Magyar Hírlap, 1988. augusztus (21. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-01 / 182. szám
Magyar Hírlap INTERJÚ Grósz Károly interjúja a Magyar Hírlapnak Új szellemiséget tükröző eszmecserék (Folytatás az 1. oldalról) — Sokcsatornás az együttműködés, vonatkozik a politikai küzdőtérre, a gazdasági kapcsolatokra, de meg kell mondanom, mi most elsősorban nem gazdasági kérdésekben kértük a partnerek támogatását, hanem, hogy értsék meg politikai törekvéseinket. Úgy láttam, hogy egyetértés nyilvánult meg: készek a párbeszédre, az enyhülés segítésére, az egyetértés szellemének erősítésére. Ami a gazdaságot illeti, mi nem kértünk konkrét dolgokat, főként alamizsnát nem. A kormányfőnek nem is dolga, hogy üzletet kössön, sokkal inkább az, hogy segítse megteremteni a gazdasági együttműködés feltételeit. Ehhez kell a nyíltság, a nyitottság, a politikába vetett bizalom. Meggyőződésem ugyanis, abban, hogy a gazdasági kapcsolatok eddig nem váltak hatékonyabbá, szerepet játszott a velünk szemben mutatott fenntartás és bizalmatlanság is. A mi feladatunk tehát a gazdasági együttműködés politikai feltételeinek elősegítése volt, és e tekintetben nemcsak konstruktivitást, hanem direkt, több száz millió dollárban megfogalmazható ígéreteket is kaptunk. Abban bízom, hogy a bankemberek, az üzleti élet képviselői nagyon rövid időn belül konkrét együttműködésre váltják ezeket a megfogalmazott lehetőségeket. Hogy egy példát említsek: Torontóban a magyar származású Andrew Sarlós 100 millió dolláros beruházási alap létrehozását kezdeményezte. Sarlós úr álláspontja szerint ennek január elsejére működnie kell. Hogy ez így legyen, ahhoz pénzügyi, közgazdasági, mechanizmusbeli feltételeket kell kidolgozni. De mondhatok más példákat is. Több szálloda, nagy szállodarendszer tulajdonosaival vagy részvényeseivel találkoztunk, akik azt mondták, jelöljék ki Budapesten az önök által legjobbnak tartott telket és arra 6-800 szobás szállodát építünk. Szeretném, ha a vállalkozókedvből minél több tényleges vállalkozás születne. Külföldi tárgyalópartnereink is mondták, ha száz ötletből három-négy életképesnek bizonyul, azt győzelemnek kell tekinteni. Nagyfokú érdeklődés a magyar—román viszony iránt , ön az Egyesült Államokban és Kanadában is sokat beszélt az emigráció kapcsolatépítő szerepéről. Azt jelenti ez, hogy valamiféle változás lesz az emigráció hivatalos megítélésében? — Nem hiszem, mert a magyar emigrációhoz való viszonyát Magyarország már hosszú évekkel ezelőtt nyilvánvalóvá tette, semmi újról nem beszélhetek. Inkább arról van szó, hogy a korábban elhatározott nyomvonalon következetesebben megyünk tovább. Az elképzelhetetlen, hogy több mint négy évtized múltán a magyar miniszterelnök elmegy egy országba, ahol jelentős számú az emigráció, és nem erősíti meg a korábbi helyes elveket. Szeretnénk, ha erősödne az óhaza és az emigráció között az együttműködés, a párbeszéd. Ám ezt régen szeretnénk, ez nem új dolog. Kétségkívül, a hatás mélyebb, ha mindezt személyesen a miniszterelnöktől hallják — legalábbis nekem a találkozókon ezt mondták a hosszabb-rövidebb ideje Amerikában élő magyarok. • Az amerikai sajtót változatlanul élénken foglalkoztatja a magyar—román viszony. Hivatalos tárgyalásai során mit tapasztalt, partnerei mennyire ismerték és mennyire fogadták el a magyar álláspontot? — A magyar—román viszonyról sehol nem kezdeményeztem beszélgetést, tekintettel arra, hogy változatlanul vallom: mindenekelőtt a kétoldalú kapcsolatok rendszerében kell erről eszmecserét folytatni. Ugyanakkor szinte minden politikai, pénzügyi, üzleti és egyéb találkozón felmerült ez a gond. Úgy láttam, hogy elsősorban jó szándékú érdeklődés vezette tárgyalópartnereimet. Sok mindent nem tudnak. Gyakran megkérdezték, hogy tulajdonképpen mire vezethető vissza a kapcsolatok megromlása. Megpróbáltam tárgyilagosan elmondani, sem nem dramatizálva, sem nem leegyszerűsítve a kérdést. Úgy éreztem, megértették, hogy mi a gondunk. Nem mondom, hogy ez rögtön nyílt, demonstratív állásfoglalásban fogalmazódott meg, de hogy az érdeklődés rendkívül nagyfokú, azt egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. Bárhol, bármikor beszélgettünk, erre rákérdeztek. Értesüléseink szerint Ronald Reagan elismeréssel szólt a magyar nemzetiségi politikáról. — Igen, így van. Nagyra értékelte, amit ez ügyben Magyarországon teszünk. Én azt mondtam, úgy érezzük, hogy tiszta lelkiismerettel, helyesen cselekszünk, de még mindig nem eleget. Úgy gondoltam, korrekt dolog megmondani, hogy nekünk, magunknak is söpörnünk kell a saját házunk táján, és mindenekelőtt az anyagi feltételek javításában van még tartozásunk — az oktatásban, a kultúrában, a szakemberképzésben. A „nagy úthoz kis csapat" elve .— Az utazás fő célja az Egyesült Államokban és Kanadában is a kétoldalú kapcsolatok erősítése volt, ezt ön többször kijelentette. Megítélése szerint látogatásának lehet-e hatása az Egyesült Államok, illetve Kanada más szocialista országokkal való kapcsolataira is? — Direkt módon nem valószínű, közvetve azonban mindenképpen. Mint ahogy akármelyik kollégám járna ezekben az országokban, és képviselné a szocializmus álláspontját, nyilvánvalóan az ő magatartásának, szereplésének is hatása lenne a szocializmusképre, ami kialakult rólunk. Nem biztos, hogy igazam van, de úgy érzem, a szocializmus világáról sokan még mindig mint rendkívül zárt, egységes, monolitikus tömbről gondolkodnak. Nem a nemzeti különbségeket, az útkeresés sajátosságait, újszerűségeit,konstruktivitását látják, hanem sokkal inkább a mozdulatlanságot. Véleményem szerint a szocialista világ vezető politikusainak nemcsak azt kell hangsúlyozniuk, hogy mi köt össze bennünket — ez természetes és ez a meghatározó —, hanem azt is, hogy az azonosságok nem zárnak ki bizonyos karakterisztikus különbségeket. Összefoglalva: utunkat nem tartom jelentéktelennek az általános szocialista érdekek szempontjából sem, de nem szeretném túlhangsúlyozni a látogatás jelentőségét. 9 ön kis létszámú kísérettel utazott, ezt még amerikai kollégáim is szóvá tették. Miért döntött a „nagy úthoz kis csapat" elv mellett? — Először is azért, mert úgy gondoltam, hogy ennek a küldöttségnek külsőségeiben szerénynek kell lennie. Egy kis ország, nehéz körülmények között politikai missziót vállalt ezzel az úttal, és ennek a formákban is meg kellett jelennie. A kíséret megfelelt feladatának. Megválasztásom után jelezték, hogy pártfőtitkárként is fogadnak az Egyesült Államokban és szeretnék, ha a pártjelleg a küldöttségben jobban kidomborodna. Ennek is szerepe van abban, hogy Tatai Ilona, a Politikai Bizottság tagja részt vett a küldöttségben. Tatai elvtársnő kiváló gazdasági szakember, a Kereskedelmi Kamara alelnöke. Az, hogy Bartha Ferenc államtitkár, a Nemzeti Bank elnöke a delegáció tagja, az szinte természetes, hiszen az egész úton meghatározó elem volt a tárgyalássorozat a pénzügyi világgal. Bartha doktor nemrég a Nemzeti Bank elnöke, ki kellett használni a lehetőséget, hogy fontos kontaktusokra tegyen szert. Kapolyi professzor kormánybiztosként az energiaügyekkel foglalkozik. Nagy tapasztalatait eredményesen hasznosíthatta az energetikai, az energetikai ipari cégekkel folytatott megbeszéléseken. Az, hogy egy külügyminiszter-helyettes — Kovács László — tagja egy ilyen küldöttségnek, azt hiszem, természetes. Ami a sajtókíséretet illeti, az már kialakult gyakorlat, hogy kis létszámú, de minőségi csapattal megyünk. Tudom, ez embertelenül nehéz munka, de talán nyújt egy ilyen út annyi élményt, hogy az ellensúlyozza ezt a terhet. Biztonsági szolgálatunk létszámára az amerikaiak is jól rácsodálkoztak, arra, hogy csak három biztonsági ember van a csapatban. Én erre azt mondtam, amit korábban, az út szervezésekor vallottam, a mi biztonságunkat nem a magyar kollégáknak kell megteremteni, hanem a vendéglátóknak. Ezzel azt is kifejezésre akartam juttatni, hogy maximálisan bízom házigazdáink körültekintő magatartásában és nem is csalódtam. Számít-e arra, hogy idehaza a párt vagy a kormány vezetésében, valamint a közvéleményben lesznek akik nem értenek egyet az Egyesült Államokban, Kanadában tett kijelentéseivel, netán magával az út céljával? — Nem hiszem, hogy lesz olyan ember, aki az út céljaival nem ért egyet. Miért nem jó az egy kis országnak, ha kormányának elnöke, pártjának főtitkára reprezentálhatja a kormány, a párt politikáját, hirdetheti hitvallását? Aki ezzel nem ért egyet, az nem lát tovább az orránál. Olyanok persze szép számmal lehetnek, akik kijelentéseimmel nem értenek egyet. De hát akkor is sokan vannak, akik nem értenek velem egyet, ha nem teszem ki a lábam az országból. Én soha nem kértem, hogy mindenki egyetértsen velem. Azt mondtam, fogalmazzák meg ellenvéleményüket, mert így lesz értelmes, konstruktív a párbeszéd, így óvnak meg engem is attól, hogy tévedjek. Nyilván lesz módom rá, hogy érveljek felfogásom mellett. Nem miszszionárius út ez, politikai funkciója volt, ezért néhány mondatban nagyon határozottan fel kellett vázolni a koncepciót. Ezért nemcsak olyanok lehetnek, akik nem értenek egyet a tételmondatokkal, hanem olyanok is — és szerintem ők vannak többen —, akik kíváncsiak, hogy mi van a mondatok mögött. Hogy erre választ várnak, az természetes. Erkölcsi kötelesség megválaszolni a kérdéseket . Milyen lesz a kora őszi hazai politikai menetrend? — Szeptemberben központi bizottsági ülés, parlamenti ülés is lesz. A parlament elé nagy jelentőségű törvénytervezetet kell terjesztenünk, ami megítélésem szerint korszakos, ez pedig a társasági törvény. Egyéb napirendi pontok is vannak többek közt a bős-nagymarosi beruházás dolgában is itt teszünk jelentést, és még más ügyek is. Személyi kérdések is? — Igen. Tavaly decemberben meghirdettük a kormány átszervezésének programját. Mint látható volt, nem kapkodtunk, de szisztematikusan cselekedtünk. Mi annak idején úgy gondoltuk, az egész átszervezéshez három év kell. Tehát most is várhatóak személyi kérdések, lesznek a decemberi ülésszakon, meg jövőre és később is, mert három évre tervezett átszervezési programot valósítunk meg. Van olyan helyzetben, hogy megmondja, milyen területen várhatók személyi változások a közeljövőben? — Annak idején elhatároztuk, hogy két kereskedelmi minisztériumot összevonunk. Szervezetileg ez megtörtént. A szervezet nem működik tökéletesen. Nem azért, mert az emberek nem dolgoznak szorgalmasan, hanem, mert két ilyen hatalmas intézménynek, amely negyven év óta éli a maga öntörvényei szerint az életét, megvan a maga működési szabálya. Ennek összecsiszolásához évek kellenek. A hatékonyabb munkához a szervezeti változás után a vezetésben is meg kell teremteni a személyi feltételeket. Ez következik most szeptemberben. Az érdekeltek tudják ezt, hiszen velük korrekt módon megbeszéltük. A miniszterelnöki váltás követelményei : Az ülésszakon kívül mit tartalmaz a menetrend? — Szeptemberben Erich Honecker meghívására a Német Demokratikus Köztársaságba látogatok, jó szívvel és örömmel teszek eleget a meghívásnak. Szeptember után pedig még inkább fel kell gyorsítani a politikai ritmust, mert nagyon sok a megoldásra váró feladat. Szerintem feltétlenül kívánatos, hogy még októberben parlamenti ülés legyen, ezt persze természetesen a Parlament vezetése fogja eldönteni. Novemberben, decemberben több központi bizottsági ülésen kell a napirenden lévő kérdéseket megtárgyalni. Van még néhány külföldi út, amelyet — úgy érzem — szükséges vállalni akkor is, ha növeli a terheket, tekintettel arra, hogy régebbi kötelezettségeket kell teljesíteni. Érdeklődés és rokonszenv nyilvánul meg politikai útkeresésünk iránt, és ennek nagy állomása volt a pártértekezlet. Partnereink kérdéseit erkölcsi kötelességünk megválaszolni, és ahol mi vagyunk a „sorosak”, oda menni kell. Több vendéget is fogadunk, korábbi, egyeztetett program alapján. Változatlanul, fönntartja-e szándékát, hogy le kíván köszönni a miniszterelnöki tisztségről? — Változatlanul, és amilyen gyorsan lehet, megpróbálom megtenni. Természetesen abban, hogy mikor, szerepe van a megtervezett és megvalósított programnak, illetve a Központi Bizottságnak és a Parlamentnek, mint testületnek. Én nagyon szeretném, ha ez néhány hónapon belül megtörténne. Az idő sürget, tehát sokáig nem várhatok, mert az éveket tekintve ugyan messzinek tűnik, a munkához azonban nagyon rövid az idő ahhoz, hogy a következő pártkongresszusra fel tudjunk készülni. Óriási feladatokat vállaltunk a kongreszszussal, négy évtized elemzését, ebből eredő munkaprogram kidolgozását, új program vagy programnyilatkozat kimunkálását, a párt szervezeti szabályzatának újragondolását. Megítélésem szerint alkotmányreformot is, az alkotmánnyal kapcsolatos elvi kérdéseket pedig a kongresszusnak kellene megtárgyalni. Fontos lenne a párt belső életéről, a párt munkastílusáról, munkamódszeréről napirendet kidolgozni, és nem utolsósorban olyan korszakban vagyunk, amikor a gazdaságról és a gazdaságpolitikáról szintén nagyon alaposan kell beszélni. Az én gondolataimban ez most úgy él, hogy öt-hat óriási jelentőségű kérdésben kell megfogalmazni a véleményünket, ezt pedig úgy nem lehet előkészíteni, hogy az ember egyik posztról a másikra megy. Bár már egyszer megfogalmaztam, még egyszer azt mondom, hogy hosszabb távon ezt a két funkciót össze kell vonni. Mert meggyőződéssel hirdetem, hogy a párt politikai tevékenységének társadalmi ellenőrzéséhez a kormányzati munka társadalmi minősítése hozzájárul, a kormányzati munka minősítése pedig egyben a párt társadalmi ellenőrzését is jelenti. Most azonban ez a kettő együtt nem képzelhető el. Szóljunk az utód, a miniszterelnök személyéről. Egy, vagy több jelölt van? Egyáltalán, van-e már jelölt? — Nincs jelölt. A pártértekezleten kicsit váratlanul ért mindnyájunkat, hogy főtitkárrá választottak, mindenekelőtt engem. Egy évvel korábban vettem át a miniszterelnökséget, és úgy gondoltam, hogy körülbelül kilencvenig bedolgozom magam ebbe a munkakörbe. Új politikai vezetés alakult ki, a május óta eltelt idő alatt mást sem teszünk, mint a napirenden lévő kérdéseket próbáljuk megoldani, úgy is fogalmazhatnék, hogy tűzoltást végzünk. Másrészt nagy nemzetközi programot bonyolítunk le, ami nem öncélú, mert ennek a vállalkozásnak a nemzetközi hátterét meg kell teremteni. Méghozzá nem akkor, amikor nincs érdeklődés irántunk, hanem akkor, amikor érdeklődnek. Mindezt annak érzékeltetésére mondtam el, hogy az elmúlt két hónap alatt tulajdonképpen higgadtan, körültekintően nem tudtuk átgondolni, hogyan tovább. Szeretném, ha a miniszterelnöki váltás már abban a szellemiségben történne, ahogy erről korábban beszéltünk, amikor én a miniszterelnöki feladatkört átvettem. Gyűjtsük össze egy szélesebb kör véleményét, s a parlamenti bizottságok, vagy azok vezetői előzetesen vitassák meg, tehát sokcsatornás előkészítő munka legyen. Tegyük mindezt alaposabban, körültekintőbben és sokkal nyíltabban, mint korábban. Ehhez idő kell. Én nagyon híve vagyok annak, hogy keményen, határozottan menjünk előre Ugyanakkor pártértekezleti felszólalásomban is megmondtam, hogy jószándékkal rohanva hibát elkövetni pontosan olyan káros következményekkel jár, mint nem csinálni semmit. Tehát haladni akarok, de kapkodni nem. Lelki igazodás a felelősségvállaláshoz . Végül egy személyes kérdés: mikor pihen egy kicsit, megy-e szabadságra? — Szeretnék egy hetet horgászni, ha sikerül, augusztus utolsó napjaiban. Többre időm nincs, ugyanis 20-a táján még hivatalos programom van, küldöttségeket kell fogadnom, és szeptember elsejére már elvállaltam a bányásznapi előadói szerepet. A politikai főiskolán évnyitó előadást tartok, és ott szeretnék a párttal kapcsolatos elképzeléseimről néhány gondolatot megfogalmazni, mindenekelőtt azért, hogy ezeket vitára tudjam bocsátani. Egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy most hosszabb időre elmenjek szabadságra. Az a hét, az jól jönne, mert az esztendő elég kemény volt, kicsit megviselt. Nagyon gyorsan kellett váltanom. Az ember hiába van a politikai folyamatokban, más a követelményrendszer mondjuk a PB tagjának, más a miniszterelnöknek, aki e mellett PB-tag, és más a miniszterelnök-pártfőtitkárnak is. Ha ezek mondjuk 2-3 év alatt, „nagy dózisban” érik az embert, súlyosan megterhelik. Aki felelősen gondolkozik, fel akar nőm a feladataihoz. Ha az ember végiggondolja, hogy az iránta megnyilvánult bizalom alapján milyen felelősséget kell vállalnia, nem lehet nyugodt egy percig sem. Tulajdonképpen félelmetes ... Ezt nem panaszként mondom, csak azt akarom jelezni, hogy a felelősséghez lelkileg is igazodni szükséges, kondicionálnia kell az embernek magát érzelmileg, szellemileg. Megpróbálom. PINTÉR DEZSŐ Rövid megálló a Nigara-vizezésnél Grasz Károly és Brian Mulroney kanadai miniszterelnökölt Fotó: Manek Atala 1988. augusztus 1., hétfő