Magyar Hírlap, 1986. december (19. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

Magyar Hírlap Beszélgetés a francia ifjúkommunisták főtitkárával ( i­­­j ) Eltérő módszerek, közös eszmék Nem akarunk uniformizált világot Hazáját a DIVSZ-közgyűlé­­sen Franciaország ifjúkommu­­nistáinak mozgalma képvisel­te. Főtitkáruk Jacques Perreux­­beszélgetésünk elején egy kér­désre válaszolva megjegyezte: a tömörülés nem tartozik a Francia Kommunista Párthoz, nem is kommunista párt kicsi­ben. Jellegzetessége, hogy figyel minden új mozgásra a társadalomban. A Sokszínű mozgalom kül­döttei tanácskoznak Budapes­ten. Közös jellemzőjük, hogy a progresszió elkötelezettjei. Nyugat-Európában úgy tűnik, megerősödött a jobboldal. Elő­retörése Franciaországban mi­vel magyarázható? Milyen ta­laja van, különösképpen a fia­talok körében? — Az emberek nálunk év­tizedekig reménykedtek, hogy megváltozik az élet, szocialista elnököt választottak, aztán ta­pasztalniuk kellett, hogy nem következett be, amit reméltek. Hitték, hogy az államosítások teljes foglalkoztatáshoz, jobb bérekhez vezetnek. Ehelyett a szocialista kormányzat idején kevesebben dolgozhattak. Nem változott meg az oktatás sem, sőt még kevesebb munkásszármazású fiatal ke­rülhetett be az egyetemre. Ez segítette a jobboldal visszaté­rését, hiszen mondhatta, lát­hatjátok, nem államosításra, hanem az üzemek magánkéz­be adására van szükség, az egyetemekre sem mindenkit, csupán a kiválasztottakat kell beengedni. A Chirac-kormány jobboldali politikája pedig el­sősorban a fiatalokat sújtja Nyomasztja őket az állandó bi­zonytalanság, továbbá az, hogy a fizetéseiknek csupán a felét, vagy a harmadát, 15 vagy 20 órás heti elfoglaltságot ajánla­nak nekik.­­ Nem növeli a Chirac-kor­mány gazdaságpolitikája a ra­­dikalizálódás veszélyét is? — Valóban megvan a lehe­tősége annak, hogy az emberek azt mondják, ami sok az sok. Éppen ezért kell megvilágítani a problémák okát. Ne csupán dühösek legyenek, s egyszer a bal, másszor pedig a jobboldal­ra sodródjanak. — Miért lesz ma egy fiatal kommunista Franciaországban? — Több okból. Napjainkban elsősorban az igazságtalanság visszautasítása, a fiatalok hát­térbe szorítása miatt — gon­dolok kisebb fizetésükre, a durva bánásmódra velük. To­vábbi fontos ok az apartheid­ellenes küzdelem. Sok fiatal úgy találja, hogy az ifjúkom­munisták ezt jól csinálják, azt követelik, hogy a kormányzat hozzon szankciókat Pretoriával szemben. Szeptember óta pél­dául 12 ezren csatlakoztak hoz­zánk. — Eddig a közgyűlésen mely kérdésekben egyeztek és miben tértek el a vélemények? — Konszenzus volt abban, hogy a világon valamennyi fia­talnak ugyanazzal a nagy prob­lémával kell szembe néznie: élnie kell. Ám tíz év múlva va­jon élni fogunk-e még, vagy a bolygónk addigra nem léte­zik már? Éppen ezért beszél­tünk az antinukleáris koalíció­ról, s ez az értelmes gondolat mindenkit megfogott. — És a problémák? — Nem nevezném ezeket problémáknak, nem szabad minden témában egyetemes­ségre törekedni. Túl nagy a kü­lönbség az országok helyzete között, miért kellene tehát kö­telezni mindenkit, hogy egyet­értsen minden kezdeményezés­sel? Vannak népek, amelyek többet foglalkoznak az analfa­bétizmus felszámolásával, vagy éppen a nicaraguai szolidari­tással — akár földrajzi közel­ségük miatt, vagy azért, mert társadalmi helyzetük erre ösz­tönzi őket. Vannak, akik a szocialista fejlődésért harcol­nak, mások fegyverrel az ame­rikai imperializmussal szem­ben. Ha mindenki ugyanazt akarná, a világ rettenetesen uniformizált lenne. Karcagi Katalin o m Felgyorsult az ÁB­­­­: Friss ötletek, új szolgáltatások Kormányhatározat rendelkezett 1988. április 7-én arról, hogy a­ monopol helyzetben levő Állami Biztosító m­el­lett létrejöjjön egy új biztosítási intézmény. 1988. július 1-én tehát két új cég allkait, az új Állami Biztosító és a Hungária Biztosító. Ezzel a döntéssel az Állami Bizto­sító elvesztette monopol helyzetét, amelyet 1948. június 20-a óta egyedül élvezett a hazai biztosítási piacon. A konkurencia versenyt szül­t, megindult a vetélkedés az ügy­félért. Hogyan tudott az új helyzethez alkalmazkodni a korábban egyeduralkodó Állami Biztosító? Csaknem négy évtized után vetél­ytárssal találkozni nem könnyű pillanat, főként akkor, ha a ringbe szállt két cég ver­senyzői ugyanabban a régi is­kolában váltak profikká. Ezzel, a hazánkban enyhén szólva szo­katlan helyzettel kellett szem­benézni a két biztosítónak és lépnie ahhoz, hogy a piacon életképes, nyereséges marad­jon. Milyen módszereket alkal­maz az Állami Biztosító és egy­általán, képes-e megújulásra egy, a konkurenciaharctól évti­zedekig mentesülő cég? Erről kérdeztük Rohrböck Iván ügy­vezető igazgatót. — A vetélytárs megjelenése ösztönzően hatott ránk. Igaz, egyelőre nem dolgoztunk ki hosszú távú üzletpolitikai stra­tégiát, de azért megalkottuk verseny­fil­ozófiá­nkat. Mondhat­nánk úgy is, számba vettük, milyen hibáink voltak a múlt­ban, hol akadtak gyönge pont­­jaim­k, és ezeken igyekeztünk mielőbb változtatni. Átgondol­tuk eddigi tevékenységünket és úgy döntöttünk: az Állami Bizt­osító a családok biztosító­ja kíván lenni. . . Ez roppant tetszetősen hangzik, de akad-e mögötte tartalom, konkrét intézkedés és egyáltalán változott-e valamit a korábban oly vontatott ügy­intézés? — Tulajdon­képpen kettős célt tűztünk magunk elé. Olyan feladatokat, amelyek korábbi monpolhelyzetünkből fakadóan mitagadás, nem bírtak szá­munkra jelentőséggel. Az egyik a gyorsított ügyintézés, a má­sik pedig a személyes kapcso­latok kiépítése és ápolása ügy­feleinkkel. Meggyőződésünk, hogy ez az a két terület, ahol ma már erős a pozíciónk. Min­denekelőtt azért, mert gyors egymásutánban több olyan in­tézkedés­t hoztunk, amelyek mindegyike ügyfeleink kényel­mét szoglálja. Elegendő legyen csak megemlítenem, hogy ma már bárki, bárhol is kötötte a biztosítást, bármelyik fiókunk­nál nemcsak bejelentheti ká­rát, de azt helyben ki is fizetik részére. Ugyanakkor szakér­tőink hívásra házhoz mennek és a kötvénytulajdonosoknak az ötezer forint alatt járó ösz­­szeget a helyszíni szemlét kö­vetően ki is fizetik. Ezenkívül kiterjesztettük a nyilatkozatos kárrendezés gyakorlatát, vagy­is a korábbinál kevesebb doku­mentumot kérünk bemutatni. — Úgy tűnik, üzletpolitiká­jukban mind nagyobb szerep jut a bizalomnak. Ez pedig, mi­tagadás, kockázattal is jár.­­ Valóban bizalmat előlege­zünk nemcsak ügyfeleinknek, hanem a pénzzel foglalkozó munkatársainknak, így kár­szakértőinknek is. Abból indu­lunk ki: az emberek döntő többsége tisztességes, és a biz­tosítás olyan üzletág, amely­nek a bizalmon kell alapulnia. Mindez persze nem jelenti azt, hogy lemondunk a kontrollról. — A verseny az árak alaku­lását is érinti? — Nem, mert a két biztosító árkalkulációi csak egész jelen­téktelen — alkalmanként fil­léres — különbségeket enged­nének meg. Én inkább úgy lá­tom, hogy a szolgáltatások mennyisége, minősége, vala­mint a kárrendezések gyorsa­sága, korrektsége, valamint egyszerűsége az a terület, ahol megnyerhetjük az ügyfelet. Álljon itt példának egy régi gyakorlat, ami önkritikának is felfogható. Korábban, ha érte­sítést küldtünk az ügyfélnek, hogy mikorra várhatja kár­szakértőnket, csak a napot je­löltük meg, az órát sosem. Ez ma már a múlté. Nemcsak dá­tum, de óra és perc is szerepel a táviratban. Ismert, hogy a korábbi Casco-állomány a Hungária kezelésébe került, ügyfeleink érdekében és kíván­ságára azonban július 7-től mi is lehetőséget adunk a Casco megkötésére. Új gépjármű-kár­rendezési szisztémát dolgoz­tunk ki, amelynek lényege az ügyfélszolgálati irodáink meg­hosszabbítót nyitva tartása mellett, hogy mi megyünk az ügyfélhez és nem a tulajdonos­nak kell a sérült járművét hoz­zánk vontatni. — A személybiztosításban is várható változás? — Jövőre több olyan formát is bevezetünk, amelyek már igazi választékot nyújtanak, te­hát ügyfelünk, hogy úgy mond­jam, testre szabott biztosítási Fotó: Ginák László formák között válogathat. Ja­nuár elsejétől nyugdíjkiegészí­tő életbiztosítással jelentke­zünk, s ennek sikerében úgy hiszem joggal bírunk. Ám egy jó névre szüksége van ennek a biztosítási formációnak, ezért hirdettünk nyilvános pályáza­tot ügyfeleink körében.­­ A Hungária megalakulá­sával bizonyára búcsút mond­hattak néhány kipróbált szak­emberüknek. Hogyan igyekez­nek őket pótolni? — Azt tervezzük, hogy az egyetemet végzett és munka­társunkká szegődött pályakez­dőket fél évig teljes fizetéssel „csak” biztosítási ismeretekre oktatjuk, s ezután dobjuk őket a mélyvízbe. Fontos számunk­ra, hogy ezek a fiatal diplomá­sok megtalálják a helyüket ná­lunk, mert az új Állami Biz­tosítónak, friss szelleméhez jó ötletekre, kreatív munkatár­sakra is szüksége van. Forró Péter — Léfrádyi Eszter v/7X TUDÓSÍTÁSOK - FÓRUM Felújítások a vasútnál Eredeti formájában állította helyre a makói, a szentesi és a bajai vasútállomás évszázados épületét idei felújítási tervének keretében a MÁV szegedi igaz­gatósága. Ennek során megőriz­ték és rendbehozták a peronok díszes öntésű tartószerkezeteit, konzolait, a fafaragásokat és kézi festéseket. A három város vasútállomásának rekonstrukció­jára egyenként huszonhárom­huszonötmillió forintot költöttek. A városi vasútállomások felújí­tásán­­kívül befejezték a dabasi állomás korszerűsítését is. A hetedik ötéves tervidőszak végéig összesen negyvennyolc dél-alföldi városi és falusi ál­lomás épületének rekonstrukció­ját végzik el, háromszázötven­­millió forintos költséggel. (MTI) Gyümölcs-szaloncukor karácsonyra Több mint egy hónapja folya­matosan, éjjel-nappali műsza­kokban készül a gyümölcs alap­anyagú „Fagyöngy” szaloncukor az Agroindustria Rt. rohodi gyü­­mölcsdesszertüzemében. Ez az ünnepi édesség két esztendővel ezelőtt jelent meg, s nagyon ha­mar megkedvelték, az elmúlt években napok alatt elkapkod­ták az üzleteikből. Most a ta­valyi mennyiség tízszeresét ké­szítik, százhúsz tonnával gazda­gítják az ünnepi kínálatot. Er­re úgy volt lehetőségük, hogy a Szabolcs-Szatmár megyei üzem egész évi fejlesztési alapját e ter­mék gyártásának felfuttatására fordította. (MTI) Kiadásainkról Ez év decemberében Magyar­­országon egyedülálló felmérést végez a KSH és a Gazdaságku­tató Intézet: azt tudakolják, hogy milyen nagyok a lakosság egymás közötti pénzkiadásai. A közgazdá­szok, statisztikusok véleménye szerint ugyanis tetemes összegek mozognak a lakosság csoportjai között borravalók, hálapénzek, különféle munkákért fizetett munkadíjak stb. formájában. A vizsgálat során ezeket a­ kiadáso­kat kívánják számszerűsíteni. A vizsgálatba mintegy 17 ezer háztartást vonnak be az ország minden részéből. A megkérdezet­tektől 14 kérdésre várnak választ. Többek között olyanokra, hogy milyen szolgáltatásokért adtak borravalót az elmúlt hónapban, s észrevették-e, hogy a múlt héten valamelyik bevásárlásukkor pon­tatlanul mértek, vagy tévesen szá­moltak? stb. (MTI) / I. KÖZÉLET- DIPLOMÁCIA Üdvözlő táviratok Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Mathieu Kérékou-t, a Beníni Népi Köztársaság elnökét, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa táviratban üdvözöl­te a Palesztin Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságát a palesztin néppel való szolida­ritás nemzetközi napján. Veress Péter Dél-Amerikába utazott Veress Péter külkereskedelmi miniszter szombaton hivatalos államközi tárgyalásokra Uruguay­­ba és Argentínába utazott. Az igazságügy-miniszter Párizsban Dr. Markója Imre igazságügy­miniszter, aki párizsi tartózkodá­sa során hivatalos tárgyalásokat folytatott francia partnerével, szombaton hazaérkezett Buda­pestre. Budapestre érkezett Lars Werner Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására vasárnap hazánkba érkezett a svéd Bal­oldali Párt—Kommunisták (VPK) küldöttsége, élén Kars Wernerrel, a párt elnökével. A delegációt a Ferihegyi repülőté­ren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára fogadta. Hazaérkezett Londonból Pozsgay Imre Hazaérkezett szombaton Pozs­gay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkára, aki az angol kormányszervek meghí­vására ötnapos látogatást tett Londonban. MSZBT-küldöttség Szófiában Szombaton hazaérkezett Szófiá­ból a Magyar—Szovjet Baráti Társaság küldöttsége, amely Su­dár Ivánnak, az MSZBT titkárá­nak vezetésével részt vett a Bol­gár—Szovjet Baráti Társaság ál­tal rendezett nemzetközi tanács­kozáson. A fórumon a szocialista országok szovjet baráti társasá­gainak képviselői az orosz nyelv népszerűsítésének, eredményes oktatásának kérdéseivel foglal­koztak. 1986. december 1., hétfő . CZL HAMUPIPŐKE^' A babának csak fél pár cipője van! A kétségbeesett f kiáltás a gyerekszobában hangzott el a minap. A '* bal*3 — majdnem olyan, mint az igaza, Barbie, a híres amerikai babasztár — névnapi ajándékként került f hozzánk. Áránál csak a díszes csomagolása volt elegán-­­ sabb. A hosszú karú, hosszú lábú, darázsderekú, gyö­­nyöru hölgy, úgy hírlik, véglegesen forradalmasította a játékgyártás koncepcióját. Gyermekeink a fogyasztói szor­­­kások és értékítéletek radikális változásának nyomán mérnöki pontossággal sorolják a leheletnyi eltéréseket: miben is különbözik az eredetitől, a Grefi, a Petra, vagy a Lilla nevű hölgy”? Még szerencse, hogy — bárminek nevezzék is — „Bar­­bie lényege” érintetlen marad — miniatűr felnőttként­­ lehet szebbnél szebb ruhákba öltöztetni, tűsarkú cipőkbe f bújtatni és felékszerezn­i. „ Lehetne.... ha mindkét cipője benne lett volna a do- 4 bozban. Ám hiába szedtük darabokra előbb a dobozt, majd a belső papírbetéteket, nem találtuk a fél pár, fe­hér tűsarkú cipellőt. S néhány perces fölösleges dühön­gés után kiderült, az új játékot tulajdonképpen csak ar­ra nem lehet használni, amire készült. De megmaradt a szétszaggatot díszcsomagolás. Elvileg már másnap visszavihető az üzletibe az ötszáz forintért vett bosszúság, ám ki meri megkockáztatni, ha már egyszer tönkretették a családi élet oly ritka ünne­pi pillanatait, akkor még újabb kellemetlen perceket is TM szerezzen magának? Hiszen drága portékáról van szó,­­ és díszcsomagolás nélkül aligha veszi vissza a kereske­­­­delem. Különben is, ha mindig, mindent visszavinnének a ve- í­vek az üzletbe, mert hibás, törött, feslett, vagy netán csak rossz minőséget sóztak rájuk, munka- és szabad- , idejük jelentős része az ügyintézéssel és a KERMI-papí­­rokra való várakozással telne el. Mindezt megtakaríthat­nák a kereskedők, ha jutna idejük arra, hogy kissé ala­posabban megvizsgálják, mit is árulnak. De sokszor mintha csak a kasszáig törődnének a vevőkkel... A lé­nyeg az, hogy megvegyék az árut. A többi már a rek­lamációt intéző alkalmazottak, a KERMI, vagy a gyárak­­ dolga. Csodákat persze nem várhatunk, vevő és eladó visel­­­­kedésében a hiány írja elő ezt az „etikettet”, sőt, irányt szab az áru mozgásának is. A jó minőségű, akár méreg-­sg drága import portéka sokszor „elbújik” a polcokon, ke­­mény áru lesz belőle, vagyis, lábon elkél az ismerősök­­ között. Olykor már a honi ipar terméke is pályázhat e­l sajátos helyre, különösen, ha csak ritkán tűnik fel a ki- f­­rakatban, nem is­­beszélve az „exportból visszamaradt”­­feliratok mágikus vonzásáról. A többihez viszont mostan­­i­lág még egy kis mosolyt is mellékelnek, esetleg a ko­­­­ránbban elképzelhetetlen arányú OTP-hitel mellé. Egy valamiben azonban nem különböznek egymástól e­x portékák, akár drágák, akár olcsóbbak, divatosak, vagy­­ soha sem volt igényeket próbál­nak szolgálni. Nem tük­­­­rözik azt a gondoskodást, ami a vevőt valóban vissza­­­ csalogatná az üzletbe. S egyelőre a lassan piacivá ala­­ja­kuló helyzetben feléledő verseny sem hozta meg a ré-­gi i­gén várt változást. Talán e kettő nincs is összefüggés- ig ben. Lehet, hogy mindez nemcsak piaci kategória, s a 1­1 vevő pénztárcájáért folytatott verseny önmaga nem ga-­­ rancia arra, hogy a jó gazda gondosságával szemléljék­­­ termékeiket, kínálják portékáikat a gyártók és a keres- tt­­­kedők. Az átrendeződő kirakatokból látni a verseny koreog- |­ ráfiáját, a cipőüz­let tulajdonosai inkább ruhát árulnak, s megfér egymás mellett a rovarirtás és könyvkiadás, a | ruhatisztítás, a használt ruha. Tulajdonképpen ez sem jó lenne baj, csak kérdés, hogy a kereskedő büszke akar-e is lenni portékájára. Arra, hogy évek, évtizedek óta min­­­­dig azonos minőséget, vagy annál jobbat árul, hogy az­­ adott cikkből minden típus kapható, avagy portékájára, || legalábbis határon belül, ráillik a legjobb, legolcsóbb, || vagy talán a legmodernebb jelző. Mintha ez irányba a gombamód szaporodó üzletek ellenére sem történt volna haladás. _ Mindenkinek akad otthon olyan kisebb-nagyobb sérü­­­­léssel vásárolt tárgya, amiről csak távozás után derült­­ ki, hogy nem tökéletes. Tulajdonképpen bármi is a hím ,a bája, leginkább a gondosság hiánya szúr szemet. Mert nem vették észre az üzletben, a kosztüm egyik gombja leszakadt, a pulóveren egy szál jóvátehetetlenül kihúzó­dott, vagy azt, hogy a babának csak fél cipő jutott. Mások felületessége miatt így lett a félcipős, majd­nem Barbie babából — a felületes kereskedelem Hamu­pipőkéje. LAKATOS MÁRIA Hild-érem Pécsnek Pécs harmonikus fejlesztéséért, a történelmi városközpont hagyo­mányőrző megújításáért Hild-érmet adományozott a városnak a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság, a rangos elismerést a szombati ün­nepi tanácsülésen adták át a városnak .oló: Habik Csaba

Next