Magyar Hírlap, 1988. április (21. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

magyar hírlap NEMZETKÖZI POLITIKA­I FÓRUM 1988. április 1., péntek A szovjet belügyminiszter elemző írása Fontos feladat a törvényesség erősítése (MTI) A jogrend megszilárdí­tásának, a bűnözés elleni küzde­lem fokozásának időszerű felada­tait, a szovjet belügyi szervek munkája átalakításának eredmé­nyeit elemezte a Kommunyiszt című folyóiratban megjelent cik­kében Alekszandr Vlaszon bel­ügyminiszter. A szovjet belügyminiszter fon­tos feladatként említette a törvé­nyesség erősítését. Elismerte, hogy sajnos még akadnak példák a törvénytelen őrizetbe vételre és letartóztatásra, testi sértésekre és más durva jogsértésekre, sőt bűncselekményekre is. A helyzet megváltoztatása érdekében a bel­ügyi szerveknél különbizottságo­kat hoztak létre a törvényesség felügyeletére. Az ilyen eseteket megkülönböztetett figyelemmel vizsgálják ki: tavaly kilencezer belügyi dolgozót bocsátottak el a jogszerűség megsértése miatt. Jelenleg a bűncselekmények 83 százalékát sikerül feltárni, s ezt a szintet nem lehet kielégítő­nek minősíteni — hangsúlyozta a szovjet belügyminiszter. Az alko­holizmus elleni küzdelem ered­ményeit méltatva Vlaszov kitért arra, hogy három év alatt 40 százalékkal csökkent az ittas ál­lapotban elkövetett bűncselekmé­nyek száma, ugyanakkor csak 1987-ben félmillió embert büntet­tek meg az illegális szeszfőzés­sel és -eladással kapcsolatos jog­sértések miatt. Változatlanul problémát okoznak a kábítószer­­élvezők: eddig 130 ezer embert vettek nyilvántartásba. Alekszandr Vlaszov végezetül felvetette a halálos ítélet célsze­rűségének kérdését is. NSZK: lakóházra zuhant egy F—16-os (AP, TASZSZ) Lakóépületekre zuhant csütörtökön egy amerikai katonai repülőgép az NSZK nyu­gati részén. Az amerikai légierő F—16-os típusú vadászgépe a Karlsruhetól 16 kilométerre északra fekvő Forst településre zuhant. A gép pilótája meghalt. Polgári áldozatokról még nincse­nek hírek. Az NSZK területén szerdán egy francia Mirage típu­sú vadászrepülőgép zuhant le egy atomerőmű közelében. MTI Külföldi Képszerkesztőség Válasz Brüsszelből A NATO üdvözli a VSZ javaslatát (MTI, AP) Az Észak-atlanti Szövetség üdvözli a Varsói Szer­ződés tagállamainak azt a javas­latát, hogy külön tárgyalások kezdődjenek az európai hagyo­mányos fegyverzet, valamint a harcászati nukleáris fegyverek csökkentéséről — hangoztatja a NATO brüsszeli központjában csütörtökön nyilvánosságra ho­zott nyilatkozat. A Varsói Szerződés tagálla­mainak külügyminiszterei szer­dai felhívásukban azzal a javas­lattal fordultak a NATO-tagál­­lamokhoz és a helsinki folyamat minden résztvevőjéhez, hogy még az idén kezdjenek tárgyalásokat az európai hagyományos fegy­verzet csökkentéséről. „Üdvözöljük a Varsói Szerző­dés külügyminisztereinek javas­latait, mivel azok a NATO-tag­államok korábbi felvetéseit is tükrözik” — hangoztatja a NA­TO állásfoglalása, majd kijelen­ti: most az a legfontosabb, hogy a szófiai felhívás tényleges ja­vaslatok formájában kerüljön tárgyalóasztalra. Irak­ és iráni bejelentés Szünet a városok háborújában (Folytatás az 1. oldalról) kormányfő közvetítő szerepet vállalt a két szomszédos ország közötti háborúban. Egy iráni hadihajó csütörtökön hajnalban megtámadott és fel­gyújtott egy ciprusi tartályhajót a Perzsa (Arab)-öböl déli részén, a dubai partok közelében. Öbölbeli hajózási források sze­rint a 232 000 tonnás Haven ne­vű olajszállítót három találat ér­te. A hajó, amely szaúd-arábiai olajat szállított és az Öböl kijá­rata felé tartott, homokzátonyra futott és kigyulladt. Több mint 40 tagú legénységét kimentették. Irán két héten belül tizedszer intézett támadást semleges ha­jó ellen, de február 19. óta ez volt az első alkalom, hogy a tá­madó hadihajó, nem pedig ro­hamcsónak volt, s így a károk is súlyosabbak. Válaszul a török miniszterelnök, Özal látogatásának idejére bejelentett iraki tűzszünetre. Irán csütörtökön közölte: ez idő alatt országa légiereje sem indít táma­dást iraki városok ellen. Irak csü­törtökön, az éjféltől érvényes tűz­szünet bejelentése után ismét ra­kétával lőtt iráni városokat. Irá­ni közlés szerint Irak csütörtökön újból vegyi fegyvereket vetett be kurdok lakta területek ellen. Megszállt arab területek Véget ért egy korszak (Folytatás az 1. oldalról) járőrözött a napokban Jeruzsá­lemben. Az eszpresszóikban a pincérlányok műszakjuk lejár­ta után géppisztollyal a vállu­kon távoztak. Papíron Jeruzsá­lem egységes város, Izrael „örö­kös fővárosa”. Mégis, mintha láthatatlan választóvonal hú­zódna keleti és nyugati ré­sze között. Az utóbbiban tevé­kenykedő — izraeli — taxiso­főrök semmi pénzért nem vol­tak hajlandók egy keleti város­részben lévő helyre elvinni az utast. Igaz, kelet-jeruzsálemi kollégáinkkal hasonló­képpen jártam: a nyugati városrész egyetlen címét sem „ismerte”. Vagyis, az emberek bizalmat­lanok — és félnek egymástól. A műemlékekkel gazdag óvá­ros e napokban kihalt képet mutatott. Sikátorok, amelyek normális körülmények között a „perzsa vásár” nyüzsgő képét mutatják, kongtak az üresség­től, kisebb turistacsoportok lé­zengtek az általános sztrájk miatt lehúzott redőnyű boltok között. Viszont feltűnő számban voltak jelen a katonák és a rendőrök. Ennél is nagyobb volt a fegyveres erők készültsége a megszállt területeken, ahol a hadsereg szóvivőjének bevallá­sa szerint a már megtörtént in­cidensek „elkerülhetőek lettek volna, a járőröző egységek nem is hatolnak be a falvakba”. Valójában mégis megtették és — a városokkal ellentétben, ahol visszafogottak voltak — szinte keresték az összetűzést a falvak lakóival. A megszállt te­rületeken már néhány hete szü­netelt a nemzetközi telefonfor­galom, de Izraellel néha sike­rül kapcsolatot létesíteni.­ Az izraeli lapok feltehetően ezen az úton értesülhettek az otta­ni összetűzések részleteiről. A Ramallah környéki Deir Abu Masaal faluban Wadzsiha Raa­­bi ötvenéves asszony vesztette életét. A ramallahi kórházban a halál okaként fejlövést álla­pítottak meg az orvosok. A Nablusz városa melletti Burka faluban Khaled Aref Kasszem 22 éves fiatalember életét vesz­tette, ketten megsebesültek, amikor a katonák „jórészt a le­vegőbe lőttek”. Dzsenintől nem messze, Yamoun faluban a ka­tonák sortüze két lakost sebe­­sített meg. A parancs egyébként úgy szól, hogy a katonák csak „életveszély esetén” tüzelhet­nek. Az ellenállók „fegyvere”: kövek, hébe-hóba gyújtópalac­kok és főleg a jelszavak. Iz­raeli oldalon eddig hat személy sérült meg. Senki nem gondolt itt arra, hogy a felkelés eme legutóbbi összecsapásával „ki­adta volna a mérgét”, és most a lassú el­csitulása van soron. Az eddigiek azt mutatják, hogy az izraeli részről „jovális meg­szállásnak” tekintett korszak­nak vége, és a polgári engedet­lenség medrébe terelődő folya­mat nagyjából visszafordítha­tatlan. P. V. * (MTI, AP) Az arab országok kérésére szerdán rendkívüli ülést tartott az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa. A testület az Izrael által megszállt területeken kialakult helyzetet vitatta meg. Az ülést határozathozatal nélkül elnapol­ták, de a résztvevők megállapod­tak abban, hogy a tanácskozás később folytatja munkáját. Az Öböl menti háború és a közel-keleti helyzet áll az Arab Liga csütörtökön Tuniszban kez­dődött 89. rendes értekezletének középpontjában. Már csütörtökön elindult újabb közel-keleti közvetítő körútjára George Shultz amerikai külügy­miniszter. Eduard Sevardnadze értékelése az afganisztáni rendezés esélyeiről (MTI) Az afganisztáni rende­zéssel kapcsolatos kérdésekre válaszolt a Rabotnicseszko Delo csütörtöki számában megjelent interjújában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Rámuta­tott: „Az afgán—pakisztáni tár­gyalások jelenlegi fordulója előtt a szerződéstervezetek már egyez­tetve voltak. Mindössze a­­kap­csolatok dokumentumában­ üre­sen hagyott helyre kellett beven­ni a szovjet csapatok kivonásá­nak időtartamát, amely minden fél számára elfogadható. A tár­gyalási forduló elején ez is meg­történt, 9 hónapban állapodtak meg. Ezek után már csak egyet­len kérdés várt egyeztetésre, az általános pontok egyikében em­lített­­nemzetközileg elismert határok­ kérdése. A pakisztáni fél ennek a megoldását az egész rendezés akadályává változtat­ta.” Gyakorlatilag arról van szó — válik világossá Sevardnadze in­terjújából —, hogy az angol gyar­matosítók által a múlt század vé­gén önkényesen meghúzott ha­tárvonal némely helyen tiszta af­gán etnikumú­­pástui területet szel ketté. Azzal az amerikai javaslattal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió — az állítólagos aszimmetriát megszün­tetendő — egyezzen meg „mora­tóriumban” az afganisztáni felek részére történő fegyverszállításo­kat illetően, a szovjet külügymi­niszter egyebek között rámuta­tott: ez egyrészt csak a kabuli kormányt fosztaná meg a véde­lemhez szükséges fegyverektől, mert a kormányellenes erőknek az Egyesült Államok csupán az egyik — jóllehet a legfonto­sabb — szállítója. Másrészt, a már egyeztetett dokumentumok egyikében sem esik szó semmifé­le, az amerikaiak által most em­legetett „moratóriumról” vagy „szimmetriáról”. Eduard Sevardnadze az Egye­sült Államok nélkül is elképzel­hetőnek tartja az afganisztáni rendezést: Afganisztán és­ Pakisz­­tán kétoldalú szerződéseket köt­ne, a „kapcsolatok dokumentu­mát” pedig rajtuk kívül a Szov­jetunió is aláírná minthogy ab­ban a szovjet csapatok kivoná­­lásáról is szó van. De — s ez is hangsúlyt kap az interjúban — a Szovjetunió akkor is kivonja csapatait Afganisztánból, ha a genfi megállapodásokat végül is nem írják alá. A The New York Times meg nem nevezett washingtoni illeté­kesekre hivatkozva azt állítja: a Szovjetunió esetleg hajlandó be­leegyezni abba, hogy az amerikai kormányzat az afganisztáni bé­­kemegállapodás aláírása után is nyújthasson katonai támogatást a kabuli kormány ellen küzdő lá­zadóknak. (AFP, AP) Csütörtökön Genf­ben Diego Cordóvez ENSZ főtit­kár-helyettes közvetítésével foly­tatódtak a két napja félbeszakadt hivatalos afgán—pakisztáni köz­vetett tárgyalások. Egy ENSZ- szóvivő bejelentette, hogy a hiva­talos tárgyalásokat húsvét utánra napolták el, de lehetséges, hogy nem hivatalos formában a kon­zultációk a hét végén is folyta­tódnak. Moszkva és Peking kapcsolatai ( 'j­­­j Szovjet vélemény szerint a fejlemények kedveznek egy csúcs megtartásának (TASZSZ) Az élénkülő szov­jet—kínai politikai párbeszéd lo­gikusan következő állomása egy csúcstalálkozó lenne — írta V. Goljakov a Novoje Vremja című szovjet hetilap legutóbbi számá­ban. — A Szovjetunió és Kína ál­láspontja számos nemzetközi kér­désben közel áll egymáshoz. — Jól fejlődnek a kétoldalú kapcsolatok is. 1987-ben lezajlott például a határtárgyalások máso­dik fordulója, és New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés ülésszakán találkozó jött létre a két ország külügyminiszterei között. Mintegy három évtized óta először a kí­na­i közvélemény első kézből kap­hatott tájékoztatást a szovjet ve­zetés nézeteiről számos nemzet­közi problémát és a szovjet-kínai kapcsolatokat illetően, amikor a Liaovang című kínai folyóirat Mihail Gorbacsovval készített in­terjút.­­ A fejlemények tehát kedvez­nek egy csúcstalálkozó megtartá­sának. Akadálya csupán egy kí­nai feltétel, amely szerint előbb rendezni kellene a kambodzsai kérdést. Több okból is helytelen dolog ehhez a feltételhez kötni a csúcstalálkozót. Egyrészt azért, mert a kambodzsai helyzet máris kimozdult a holtpontról, megszü­letett a politikai döntés arról, hogy 1990-ig kivonják Kam­bodzsából a vietnami csapatokat. A másik ok: az állami vezetők találkozói éppen arra szolgálnak, hogy megkönnyítsék a bonyolult kérdések megoldását, illetve, hogy kölcsönösen elfogadható kompromisszumokat hozzanak — szögezte le a Nogoje Vremja cikkírója. VAÁGHÍRADÓ Honecker megbeszélése Kulikov marsallal (MTI) Időszerű katonapolitikai kérdésekről tárgyalt csütörtökön Berlinben Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának, Nemzetvédel­mi Tanácsának elnöke és Viktor Kulikov marsall, a VSZ-tagálla­­mok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka. Szovjet küldöttség látogatása egy brit atomerőműben (Reuter, AFP) Vegyim Mati­­sevnek, a Atomenergetikai Munkák Biztonságát Felügyelő Szovjet Állami Bizottság elnöké­nek vezetésével négytagú szovjet küldöttség tett látogatást egy brit atomerőműben, hogy biztonsági kérdésekről folytasson tapaszta­latcserét. Szovjet nukleáris szak­értők első ízben kerestek fel brit atomerőművet. Malisev sajtóér­tekezletén közölte, hogy a cser­nobili baleset után a Szovjet­unióban új, főként vízhűtéses reaktorok tervezéséhez láttak hozzá. Csehszlovákia: Krivomai helyett máshol épül a víztározó (MTI) Környezetvédelmi okok miatt valószínűleg nem építik meg Prága körzetében azt a víz­tározót, amelyet Csehszlovákia tervek szerint legnagyobb kapa­citású vízierőművének működte­téséhez használtak volna. A cseh kormány legutóbbi ülésén azt ja­vasolta a szövetségi szerveknek, hogy a Prágától 50 kilométerre levő Krivaklát körzete helyett másutt építsék meg az erőmű­vet. A testület szerint az eredeti tervek megvalósítása helyrehoz­hatatlan károkat okozna az UNESCO által is védetté nyilvá­nított tájegység felbecsülhetetlen természeti és kulturális értékei­ben. Gibraltári akció: az Amnesty International fellépése (MTI) Az Amnesty Internatio­nal csütörtökön felszólította Margaret Thatcher kormányfőt, hogy nyilvánosan tisztázza a március 6-án végrehajtott brit kommandóakció körülményeit, amelynek során civil ruhás brit katonák Gibraltár főutcáján agyonlőtték az IRA három fegy­vertelen aktivistáját. (DPA) Georgiosz Vasziliu, Ciprus új elnöke csü­törtökön Londonban találkozott a brit kormányfővel. M CSELEKVÉSRE M­ indenkit, aki tenni akar a hazáért, cselekvésre hív most a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága. A Népszabadság mellékleteként tegnap közzétett állásfog­lalás-tervezet megvitatásában nemcsak a több százezres párttagság vesz majd részt, hanem intézmények, mozgalmak, különböző más szervezetek is: szocialista és nem szocialista világnézetű, de a nemzet további haladásáért érzett fele­lősségben osztozó tudósok, művészek, közéleti személyiségek, értelmiségiek, munkások, tisztviselők nyilvánítanak véle­ményt erről a dokumentumról. Önmagában is figyelemre méltó és a növekvő demokratizmus jeleként értékelhető tény, hogy meglehetősen széles körű vitában alakul annak a do­kumentumnak a szövege, amely a nem egész két hónap múlva összegyűlő pártértekezlet küldötteinek asztalára ke­rül majd. Nem csupán a kommunisták véleményét óhajtja tehát figyelembe venni a párt; kéri és igényli mindazok in­dítványait, akik együtt akarnak dolgozni vele a jövőért. A lehető legkomolyabb az a szándék, hogy a nyilvános­ság bevonásával formálódjék ez a történelmi jelentőségű dokumentum, amelyet kritikus időszakban tesznek közzé, olyan napokban, amikor fordulatra van szükség, nemcsak a gazdálkodás jellegében, céljában és módszereiben, ha­nem egész társadalmi intézményrendszerünkben, közgondol­kodásunkban is. Fordulatra csakugyan? Az állásfoglalás-tervezet egyáltalán nem takargatja, hogy a szocialista Magyarország a nyolcvanas évek második felé­ben a felszabadulás utáni évtizedek egyik legkritikusabb időszakát éli. A társadalmi viszonyok zavarairól, a közvé­leményben tükröződő ellentmondásokról, a lakosság elége­detlenségéről, a fejlődés megtorpanásáról és a nehézségek szaporodásáról olvashatunk ebben a dokumentumban. De bízvást állíthatjuk, hogy nagyon régóta nem jelent meg olyan pártdokumentum, amely ilyen nyíltsággal és felelős­séggel elemezné ennek a most bekövetkezett helyzetnek az okait. A Központi Bizottság most egyértelműen leszögezi, hogy a három éve tartott pártkongresszuson kitűzött célok nem mindenben bizonyultak megalapozottnak, gyakorlati­lag ezért kell rendkívüli pártértekezleten felülvizsgálni az akkor elfogadott irányvonalat. A helyzet okait kutatva, és elemezve, a KB megnevezi ugyan a hazánk számára ked­vezőtlen nemzetközi folyamatokat, de nem tekinti ezt a ba­jok kizárólagos és fő okának, hanem ezzel együtt említi, hogy hiányzott a magyar gazdaság és társadalom alkalmaz­kodóképessége az adott helyzethez. A hibás és késlekedő döntések felelősségét az állásfogla­lás-tervezet megfogalmazói nem hárítják át megfoghatatlan és bizonytalan fantomokra, nem keresnek külső kártevő­ket és ellenséges aknamunkát a tornyosuló nehézségek mö­gött. Érdemes megfigyelni a tervezet stílusát. A többes szám első személy használata önmagában is jelzésértékű. A Köz­ponti Bizottság tudniillik ma tévesnek ítéli meg némely sa­ját döntését, helyzetmegítélését, a súlyosbodó helyzetben alkalmazott korábbi megoldásokat. E közös felelősség bá­tor vállalása, a közvéleménnyel való egyenes szembenézés jellemzi a dokumentum egész hangvételét. Az ilyen hang­vétel kizár minden kesergést, sopánkodást, összefogásra és tettekre hív. Azóta, hogy elkészült a nemzetet mozgósító rétegekkel tanácskoztak. Megfordultak az ország legkülönbözőbb ré­szein, megismerkedtek a legkülönbözőbb, a társadalmi gon­dolkodást alakító rétegek véleményével. Szövetséget és kéz­fogást ajánlottak olyanoknak is, akik csalódásukat fejezték ki az elmúlt időszak történéseiért; azoknak is, akik világ­nézetileg eltávolodtak — reméljük, csak időlegesen — a szo­cializmustól, vagy sohasem álltak annak talaján. Az együtt­működés kritériuma: a cselekvőkészség, a szocializmus ta­laján álló nemzeti egységprogram legfőbb irányának elfoga­dása, az államrend betartása. Nos, a beszélgetéseknek, közös tanakodásoknak — tapasz­taltuk ezt tudósítói utainkon, és hallgattuk a felszólalásokat —, szinte refrénje volt az, hogy az elmúlt néhány évben elbizonytalanodott a társadalom, megfogyatkozott a hit az értékekben és a távlatokban. A most megjelent állásfogla­lás-tervezet éppen e téren teremthet új helyzetet. Azzal, hogy kimondja a gazdasági reform következetes folytatásá­nak és kiteljesítéséne­k szükségességét, hogy a gazdasági alapok változtatásai után a politikai intézményrendszer kö­vetkezetes megújítását és átalakítását tűzi ki célként; hogy a közerkölcs megjavításának szocialista kritériumait meg­fogalmazza és megjavításáért harcba hív; hogy a művelő­dés, a tudomány rendkívüli fontosságát meggyőzően bele­ágyazza egy nemzeti felemelkedési programba; hogy a mun­ka szerinti következetes elosztás elve mellé felrajzolja egy, a leghátrányosabb helyzetű rétegeket segítő szociálpolitika körvonalait. A rövid távú országos program mellé tehát — amely ugyan még nem hozott fordulatot, de kedvező, első jelei talán már érzékelhetők — így párosul tehát egy távlati pártprogram. Amely viták és korrekciók után általános össznépi programmá válhat. Ebben a programban új és megkülönböztetett hangsúlyt kap az állam és polgárainak szerepe. És itt, amikor állami munkát, állami feladatrendszert emlegetünk, nemcsak arra gondolunk, hogy a Központi Bizottság most következetesen állást foglal a párt- és kormányszervek munkaterületeinek különválasztása, a párhuzamos funkciók megszüntetése mel­lett, hanem arra is, hogy e feladatrendszert szélesen értel­mezi. Az állam szerepe nem csupán az állami intézmény­­rendszer újjáalakításával növekszik, kiteljesedik, sokrétűb­bé válik polgárai bővülő közéleti mozgástere révén is. Ér­demes hát utalni rá: szinte egyetlen olyan passzusa sincs az állásfoglalásnak, amely ne helyezne hangsúlyt az ál­lampolgár gyarapodó jogaira, amely ne igényelné az ál­lampolgári aktív közreműködést. Az egyesülési és egye­sületi jog, a tájékoztatás kötelezettsége és a tájékozódás joga, a döntések nyilvánossága a párt- és állami élet minden szférájában; a választás és a választhatóság jogának érvé­nyesítése csakúgy benne foglaltatik e tervezetben, mint az a törekvés, hogy a gazdálkodási vállalkozás lehetőségével él­hessen az állampolgár. Az állam ugyan a körülmények ha­tására is, de a józan helyzetfelismerés következtében is ar­ra kényszerül, hogy eltávolodjék a hagyományos paterna­lista modelltől; a gondoskodó atya szerepét ne vállalja a ko­rábbi mértékben. Ám a Központi Bizottság amellett is ál­lást foglal, hogy se az életnívó, se a foglalkoztatás, se a szo­ciálpolitika területén ne engedjünk a vak erők érvénye­sülésének. Az állam nem nézheti tétlenül azokat a folyama­tokat, amelyekben a népjólét elemi feltételeit neki kell biz­tosítania. Új, megváltozott szocializmuskép, új összefogáson alapuló nemzeti politika programját kezdjük e napokban megvi­tatni. S ez fontos, mert lehetetlen anélkül cselekedni, hogy összehajoljon sok millió magyar, hogy a „dolgozó nép okos gyülekezetében vitassuk meg száz hajunk”.

Next