Magyar Hírlap, 1987. július (20. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-01 / 153. szám
Magyar Hírlap A gyámhatósági munka új szabályai (2.) A gyermek érdeke a döntő Mint tegnapi számunkban jeleztük, a július elsejétől hatályos módosított családjogi törvények összefoglalásában folytatjuk a gyámhatósági munkával kapcsolatos új rendelkezések ismertetését. Sokakat érintő változás történik 11 gyermek és a szülő közötti kapcsolattartás szabályozásában. Erre és az illetékességre — sorolunk fel az alábbiakban példákat. A 16. életévét betöltött gyermek kérelmezheti a szülői ház vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási hely elhagyásának engedélyezését — ha egyébként a szülők ebbe nem egyeznek bele. Ha például a gyerek kollégista akar lenni vagy munkaalkalmat keres, és a szülő indok nélkül vonakodik megadni a hozzájárulást, a gyámhatóság a gyermek érdekében az engedélyt megadhatja. (Ehhez az illetékességet a kiskorú állandó lakcíme alapozza meg.) Említést érdemel viszont, hogy a módosított családjogi törvény alapján — különélő szülők esetén — a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a kiskorú 16. életéve betöltéséig a tartózkodási hely kijelölésében is bíróság dönt. További új, különös illetékességi ok az örökbefogadás felbontásánál merül fel: ha a gyerek nagykorú, akkor az ő lakóhelye szerinti gyámhatósághoz kell benyújtani az örökbefogadás felbontása iránti kérelmet. Ami a házasságkötést illeti: a 16. életévét betöltött kiskorú csak a gyámhatóság engedélyével köthet házasságot. Ha mindkét házasulandó fél kiskorú, együttes kérelmüket a leány állandó lakóhelye szerint illetékes gyámhatóságnál kell előterjeszteni és a döntést is e szerv hozza. Így nem fordulhat elő, hogy két gyámhatóság ellentétes érvényű döntést hozzon. Az engedélyezési eljárás során szabadabban dönthet a gyámhatóság, hogy a döntéshez milyen iratok beszerzését rendeli el. Vizsgálnia kell, hogy a házasságot megkötni szándékozó kiskorú és születendő gyermekének lakhatása, ellátása a házasságkötés után biztosított-e, illetve a házasságkötésnek nincs-e orvosi akadálya. Korábban a munkahelytől, illetve az iskolától is be kellett szerezni igazolást, most azonban a rendelet úgy intézkedik, hogy ez a két intézmény mondjon véleményt arról, hogy a fiatalkorú hogyan dolgozik, illetve tanul és ne akarjon abban állást foglalni, mennyire érett a házasságkötésre. Új fogalom maga a kapcsolattartás megnevezése is. Minőségileg új szabály a gyermekelhelyezési és a bontóperek esetében az is, hogy a kapcsolat tartásának a szabályozása is bírói hatáskörbe tartozik , és két évig ennek megváltoztatása is csak bírósági úton lehetséges. Valamennyi kapcsolattartási vitában a szabályok végrehajtását a gyámhatóság szavatolja. Ezentúl nincs megkötve, mennyi időt tölthet együtt a gyerek és a „látogató” szülő. Jelenleg az orientáló időtartam általában 48 óra, a rendkívüli láthatás pedig 30 nap. A jövőben egyénenként mérlegel majd a gyámhatóság a gyermek érdeke, a szülők munka- és lakóhelyének távolsága és egyéb körülmények alapján. A végrehajtásban maradnak a régi eszközök: figyelmeztetés, bírságolás. Az újdonság annyi, amenynyiben az egyik szülő indokolatlanul költséget okoz a másiknak, például nem engedi, hogy találkozzék a gyerekkel, holott vidékről utazott fel, akkor a „sértett” szülő a vagyoni kár megtérítése érdekében a bírósághoz fordulhat. Az örökbeadhatósággal kapcsolatban új rendelkezés: ha a szülő lemond a gyerekről vagy a bíróság megfosztja a szülői felügyeleti jogától, az örökbeadás folyamata felgyorsul. A Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetek (GYIVI-) új kötelezettsége lesz: ha egy hónapon belül nem tudják a gyereket örökbe adni, akkor — a tervek szerint 1988 elejétől — jelentik az Egerben létrehozandó örökbefogadási központnak. Felmerül az a kérdés is, mi lesz azokkal a csecsemőkkel, akiket anyjuk a szülés után a kórházban hagy? Ilyenkor a gyámhatóság vélelmezi a gyermek ellátatlan voltát, ezért ideiglenes hatállyal intézetbe utalja, majd értesíti az anya lakóhelye szerinti gyámhatóságot. A gyámhatóság illetékes pert kezdeményezni az anya szülői jogának megvonására. A gyermek hathónapos kora után pedig az anya, a szülő lemondhat gyermekéről, annak érdekében, hogy általa ismeretlen személy örökbe fogadhassa. A módosított családjogi törvény megteremtette annak lehetőségét, hogy a gyámhatóság a szülői mulasztás miatt a gyereket a családi környezetből kiemelje és a gyerek érdekének, illetve a szülői mulasztás mértékének megfelelően differenciált intézkedést tehessen. A családjogi törvény háromlépcsős megoldást tesz lehetővé: intézeti elhelyezés, intézeti, valamint állami nevelésbe vétel. A kevésbé veszélyeztetett gyermekek esetében az intézeti elhelyezés teljesen önkéntes, a szülő kérésére, illetve beleegyezésére történik. Az a lényeg, hogy a szülő vétlen abban, hogy gyermeke ellátása nem megoldott (rossz az egészségi állapota, műtéten esett át, tartós rehabilitáción van, munkáját változó műszakban végzi, tartós külszolgálaton van és nincs a közvetlen környezetében senki, aki vállalná a gyermek gondozását.) Az intézeti elhelyezést a szülő kérésére azonnal meg kell szüntetni, ha csak nem merül fel közben a szülő alkalmatlansága. Intézeti nevelésbe akkor veszik a gyereket, ha környezeti veszélyeztetés áll fenn. Ekkor nincs szükség a szülő beleegyezésére. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez önmagában nem is érinti a szülő felügyeleti jogát. A gyámhatóság e jog részelemeit korlátozhatja. Olykor például célszerű a szülő életpálya-kijelölési jogát korlátozni, hiszen adott esetekben a szülők nagy része nem a gyerek érdekére van tekintettel, hanem arra spekulál, hogy a gyerek mielőbb keresővé váljon. A cél az, hogy az intézeti nevelésből a gyerek mielőbb visszakerüljön a szülői házba, ám ehhez a családot alkalmassá kell tenni a visszafogadásra. Kérdés: ki fogja „megnevelni” a szülőket, hogy a körülmények kedvezőbbé váljanak? Ha a szülő nem változtat magatartásán, életkörülményein a gyermek intézeti nevelésének megszüntetése érdekében, akkor a bíróság megfosztja a szülőt felügyeleti jogától és a gyerek állami nevelésbe kerül. Rendkívül pozitív új rendelkezés az ideiglenes elhelyezés joga. Eddig, ha történetesen a gyámhatóság pert indított a gyerek elhelyezésének megváltoztatására, a per tartama alatt a gyerek ott maradt a nevelésre alkalmatlan személynél, a veszélyeztető körülmények között, vagy azonnal intézetben kellett elhelyezni Most, a gyámhatóság intézkedése nyomán, magához veheti a gyereket rokon, ismerős vagy az a szülő, akinél biztosítottak a körülmények, ha az ügyben pert indít a gyámhatóság, így elkerülhető lesz, hogy esetleg indokolatlanul kerüljenek gyerekek intézetbe. Fazekas Erzsébet Fotó: Siróóczy György Az utazóközönség érdekében MÁV-erőfeszítések Kocsimosók, takarítógépek Tudósítónktól A Közlekedési Minisztérium és a MÁV vezetői a közelmúltban áttekintették a vasúti személyszállítás színvonalának, az utazás és az utaskiszolgálás kulturáltságának helyzetét. Megállapították, hogy az elmúlt időszakban a vasút érzékelhető erőfeszítéseket tett az utazóközönség bizalmának megerősítése érdekében. A folyamatban lévő felújítások során számos vasútállomás korszerűsítésére került sor, így valamelyest javultak az utaskiszolgálás feltételei. A villamos vontatás bővítése lehetővé teszi a személyszállító vonatok gyorsabb, a környezetet jobban kímélő közlekedését. Jelenleg a Budapest—Nagykanizsa fővonal villamosításán dolgoznak, amelynek kulcsszerepe van a balatoni idegenforgalom lebonyolításában. A személykocsik külső tisztaságának javítása érdekében a vasút további kocsimosók építését, illetőleg a meglévők felújítását tervezi, a nagyállomások és pályaudvarok peronjainak tisztítására pedig különböző takarítógépeket szereztek be. A vasúti kocsik belső takarítására szigorú teljesítményösztönző rendszert dolgoztak ki és a létszámhiány pótlására külső vállalkozókat is alkalmaznak. Az utazási sebesség növelése érdekében — bár a korábbi időszakokhoz képest lassúbb ütemben — folytatódik a vasúti pályák és biztosító berendezések korszerűsítése. Szó volt arról is, hogy az egyes területeken elért eredmények ellenére még ma sem mondható el, hogy az utaskiszolgálás, az utazás színvonala megfelel az igényeknek. Ezért további erőfeszítések szükségesek a kulturáltabb vasúti közlekedés megteremtésére. HAZAI KÖRKÉP — FÓRUM 1987. július 1., szerda „1991. szeptember elején, miközben elgondolkozva mentem a Barcsay utcában, ismerős hang üdvözölt, öt éve nem láttott Fenákel János barátom volt a HSC futballcsapatából... Elmondtam neki, mi a helyzet otthon, hogyan hajszolom a munkalehetőséget hiába. Beszéltem barátomnak arról, hogy részt vettem már munkanélküliek tüntetésében is, tudom, harc nélkül elveszünk, de hozzátettem, hogy fogalmam sincs arról: hogyan tovább? Amikor barátom így hallott beszélni, megmondta, hogy ő tagja a Kommunista Ifjúmunkások Szövetségének, és nekem is ott volna a helyem. Először állott előttem egy ember, aki illegális mozgalom tagja volt, kommunista volt.” Kádár János emlékezik e szavakkal arra — Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel című könyvében —, hogyan került az illegális kommunista mozgalomba. Az a vele egy idős fiatalember pedig, akivel gyerekkorában együtt rúgta a labdát a Hársfa Utcai Sport Club sárga-kék sávos csapatában, s aki most egy életre szóló útra hívta a sorsán töprengő 19 éves ifjúmunkást , Fenákel János, a későbbi Böjti János volt. Szülőfalujának szebben csengő nevével cserélte fel eredeti nevét. A Bihar megyei kis Bojt községben született, éppen ma 75 éve. Testvéreivel kisgyerekek még, mikor édesapjuk, a sokat gürcölő betanított munkás 1918-ban meghalt. Ettől kezdve még nehezebb lett a soruk: megözvegyült édesanyjának kellett eltartania, nevelnie a hat gyereket a háború okozta szegénység, a két forradalom viharai, majd az ellenforradalom „nyomorító hatalmai” közepette. De nemcsak felnevelte, hanem igaz, harcos emberré formálta őket Krammer Gizella. Valamennyien a munkásmozgalom soraiba kerültek; hárman közülük, Böjti János is, az illegális kommunista párt tagjai lettek. Nagybátyjuk, Krammer Sándor útját követték, aki 1918—1919-ben a BMP és az ifjúmunkás-szövetség egyik alapítója volt, a Vörös Gárda szervezői közé tartozott, a Tanácsköztársaság fontos párt- és állami posztjain állt; Tolnában ő verte le a munkáshatalom elleni zendülést. Nem csoda, ha a bosszúszomjas ellenforradalom vérbírósága 1920- ban halálra ítélte és kivégeztette. Még 1912-ben Budapestre költözött a família. János is itt járt iskolába, majd autófényező tanoncnak ment, s 1930-ban szabadult segédként. Ugyanebben az évben vették fel az illegális KIMSZ-be. Szintén illegális munkát végző öccse, Böjti Pál arra emlékszik, hogy akkoriban mind a heten „a Hársfa utca egyik sötét, málladozó vakolatú házában laktunk. A gangról nyíló szoba-konyhás lakás bizony szűk volt.” János igen hamar körzeti, kerületi, majd területi bizottsági tag lett a KIMSZ-ben, 1931-től pedig az illegális kommunista párt is felveszi soraiba. Két ízben is letartóztatják 1932-ben, a második alkalommal öthavi fogházra ítélik, és három évre kitiltják a fővárosból. Amint azonban visszatér, rögtön beleveti magát a mozgalomba: a párt megbízásából Rákospalotán az ifjúsági csoport vezetőségi tagja lesz. Aztán jöttek a háborús évek, s Böjti Jánost ismét szemmel tartják: 1942 nyarán házi internálásra ítélik, majd megkapja a behívóját, ő azonban nem vonul be, hanem sógora papírjaival az Arzola Vegyészeti Gyárba megy dolgozni, s közben illegális munkát végez. Többedmagával 1944 szeptemberében Rákospalotán ellenállási csoportot szervez, maga is több fegyveres akcióban vesz részt. És amikor eljön a felszabadulás, folytatja következetes életútját: 1949-ig a rákospalotai pártszervezetben tevékenykedik, de közben egy ideig Baranyában, Zalában, Tolnában fejt ki politikai szervezőmunkát. Élete 1949-től nagyot fordul: a Külügyminisztériumba küldi dolgozni a párt, s itt főosztályvezető, nagykövet, majd 1963-tól 1971-ig miniszterhelyettes lesz. Beválasztják az MSZMP Központi Revíziós Bizottságába is. Utána még négy esztendeig hazánk szófiai nagykövete, de 1975-ben súlyos betegsége miatt nyugdíjazását kéri. És öt éve örökre búcsút kellett tőle vennünk ... A sokat tapasztalt, harcokban edződött munkásember kemény férfi volt, aki nehéz helyzetekben, az 1956-os ellenforradalom idején is bátran helytállt. De emberséges volt mindig, igyekezett a rászorulókon segíteni. Munkatársai becsülték, tisztelték azért is, mert közvetlen, nyílt és szókimondó volt, szerette az igazságot, s természetes szerénységgel viselte magas tisztségeit, őszinte meggyőződéssel hitt és bízott a szocializmus ügyében, amelyért egész életében hűségesen és áldozatkészen küzdött. Láng György ---------------1—Pz#rtt HSC, illegalitás, diplomácia 75 éve született Böjti János M CROCODILE ondják, hatalmas kasszasiker a Dundee Crocodile. Egyike azoknak az amerikai filmeknek, amelyekre tódul a közönség New Yorkban, a világnak abban a városában, ahol volt alkalmam tapasztalni — az idegenvezetők „szakmai minimuma” betéve tudni és mindenkinek elmondani, hogy itt található a legtöbb kábítószeres; hogy percenként ennyi meg ennyi embert ölnek meg; hogy a szállodák ajtaján belülről is okvetlenül használni kell a biztonsági zárat; hogy lehetőleg senki se hordjon többet a tárcájában 5 dollárnál, s a legelső felszólításra azonnal nyújtsa át bárki ismeretlennek, hogy a metróban mikor tanácsos utazni és sétára mely negyedek ajánlottabbak, bár sohasem lehet tudni... Természetesen New York nemcsak a bűn városa. Ebben a városban virágzik a kereskedelem, s az úgynevezett „magaskultúra” sem néhány milliomos privilégiuma. A múzeumok állandóan zsúfoltak a látogatóktól, s néhány magángyűjteményt leszámítva általában ingyen, vagy tetszés szerinti összeg ellenében tárják ki kapuikat. A Metropolitan előadásaira olcsó jegyek is kaphatók, s nemrégiben egy este hozzávetőlegesen 50 000 ember hallgatott operaelőadást belépődíj nélkül a Central Park gyepén, mintha hazudnának az idegenvezetők. De az idegenvezetők nem hazudnak, Woody Allen New York legelegánsabb sugárútján, a Park Avenue-n ezeket mondta mostanában egy újságírónak: „Valaki egyszer megkérdezte, szeretnék-e tovább élni népem szívében. Én akkor azt feleltem: nem az emberek szívében, a lakásomban szeretnék tovább élni.” Ez persze mindenütt értelmes program, de New Yorkban azért sajátos hangsúlyt kap, s már csupán ennyiből is — nem beszélve a különféle súlyos társadalomkritikákat tartalmazó alkotásokról — érzékelhető, hogy a filmesek java nem fordít hátat az élet sötét képeinek. Ám mindezek ellenére, amint már mondtam, a közönség tódul a Crocodile Dundee vetítéseire, mar nem különösebben nagy film, de jó film, és ami a legjobb benne: valami utánozhatatlan, groteszk líraisággal mutatja fel azt a kétségbevonhatatlan igazságot, hogy New Yorkban az emberek tudnak érezni is; hogy New York nemcsak a szex városa; hogy a metróban szorongó tömegben magától értetődően van jelen a szerelem — már-már giccses — mégis felemelő tisztelete. A film szakmai értékeiről beszéljenek, vagy fanyalogjanak a kritikusok, s ha egyszer itt is bemutatják, majd mondják el, ki a rendező, mit kell tudni róla, melyik színész alakítása milyen, s a képi beállításokban mennyi a rutin, mennyi az eredeti. Erre akkor sem vállalkoznék, ha alkalmas lennék rá, mert én valami egészen másra vagyok kíváncsi. Nevezetesen arra, hogy a sok olcsó krimi és lehangoló tényekkel jól vagy kevésbé jól szembesítő amerikai filmek között, miért lehet találkozni annyi emberi melegséget, derűt, hitet sugárzó törekvéssel? Ez is egyike lenne csupán az üzleti fogásoknak? Lehet. De akkor ez olyan portéka, amit a jelek szerint szívesen vásárolnak az amerikaiak. Miért teszik vajon? Azért, mert gyermeteg lelkűek, s időnként szükségük van egy kis álomvilágra? Nyugtató helyett „vennék be” a Crocodile Dundee-t esti elalvás előtt, hogy ne kelljen mindig a biztonsági zárakra gondolni? őszintén szólva, nem vagyok azért olyan nagyon biztos ebben. Nem kell lebecsülnünk magunkat, de azért valahogyan nem jól áll nekünk ez a fránya „kultúrfölényeskedés” sem, amely azt szeretné mindenáron elhitetni, hogy ami egyszerű, tiszta és szép, az csak a társadalmi valóság primitív meghamisítása, vagy elhallgatása lehet. A magam részéről egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy az amerikaiak jelentékeny hányada a Dundee Crocodile ellenére is bezárja éjjelre az ajtaját, s egyáltalán nem feledkezik meg a többi bajról és rosszról sem, ami leselkedik rá. Nem kell okvetlenül infantilizmust gyanítani ott, ahol az emberek kevésbé szégyentik az érzelmeiket, s keletje van ama törté- ' neteknek, amelyekkel ugyan a világot valószínűleg nem lehet megváltani, de elviselhetőbbé, reményteljesebbé valószínűleg igen. Azért fogalmazok óvatosan, azért mondom, hogy valószínűleg, mert mindenki jogát elismerem, hogy ne csináljon és ne nézzen olyan filmet, amelynek — hadd mondjam már ki! — nincs pozitív hőse. Valamely film nagyon is pozitív lehet effajta hős nélkül, de minden tiszteletem az amerikai filmeseké, akik között jó néhányan nem ódzkodnak ilyeneket is elénk állítani. Talán mert ez nekik sohasem volt kötelező? FODOR GÁBOR ■