Magyar Hírlap, 1988. április (21. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
magyar hírlap NEMZETKÖZI POLITIKAI FÓRUM 1988. április 1., péntek A szovjet belügyminiszter elemző írása Fontos feladat a törvényesség erősítése (MTI) A jogrend megszilárdításának, a bűnözés elleni küzdelem fokozásának időszerű feladatait, a szovjet belügyi szervek munkája átalakításának eredményeit elemezte a Kommunyiszt című folyóiratban megjelent cikkében Alekszandr Vlaszon belügyminiszter. A szovjet belügyminiszter fontos feladatként említette a törvényesség erősítését. Elismerte, hogy sajnos még akadnak példák a törvénytelen őrizetbe vételre és letartóztatásra, testi sértésekre és más durva jogsértésekre, sőt bűncselekményekre is. A helyzet megváltoztatása érdekében a belügyi szerveknél különbizottságokat hoztak létre a törvényesség felügyeletére. Az ilyen eseteket megkülönböztetett figyelemmel vizsgálják ki: tavaly kilencezer belügyi dolgozót bocsátottak el a jogszerűség megsértése miatt. Jelenleg a bűncselekmények 83 százalékát sikerül feltárni, s ezt a szintet nem lehet kielégítőnek minősíteni — hangsúlyozta a szovjet belügyminiszter. Az alkoholizmus elleni küzdelem eredményeit méltatva Vlaszov kitért arra, hogy három év alatt 40 százalékkal csökkent az ittas állapotban elkövetett bűncselekmények száma, ugyanakkor csak 1987-ben félmillió embert büntettek meg az illegális szeszfőzéssel és -eladással kapcsolatos jogsértések miatt. Változatlanul problémát okoznak a kábítószerélvezők: eddig 130 ezer embert vettek nyilvántartásba. Alekszandr Vlaszov végezetül felvetette a halálos ítélet célszerűségének kérdését is. NSZK: lakóházra zuhant egy F—16-os (AP, TASZSZ) Lakóépületekre zuhant csütörtökön egy amerikai katonai repülőgép az NSZK nyugati részén. Az amerikai légierő F—16-os típusú vadászgépe a Karlsruhetól 16 kilométerre északra fekvő Forst településre zuhant. A gép pilótája meghalt. Polgári áldozatokról még nincsenek hírek. Az NSZK területén szerdán egy francia Mirage típusú vadászrepülőgép zuhant le egy atomerőmű közelében. MTI Külföldi Képszerkesztőség Válasz Brüsszelből A NATO üdvözli a VSZ javaslatát (MTI, AP) Az Észak-atlanti Szövetség üdvözli a Varsói Szerződés tagállamainak azt a javaslatát, hogy külön tárgyalások kezdődjenek az európai hagyományos fegyverzet, valamint a harcászati nukleáris fegyverek csökkentéséről — hangoztatja a NATO brüsszeli központjában csütörtökön nyilvánosságra hozott nyilatkozat. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei szerdai felhívásukban azzal a javaslattal fordultak a NATO-tagállamokhoz és a helsinki folyamat minden résztvevőjéhez, hogy még az idén kezdjenek tárgyalásokat az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről. „Üdvözöljük a Varsói Szerződés külügyminisztereinek javaslatait, mivel azok a NATO-tagállamok korábbi felvetéseit is tükrözik” — hangoztatja a NATO állásfoglalása, majd kijelenti: most az a legfontosabb, hogy a szófiai felhívás tényleges javaslatok formájában kerüljön tárgyalóasztalra. Irak és iráni bejelentés Szünet a városok háborújában (Folytatás az 1. oldalról) kormányfő közvetítő szerepet vállalt a két szomszédos ország közötti háborúban. Egy iráni hadihajó csütörtökön hajnalban megtámadott és felgyújtott egy ciprusi tartályhajót a Perzsa (Arab)-öböl déli részén, a dubai partok közelében. Öbölbeli hajózási források szerint a 232 000 tonnás Haven nevű olajszállítót három találat érte. A hajó, amely szaúd-arábiai olajat szállított és az Öböl kijárata felé tartott, homokzátonyra futott és kigyulladt. Több mint 40 tagú legénységét kimentették. Irán két héten belül tizedszer intézett támadást semleges hajó ellen, de február 19. óta ez volt az első alkalom, hogy a támadó hadihajó, nem pedig rohamcsónak volt, s így a károk is súlyosabbak. Válaszul a török miniszterelnök, Özal látogatásának idejére bejelentett iraki tűzszünetre. Irán csütörtökön közölte: ez idő alatt országa légiereje sem indít támadást iraki városok ellen. Irak csütörtökön, az éjféltől érvényes tűzszünet bejelentése után ismét rakétával lőtt iráni városokat. Iráni közlés szerint Irak csütörtökön újból vegyi fegyvereket vetett be kurdok lakta területek ellen. Megszállt arab területek Véget ért egy korszak (Folytatás az 1. oldalról) járőrözött a napokban Jeruzsálemben. Az eszpresszóikban a pincérlányok műszakjuk lejárta után géppisztollyal a vállukon távoztak. Papíron Jeruzsálem egységes város, Izrael „örökös fővárosa”. Mégis, mintha láthatatlan választóvonal húzódna keleti és nyugati része között. Az utóbbiban tevékenykedő — izraeli — taxisofőrök semmi pénzért nem voltak hajlandók egy keleti városrészben lévő helyre elvinni az utast. Igaz, kelet-jeruzsálemi kollégáinkkal hasonlóképpen jártam: a nyugati városrész egyetlen címét sem „ismerte”. Vagyis, az emberek bizalmatlanok — és félnek egymástól. A műemlékekkel gazdag óváros e napokban kihalt képet mutatott. Sikátorok, amelyek normális körülmények között a „perzsa vásár” nyüzsgő képét mutatják, kongtak az ürességtől, kisebb turistacsoportok lézengtek az általános sztrájk miatt lehúzott redőnyű boltok között. Viszont feltűnő számban voltak jelen a katonák és a rendőrök. Ennél is nagyobb volt a fegyveres erők készültsége a megszállt területeken, ahol a hadsereg szóvivőjének bevallása szerint a már megtörtént incidensek „elkerülhetőek lettek volna, a járőröző egységek nem is hatolnak be a falvakba”. Valójában mégis megtették és — a városokkal ellentétben, ahol visszafogottak voltak — szinte keresték az összetűzést a falvak lakóival. A megszállt területeken már néhány hete szünetelt a nemzetközi telefonforgalom, de Izraellel néha sikerül kapcsolatot létesíteni. Az izraeli lapok feltehetően ezen az úton értesülhettek az ottani összetűzések részleteiről. A Ramallah környéki Deir Abu Masaal faluban Wadzsiha Raabi ötvenéves asszony vesztette életét. A ramallahi kórházban a halál okaként fejlövést állapítottak meg az orvosok. A Nablusz városa melletti Burka faluban Khaled Aref Kasszem 22 éves fiatalember életét vesztette, ketten megsebesültek, amikor a katonák „jórészt a levegőbe lőttek”. Dzsenintől nem messze, Yamoun faluban a katonák sortüze két lakost sebesített meg. A parancs egyébként úgy szól, hogy a katonák csak „életveszély esetén” tüzelhetnek. Az ellenállók „fegyvere”: kövek, hébe-hóba gyújtópalackok és főleg a jelszavak. Izraeli oldalon eddig hat személy sérült meg. Senki nem gondolt itt arra, hogy a felkelés eme legutóbbi összecsapásával „kiadta volna a mérgét”, és most a lassú elcsitulása van soron. Az eddigiek azt mutatják, hogy az izraeli részről „jovális megszállásnak” tekintett korszaknak vége, és a polgári engedetlenség medrébe terelődő folyamat nagyjából visszafordíthatatlan. P. V. * (MTI, AP) Az arab országok kérésére szerdán rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Tanácsa. A testület az Izrael által megszállt területeken kialakult helyzetet vitatta meg. Az ülést határozathozatal nélkül elnapolták, de a résztvevők megállapodtak abban, hogy a tanácskozás később folytatja munkáját. Az Öböl menti háború és a közel-keleti helyzet áll az Arab Liga csütörtökön Tuniszban kezdődött 89. rendes értekezletének középpontjában. Már csütörtökön elindult újabb közel-keleti közvetítő körútjára George Shultz amerikai külügyminiszter. Eduard Sevardnadze értékelése az afganisztáni rendezés esélyeiről (MTI) Az afganisztáni rendezéssel kapcsolatos kérdésekre válaszolt a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában megjelent interjújában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Rámutatott: „Az afgán—pakisztáni tárgyalások jelenlegi fordulója előtt a szerződéstervezetek már egyeztetve voltak. Mindössze akapcsolatok dokumentumában üresen hagyott helyre kellett bevenni a szovjet csapatok kivonásának időtartamát, amely minden fél számára elfogadható. A tárgyalási forduló elején ez is megtörtént, 9 hónapban állapodtak meg. Ezek után már csak egyetlen kérdés várt egyeztetésre, az általános pontok egyikében említettnemzetközileg elismert határok kérdése. A pakisztáni fél ennek a megoldását az egész rendezés akadályává változtatta.” Gyakorlatilag arról van szó — válik világossá Sevardnadze interjújából —, hogy az angol gyarmatosítók által a múlt század végén önkényesen meghúzott határvonal némely helyen tiszta afgán etnikumúpástui területet szel ketté. Azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — az állítólagos aszimmetriát megszüntetendő — egyezzen meg „moratóriumban” az afganisztáni felek részére történő fegyverszállításokat illetően, a szovjet külügyminiszter egyebek között rámutatott: ez egyrészt csak a kabuli kormányt fosztaná meg a védelemhez szükséges fegyverektől, mert a kormányellenes erőknek az Egyesült Államok csupán az egyik — jóllehet a legfontosabb — szállítója. Másrészt, a már egyeztetett dokumentumok egyikében sem esik szó semmiféle, az amerikaiak által most emlegetett „moratóriumról” vagy „szimmetriáról”. Eduard Sevardnadze az Egyesült Államok nélkül is elképzelhetőnek tartja az afganisztáni rendezést: Afganisztán és Pakisztán kétoldalú szerződéseket kötne, a „kapcsolatok dokumentumát” pedig rajtuk kívül a Szovjetunió is aláírná minthogy abban a szovjet csapatok kivonálásáról is szó van. De — s ez is hangsúlyt kap az interjúban — a Szovjetunió akkor is kivonja csapatait Afganisztánból, ha a genfi megállapodásokat végül is nem írják alá. A The New York Times meg nem nevezett washingtoni illetékesekre hivatkozva azt állítja: a Szovjetunió esetleg hajlandó beleegyezni abba, hogy az amerikai kormányzat az afganisztáni békemegállapodás aláírása után is nyújthasson katonai támogatást a kabuli kormány ellen küzdő lázadóknak. (AFP, AP) Csütörtökön Genfben Diego Cordóvez ENSZ főtitkár-helyettes közvetítésével folytatódtak a két napja félbeszakadt hivatalos afgán—pakisztáni közvetett tárgyalások. Egy ENSZ- szóvivő bejelentette, hogy a hivatalos tárgyalásokat húsvét utánra napolták el, de lehetséges, hogy nem hivatalos formában a konzultációk a hét végén is folytatódnak. Moszkva és Peking kapcsolatai ( 'jj Szovjet vélemény szerint a fejlemények kedveznek egy csúcs megtartásának (TASZSZ) Az élénkülő szovjet—kínai politikai párbeszéd logikusan következő állomása egy csúcstalálkozó lenne — írta V. Goljakov a Novoje Vremja című szovjet hetilap legutóbbi számában. — A Szovjetunió és Kína álláspontja számos nemzetközi kérdésben közel áll egymáshoz. — Jól fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok is. 1987-ben lezajlott például a határtárgyalások második fordulója, és New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán találkozó jött létre a két ország külügyminiszterei között. Mintegy három évtized óta először a kínai közvélemény első kézből kaphatott tájékoztatást a szovjet vezetés nézeteiről számos nemzetközi problémát és a szovjet-kínai kapcsolatokat illetően, amikor a Liaovang című kínai folyóirat Mihail Gorbacsovval készített interjút. A fejlemények tehát kedveznek egy csúcstalálkozó megtartásának. Akadálya csupán egy kínai feltétel, amely szerint előbb rendezni kellene a kambodzsai kérdést. Több okból is helytelen dolog ehhez a feltételhez kötni a csúcstalálkozót. Egyrészt azért, mert a kambodzsai helyzet máris kimozdult a holtpontról, megszületett a politikai döntés arról, hogy 1990-ig kivonják Kambodzsából a vietnami csapatokat. A másik ok: az állami vezetők találkozói éppen arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék a bonyolult kérdések megoldását, illetve, hogy kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat hozzanak — szögezte le a Nogoje Vremja cikkírója. VAÁGHÍRADÓ Honecker megbeszélése Kulikov marsallal (MTI) Időszerű katonapolitikai kérdésekről tárgyalt csütörtökön Berlinben Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának, Nemzetvédelmi Tanácsának elnöke és Viktor Kulikov marsall, a VSZ-tagállamok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Szovjet küldöttség látogatása egy brit atomerőműben (Reuter, AFP) Vegyim Matisevnek, a Atomenergetikai Munkák Biztonságát Felügyelő Szovjet Állami Bizottság elnökének vezetésével négytagú szovjet küldöttség tett látogatást egy brit atomerőműben, hogy biztonsági kérdésekről folytasson tapasztalatcserét. Szovjet nukleáris szakértők első ízben kerestek fel brit atomerőművet. Malisev sajtóértekezletén közölte, hogy a csernobili baleset után a Szovjetunióban új, főként vízhűtéses reaktorok tervezéséhez láttak hozzá. Csehszlovákia: Krivomai helyett máshol épül a víztározó (MTI) Környezetvédelmi okok miatt valószínűleg nem építik meg Prága körzetében azt a víztározót, amelyet Csehszlovákia tervek szerint legnagyobb kapacitású vízierőművének működtetéséhez használtak volna. A cseh kormány legutóbbi ülésén azt javasolta a szövetségi szerveknek, hogy a Prágától 50 kilométerre levő Krivaklát körzete helyett másutt építsék meg az erőművet. A testület szerint az eredeti tervek megvalósítása helyrehozhatatlan károkat okozna az UNESCO által is védetté nyilvánított tájegység felbecsülhetetlen természeti és kulturális értékeiben. Gibraltári akció: az Amnesty International fellépése (MTI) Az Amnesty International csütörtökön felszólította Margaret Thatcher kormányfőt, hogy nyilvánosan tisztázza a március 6-án végrehajtott brit kommandóakció körülményeit, amelynek során civil ruhás brit katonák Gibraltár főutcáján agyonlőtték az IRA három fegyvertelen aktivistáját. (DPA) Georgiosz Vasziliu, Ciprus új elnöke csütörtökön Londonban találkozott a brit kormányfővel. M CSELEKVÉSRE M indenkit, aki tenni akar a hazáért, cselekvésre hív most a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. A Népszabadság mellékleteként tegnap közzétett állásfoglalás-tervezet megvitatásában nemcsak a több százezres párttagság vesz majd részt, hanem intézmények, mozgalmak, különböző más szervezetek is: szocialista és nem szocialista világnézetű, de a nemzet további haladásáért érzett felelősségben osztozó tudósok, művészek, közéleti személyiségek, értelmiségiek, munkások, tisztviselők nyilvánítanak véleményt erről a dokumentumról. Önmagában is figyelemre méltó és a növekvő demokratizmus jeleként értékelhető tény, hogy meglehetősen széles körű vitában alakul annak a dokumentumnak a szövege, amely a nem egész két hónap múlva összegyűlő pártértekezlet küldötteinek asztalára kerül majd. Nem csupán a kommunisták véleményét óhajtja tehát figyelembe venni a párt; kéri és igényli mindazok indítványait, akik együtt akarnak dolgozni vele a jövőért. A lehető legkomolyabb az a szándék, hogy a nyilvánosság bevonásával formálódjék ez a történelmi jelentőségű dokumentum, amelyet kritikus időszakban tesznek közzé, olyan napokban, amikor fordulatra van szükség, nemcsak a gazdálkodás jellegében, céljában és módszereiben, hanem egész társadalmi intézményrendszerünkben, közgondolkodásunkban is. Fordulatra csakugyan? Az állásfoglalás-tervezet egyáltalán nem takargatja, hogy a szocialista Magyarország a nyolcvanas évek második felében a felszabadulás utáni évtizedek egyik legkritikusabb időszakát éli. A társadalmi viszonyok zavarairól, a közvéleményben tükröződő ellentmondásokról, a lakosság elégedetlenségéről, a fejlődés megtorpanásáról és a nehézségek szaporodásáról olvashatunk ebben a dokumentumban. De bízvást állíthatjuk, hogy nagyon régóta nem jelent meg olyan pártdokumentum, amely ilyen nyíltsággal és felelősséggel elemezné ennek a most bekövetkezett helyzetnek az okait. A Központi Bizottság most egyértelműen leszögezi, hogy a három éve tartott pártkongresszuson kitűzött célok nem mindenben bizonyultak megalapozottnak, gyakorlatilag ezért kell rendkívüli pártértekezleten felülvizsgálni az akkor elfogadott irányvonalat. A helyzet okait kutatva, és elemezve, a KB megnevezi ugyan a hazánk számára kedvezőtlen nemzetközi folyamatokat, de nem tekinti ezt a bajok kizárólagos és fő okának, hanem ezzel együtt említi, hogy hiányzott a magyar gazdaság és társadalom alkalmazkodóképessége az adott helyzethez. A hibás és késlekedő döntések felelősségét az állásfoglalás-tervezet megfogalmazói nem hárítják át megfoghatatlan és bizonytalan fantomokra, nem keresnek külső kártevőket és ellenséges aknamunkát a tornyosuló nehézségek mögött. Érdemes megfigyelni a tervezet stílusát. A többes szám első személy használata önmagában is jelzésértékű. A Központi Bizottság tudniillik ma tévesnek ítéli meg némely saját döntését, helyzetmegítélését, a súlyosbodó helyzetben alkalmazott korábbi megoldásokat. E közös felelősség bátor vállalása, a közvéleménnyel való egyenes szembenézés jellemzi a dokumentum egész hangvételét. Az ilyen hangvétel kizár minden kesergést, sopánkodást, összefogásra és tettekre hív. Azóta, hogy elkészült a nemzetet mozgósító rétegekkel tanácskoztak. Megfordultak az ország legkülönbözőbb részein, megismerkedtek a legkülönbözőbb, a társadalmi gondolkodást alakító rétegek véleményével. Szövetséget és kézfogást ajánlottak olyanoknak is, akik csalódásukat fejezték ki az elmúlt időszak történéseiért; azoknak is, akik világnézetileg eltávolodtak — reméljük, csak időlegesen — a szocializmustól, vagy sohasem álltak annak talaján. Az együttműködés kritériuma: a cselekvőkészség, a szocializmus talaján álló nemzeti egységprogram legfőbb irányának elfogadása, az államrend betartása. Nos, a beszélgetéseknek, közös tanakodásoknak — tapasztaltuk ezt tudósítói utainkon, és hallgattuk a felszólalásokat —, szinte refrénje volt az, hogy az elmúlt néhány évben elbizonytalanodott a társadalom, megfogyatkozott a hit az értékekben és a távlatokban. A most megjelent állásfoglalás-tervezet éppen e téren teremthet új helyzetet. Azzal, hogy kimondja a gazdasági reform következetes folytatásának és kiteljesítésének szükségességét, hogy a gazdasági alapok változtatásai után a politikai intézményrendszer következetes megújítását és átalakítását tűzi ki célként; hogy a közerkölcs megjavításának szocialista kritériumait megfogalmazza és megjavításáért harcba hív; hogy a művelődés, a tudomány rendkívüli fontosságát meggyőzően beleágyazza egy nemzeti felemelkedési programba; hogy a munka szerinti következetes elosztás elve mellé felrajzolja egy, a leghátrányosabb helyzetű rétegeket segítő szociálpolitika körvonalait. A rövid távú országos program mellé tehát — amely ugyan még nem hozott fordulatot, de kedvező, első jelei talán már érzékelhetők — így párosul tehát egy távlati pártprogram. Amely viták és korrekciók után általános össznépi programmá válhat. Ebben a programban új és megkülönböztetett hangsúlyt kap az állam és polgárainak szerepe. És itt, amikor állami munkát, állami feladatrendszert emlegetünk, nemcsak arra gondolunk, hogy a Központi Bizottság most következetesen állást foglal a párt- és kormányszervek munkaterületeinek különválasztása, a párhuzamos funkciók megszüntetése mellett, hanem arra is, hogy e feladatrendszert szélesen értelmezi. Az állam szerepe nem csupán az állami intézményrendszer újjáalakításával növekszik, kiteljesedik, sokrétűbbé válik polgárai bővülő közéleti mozgástere révén is. Érdemes hát utalni rá: szinte egyetlen olyan passzusa sincs az állásfoglalásnak, amely ne helyezne hangsúlyt az állampolgár gyarapodó jogaira, amely ne igényelné az állampolgári aktív közreműködést. Az egyesülési és egyesületi jog, a tájékoztatás kötelezettsége és a tájékozódás joga, a döntések nyilvánossága a párt- és állami élet minden szférájában; a választás és a választhatóság jogának érvényesítése csakúgy benne foglaltatik e tervezetben, mint az a törekvés, hogy a gazdálkodási vállalkozás lehetőségével élhessen az állampolgár. Az állam ugyan a körülmények hatására is, de a józan helyzetfelismerés következtében is arra kényszerül, hogy eltávolodjék a hagyományos paternalista modelltől; a gondoskodó atya szerepét ne vállalja a korábbi mértékben. Ám a Központi Bizottság amellett is állást foglal, hogy se az életnívó, se a foglalkoztatás, se a szociálpolitika területén ne engedjünk a vak erők érvényesülésének. Az állam nem nézheti tétlenül azokat a folyamatokat, amelyekben a népjólét elemi feltételeit neki kell biztosítania. Új, megváltozott szocializmuskép, új összefogáson alapuló nemzeti politika programját kezdjük e napokban megvitatni. S ez fontos, mert lehetetlen anélkül cselekedni, hogy összehajoljon sok millió magyar, hogy a „dolgozó nép okos gyülekezetében vitassuk meg száz hajunk”.