Magyar Hírlap, 1987. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

Kilenc nap alatt a Föld körü­l (2. oldal) Nyíltan (3. oldal) Ma: Tanácsok Fóruma (4. oldal) S ||| Eyi ARA: 1,80 FORINT jggj gl ^ H­­HEa fflstvm flv ran b^ h B9n bh bb 20. évfolyam, 1. szám POLITIKAI NAPILAP 1987. január 2., péntek Hasznosítsuk,jobban erőforrásainkat / Losonczi Pál köszöntője KEDVES HONFITÁRSAIM! Az új esztendő első napján tisztelettel köszöntöm hazánk minden állampolgárát. Sikerek­ben szerényebb, ám tanulsá­gokban gazdagabb óévet hagy­tunk magunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb fel­tétele, a béke, változatlanul fennmaradt. 1986 jellemzője volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödése. A Szovjet­unió és a szocialista országok új elemeket tartalmazó béke­­kezdeményezései újraélesztet­ték a népek bizakodását az enyhülés visszatérése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcstalálkozón ismét meggyő­ződhettünk, hogy tárgyalóasz­tal mellett, őszinte eszmecseré­ben, az érdekek kölcsönös tisz­teletben tartásával a nemzet­közi élet legsúlyosabb problé­mái is közel kerülhetnek a megoldáshoz. Ugyanakkor azt is jól tudjuk: jelentősek még azok az erők, amelyek a bizal­matlanság szításával fékezik a népek közötti normális kap­csolatok kialakítását, zavarják a békés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világpo­litikai helyzetben is tovább bő­vítette nemzetközi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság kül­politikájának eddig is egyik leg­markánsabb vonása volt, hogy a baráti szocialista országok­kal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyverkezési verseny megállí­tását, a leszerelést, a nemzet­közi biztonság, az államok köz­ti bizalom és a béke erősítését. Mindenkor síkraszálltunk a különböző társadalmi rendsze­rű országok kölcsönösen elő­nyös együttműködéséért, kiáll­tunk a vitás kérdések tárgya­lások útján való rendezése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tiszteletben tartja társadal­mi rendünket, szövetségi kap­csolatainkat és a kölcsönös ér­dekek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Váltottuk és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgy enyhülhet­nek, ha a népek közösen mun­kálkodtnak orvoslásukon. Csak­is a kölcsönös bizalom és egy­más érdekeinek tiszteletben tartása viheti előbbre az embe­riséget. Csakis így távolíthatók el azok a mesterségesen emelt, politikai természetű akadályok, amelyek az országok közötti együttműködés útjában állnak. Szűkebb értelemben vett ha­zai dolgainkat tekintve, el­mondhatjuk, hogy a körülmé­nyek kedvezőtlen alakulása el­lenére is gyarapodott a nemze­ti vagyon, hazánk új létesítmé­nyekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó reform­folyamata, új tu­dományos eredmények, szociá­lis és kulturális létesítmények születtek. Megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és a lakos­ság ellátásának színvonalát is. Az az összteljesítmény, amit népünk nyújtott, megbecsülést érdemel, mert nehéz körülmé­nyek között érte el eredmé­nyeit. Céljaink eléréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szigorodtak. Termékeink leértékelődése folytatódott, kedvezőtlenebbé váltak értéke­sítési lehetőségeink. Hátráltat­ták versenyképességünket azok a végső soron politikai jellegű akadályok, amelyek nemcsak a termelőberendezések és tech­nológiák, hanem az áruk nor­mális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vitathatatlan tények nem szolgálhatnak ma­gyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következményei alól. Későn is­mertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következ­ményeire, nem igazodtunk elég rugalmasan és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának 1986. novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mérsékeltebb tel­jesítményében saját munkánk gyengeségei, a vezetés és irá­nyítás fogyatékosságai, a vég­rehajtás következetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége be­csületesen dolgozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szer­vezett és fegyelmezett munka. Pazarlóan bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi mun­kával. Ezen a helyzeten változ­tatnunk kell, ha előre aka­runk haladni. Az életkörülmé­nyek javítása és a jogos fo­gyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a ma­ga területén mindenki az eddi­gieknél eredményesebben dol­gozik. A XIII. pártkongresszuson megfogalmazott célokat nem­zeti egyetértés fogadta, és tár­sadalmunkban megvan a kész­ség, hogy az elérésükhöz szük­séges feladatokat végrehajtsa. Államunk ezeréves történelme is bizonyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzeteken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egyesítette erőit. Az országgyűlés a közelmúlt­ban törvényerőre emelte az idei költségvetést, és tervünk tar­talmazza a legfontosabb tenni­valókat. Eredményes teljesíté­se elengedhetetlen gazdaságunk élénküléséhez. Arra van szük­ség, hogy már az év elejétől — a termelésben és minden más munkahelyen — a lehető leg­jobban hasznosítsuk erőforrá­sainkat. Különösen fontos a munka minőségének javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan mű­ködő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megté­rülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünk­be ivódott egyenlősdit felszá­molva — bérrendszerünkben is következetesebben érvényesít­jük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kíván­juk átlagon felül megbecsülni az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szán­déka, hanem a becsületesen dolgozó nagy többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárd­sága, népünk felelősségérzete és demokratikus intézmény­­rendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépítésének. Ennek ér­dekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni min­den országgal, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől. Legbiztosabb támaszunk azon­ban a baráti szocialista orszá­gok korszerűsödő és gazdagodó együttműködése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem kö­zös a felismerésünk is: kap­csolatainkban minőségileg új viszonylatok és távlatok rejle­nek. E gondolatok jegyében és nemcsak az újév napjának szokása alapján mondom: re­ményeinket párosítsuk tenni­­akarással, sőt, tettekkel, és ak­kor az eredmény sem maradhat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új eszten­dőt valamennyi honfitársam­nak és barátunknak az egész világon. Kisebb engedményt kaptak a francia vasutasok (MTI) Újérv napján, amely a francia vasutassztrájk tizenötö­dik napja, minden eddiginél ke­vesebb vonat közlekedett A vas­­útigazga­tóság késő éjjeliig tartó tárgyalásokon tett kisebb enged­ményeket, semmisnek nyilvání­totta az új bértáblázatot és haj­landónak mutatkozott évente egy­két nappal emelni a hosszú szol­gálatok után járó pihenőnapok számát. A vasutasok ezeket az enged­ményeket nagyon kevesellték és egyelőre szó sincs a munka fel­vételéről. Francois Mitterrand elnök új­évi tévészózatában a munkanél­küliség és az infláció elleni har­cot nevezte­­meg olyan­­nagy ügy­nek, ami körü­l kialakulhat a nemzeti egység. Ezen túlmenően társadalmi békére szólított fel, amihez türelmet és párbeszédet javasolt a szembenálló érdekcso­portoknak. Felhívott a „Francia­­országot megosztó ügyek kerü­lésére" — amit megfigyelők a kormány­hoz intézett figyelmez­tetésként értékelték. (Kommen­tárunk a 2. oldalon.) ASSES az iráni tőke (AP) Megállapodás nélkül ért véget szerda este Hágában­­az az amerikai-iráni megbeszélés, amelyen a feleknek több mint félmilliárd dollárnyi, amerikai bankokba befagyasztott iráni tő­ke sorsáról i­eretlt volna dön­teniük. Az 507,7 millió dollár visszatérítéséhez egy amerikai bí­róság augusztusi határozata te­remtett jogalapot, s az átuta­láshoz akikor a Fehér Ház is el­vi belegyezését adta. A végre­hajtás részleteiről tartott hágai megbeszélés kudarcának oka Irán szerint az­­amerikai fél jóaka­ratának hiánya. ■M' , 3AE ——■— szovjet emberek békében akarnak élni Állam- és kormányfők beszédei az év edő napján Mihail Gorbacsov nyilatkozata egy­ amerikai újságírónak Hírügynökségi jelentésekből. Az elmúlt esztendőt a tudatos útkeresések, a megfeszített mun­ka, az átalakítások, az elképze­lések és tervek valóra váltása jellemezte. Az elmúlt évben erő­södött a békéért vívott harc — állapította meg Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a szovjet néphez intézett újévi üzenetében, amely a szovjet televízióban hang­zott el. Az SZKP KB főtitkára megál­lapította, hogy a gazdasági élet minden területén sikerült tovább­lépni, és leküzdeni a pangás je­lenségeit. Lényegesen gyarapodott a nemzeti jövedelem, a gyarapo­dás meghaladja a négy százalé­kot. Fordulat előtt állnak a tár­sadalmi és szociális problémák hatékonyabb megoldása­­terén is. A döntő változtatások útjára­­léptünk, mégpedig közös meg­egyezéssel — mondta Mihail Gorbacsov és hozzáfűzte: ugyan­akkor érzékelhető még az egy helyben topogás, a közömbösség, egyesek abban reménykednek, hogy minden visszatér a régi me­derbe. Ez­­ az erő azonban nem állíthatja meg a szovjet társadal­mait az átszervezés útján. Külpolitikai kérdéseket említve az SZKP KB főtitkára rámuta­tott: a nukleáris szembenállás új gondolkodásmódot követel meg a nemzetközi politikában. A Szovjetunió átfogó békekezdemé­nyezéseket­­tett, hogy megjavul­jon a nemzetközi légkör. A leg­nagyobb jó szándékkal terjesztet­tük elő javaslatainkat Reyk­ja­­víkban. Ez volt az a pillanat, amikor, az emberiség megláthat­ta az atomfegyvermentes világ körvonalait Sajnos, számos nyu­gati politikus Reykjavíkra való­­ reagálása megmutatta, hogy mi­lyen erős még a régi, konzerva­tív gondolkodás, milyen messze áll egyes kormányok politikája a népek igazi akaratától. Az óév utolsó napján az SZKP KB főtitkára válaszolt J. Kings­­bury-Smith amerikai újságíró kérdéseire, melynek során kifej­tette: " A szovjet emberek békében akarnak élni az amerikai néppel, nem táplálnak vele szemben el­lenséges érzelmeket. A szovje­t ve­zetés nevében kijelenthetem, hogy a háború és béke kérdéseivel kapcsolatos szovjet politika kiala­kításában az amerikai néppel szemben éppoly tisztességesek vagyunk, mint saját népünkkel. Mihail Gorbacsov síkraszállt amellett, hogy 1987-ben is foly­tatódjanak Genfben a szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások, de azokat nem jel­lemezheti a terméketlenség, a te­hetetlenség. A tárgyalásoknak messzemenően dinamikusaknak kell lenniük, vagyis: legyenek ezek valódi tárgyalások az atom­fegyverek csökkentéséről, a világ­­űrbéli fegyverkezési verseny meg­akadályozásáról. A Szovjetunió erre törekedett Reykjavikban és még jobban fog erre törekedni 1987-ben. Hiszem, h e­gy radikális változás a tárgyalások menetében az amerikai nép létérdekeinek is megfelelne. Az amerikai kormány álláspontja mélységesen kiábrán­dít bennünket. Az amerikai kül­döttség Genfben Reykjavik után még vissza is lépett az elért szint­ről — közölte a fő­titkár. Az újságíró a továbbiakban azt kérdezte, a felek kölcsönös rugal­massága esetén az elkövetkezen­dő két évben köthető-e kompro­misszumos megállapodás a raké­taelhárító rendszerekről, ameny­­nyiben megállapodás születik ar­ról, hogy meghatározott ideig nem kerül sor az űrfegyverek telepí­tésére. A kérdésre válaszolva Mihail Gorbacsov hangsúlyozta, hogy semmilyen körülmények kö­zött sem szabad olyat tenni, ami megsemmisítené vagy aláásná a rakétaelhárító rendszerek korláto­zásáról kötött szerződést. Ez ugyanis megszüntetne minden ar­ra vonatkozó reményét, hogy si­kerül a nukleáris fegyverkészletek csökkentése, s felborítaná a ha­dászati stabilitást. Azért szállunk síkra, hogy a rakétaelhárító rendszereket kor­látozó, 1972-ben kötött szerződés fennmaradjon. Valójában a szer­ződés 15. cikke csak egyetlen olyan esetet határoz meg, mely eset­ben a szerződés felmondható: ez a szerződést aláíró felek legma­gasabb érdekeit fenyegető rend­kívüli körülmények felmerülése. Csak tőlünk, vagyis a Szovjetunió­tól és az Egyesült Államoktól függ, hogy ilyen körülmények ne alakuljanak ki — mutatott rá a főtitkár. Sajnáljuk, hogy az Egyesült Államok vezetése más irányvona­lat követ. Olyat, amely lehetsé­gesnek­­tartja a szerződés felbon­tását abban az esetben, ha az Egyesült Államok a hadászati vé­delmi kezdeményezés programjá­nak megvalósítása során önmagá­ra nézve kedvzőnek tart egy ilyen lépést — mondotta Gorbacsov. A Szovjetunió nem csak a ra­kétaelhárító rendszerekről kötött szerződéses megőrzéséért, ha­­em annak megerősítéséért is síkra száll. Éppen ezt segítené elő az, ha az Egyesült Államokkal meg­állapodásra lehetne jutni a raké­­taelhárító rendszerekkel kapcso­latos, megengedett laboratóriumi kísérletek határainak kitűzéséről. A Szovjetunió ezt javasolja. Ez a szerződés önmagában is nagyon fontos. Ámi még fonto­sabb azért, mert nélküle nem le­het megállapodni a hadászati nukleáris fegyverzet csökkentésé­ről — hangsúlyozta a főtitkár Mihail Gorbacsovval ellentét­ben javulónak igyekezett feltün­tetni a szovjet—amerikai kapcso­latokat Reagan amerikai elnök rádióbeszédében, amelyet az Ame­rika Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió népéhez. Mint ismeretes, a szovjet fél ép­pen a kapcsolatok helyzete, az Egyesült Államoknak la leszere­ (Folytatása a 3. oldalon) . Szilveszteri műszakok r óévbúcsúztató szinte zavartalanul kiszolgált konfettipettyek, trombiták (Munkatársunktól és MTI). A szilveszteri mulatságtól fá­radtan, de jó kedvűen ébredt új­év reggelén az ország. A langyos esőktől tisztára mosdatott járdá­kon itt-ott színes konfettipettyek, elázott szerpen­ti­­nszalagok, kiszol­gált trombiták emlékeztetnek az éjszakára, a színes utcai forga­tagra. Ez alkalommal több vendég szilveszterezett hazánkban, mint legutóbb. Hegyeshalomnál 16 ez­ren lépték át a határt az eszten­­dőfordulót megelőző 24 órában, százhúsz autóbusszal és hatezer személygépkocsi­vel érkeztek. Az utasok nagy többsége Ausztriából és az NSZK-ból jött. A fővárosi — mint azt a MH dec. c1-i számában jeleztük — szállodákban minden szoba és ét­termi hely foglalt volt. A Gellért Szállóban ezer vendégnek ren­deztek bált, lézer- és folkprogra­­mot. Az Intercontinentalban csak­nem 700 vendég búcsúztatta az óesztendőt vidám hangulatban. A Fórum Szállóban ugyanennyi vendég szállt meg. Mindenütt többnyire magyaros ételeket kí­náltak, még az Etoil francia ét­teremben is, ahol főleg olasz tu­risták vacsoráztak. A vendégek kívánságára a főétek a malacsült és pezsgős vöröskáposzta volt, majd korhelylevest tálaltak. Akik a különleges ízekért kínai étter­met kerestek föl Pesten, sok egyéb közt aranycsengő kacsafa­latokat, a japán étterem vendégei pedig ünnepi módon tálalt sült bambuszrügyet fogyaszthattak. Együtt szórakoztak a hazai és külországból jött vedégek a Bük­fürdőn épült új Termál Szálló­ban. Az első szilveszteri prog­ramban szerepelt vízidiszkó és tréfás halászat. Vidám nemzetkö­zi szilveszterezéssel búcsúztatták az óesztendőt a kőszegi, a szom­bathelyi, a sárvári vendéglátó­­helyeken. Sopronban — ahol többezer külföldi szilveszterezett — a kis­vendéglők jellegzetes ételeket kí­náltak, így pédául a babrétest és babpogácsát, az egykor itt élő sző­lőtermelők, a poncichterek ked­ (Folytatása a S. oldalon) Fotók: Szigeti Tamás és Regős Gábor Egerszalóki varázskör (5. oldal) Oxigén az alapkutatásnak (8. oldal) Az Itália-színház és festője (9. oldal)

Next