­zat, a gáz-, a villanyvezetékek, az úthálózat kiépítését — a ta­nács végzi. LAKÁSHIÁNY természete­sen Csehszlovákiában is van, hiszen itt is általános: ha egy családiban felnő egy nemzedék, új lakást igényel. A lakásépít­kezéssel járó egyéni és társa­dalmi gondok — a Magyaror­szágon is jól ismert okok miatt — Csehszlovákiában is létez­nek. Biztató, hogy a lakásépí­tés a terveknek megfelelően halad. A Csehszlovák Statiszti­kai Hivatal egy hete kiadott féléves jelentése szerint Cseh­szlovákiában az év első hat hó­napjában 26,6 ezer lakást ad­tak át. Prágai lakóteleprészlet Növekvő áruszállítások *1 /) Közelebb a külföldhöz Albánia csatlakozása az európai vasúthálózathoz méltó: szerda óta nem csupán tengeri és közúton, hanem tias­­úton is küldhetik áruikat Al­bániába. A Jugoszlávia és Gö­rögország által határolt, csodá­latos természeti szépségekben gazdag Földközi-tenger parti ország tavaly közúti határátke­lőt nyitott — 1945 óta az elsőt! — görögországi határán. Nem­régiben megépült az első al­bán—jugoszláv vasúti határát­kelő is a Shkodrai-tó és az Al­bán-Alpok között — két vasút­állomással. A jugoszláv Tuet 12, az albániai Hanig Holti 3 kilo­méterre fekszik a két ország határvonalától; közös ellenőrző csomópont kialakításáról egye­lőre nincs szó. Hét esztendővel ezelőtt ült először tárgyalóasztalhoz a ju­goszláv és az albán fél, hogy a két ország vasúti összekötte­tésének a megépítéséről tár­gyaljon. Az 1982-ben folytató­dott megbeszélések eredménye­ként láttak hozzá az albán vas­úti hálózat bővítéséhez. Az or­szág felszabadulása előtt a vas­út ismeretlen volt Albániában; az első szakaszt 1947-ben avat­ták, Durresi tengeri kikötőt kö­ti össze Peqini városával. E 44 kilométeres vasútvonalat kö­vette az ötvenes években a Pe­qini—Elbasani, majd a Durre­si—Tirana szakasz. A következő évtizedben kezdődött a vasút­építés Jugoszlávia irányába (a fővárostól, Tiranától északra) Laciig, és dél felé, Fr­ériig. A hetvenes években kötötték ösz­­sze vasúttal Prenjasi és Pogra­­deci városát Elbasanival. Laci­ból folytatták az építést Lezhá­­ba, délen pedig Fiesriből Ball­­shiba. Miután megépült a sín­pár a második legnagyobb al­bán tengeri kikötőig, Vloráig, elhatározták, hogy hozzálátnak a Pogradesi—Korça közötti út­vonal, valamint a Lad­a Krost szakasz építéséhez is. Az albán fél már tavaly nyár­ra befejezte vasúthálózatának csatlakoztatását a jugoszláv vasúthoz. Ez utóbbi sem késle­kedett, csupán több építeni­­valója volt: öt hidat, több kilo­méteres alagutat kellett elkészí­tenie e vadregényes tájon. Mind­két ország számára fontos — a földrész többi államai számá­ra is rendkívül hasznos­ — a két vasúti hálózat összekötése és a rendszeres forgalom meg­indítása. Általa gyorsulhat és bővülhet Albánia export- és importforgalma, Jugoszlávia pedig növelheti tranzitteljesít­­m­ényei­t. A két fél a frissen üzembe helyezett szakasz gaz­daságosságát tekintve a kölcsö­nös áruszállításokat veszi ala­pul. Tirana és Belgrád 1986—90 közötti kereskedelmi megálla­podása 680 millió dollárt tesz ki, negyedével magasabb össze­gű, mint a múlt ötéves időszak­ban. Jugoszlávia egymilliárd kilowattóra elektromos energi­át (400 millió kWó-val többet, mint eddig!), fogyasztási cikke­ket és érceket kap, Albánia ve­gyiárukat, szerszámgépeket, műanyag-feldolgozó gépeket importál. CSATLAKOZOTT Tirana a Shkodra—Titograd-vasútvonal átadása előtt egész sor nemzet­közi vasúti szervezethez is, a vasúti teherszállítási és nemzet­közi vasúti egyezményhez, tag­ja lett a Nemzetközi Vasúti Szövetségnek, és megállapodást írt alá a tehervagonok kölcsö­nös használatáról is. — h — Létezik-e normál morál? Amerika sikamlós háborúja RONALD REAGAN, az Egyesült Államok elnöke an­nak idején színésziként szám­talan forgatáson vett részt, ám vélhetően sosem hitte volna, hogy meglett korára pornófilm­ben is fog szerepelni. Magam is meglepődtem, amikor New Yorkban az előfizetéses kábel­­televízió csatornakeresőjét csa­vargatva egy éjszakai adó mű­sorában két viharos jelenet kö­zött az amerikai elnök mosoly­gós arca tűnt fel a képernyőn. A dehonesztáló trükkfelvétel — amelyet az elnököt szidalma­zó kifejezések kísértek — kife­jezett célja volt, hogy megbosz­­szulja azt a támadást, amit a washingtoni kormányzat az utóbbi időiben a nagyhatalmú szexipar ellen indított. Már magának az úgynevezett pornó­­csatornáknak a létezése is sok vitát kaviárt, s New Yorkban működésüket csak úgy engedé­lyezték, hogy az inkriminált részeket a filmen fekete ko­ronggal takarják. Persze, ez a félmegoldás sem teszi sokkal szalonképesebbé a műsorokat, mert a kis fekete korong a moz­gásba levő szereplőkön — vagy a műszakiak pontatlansága miatt, vagy azért, „hogy a né­ző is kapjon valamit” — meg­lehetős késéssel követi az ese­ményeket. A szexbiznisz elleni újabb hadjárat egy évvel ezelőtt kez­dődött, amikor is egy tizenkét­­ tagú bizottság megbízást kapott­ a kormánytól, hogy mérje fel a túlzott szabadosság raboló hatását az amerikai társada­lomban. A testület ajánlásai ugyan senkire sem kötelezőek, de azért a bizottsági tagok lel­kiismeretes munkát végeztek, több száz „tanút” hallgattak meg, s­­ki tudja, hány szexfil­­met néztek végig. Az elk­é­sült jelentést Edwin Meese igazság­ügy-miniszter a múlt hónapban fogadta el és tárta a sajtó elé. Az 1960 oldalas anyagban „megható igaz történetek” ol­vashatók, például arról, hogyan rontott meg fiatalokat a játék­kártyára nyomtatott meztelen­ség. De az alapos tanulmány kitér olyan „jog­i kérdésekre” is, hogy élhet-e a férj nemi életet feleségével annak halála után. A JELENTÉS VÉGSŐ KÖ­VETKEZTETÉSE, ami talán nem mindenkit lepett meg az, hogy az erőszakot dicsőítő por­nográfia és a nők inzultálása között okozati összefüggés van. Hinnek alapján 92 pontos javas­latban szólítják fel a törvény­­hozást, az ügyészséget, a kor­mányzati szerveket, valamint a községeket, hogy az eddigiek­nél jóval keményebben lépje­nek fel az obszcén termékek terjesztése ellen. A javaslatok fele a gyermekek védelmével foglalkozik. Követelik a szex eltűnését a tévé képernyőjéről, hiszen még olyan is előfordult, hogy a Walt­ Disney televíziós csatornán műszaki hiba miatt a Playboy-csatorna műsora je­lent meg a rajzfilmekre váró nebulók előtt. A két és fél kilót nyomó vas­kos előterjesztés azonban nem­csak a hatóságoknak ír elő fel­adatokat, nem feledkezik meg a pornográfia ellen tettre kész állampolgárokról sem. Helyi megfigyelő csoportok alakítását javasolja, amelyek a környék újságárusainak, mozijainak for­galmán kívül a kerületi bíró­ságok idevágó ítéleteit is nyo­mon követik, és ha kell, akár levelek áradatával, akár tün­tetéssel nyomást gyakorolhat­nak bírókra, politikusokra. Még Amerikában sem tudja min­denki, hogy a lakóközösségnek joga van fellépni a házuk előtt folyó — és családi életük szu­verenitását sértő — „üzleti te­vékenység” ellen. Így aztán az is előfordul, hogy a „legősibb mesterséget” űző leányok az „elnézésért” valamiféle adóst fi­zetnek a háztömb kollektívájá­nak. ANNAK ELLENÉRE, hogy a jelentés nem biztosítja, a kor­mányzat és a törvényhozás pe­dig nem vállalja a pornográfia kiűzetését a paradicsomiból, többen fenntartásaikat hangoz­tatják még a kísérlettel kapcso­latban is. A pornóüzletben ér­dekelt csoportok „polgárjogaik­ra” hivatkozva kifogásolják, hogy nem lehet semmilyen ma­gatartási szabályt abszolutizál­ni, és valamiféle „normális er­kölcs” nevében­­ítélkezni. Film­rendezők és írók is akadnak, akik a jelentés ajánlásaiban az állami cenzúra valamiféle fel­élesztését látják. New Yorkban minden olyan plakátot, amelyi­ken valamely terméket vagy szolgáltatást csábos fedetlen női bájaikkal hirdetnek, szorgos kezek színes krétával áthúznak, és ráírják: Nők! Ezt a céget bojkottáljátok! A Nők Orszá­gos Szervezete, miközben üd­vözölte tagjai védelmét, egy másik veszélyre is figyelmezte­tett, nevezetesen, hogy a jobb­oldali vallásos körök politikai céljaik elérésének szolgálatába állíthatják, a kampányt. A Times magazin egy liberális filozófust idéz, aki szerint a fia­talok számára a 42. utca szex­üzletei az emancipációt jelké­pezik. A felnőttség pedig azt jelenti, hogy tudni kell válasz­tani, és mindenekelőtt nemet mondani.” New York rossz hírű utcá­jának említése talán elnéző mo­solyt csalogat a nyugat-euró­paik orcájára, hiszen a ham­burgi Reeperbahnon, a párizsi Saint Denis-n a londoni Soho­­ban vagy az amszterdami szex­negyedben járt európaiak egyál­talán nem döbbennek meg a 42. utca kínálatán. De az ame­rikaiak többsége kevésbé tü­relmes. Az AIDS-betegségtől való félelem is közrejátszhat abban, hogy Massachusettstől Arizonáig több, mint egy tucat államban készítenek elő korlá­tozó rendelkezéseket homosze­xuális propaganda és a por­nográf kiadványok és áruk ter­jesztésére vonatkozóan. Ame­­rika-szerte mintegy tízezer kioszk lemondott a Playboy, a Penthouse és a többi „soft por­no” folyóirat árusításáról. A DER SPIEGEL című nyu­gatnémet hetilap idézi James Dobsonnak, a jelentést össze­állító bizottság egyik tagjának a véleményét: „ha minden­ ja­vaslatunkat megfogadnák, Amerikát tizennyolc hónap alatt megszabadítanánk a „ke­ménypornótól.” Ez azonban nem tartozik a reális veszé­lyek” közé. Nonn V. György Edwin Meese igazságügyi minisz­ter elfogadja a jelentést ­ külföldi sajtószemle . Mihail Gorbacsov vlagyivoszto­ki beszéde szolgáltatta a gondol­kodni valót az elmúlt napokban a világsajtó kommentátorai szá­mára. Két témakörre vonatkozó észrevételeiket, ezekhez kapcso­lódó értesüléseiket gyűjtöttük össze. A szovjet—amerikai viszony esélyeit latolgatja a moszkvai tudósítója. „Gorbacsov azt mondta, Moszk­va annak alapján fogja megítél­ni Reagan javaslatait, hogy Wa­shington álláspontja mennyire felel meg az egyenlő biztonság elvének és mennyiben tesz elér­hetővé hatékony közös megoldá­sokat a fegyverkezési verseny megszüntetésének és az űrre való átterjedése megakadályozásának területén. Kormánytisztviselők Washing­tonban a múlt héten úgy nyilat­koztak, hogy Reagan hajlandó hét évre elhalasztani a védelmi ra­kétarendszer űrbéli telepítését, feltéve, hogy Moszkva most hoz­zájárul az azutáni telepítéshez. Gorbacsov azt is kijelentette, hogy szívesen összejönne Reagan­­nel a második csúcstalálkozóra, feltéve, hogy az elősegíti a fegy­­verzeti korlátozási tárgyalásokat és a szuperhatalmi feszültség csök­kenését”. „Júliusi hó" címmel Mary Mc­­Grory vélekedését közli a Sre­tenton post „Manapság csak egy dolog vi­lágos: az elnök akarja a csúcs­­találkozót. Úgy látszik, Gorba­csov is ugyanezt akarja. Akkor hát? A jelek szerint az elnöknek a találkozó időpontja kell, a fő­titkárnak meg a napirendje. Nyil­vánvaló, nem akar üres kézzel visszatérni a Kremlbe. Az időközi választásokra készü­lő elnöknek úgy lenne jó, ha a csúcstalálkozó fazeka minél to­vább totyogna. Az elnök — Patricia Schroeder, kaliforniai demokrata párti kép­viselő szavai szerint — nem csúcstalálkozót akar, hanem ki­rándulást. Meg akarja Gorba­csov­nak mutatni Disneylandet, el akarja kísérni egy farmra, meg­hívná virslire. A szovjet vezető viszont ragaszkodik ahhoz, hogy az utazás ennél tartalmasabb le­gyen. Washingtonban azért eshet jú­liusi hó, mert a kormányzat túl­ságosan sok, egymásnak ellent­mondó célt követ. Szeptemberig azonban nem marad meg, ami­kor is az elnöknek döntenie kell, hogy aláírja-e a SALT—2 halá­los ítéletét. Ha felszereli a követ­kező B—52-t szárnyas rakéták­kal, az lesz a vég.” Washingtoni hivatalos véle­ményt idéz a londoni THE «Site TIMES „Gorbacsov átfogó beszédét a Reagan-kormányzat olyan kör­mönfont propagandalépésnek te­kinti, amelyet az idei esetleges csúcstalálkozó kényes előkészítő szakaszára időzítettek. Afganisztánra vonatkozó gesz­tusában nem látnak többet, mint első kis lépést Reagan elnök azon kérésének teljesítése felé, hogy a Szovjetunió mielőbb vonja ki va­lamennyi erejét. Mindazonáltal felélénkítheti az ENSZ égisze alatt Afganisztánról folytatott genfi tárgyalásokat.” A lap „Keletre fel!" című ve­zércikkében úgy véli: „Ha az afganisztáni probléma valaha is megoldható, akkor csak úgy, ha szélesebb nemzetközi ösz­­szefüggésekbe helyezik, a kelet­­nyugati és a távol-keleti viszo­nyok problematikájának egyik vetületeként kezelik. Gorbacsov beszéde — homályosan — arra utalt, hogy ő mérlegelni kezdi ezt a tényt... A következő néhány napban és héten a szovjet vezető vlagyivosz­­toki beszédét föltehetően az afga­nisztáni nyitás függvényében íté­lik majd meg. Az eljövendő évek­ben azonban — mindegy, hogy közben kijutunk-e az afganisztá­ni zsákutcából vagy sem — ez a beszéd inkább annak jele lesz, hogy mennyire termékeny Gor­bacsov távol-keleti politikája és mennyiben jelenti az első­ pallót azon a rozoga hídon, amely az Usszurin át Kínába vezet egy olyan világba, ahol nem gondol­kodnak föltétlenül úgy, mint a Nyugaton." Végül egy prágai vélemény: Mnhm 10 ,.A Szovjetunió jószándékát és a vitás kérdések politikai es­közökkel való rendezésére irá­nyuló törekvéséről tett tanúb­zonyságot azzal, hogy bejelente­te: az év végéig hat ezredet ve ki Afganisztánból és fontolól veszi a szovjet egységek jelentő részének visszahívását Mongóliá­ból. A Szovjetunió realista szén lé­­te fejeződött ki abban, hai elismeri: az Egyesült Államo­k újdw,óceáni nagyhatalom, pá­ot ii , és érdekes is a bérséghez, s részvéte nélkül az alapvető kérdéseké aligha lehet valamit elérni ”

Next