Magyar Hírlap, 1987. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-01 / 153. szám

Magyar Hírlap A gyámhatósági munka új szabályai (2.) A gyermek érdeke a döntő Mint tegnapi számunkban jeleztük, a július elsejétől hatályos módosított családjogi törvények összefoglalásában folytatjuk a gyámhatósági munkával kapcsolatos új ren­delkezések ismertetését. Sokakat érintő változás történik 11 gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás szabályozásá­ban. Erre­ és az illetékességre — sorolunk fel az alábbi­akban példákat. A 16. életévét betöltött gyer­mek kérelmezheti a szülői ház vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyásának engedélyezését — ha egyébként a szülők ebbe nem egyeznek bele. Ha például a gyerek kollé­gista akar lenni vagy munka­­alkalmat keres, és a szülő in­dok nélkül vonakodik megadni a hozzájárulást, a gyámhatóság a gyermek érdekében az enge­délyt megadhatja. (Ehhez az il­letékességet a kiskorú állandó lakcíme alapozza meg.) Emlí­tést érdemel viszont, hogy a módosított családjogi törvény alapján — különélő szülők ese­tén — a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a kisko­rú 16. életéve betöltéséig a tar­tózkodási hely kijelölésében is bíróság dönt. További új, külö­nös illetékességi ok az örökbe­fogadás felbontásánál merül fel: ha a gyerek nagykorú, ak­kor az ő lakóhelye szerinti gyámhatósághoz kell benyújta­ni az örökbefogadás felbontása iránti kérelmet. Ami a házas­ságkötést illeti: a 16. életévét betöltött kiskorú csak a gyám­hatóság engedélyével köthet házasságot. Ha mindkét háza­sulandó fél kiskorú, együttes kérelmüket a leány állandó la­kóhelye szerint illetékes gyám­hatóságnál kell előterjeszteni és a döntést is e szerv hozza. Így nem fordulhat elő, hogy két gyámhatóság ellentétes érvényű döntést hozzon. Az engedélye­zési eljárás során szabadabban dönthet a gyámhatóság, hogy a döntéshez milyen iratok beszer­zését rendeli el. Vizsgálnia kell, hogy a házasságot megkötni szándékozó kiskorú és születen­dő gyermekének lakhatása, el­látása a házasságkötés után biz­­tosított-e, illetve a házasságkö­tésnek nincs-e orvosi akadálya. Korábban a munkahelytől, il­letve az iskolától is be kellett szerezni igazolást, most azon­ban a rendelet úgy intézkedik, hogy ez a két intézmény mond­jon véleményt arról, hogy a fia­talkorú hogyan dolgozik, illetve tanul és ne akarjon abban ál­lást foglalni, mennyire érett a házasságkötésre. Új fogalom maga a kapcso­lattartás megnevezése is. Mi­nőségileg új szabály a gyer­mekelhelyezési és a bontóperek esetében az is, hogy a kapcso­lat tartásának a szabályozása is bírói hatáskörbe tartozik , és két évig ennek megváltoztatása is csak bírósági úton lehetsé­ges. Valamennyi kapcsolattar­tási vitában a szabályok végre­hajtását a gyámhatóság szava­tolja. Ezentúl nincs megkötve, mennyi időt tölthet együtt a gyerek és a „látogató” szülő. Jelenleg az orientáló időtartam általában 48 óra, a rendkívüli láthatás pedig 30 nap. A jövő­ben egyénenként mérlegel majd a gyámhatóság a gyermek ér­deke, a szülők munka- és lakó­helyének távolsága és egyéb körülmények alapján. A végre­hajtásban maradnak a régi esz­közök: figyelmeztetés, bírságo­lás. Az újdonság annyi, ameny­­nyiben az egyik szülő indoko­latlanul költséget okoz a má­siknak, például nem engedi, hogy találkozzék a gyerekkel, holott vidékről utazott fel, ak­kor a „sértett” szülő a vagyoni kár megtérítése érdekében a bírósághoz fordulhat. Az örökbeadhatósággal kap­csolatban új rendelkezés: ha a szülő lemond a gyerekről vagy a bíróság megfosztja a szülői felügyeleti jogától, az örökbe­adás folyamata felgyorsul. A Gyermek- és Ifjúságvédő Inté­zetek (GYIVI-) új kötelezettsé­ge lesz: ha egy hónapon belül nem tudják a gyereket örökbe adni, akkor — a tervek szerint 1988 elejétől — jelentik az Egerben létrehozandó örökbe­fogadási központnak. Felmerül az a kérdés is, mi lesz azokkal a csecsemőkkel, akiket anyjuk a szülés után a kórházban hagy? Ilyenkor a gyámhatóság vélelmezi a gyer­mek ellátatlan voltát, ezért ideiglenes hatállyal intézetbe utalja, majd értesíti az anya la­kóhelye szerinti gyámhatóságot. A gyámhatóság illetékes pert kezdeményezni az anya szülői jogának megvonására. A gyer­mek hathónapos kora után pe­dig az anya, a szülő lemondhat gyermekéről, annak érdekében, hogy általa ismeretlen személy örökbe fogadhassa. A módosított családjogi tör­vény megteremtette annak le­hetőségét, hogy a gyámhatóság a szülői mulasztás miatt a gye­reket a családi környezetből ki­emelje és a gyerek érdekének, illetve a szülői mulasztás mér­tékének megfelelően differen­ciált intézkedést tehessen. A családjogi törvény háromlép­csős megoldást tesz lehetővé: intézeti elhelyezés, intézeti, va­lamint állami nevelésbe vétel. A kevésbé veszélyeztetett gyermekek esetében az in­tézeti elhelyezés teljesen önkén­tes, a szülő kérésére, illetve be­leegyezésére történik. Az a lé­nyeg, hogy a szülő vétlen ab­ban, hogy gyermeke ellátása nem megoldott (rossz az egész­ségi állapota, műtéten esett át, tartós rehabilitáción van, mun­káját változó műszakban végzi, tartós külszolgálaton van és nincs a közvetlen környezeté­ben senki, aki­ vállalná a gyer­mek gondozását.) Az intézeti el­helyezést a szülő kérésére azon­nal meg kell szüntetni, ha csak nem merül fel közben a szülő alkalmatlansága. Intézeti nevelésbe akkor ve­szik a gyereket, ha környezeti veszélyeztetés áll fenn. Ekkor nincs szükség a szülő beleegye­zésére. Meg kell azonban je­gyezni, hogy ez önmagában nem is érinti a szülő felügyele­ti jogát. A gyámhatóság e jog részelemeit korlátozhatja. Oly­kor például célszerű a szülő életpálya-kijelölési jogát korlá­tozni, hiszen adott esetekben a szülők nagy része nem a gyerek érdekére van tekintettel, hanem arra spekulál, hogy a gyerek mielőbb keresővé váljon. A cél az, hogy az intézeti nevelésből a gyerek mielőbb visszakerül­jön a szülői házba, ám ehhez a családot alkalmassá kell tenni a visszafogadásra. Kérdés: ki fogja „megnevelni” a szülőket, hogy a körülmények kedvezőb­bé váljanak? Ha a szülő nem változtat magatartásán, életkö­rülményein a gyermek intézeti nevelésének megszüntetése ér­dekében, akkor a bíróság meg­fosztja a szülőt felügyeleti jo­gától és a gyerek állami neve­lésbe kerül. Rendkívül pozitív új rendel­kezés az ideiglenes elhelyezés joga. Eddig, ha történetesen a gyámhatóság pert indított a gyerek elhelyezésének megvál­toztatására, a per tartama alatt a gyerek ott maradt a nevelés­re alkalmatlan személynél, a veszélyeztető körülmények kö­zött, vagy azonnal intézetben kellett elhelyezni Most, a gyámhatóság intézkedése nyo­mán, magához veheti a gyere­ket rokon, ismerős vagy az a szülő, akinél biztosítottak a kö­rülmények, ha az ügyben pert indít a gyámhatóság, így elke­rülhető lesz, hogy esetleg indo­kolatlanul kerüljenek gyerekek intézetbe.­­ Fazekas Erzsébet Fotó: Siróóczy György Az utazóközönség érdekében MÁV-erőfeszítések Kocsimosók, takarítógépek Tudósítónktól A Közlekedési Minisztérium és a MÁV vezetői a közelmúlt­ban áttekintették a vasúti sze­mélyszállítás színvonalának, az utazás és az utaskiszolgálás kulturáltságának helyzetét. Megállapították, hogy az el­múlt időszakban a vasút érzé­kelhető erőfeszítéseket tett az utazóközönség bizalmának megerősítése érdekében. A fo­lyamatban lévő felújítások so­rán számos vasútállomás kor­szerűsítésére került sor, így valamelyest javultak az utas­kiszolgálás feltételei. A villa­mos vontatás bővítése lehetővé teszi a személyszállító vonatok gyorsabb, a környezetet job­ban kímélő közlekedését. Je­lenleg a Budapest—Nagyka­nizsa fővonal villamosításán dolgoznak, amelynek kulcssze­repe van a balatoni idegenfor­galom lebonyolításában. A személykocsik külső tisz­taságának javítása érdekében a vasút további kocsimosók építését, illetőleg a meglévők felújítását tervezi, a nagyállo­mások és pályaudvarok peron­jainak tisztítására pedig kü­lönböző takarítógépeket sze­reztek be. A vasúti kocsik bel­ső takarítására szigorú teljesít­­ményösztönző rendszert dol­goztak ki és a létszámhiány pótlására külső vállalkozókat is alkalmaznak. Az utazási se­besség növelése érdekében — bár a korábbi időszakokhoz képest lassúbb ütemben — folytatódik a vasúti pályák és biztosító berendezések korsze­rűsítése. Szó volt arról is, hogy az egyes területeken elért ered­mények ellenére még ma sem mondható el, hogy az utaski­szolgálás, az utazás színvonala megfelel az igényeknek. Ezért további erőfeszítések szüksége­sek a kulturáltabb vasúti köz­lekedés megteremtésére. HAZAI KÖRKÉP — FÓRUM 1987. július 1., szerda „1991. szeptember elején, mi­közben elgondolkozva mentem a Barcsay utcában, ismerős hang üdvözölt, öt éve nem lát­­tott Fenákel János barátom volt a HSC futballcsapatá­ból... Elmondtam neki, mi a helyzet otthon, hogyan hajszo­lom a munkalehetőséget hiába. Beszéltem barátomnak arról, hogy részt vettem már munka­­nélküliek tüntetésében is, tu­dom, harc nélkül elveszünk, de hozzátettem, hogy fogalmam sincs arról: hogyan tovább? Amikor barátom így hallott beszélni, megmondta, hogy ő tagja a Kommunista Ifjúmun­kások Szövetségének, és nekem is ott volna a helyem. Először állott előttem egy ember, aki illegális mozgalom tagja volt, kommunista volt.” Kádár János emlékezik e szavakkal arra — Gyurkó Lász­ló Arcképvázlat történelmi hát­térrel című könyvében —, ho­gyan került az illegális kommu­nista mozgalomba. Az a vele egy idős fiatalember pedig, aki­vel gyerekkorában együtt rúgta a labdát a Hársfa Utcai Sport Club sárga-kék sávos csapatá­ban, s aki most egy életre szóló útra hívta a sorsán töprengő 19 éves ifjúmunkást , Fenákel János, a későbbi Böjti János volt. Szülőfalujának szebben csen­gő nevével cserélte fel eredeti nevét. A Bihar megyei kis Bojt községben született, éppen ma 75 éve. Testvéreivel kisgyere­kek még, mikor édesapjuk, a sokat gürcölő betanított mun­kás 1918-ban meghalt. Ettől kezdve még nehezebb lett a so­ruk: megözvegyült édesanyjá­nak kellett eltartania, nevelnie a hat gyereket a háború okozta szegénység, a két forradalom viharai, majd az ellenforrada­lom „nyomorító hatalmai” kö­zepette. De nemcsak felnevelte, hanem igaz, harcos emberré formálta őket Krammer Gizel­la. Valamennyien a munkás­­mozgalom soraiba kerültek; hárman közülük, Böjti János is, az illegális kommunista párt tagjai lettek. Nagybátyjuk, Krammer Sándor útját követ­ték, aki 1918—1919-ben a BMP és az ifjúmunkás-szövetség egyik alapítója volt, a Vörös Gárda szervezői közé tartozott, a Tanácsköztársaság fontos párt- és állami posztjain állt; Tolnában ő verte le a munkás­hatalom elleni zendülést. Nem csoda, ha a bosszúszomjas ellen­­forradalom vérbírósága 1920- ban halálra ítélte és kivégez­tette. Még 1912-ben Budapestre költözött a família. János is itt járt iskolába, majd autófényező tanoncnak ment, s 1930-ban szabadult segédként. Ugyaneb­ben az évben vették fel az ille­gális KIMSZ-be. Szintén illegá­lis munkát végző öccse, Böjti Pál arra emlékszik, hogy akko­riban mind a heten „a Hársfa utca egyik sötét, málladozó va­­kolatú házában laktunk. A gangról nyíló szoba-konyhás la­kás bizony szűk volt.” János igen hamar körzeti, kerületi, majd területi bizottsági tag lett a KIMSZ-ben, 1931-től pedig az illegális kommunista párt is felveszi soraiba. Két ízben is letartóztatják 1932-ben, a máso­dik alkalommal öthavi fogházra ítélik, és három évre kitiltják a fővárosból. Amint azonban visszatér, rögtön beleveti magát a mozgalomba: a párt megbízá­sából Rákospalotán az ifjúsági csoport vezetőségi tagja lesz. Aztán jöttek a háborús évek, s Böjti Jánost ismét szemmel tartják: 1942 nyarán házi in­ternálásra ítélik, majd megkap­ja a behívóját, ő azonban nem vonul be, hanem sógora papír­jaival az Arzola Vegyészeti Gyárba megy dolgozni, s köz­ben illegális munkát végez. Többedmagával 1944 szeptem­berében Rákospalotán ellenállá­si csoportot szervez, maga is több fegyveres akcióban vesz részt. És amikor eljön a felszaba­dulás, folytatja következetes életútját: 1949-ig a rákospalo­tai pártszervezetben tevékeny­kedik, de közben egy ideig Ba­ranyában, Zalában, Tolnában fejt ki politikai szervezőmun­kát. Élete 1949-től nagyot for­dul: a Külügyminisztériumba küldi dolgozni a párt, s itt fő­osztályvezető, nagykövet, majd 1963-tól 1971-ig miniszterhe­lyettes lesz. Beválasztják az MSZMP Központi Revíziós Bi­zottságába is. Utána még négy esztendeig hazánk szófiai nagy­követe, de 1975-ben súlyos be­tegsége miatt nyugdíjazását ké­ri. És öt éve örökre búcsút kel­lett tőle vennünk ... A sokat tapasztalt, harcokban edződött munkásember kemény férfi volt, aki nehéz helyzetek­ben, az 1956-os ellenforradalom idején is bátran helytállt. De emberséges volt mindig, igyeke­zett a rászorulókon segíteni. Munkatársai becsülték, tisztel­ték azért is, mert közvetlen, nyílt és szókimondó volt, szeret­te az igazságot, s természetes szerénységgel viselte magas tisztségeit, őszinte meggyőző­déssel hitt és bízott a szocializ­mus ügyében, amelyért egész életében hűségesen és áldozat­készen küzdött. Láng György ---------------1—Pz#rtt HSC, illegalitás, diplomácia 75 éve született Böjti János M CROCODILE ondják, hatalmas kasszasiker a Dundee Crocodile. Egyike azoknak az amerikai filmeknek, amelyekre tódul a közönség New Yorkban, a világnak abban a városában, ahol volt alkalmam tapasztalni — az idegen­­vezetők „szakmai minimuma” betéve tudni és mindenkinek elmondani, hogy itt található a legtöbb kábítószeres; hogy percenként ennyi meg ennyi embert ölnek meg; hogy a szállodák ajtaján belülről is okvetlenül használni kell a biztonsági zárat; hogy lehetőleg senki se hordjon többet a tárcájában 5 dollárnál, s a legelső felszólításra azonnal nyújtsa át bárki ismeretlennek, hogy a metróban mikor tanácsos utazni és sétára mely negyedek ajánlottabbak, bár sohasem lehet tudni... Természetesen New York nemcsak a bűn városa. Ebben a városban virágzik a kereskedelem, s az úgynevezett „ma­gaskultúra” sem néhány milliomos privilégiuma. A múzeu­mok állandóan zsúfoltak a látogatóktól, s néhány magán­­gyűjteményt leszámítva általában ingyen, vagy tetszés sze­rinti összeg ellenében tárják ki kapuikat. A Metropolitan előadásaira olcsó jegyek is kaphatók, s nemrégiben egy este hozzávetőlegesen 50 000 ember hallgatott operaelőadást belépődíj nélkül a Central Park gyepén, mintha hazud­nának az idegenvezetők. De az idegenvezetők nem hazudnak, Woody Allen New York legelegánsabb sugárútján, a Park Avenue-n ezeket mondta mostanában egy újságírónak: „Valaki egyszer meg­kérdezte, szeretnék-e tovább élni népem szívében. Én ak­kor azt feleltem: nem az emberek szívében, a lakásomban szeretnék tovább élni.” Ez persze mindenütt értelmes prog­ram, de New Yorkban azért sajátos hangsúlyt kap, s már csupán ennyiből is — nem beszélve a különféle súlyos tár­sadalomkritikákat tartalmazó alkotásokról — érzékelhető, hogy a filmesek java nem fordít hátat az élet sötét képei­nek. Ám mindezek ellenére, amint már mondtam, a közön­ség tódul a Crocodile Dundee vetítéseire, mar nem különö­sebben nagy film, de jó film, és ami a legjobb benne: valami utánozhatatlan, groteszk líraisággal mutatja fel azt a két­ségbevonhatatlan igazságot, hogy New Yorkban az embe­rek tudnak érezni is; hogy New York nemcsak a szex városa; hogy a metróban szorongó tömegben magától érte­tődően van jelen a szerelem — már-már giccses — mégis felemelő tisztelete. A film szakmai értékeiről beszéljenek, vagy fanyalogja­nak a kritikusok, s ha egyszer itt is bemutatják, majd mond­ják el, ki a rendező, mit kell tudni róla, melyik színész alakítása milyen, s a képi beállításokban mennyi a rutin, mennyi az eredeti. Erre akkor sem vállalkoznék, ha alkal­mas lennék rá, mert én valami egészen másra vagyok kí­váncsi. Nevezetesen arra, hogy a sok olcsó krimi és lehan­goló tényekkel jól vagy kevésbé jól szembesítő amerikai filmek között, miért lehet találkozni annyi emberi me­legséget, derűt, hitet sugárzó törekvéssel? Ez is egyike lenne csupán az üzleti fogásoknak? Lehet. De akkor ez olyan portéka, amit a jelek szerint szívesen vásárolnak az amerikaiak. Miért teszik vajon? Azért, mert gyermeteg lelkűek, s időnként szükségük van egy kis álom­­világra? Nyugtató helyett „vennék be” a Crocodile Dun­­dee-t esti elalvás előtt, hogy ne kelljen mindig a bizton­sági zárakra gondolni? őszintén szólva, nem vagyok azért olyan nagyon biztos ebben. Nem kell lebecsülnünk magunkat, de azért vala­hogyan nem jól áll nekünk ez a fránya „kultúrfölényes­­kedés” sem, amely azt szeretné mindenáron elhitetni, hogy ami egyszerű, tiszta és szép, az csak a társadalmi valóság primitív meghamisítása, vagy elhallgatása lehet. A magam részéről egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy az ameri­kaiak jelentékeny hányada a Dundee Crocodile ellenére is bezárja éjjelre az ajtaját, s egyáltalán nem feledkezik meg a többi bajról és rosszról sem, ami leselkedik rá. Nem kell­­ okvetlenül infantilizmust gyanítani ott, ahol az emberek­­ kevésbé szégyentik az érzelmeiket, s keletje van ama törté- '­ neteknek, amelyekkel ugyan a világot valószínűleg nem lehet megváltani, de elviselhetőbbé, reményteljesebbé való­színűleg igen. Azért fogalmazok óvatosan, azért mondom, hogy valószí­nűleg, mert mindenki jogát elismerem, hogy ne csináljon és ne nézzen olyan filmet, amelynek — hadd mondjam már ki! — nincs pozitív hőse. Valamely film nagyon is pozitív lehet effajta hős nélkül, de minden tiszteletem az amerikai filmeseké, akik között jó néhányan nem ódzkodnak ilye­neket is elénk állítani. Talán mert ez nekik sohasem volt kötelező? FODOR GÁBOR ■

Next