Magyar Hírlap, 1987. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

Magyar Hírlap TUDÓSÍTÁSOK — FÓRUM 1987. október 1., csütörtök Grósz Károly és Franz Vranitzky sajtóértekezlete (Foly­tatás az I. oldalról) különösen jó lehetőségek kínál­koznak a közép-európai regioná­lis együttműködés bővítésére. A találkozón jelen volt Kovách László külügyminiszter-helyettes, valamint Nagy János és Arthur Agstner. Franz Vranitzky a kora délelőtti órákban Budapest nevezetességei­vel ismerkedett. A várbeli prog­ram első állomása a Mátyás­templom volt, ahol Szenthelyi Molnár István nyugalmazott fő­­esperes kalauzolta a magas ran­gú vendéget. A kancellár ezután a Halász-bástyáról tekintette meg a magyar főváros kiemelkedő Hagyományt, a kormányaink közötti rendszeres találkozók hagyományát folytattam — mondotta az osztrák kancel­lár —, amikor az elmúlt más­fél napban magyar kollégám­mal tárgyaltam. Lázár úrral már találkoztam az elmúlt esz­tendőben Ausztriában, és most szívesen tettem eleget Grósz miniszterelnök úr meghívásá­nak. Az országaink közötti jó és állandóan intenzívebbé váló szomszédi kapcsolatoknak Ausztriában igen nagy politi­kai értéket tulajdonítanak. A miniszterelnök úrral és Kádár úrral folytatott megbeszélései­men igen széles ívet vontunk meg, a magyar—osztrák együttműködés szorosabbá vá­lásának kezdetétől a Kreisky­­érában, amikor a kelet—nyu­gati kapcsolatokban kétségte­lenül új fejezet kezdődött, egé­szen a tegnapi és mai találko­zónkig, amelyeket a magam ré­széről igen sikeresnek tartok. Megállapítottuk, hogy az euró­pai biztonság számos kérdésé­ben, a nukleáris leszerelésről­ és a hagyományos fegyverzet­­csökkentésről, a stabilitás, a béke kérdéséről vallott néze­teink megegyeznek. Úgy vél­jük, hogy a bécsi utótalálkozó keretében megkezdett tanács­kozásokra az európai stabilitás és bizalomerősítés szempontjá­ból nagy figyelmet kell fordí­tani. Bécs érdekelt abban, hogy ennek a megbeszéléssorozatnak továbbra is színhelye legyen és nagyon örültem annak, hogy magyar beszélgetőpartnereim és barátaim kedvezően fogad­ták ezt a gondolatot. Mindkét fél megállapította, hogy meg­beszéléseinkre olyan időszak­ban kerül sor, amikor joggal várjuk az enyhülés korszaká­nak kezdetét Európában. Az a véleményünk, hogy a bizton­ság, az együttműködés ügyét a kis országok nem bízhatják egyedül a nagyhatalmakra. S nem túlzó az a várakozás, ha­nem szerény értékelés, hogy a két ország, Ausztria és Ma­gyarország közötti megértés, a haladás együttműködésükben kisugározhat a kontinensre. Megbeszéléseinken fontos helyet foglaltak el a gazdas­ági kérdések. A forgalmat az utób­bi másfél évben egy hosszú, si­keres időszak után inkább a visszaesés jellemezte. Ez egyi­künket sem töltött el elégedett­séggel, s erőfeszítéseket kívá­nunk tenni, hogy újból meg­élénküljenek a kereskedelmi kapcsolatok. Részletesen nem kívánok most erről szólni — mondta Franz Vranitzky —, de egyetértünk abban, hogy a vál­lalatok, minisztériumok, kama­rai képviselők, szakemberek ilyen irányú tevékenységéhez megadjuk a megfelelő politikai támogatást. A 70-es­ évek kezdete óta a magyar—osztrák kapcsolatok jellemzője, hogy túlléptünk a hagyományos formákon. Már említettem a Kádár és Kreisky urak megbeszélésein megte­remtett alapokat. Ehhez hozzá­teszem a bizonyára nem hagyo­mányos, de általunk teljes meggyőződéssel vállalt konst­rukciót, a Duna melletti erőmű felépítését Nagymarosnál. S úgy gondolom, hogy a tegnap aláírt nyilatkozat, egy közös, határokon és rendszereken túl­mutató világkiállítás rendezé­sének szándékáról további fon­tos jele annak, hogy mindkét fél törekszik a nem konvencio­nális lépésekre. Az elmúlt más­fél napban Budapesten és a főváros határain kívül folyta­tott intenzív hivatalos és in­formális megbeszélések bizo­építményeit, Budapest panorámá­ját. A vári sétára elkísérte a kan­cellárt Nagy János nagykövet is. Ugyancsak szerdán Franz Vra­nitzky kegyelettel adózott a ma­gyar hősök emlékének: koszorút helyezett el a Hősök terén emel­kedő emlékművön. A magyar kormányfő és az osztrák kancellár a kora esti órákban közös sajtóértekezletet tartott a Hilton Szállóban. Franz Vranitzky és magyar vendéglátója, Grósz Károly rö­vid bevezető nyilatkozatban ér­tékelte megbeszéléseit. nyára a magyar—osztrák kap­csolatok gazdagodását eredmé­nyezik, és igazolják a várako­zásokat, miszerint új, pozitív korszak kezdődik. Annak elle­nzután a magyar kormányfő tett nyilatkozatot. Nagy él­ményt jelentett számomra — mondotta Grósz Károly — a kancellár úrral eltöltött más­fél nap, és jó alkalmat terem­tett arra, hogy gondolatokat cseréljünk olyan kérdésekről, amelyek mindkét ország vezeté­sét foglalkoztatják. Eszmecse­réink nyíltak, őszinték voltak, fölösleges formalizmustól men­tesek Mint ahogy a kancellár úr hangsúlyozta, most nem el­kezdtünk egy beszélgetést, ha­nem folytatjuk, és tegnapi po­hárköszöntőjének egyik gondo­latát szeretném idézni: „hosszú út áll mögöttünk, hogy ilyen jó, példamutató együttműködés alakult ki a két különböző tár­sadalmi berendezkedésű ország között.” Ezért tisztelet illeti meg mindazokat, akik sokat dolgoz­tak a barátság útján álló aka­dályok leküzdéséért. Érthető és természetes, hogy beszélgetéseink egyik legfonto­sabb témakörét a nemzetközi kérdések tették ki. Nagyon bo­nyolult világban élünk, nagyon gyorsan változnak a viszonyok. Új, figyelemre méltó, szinte tör­ténelmi jelentőségű események vannak kibontakozóban és ne­künk itt Közép-Európában is meg kell találni helyünket és hozzá kell járulnunk az enyhü­lés folyamatához. Szeretném hangsúlyozni, hogy legnagyobb egyetértésben kutattuk az együttműködés útjait, formáit és úgy érezzük, hogy Helsinki szelleme mindnyájunk számára újabb mozgáslehetőséget te­remt. Beszélgettünk kulturális kapcsolataink fejlesztésének le­hetőségeiről is és mi nagyra becsültük azt a fogadókészsé­get, amelyet a magyar kultúra értékei iránt az osztrák fél ré­széről tapasztaltunk. A jövőben mi is azon leszünk, hogy nem­csak a nemzetközi téren, nem­csak a gazdaságban, hanem a szellemiekben is elmélyüljön az együttműködés. Egyetértettünk abban, hogy támogatjuk a kü­lönböző megyék, városok együttműködési készségét, pél­dául Győr-Sopron és Burgen­land együttműködését a Fertő tavi tájvédelmi körzet kialakí­tásában. Egyetértés volt köz­tünk abban is, hogy tovább kell támogatnunk az állampolgárok közötti nagyon széles körű kap­csolatok kibővítését. Önök tudják, hogy a múlt esztendőben két és fél millió osztrák turista jött Magyaror­szágra, és közel négyszázezer magyar turista utazott ki Ausztriába. Bár a magyarok úgy tűnik, jobban szeretik az osztrák fővárost, mert több na­pot töltöttek ott, mint bécsi vendégeink Budapesten. Ennek ellenére szeretnénk, ha még bővülne a kapcsolat, ezért tá­jékoztattuk a kancellár urat arról, hogy 1988. január 1-jétől szabadabbá tesszük az utazási lehetőségeket a magyar állam­polgárok számára. Ettől azt re­méljük, hogy az emberek több élményt szereznek, jobban meg­ismerik és megértik egymást, és akkor rögtön könnyebb lesz a dolga a kancellár úrnak és a magyar miniszterelnöknek is. A gazdasági kérdéseket ille­tően közösen kell keresnünk a további fejlesztés útját, mert a nére, hogy mindkét országban szükségesnek tartanak bizo­nyos szerkezeti változásokat és a nemzetközi tranzakciók pénz­ügyi feltételei beszűkültek — fejezte be nyilatkozatát Franz Vranitzky. Külső körülmények, az objek­tív nehézségek, saját munkánk gyengesége is hozzájárult ah­hoz, hogy nem fejlődött kellő mértékben, ellenkezőleg, csök­kent a kereskedelmi forgalom. Az osztrák piac igényes, jobb minőségű magyar terméket akar, és a magyar vállalatok­nak nagyobb rugalmassággal és alkalmazkodóképességgel kell e piac követelményeihez iga­zodniuk. Az osztrák üzletfele­inknek ez az igénye jogos, és nem kerülhetjük ki. Ugyanak­kor azt kértük a kancellár úr­tól, segítsen abban, hogy a ke­reskedelmi kapcsolatok kedve­ző feltételek között bonyolód­hassanak le. A magyar kor­mány megerősítette azt a szán­dékát, amit aláírással is doku­mentáltunk, hogy államiságunk 1100. évfordulója, és felszaba­dulásunk 50. évfordulója alkal­mából közös világkiállításon veszünk részt. Abban is megál­lapodtunk, hogy folytatjuk a konzultációt, az eszmecserét és munkatársaink is megbeszélé­seket folytatnak a megoldás­ra váró kérdések rendezése ér­dekében — mondotta befejezé­sül Grósz Károly. 4. Ezután a két kormányfő a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéseire vála­szolt. A Magyar Hírlap tudósítója arra kért választ az osztrák és a magyar kormányfőtől, hogy mit tehetnek a kis és közepes nagyságú országok a nemzet­közi légkör javításáért most, hogy örvendetes módon egy újabb enyhülési folyamat kez­dődött? Vranitzky kancellár elöljáró­ban leszögezte, hogy a kis or­szágok rendezett és elmélyült politikai, gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatai minden helyzetben példamutató értékű­ek. Ez az ő hozzájárulásuk a nemzetközi helyzet stabilitásá­hoz. Hozzáfűzte: nagyon fon­tosnak tartja az atomfegyver­mentes övezetek kialakítását a földrészen. Alapjában véve ked­vező a hozzáállásunk a Jaru­­zelski-tervhez is. Skandináv ba­rátainkkal erre vonatkozóan igen pozitív megbeszéléseket folytattunk — mondotta. — De nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül azt, hogy a stabilitást a hagyományos fegyverek részé­ről is veszély fenyegeti. Ha a 23-ak csoportjában, azaz a töm­bön kívüli és az elkötelezett országok között sikerül megbe­­szélési alapot teremteni a ha­gyományos fegyverek korláto­zására, akkor tovább, előbbre jutunk. Mindennemű eufória és naiv optimizmust kerülve azt szeretném hozzátenni, hogy egyelőre egy csücskét tartjuk egy nagy kendőnek, de ezt ne engedjük el — mondotta Franz Vranitzky. — Kancellár úr gondolatme­nete, problémamegközelítése ro­konszenves számomra is — mondotta Grósz Károly. — So­kat ezért nem is akarok hozzá­fűzni. Hangsúlyozom azonban, hogy ha a ridegebb és hide­gebb nemzetközi politikai lég­körben a kis országok részt vállaltak az enyhülés,­­a párbe­széd fenntartásából, akkor az enyhülés és a közeledés idősza­kában még nagyobbak a lehe­tőségeink, hogy a folyamat ki­bontakoztatásának is cselekvő részesei legyenek.­­ Mindenekelőtt azzal, hogy járuljanak hozzá a gyanakvás légkörének az eloszlatásához. Ma a világban sokoldalú pár­beszéd folyik. Nemcsak a nagy­hatalmaknak kell egymást meggyőzniük, hanem a kicsik­nek is részt kell ebben vállal­niuk. Példát mutathatnak, ugyanis a lehetőségeik jobbak. Rövid állami munkám tapasz­talata alapján mondom önök­nek, hogy a Szovjetunió vezeté­se részéről azt tapasztaltam: igénylik aktív közreműködésün­ket a párbeszédben. A Magyar Rádió munkatár­sa arra volt­­kíváncsi, hogy van-e lehetőség a magyar rész­ről protekcionistának tartott osztrák kereskedelempolitikai intézkedések megszüntetésére? — Nem értek egyet azzal, hogy ezek protekcionista intéz­kedések — válaszolta a kan­cellár. — Az osztrák intézke­dések nem sértik sem a saját törvényhozásunkat, sem a nemzetközi jogot. Mindez per­sze nem jelenti azt, hogy a jö­vőben nem változtathatunk bi­zonyos importelőírásokon. Itte­ni tárgyalásaim alapján máris megkértem szakembereinket, hogy vizsgálják meg a magyar fél ez irányú észrevételeit. Szeretném, ha mielőbb hasz­nálható, megelégedést keltő ja­vaslatokat terjesztenének elő. Készek vagyunk magyar part­nereink kívánságainak eleget tenni, de csak abban a mérték­ben, hogy közben ne sértsük meg egyéb nemzetközi kötele­zettségeinket. A bécsi Kurier munkatársa a közös világkiállítás iránti ma­gyar várakozásról érdeklődött. Grósz Károly hangoztatta: megmutatni a világnak, ho­gyan élünk mi, magyarok, hogy még többen megismerje­nek bennünket. Ez kitűnő al­kalom lesz rá. Egy ekkora vállalkozás sok állami és ma­gáncégnek megrendeléssel jár, egyúttal együttműködéssel is. Így aztán remélhetőleg nem csupán propaganda-, politikai szempontból, hanem gazdasá­gilag is sikeres vállalkozás le­het. A Magyar Rádió másik kér­dése az ausztriai magyar nem­zetiség kapcsolatépítő hozzá­járulására vonatkozott. Vra­nitzky kancellár leszögezte: az ausztriai magyar népcsoport Ausztria népének integráns ré­sze, kultúrája, folklórja gazda­gít mindnyájunkat. A magam részéről ösztönzöm is az auszt­riai magyarokat hagyományaik ápolására, a közszereplésre. Meggyőződésem, hogy kicsiny, de fontos láncszemét alkotják a két nép barátságának, együtt­működésének. Az AP amerikai hírügynök­ség tudósítója a kancellártól a bécsi értekezlet sikeres befeje­zése iránt érdeklődött. " Remélhetőleg hamarosan konstruktív dokumentummal zárul a találkozó. Az, hogy to­vább tart a tervezettnél a kon­ferencia, alaposabb munkát feltételez. És ez fontos közügy Európa számára — hangoztatta Franz Vranitzky. (Karcagi — Kulcsár) A sajtókonferenciát követően a késő esti órákban elutazott Bu­dapestről az osztrák szövetségi kancellár. Franz Vranitzkyt katonai tisz­teletadással, ünnepélyesen bú­csúztatták a magyar és osztrák zászlókkal­­ellobogózott Keleti pályaudvaron. Ott volt a búcsúz­tatáson Marjai József miniszter­elnök-helyettes és felesége, Horn Gyula külügyminisztériumi ál­lamtitkár és Nagy János. Jelen volt Arthur Agstner. (MTI) 4. Franz Vranitzky: Túlléptünk a hagyományos formákon Orosz Károly: Támo Támogatjuk az állampolgárok kapcsolatainak bővítését SZÁSZI JÓZSEF !­ R T7Z7T KITEKINTÉS a csak az általános politikai vita időtartamára ülne össze évről évre az ENSZ-közgyűlés ülésszaka, két­ségtelenül akkor is oda kellene figyelni a világszer­vezet tevékenységére. Ebben a vitában ugyanis — az ese­tek nagy részében külü­gyminiszteri előterjesztésben — elhangzik a tagországok átfogó elemzése a világhelyzetről és a teendőkről a prioritásoknak abban a sorrendjében, ahogyan az adott ország döntéshozói látják. A helyzetérté­kelések mozaikjaiból olyan világkép áll össze, amely mind a ma embere, mind pedig az utókor számára tanulságos módon jellemzi sokszínű világunk különböző országcsoport­jainak és az egyes államoknak a szemléleti módját és azo­kat a változásokat is, amelyek két ülésszak között a nem­zetközi kapcsolatokban bekövetkeztek. Várkonyi Péter beszéde a mostani ülésszakon nagyobb derűlátást tükrözött, mint egy évvel korábban elhangzott elemzése a világhelyzetről. A külügyminiszter külön is szólt arról, hogy egy év alatt a nemzetközi helyzet pozitív irányzatai „valamelyest erősödtek, jóllehet súlyos feszült­ségek is fennmaradtak”. A kedvező változások okaival foglalkozva méltán említette első helyen a magyar diplo­mácia vezetője a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok között megindult és állandósult párbeszédet. Fon­tos helyet kapott a miniszter beszédében a nagyhatalmi dialógus történelmi jelentőségű eredménye: a közepes ható­­távolságú, illetve a hadműveleti-harcászati rakéták átfogó felszámolásáról a közelmúltban született szovjet—amerikai elvi megállapodás. Várkonyi Péter szerint a nukleáris fegy­verrendszerek e két kategóriájának szigorú ellenőrzési in­tézkedések mellett történő megsemmisítése „mérföldkő le­het a nukleáris leszerelés egésze szempontjából”, minősé­gileg új, kedvező helyzetet teremthet Európában és elő­mozdíthatja a nem távoli jövőben a még veszélyesebb hadászati fegyverzet radikális csökkentését is. A szovjet—amerikai elvi megállapodás kapcsán is szólt külügyminiszterünk a két vezető nagyhatalom különleges felelősségéről. Alighanem a felelősség és a biztonság volt az a két fogalomkör, amelynek Várkonyi Péter mostani közgyűlési beszédében a legnagyobb figyelmet szentelte. A világ jövőjéért érzett felelősségről természetesen nem csak a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya kapcsán szólt külügyminiszterünk, hanem azt is aláhúzta, hogy „a nagyhatalmak mellett minden országnak, függetlenül nagyságától részt kell vállalnia ebből a felelősségből". Vár­konyi Péter az ENSZ különleges szerepére és felelősségére is kitért, főként a regionális válsággócok felszámolásával összefüggésben. Az általa elmondottak igencsak időszerű­ek, mivel egy év alatt is tovább éleződött a válság Földünk több térségében, különösen a Perzsa (Arab)-öböl mentén és a közép-amerikai régióban. A világszervezet hatékony szerepvállalása e regionális válsággócok felszámolásában — magyar felfogás szerint — növelné az ENSZ világpolitikai súlyát és a világszervezet egyéb tevékenységére is kedve­ző hatással lenne. Ugyanakkor az ENSZ eredményes rende­zési erőfeszítései megakadályozhatnák, hogy bizonyos nagy­hatalmak a kialakult feszültségeket ürügyként használják fel külföldi katonai jelenlétük növelésére is a beavatko­zásra. Hosszú távra szóló és elvi jelentőségű megállapítások hangzottak el külügyminiszterünk ENSZ-beszédében a nem­zetközi biztonság fogalmával kapcsolatban. Várkonyi Péter a biztonság kérdéseinek új megközelítését sürgette, főként annak felismerését és elismerését, hogy korunkban a nem­zeti és a nemzetközi biztonság „nem választható szét, egyik sem őrizhető meg tartósan a másik rovására, vagy aláren­deltségében”. Egybecsengenek Mihail Gorbacsov és más szovjet vezetők megállapításaival Várkonyi Péter szavai arról, hogy napjainkban egyetlen ország sem szavatolhatja biztonságát kizárólag katonai-technikai eszközökkel, és hogy ez a biztonság csak politikai eszközökkel, közös cse­lekvéssel érhető el. A biztonság fogalmának ilyen újszerű értelmezése a katonai elem mellett a politikai, a gazdasági, a humanitárius és a környezetvédelmi tényezőkkel is szá­mol, és nemzetközi méretű együttes cselekvésre ösztönöz annak érdekében, hogy fokozatosan kialakíthassuk a biz­tonság új rendszerének vázát és mechanizmusát. Hazánk külpolitikai kapcsolatrendszerének és cselekvési programjának középpontjában érthetően az európai föld­rész áll. A magyar külügyminiszter által az ENSZ-köz­­gyűlés szónoki emelvényéről elmondottak mindenki szá­mára nyilvánvalóvá teszik, hogy hazánk messzemenően érdekelt a helsinki folyamat továbbvitelében és kiteljese­désében. A magyar diplomácia abban a meggyőződésben vállal tevékeny részt az európai fórumok, köztük a most folyó bécsi utótalálkozó munkájából, hogy az európai biz­tonsági és együttműködési folyamat „ma már minden két­séget kizáróan a kelet-nyugati párbeszéd fenntartásának és az együttműködés fejlesztésének nélkülözhetetlen ke­­rete”. Országunk nyitottsága, aktív részvétele a nemzetközi munkamegosztásban, a külső piacokra való ráutaltságunk késztette külügyminiszterünket arra, hogy részletesen fog­lalkozzék a világgazdaság problémáival. Ezek megoldása — mondotta Várkonyi Péter — „új globális szemléletet ,­ igényei, főként a gazdasági együttműködés feltételeire dön­tő befolyást gyakorló kormányok részéről”. Magyarország elvi álláspontjából, gyakorlati politikájából következik, hogy erőfeszítéseink olyan világgazdasági helyzet megte­remtését szolgálják, amelyben gazdasági téren is megvaló­sul a biztonság, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló partnerkapcsolat, a stabilitás, a megbízhatóság, a kiszámíthatóság és a szerződéses kötelezettségek jóhiszemű teljesítésére való törekvés. Kiemelésre kívánkozik külügyminiszterünk beszédéből az emberi jogokkal foglalkozó fejezet, amely szélesebben — egyéni és kollektív emberi jogok formájában — értelmez­ve taglalta az emberi jogokat, belefoglalva e fogalomkörbe a nemzetiségek egyéni és kollektív jogainak biztosítását is. „A nemzeti kisebbségek helyzetét érintő kérdésekben való konstruktív együttműködésnek — hangsúlyozta Várkonyi Péter — fontos szerepe van az államok közötti kapcsola­tokban, a jószomszédi viszony fejlesztésében, s hatással le­het egész régiók politikai légkörére is”. Annak a cselekvési programnak a megvalósításával, amelyet a világpolitika egészére való magyar kitekintés keretében külügyminiszterünk felvázolt, egy mainál ki­egyensúlyozottabb, biztonságosabb, emberibb világ alakul-­­ hat ki. Egy olyan ország számára, mint hazánk, amely­­ a gazdasági gondok orvoslását, a megkezdett reformfolya­mat lendületesebb továbbvitelét szolgáló kibontakozási­­ program teljesítésén munkálkodik, a stab­labb, biztonságos­­­­sabb világ a legfontosabb külső feltétele a nagyszabású országos vállalkozás eredményességének. Ezen a ponton hazai dolgaink szervesen kapcsolódnak mindahhoz, ami más országokban, más régiókban történik. És nem felejt- t hetjük, korunkban nincsen olyan szeglete a világnak, ami- ’­hez ne lenne valamilyen formában közünk.­ ­

Next