Magyar Hírlap, 1988. július (21. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Nemzetközi körkép a falurombolásról (7. oldal)Mini limp 21. évfolyam, 156. szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1988. július 1. péntek ­ Tanácskozik az Országgyűlés Nagy léptékű reformintézkedéseket dolgoznak ki a kormányzati munkában Vita az ipar szerkezetátalakításának feladatairól Spanyolországban is csak a má­sodik nekifutásra sikerült a szer­kezetátalakítást a helyes útra te­relni - utalt tegnap délelőtt Be­­recz Frigyes ipari miniszter spa­nyol kollégája szavaira. Tény, hogy a magyar gazdaság nem egyedül küszködik a megújulás gondjával. Azokban az országok­ban is, amelyeknek ipara a nem­zetközi színvonalat diktálja, min­dennapi tevékenységük gyökeres része a folyamatos megújulás. Ugyanakkor minden más gazda­ságban, ahol a tét a nemzetkö­zi színvonalhoz való mielőbbi fel­zárkózás, központi programok szintjére emelkedik a szerkezet­­váltás. Hogy konkrétan mit gyárt­sunk: fúrógépet-e vagy NC-kö­­szörút; hogy ezek milyen mű­szaki paraméterekkel rendelkez­zenek, hogy mennyiért és ki­nek adjuk el — mindez alapve­tően vállalati kategória. Csak­hogy - és erre több képviselő utalt felszólalásában a ter­mékszerkezet átalakításához, a versenyképes gyártmányok lét­rehozásához a kormányzatnak kell megteremtenie az ösztönző gazdasági környezetet, illetve a feltételeket. Nagyon nehéz a szerkezetvál­tásról általában beszélni, és ez türköződik a honatyák hozzászó­lásaiból is. Hiszen többnyire egy-egy beruházást, fejlesztést vagy - még csak elvétve - a gazdaságtalan termelés vissza­fejlesztését sürgetik. Ez termé­szetesen nem baj. Mert valóban igaz az, ami újra és újra elhang­zott az ülésteremben, hogy őket saját megyéjük, azon belül is szőkébb körzetük választópolgá­rai bízták meg gondjaik és gon­dolataik tolmácsolásával. Ám az érem másik oldala, hogy végül is nekik egy ország érdekeit kell szem előtt tartaniuk, ez pedig azt kívánja, hogy amikor a recs­ki ércbánya bezárását vagy a termelés megindítását sürgetik a kormányzattól, akkor ennek a döntésnek ne csak a közvetlen, helyi hatását elemezzék. Át kell tekinteniük ennek a kérdésnek az iparra és ezen ke­resztül a népgazdaság egészére, stabilitására gyakorolt hatását, mielőtt állást foglalnak. A hon­atyák többsége egyre inkább tu­datában van felelősségének. Ezért az Országgyűlés természe­tes funkciójának tekinthető, ha vitatkoznak a kormányzattal, il­letve ha újabb és újabb érveket kérnek egy-egy meghozott (vagy elmaradt) határozat hátteréről. Bármilyen kemények is a kor­mányzatnak a szénbányászatot és a vaskohászatot érintő dön­tései, mégis reményt keltőek - ezt Dudla József, Borsod megyei képviselő fogalmazta meg. A képviselő megállapításával csak egyetérthetünk. A szerkezetvál­táshoz, a megújuláshoz elvá­laszthatatlanul hozzá tartozik a meglévő, elavult, vagy más okok­ból gazdaságtalanná vált terme­lés megszüntetése. Spanyolországban a második nekifutásra sikerült a szerkezet­­átalakítást a helyes útra terelni. De ehhez felhasználták az első próbálkozás tanulságait. Csütörtökön Villányi Miklós pénzügyminiszternek az 1687. évi költségvetés végrehajtásával kap­csolatban tett képviselői észrevé­telekre adott válaszával folytatta munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára, a Mi­nisztertanács elnöke. Jelen volt Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának A pénzügyminiszter köszönetet mondott az élénk vitáért, amely — mint mondta — megerősítette a kormány gazdaságpolitikájá­nak, pénzügypolitikájának fő irá­nyát. Úgy ítélte meg, hogy a be­terjesztett zárszámadás helyzet­­értékelése, irányvonala támoga­tást kapott. Több felszólaló hang­súlyozta, hogy nem egyszerűen az eddigi politika folytatásáról van szó, minőségi változást kell elérnünk ebben az évben. Ez vo­natkozik a költségvetés tavalyi hiányának, a külkereskedelmi mérleg, a nem rubelelszámolású fizetési mérleg hiányának lénye­ges csökkentésére egyaránt. Ezután egyenként áttekintette a felszólalások értékelő megálla­pításait, válaszolt a konkrét kér­désekre, észrevételekre. Elmond­ta, hogy a pénzügyi kormányzat magáévá teszi az elhangzott ja­vaslatokat, a költségvetési és hi­telkapcsolatok alaposabb elem­zését, feltárását, s az Országgyű­lés elé terjesztését; az elmélyül­tebb folyamatelemzés igényét; annak felmérését, hogy a belső és külső adósságállomány nagy­sága milyen hatást gyakorol a napi gazdasági munkára, a gaz­daságpolitikára. Hangsúlyozta, hogy a pénzügy­­politika irányítói egyetértenek a költségvetés újraelosztó szerepé­nek visszaszorításával. Ez azon­ban csak hosszú folyamat lehet, s igényli a kormány egészének, a parlamentnek és a társadalmi szerveknek a támogatását is. Alapvetően ugyanis a jelenleg észerűtlenül kiterjedt támogatá­sok csökkentéséről van szó. Ezt — összes konfliktusával együtt — magunkra vállaljuk, de az ebből adódó következményeket mindenkinek a maga munkate­rületén el kell viselnie — hang­súlyozta, majd a napjainkra fel­halmozódott támogatások ki­alakulásának okait elemezte. — A hetvenes évek elején el­maradt az akkorra tervezett ár-, adó- és valutareform, ez pedig már akkor a támogatások jelen­ több más tagja, ott voltak a Köz­ponti Bizottság titkárai, az Elnö­ki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt számos budapesti diplo­máciai képviselet vezetője és tagja. Az elnöklő Horváth Lajos üd­vözölte az országos listán megvá­lasztott két új képviselőt, Tóth Károlyt és Viczián Jánost. Ezt követően megadta a szót Villányi Miklósnak. tes mértékű halmozódását okoz­ta. Hazánk nem reagált megfe­lelően a kétszeri világpiaci ár­robbanásra, a hatások semlegesí­tését a költségvetés vállalta. A nyolcvanas évek elején pedig az infláció művi csökkentése újból a költségvetési támogatások gya­rapodásával járt együtt. A tanul­ságokat le kell szűrnünk. Eddigi támogatáspolitikánknak követ­kezményei vannak, ki kell mon­dani, hogy ekkora összegeket a vállalatok a hatékonyság javítá­sával gyorsan nem képesek elő­teremteni, így, ha radikálisabb utat választunk, az eddig elkép­zelt, tervezett alacsonyabb fo­gyasztói árszint nem valósítható meg. Villányi Miklós felhívta a fi­gyelmet arra, hogy helytelen szemlélet pusztán a támogatások összegét vizsgálni. Hazánk ter­melői és fogyasztói árrendszere eltér például a KGST-partne­­reink árrendszereitől. Így az áru- és gazdasági kapcsolatok beágya­zása a hazai gazdaságba csak rendkívül sokrétű pénzügyi áthi­dalásokkal valósítható meg. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy mi a szocialista importból egyidejűleg 33 milliárd forint be­vételt is realizálunk, tehát a tá­mogatások e szempontok figye­lembe vételével ítélhetők meg. A pénzügyminiszter elismerte, hogy a fogyasztási árkiegészíté­sek torzulásának megszüntetése, a szintek csökkentése erőteljesen érint egyes társadalmi rétegeket, ezeket az intézkedéseket mégis indokoltnak nevezte. Ígéretet tett arra, hogy a kö­zeljövőben határozottabban al­kalmazzák a felszámolási eljá­rást, és szigorítják a szanálás feltételeit a tartósan vesztesége­sen gazdálkodókkal szemben. Egyetértett azzal a javaslattal, hogy a jövőben veszteségrende­zésre, gazdaságtalan vállalatok szanálására a kormány ne ve­gyen fel hitelt, ne bocsásson ki kötvényeket. Megvizsgálandónak és elfogadhatónak ítélte azokat a javaslatokat, amelyek a Legfőbb Állami Számvevőség, illetőleg a Magyar Nemzeti Bank új jogál­lásának kimunkálására vonat­koztak. Ellenvéleményének adott han­got bizonyos, a törvényjavaslat vitájában, de más fórumokon is elhangzott igényekkel kapcsolat­ban. Kifogásolta ugyanis, hogy — megfogalmazása szerint — a fogyasztói ágazatok rendre olyan igényeket terjesztenek be, ame­lyek megfelelő jövedelemterme­léssel nincsenek alátámasztva. Kijelentette: ez állandósítja az egyensúlyhiányt, az igényeket felvállalni közgazdasági érvekkel, meggyőződéssel nem lehet. Na­gyon sok olyan javaslat hangzik el, hogy meglévő forrásokat cso­portosítsanak át más ágazatok­hoz. A sorbanállók közé én is szeretnék beállni, mert mi a megtakarítások egy részét — az önök itt is sürgetett javaslatai­nak megfelelően — a költségve­tési hiány csökkentésére szánjuk. Természetesen itt azt is mérle­gelni kell, hogy a vállalatok szá­mára milyen mozgásszabadságot adunk, mert a kibontakozási programot csak akkor tudjuk fel­gyorsítani, ha a műszaki fejlesz­tésre, korszerűsítésre a jelenlegi­nél nagyobb összegeket hagyunk felhasználni. Kérem tehát a meg­erősítését annak az irányvonal­nak, amit expozémban is kifej­tettem: mai helyzetünkben az ellátás színvonalát fejleszteni tudjuk a­­tudományos, műszaki kutatásban, az oktatásban, meg­őrizni vállaljuk az egészségügy­ben és nem vállalhatunk garan­ciát a reálérték megőrzésére az ellátások egyéb területein. A költségvetés ennél nagyobb köte­lezettségvállalása ma szubjekti­vizmust, voluntarizmust jelen­tene. A nagyberuházásokkal kapcso­latban Villányi Miklós hangsú­lyozta: a költségvetési kiadások fejlesztési nagyságrendjét nem tartja túlzottnak, azonban ezt az eszközt jobban struktúrapoliti­kánk céljainak szolgálatába kell állítanunk, vagyis nem szabad veszteséges, lassan megtérülő be­ruházásokba fektetnünk a pénzt. A fegyveres testületek kiadá­saival kapcsolatban elmondta, hogy — ugyanúgy, mint más költ­ségvetési szerveknél — a saját gazdálkodásból eredő többletbe­vételek természetesen jogcímet adnak évközi többletfelhaszná­lásra. Ilyen a hadseregnél pél­dául az őszi mezőgazdasági mun­káért kapott bevétel. Ezek tehát nem eltitkolt, a parlament által nem jóváhagyott többletkiadások Egyetértett a felszólaló képvise­lőknek azzal az igényével, hogy a fegyveres testületek, a védelmi ágazatok kiadásait az új helyzet­hez igazítsuk, itt is érvényesül­jön a takarékosság. Az oktatással foglalkozó képvi­selői észrevételekre reagálva­­tá­jékoztatást adott arról, hogy a kormány a közelmúltban felső­oktatási alapot hozott létre, az idén egyelőre 150 millió forinttal. A pénzt pályázatok útján osztják el, szeretnék, ha az alapot válla­lati pénzeszközök, sőt, lakossági adományok is bővítenék. 1989-től a kormány lehetőleg az oktatás egészét, de a felsőoktatást min­denképpen kiemelten szeretné tá­mogatni. Az adóreformmal kapcsolatban annak a határozott véleményé­nek adott hangot, hogy öt hónap tapaszalatai alapján nem lehet messzemenő következtetéseket levonni például a személyi jöve­delemadó teljesítmény-visszatartó hatásáról. Legalább egy esztendő eltelte kell ahhoz, hogy a parla­ment elé lehessen terjeszteni az adórendszer működésének átfogó tapasztalatait. Ezzel együtt a pénzügyi kormányzat vállalja, hogy a nagyobb hibákat, joghéza­gokat időközben kiigazítja, ha szükséges — és minden valószí­nűség szerint szükséges —, a tör­vény korrekcióját még idén a parlament elé terjeszti. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kormányzati munkában nagy léptékű reformintézkedések kidolgozása van napirenden. Az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerül a társasági törvény, vala­mint az egységes vállalkozói adó­ról szóló törvény tervezete; meg kívánják valósítani az egységes társadalombiztosítási járulékot; a támogatáspolitika több évre elő­re tekintő irányvonalát a közel­jövőben tárgyalják meg állami szervek, a költségvetési reform koncepciója lényegében kiala­kult; a tervezési reformmal az Országos Tervhivatal irányításá­val foglalkoznak a szakemberek; a társadalombiztosítási reform munkálatai folynak, döntés szü­letett abban a lényeges kérdés­ben, hogy a központi költségve­tésről 1989. január 1-jén leválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek ki­munkálása folyik, s a bérpoliti­ka, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon vannak. Mindezek együttes átte­kintésekor a pénzügyminiszter hangsúlyozta: nem amiatt aggó­dik, hogy kellő ütemben folyik-e a munka, sokkal inkább az okoz gondot, hogy társadalmunk, vál­lalataink, gazdálkodóink hogyan tudnak „megemészteni” ilyen nagy tömegű változást. Bejelentette azt is, hogy e sok­rétű, szerteágazó munka kor­mányzati koordinálására külön bizottság jött létre. Azt eldönte­ni, hogy ilyen szerv a parlament­ben is alakuljon-e, az Országgyű­lés hatásköre. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízierőművel kapcsolatos képviselői felvetések­re is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László környe­zetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter int az Országgyűlés el­(Folytatása a 2. oldalon) A pénzügyminiszter válasza­ban Orosz Károly, Kádár János és Kárpáti Ferenc Villányi Miklós ­ ▲ Továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keressük a viták megoldását A Külügyminisztérium közleménye őszi István külügyminiszter-helyettes június 30-án, csü­törtökön bekérette Ioan Chirát, a Román Szocialista Köz­társaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét, és ismertette vele a Magyar Népköztársaság kormányának a kolozsvári magyar főkonzulátus bezáratására vonatkozó román döntéssel kapcsolatos álláspontját. Kifejtette: a magyar kormány sajnálattal vette tudomá­sul a rom­án döntést, és felhívja az RSZK kormányának figyelmét, hogy lépése szöges ellentétben áll országaink érvényben lévő szerződéseivel, az európai együttműködés normáival, a helsinki záróokmány és a madridi utótalál­kozó megállapodásaival. A szocialista országok gyakorlatá­ban példa nélkül álló intézkedés súlyosan károsítja a ma­gyar—román kapcsolatokat Rámutatott, hogy a román vezetés által az intézkedéshez ürügyként felhozott budapesti tüntetés törvényes keretek között zajlott le, az azon részt vevők az emberi jogok érvé­nyesítése érdekében, a humanitárius kapcsolatok korláto­zása, a romániai nemzeti kisebbségek hátrányos megkülön­böztetése ellen emelték fel szavukat. Nem irányult tehát a Román Szocialista Köztársaság, annak társadalmi rendje, és a szocializmus ellen. A demonstráció kiállt a magyar és a román nép barátsága mellett, mentes volt a nacionalista, soviniszta megnyilvánulásoktól. A hivatalos magyar szervek a Magyar Népköztársaság nemzetközi kötelezettségeivel összhangban, messzemenően gondoskodtak az RSZK buda­pesti nagykövetségének biztonságáról, működésének zavar­talanságáról. A külügyminiszter-helyettes kifejtette, hogy az MNK kormánya továbbra sem a kapcsolatok szűkítésében keresi a vitás kérdések megoldását, hanem változatlan türelem­mel és kitartással munkálkodik a magyar—román kapcsola­tok fejlesztésén, a két nép barátságán­ak erősítésén. (MTI) (A román—magyar viszonyról nemzetközi összeállításunk a 7. oldalon.) Parafáitok a Közös Piac és Magyarország megállapodását (9. oldal)

Next