Magyar Hírlap, 1989. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
Magyar Hírlap Straub F. Brúnó újévi köszöntője Nemzeti önbecsülésünk alapja az értéket teremtő munka Tisztelt honfitársaim! Kedves nézők és hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik megőrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdaságitermelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésének kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelte őket az a tudat, hogy társadalmunk ráébredt — mi több, rádöbbent! — a szellemi teljesítmény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egyaránt. Tisztelt honfitársaim! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkalmait is. Úgy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat, nem az anarchiát véli demokráciának, a szabadosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializmuskeresésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tenni vágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag — emberséget, boldogságot hozó — új esztendőt! (MTI) Fotó: Grivák László Katasztrófaelhárítás A tűzoltó viszi a bőrét a vásárra Hazánkban egyetlen szervezet sincs önállóan felkészülve egy esetleges természeti, ipari, közlekedési katasztrófa elhárítására. Jelenleg senkinek sem feladata, hogy komplexen szervezze, koordinálja ezt a tevékenységet. Többek között ezt mondta Wlacsil Tibor őrnagy a BM Tűzoltóság Országos Parancsnokságának osztályvezetője, aki a téma szakértője. — Mit nevezünk katasztrófának? — Általában olyan előre nem látható eseményt, amely nagy területeket, és embertömegeket érint, halálos következményekkel, nagy anyagi károkkal jár együtt. Egy ilyen esemény az ország „vérkeringésében” is komoly zavarokat okozhat. — Melyek lehetnek ezek? — Mondjuk egy üzemi balesetkor olyan anyagok is kerülhetnek ki, amelyek a környezetet, az embereket jelentős mértékben veszélyeztetik. Katasztrófák közé soroljuk a földrengéseket, a földcsuszamlásokat, az árvizeket, s az ehhez hasonló természeti csapásokat is. Környezetvédelmi szempontból a közútjainkon, vasutasaikon, vízi útjainkon szállított veszélyes anyagok szinte kivétel nélkül számottevő károkat okozhatnak. Baleset esetén a vegyszerek a tűz- és robbanásveszélyes anyagok akár több száz ember halálát is okozhatják. Ezeket régen felismertük már, de intenzíven 1984 óta foglalkozunk a katasztrófaelhárítás problémáival. — Mi történt ekkor? __ A Minisztertanács Honvédelmi Bizottsága határozatára — a Belügyminisztérium koordinálásával — elkészült az ország katasztrófatérképe. Ezen szerepelnek például azok az útvonalak, amelyeken leggyakrabban szállítanak veszélyes anyagokat. Ezek többsége a fővároson halad át. Kigyűjtöttük azokat a vállalatokat is, amelyek tevékenysége potenciálisan magában hordja a katasztrófa lehetőségét. Az országban, elsősorbana négy iparvidékünkön mintegy 400 ilyen üzemet találtunk. Ezek általában fel vannak készülve egy, a kerítésükön belüli katasztrófa következményének felszámolására, ehhez szakemberekkel, eszközökkel és tervekkel rendelkeznek. De ezek a technológiák gyárkapun kívül már nem alkalmazhatók. Nincs olyan országos szervezet, központ, amelyhez ezek a problémák, így az elhárítás irányítása is tartozna. — Külföldön milyen a felkészültség a katasztrófa elhárításra? — A szocialista országokban többnyire hasonló a helyzet, mint hazánkban. Nyugati országokban általában jól felkészült szervezetek működnek az ilyen jellegű balesetek következményeinek gyors felszámolására. A sokkal fejlettebb, egyben veszélyesebb technológia rákényszerítette őket, hogy komolyan vegyék a katasztrófák lehetőségét. — Ha egyetlen más országban sem a tűzoltók feladata a katasztrófa-elhárítás, akkor miért vállalják fel önök? — Mert mi az embereink életét nem tehetjük kockára azzal, hogy ezekre az esetekre nem készítjük fel őket. Ez kényszerhelyzet, mert minden esetben minket riasztanak először, hiszen olyan szervezet vagyunk, amelyik be is hálózza az egész országot, és egyben képes a lehető legrövidebb időn belül a helyszínre menni. Tegyük hozzá, hogy ezek a katasztrófák általában tűzzel járnak együtt, a oltásuk a mi feladatunk, de nem foghatunk hozzá anélkül, hogy ne tudnánk, mire vállalkozunk. Azonban hiába is ismernénk, hogy például a balesetet szenvedett égő tartálykocsi mit szállított, mert az oltásához és a mentéshez rendszerint nincs megfelelő felszerelésünk. S belátható időn belül valószínű, nem is lesz lehetőség arra, hogy a katasztrófa-elhárítás valamennyi eszközével ellássuk a tűzoltó egységeinket. Azok a vállalatok, amelyek tevékenysége magában hordja a katasztrófa lehetőségét, és azok a szállító cégek, amelyek fuvaroznak ilyen veszélyes anyagokat, nem járulnak hozzá anyagilag a tűzoltók felszereléséhez? Úgy gondolom, hogy ez az ő érdekeiket is szolgálná . .. — Most a katasztrófa-elhárításra való felkészülés minden érintett saját belátására van bízva. A vállalatokra pedig egyre kisebb hatással vannak a főhatóságok . A minisztériumi és az üzemi szakembereket katasztrófa-elhárítási bemutatókon igyekszünk meggyőzni arról, hogy milyen következményekkel járhatna egy ilyen rendkívüli esemény. Mi most csak arra vagyunk felkészülve, hogy a veszélyhelyzetből kimenekítsük az embereket, eloltsuk a tüzet, és megpróbáljuk megelőzni a további tűz- és robbanásveszélyt, valamint a környezetszennyeződést. — Csernobil óta nem lehet nem szólni, a Paksi Atomerőműről ... — Bár minden vállalatnál így törődnének a katasztrófamegelőzéssel, mint az atomerőműben. A vállalat vezetőit nem kellett meggyőzni arról, hogy a rendkívüli események megelőzésére, esetleges következményei elhárítására áldozzanak, s nem is keveset. Ehhez a személyi és technikai feltételek egyaránt adottak. A tervek szerint a közeljövőben egy új üzemi tűzoltó egységet is alakítanak. — Az elmondottak számomra nem megnyugtatóak, mert úgy érzem, egy katasztrófa következményeinek elhárítására nem vagyunk felkészültek. — Felesleges pánikhangulatba esni. A népgazdaság különböző területein dolgozó szakemberek felelősségérzete minimálisra csökkenti annak lehetőségét, hogy bármelyik pillanatban katasztrófa történjék. A kockázata viszont fennáll, ezért mielőbb szükség volna a katasztrófaelhárítás szervezetének kialakítására. Illés István Fotó: Bánkúti András HAZAI KÖRKÉP 1989. január 2., hétfő" Németh Miklós újévi rádió- és tévéinterjúja •Folytatás az 1. oldalról A mány alapján ugyanis a közeljövő problémáit nem lehet elfogadhatóan megoldani. A politikai vezetésben tapasztalható nézetkülönbségekről szólva a miniszterelnök elmondta: ahhoz, hogy alapkérdésekben azonos felfogást valljon a vezetés, minden egyes tagjának tisztáznia kell, pontosan mit ért a reform alatt. Nem szabad engedni — tette hozzá —, hogy ideológiai tételek határozzák meg a politikai-gazdasági mozgásteret. A helyzet megítélésében a racionalitásé legyen a főszerep. Az ígérgetések kora a belföld és a külföld felé is lejárt, nem új programok, reformcsomagok megfogalmazására kell vesztegetni az időt, hanem azt kell megvalósítanunk, amit tavaly a parlament elfogadott. Ezután arról szólt, hogy minden olyan alternatív szervezettel, amely az alkotmány talaján áll, a vezetés kész a párbeszédre. Természetesen, ha szélsőséges, sanda szándékokat látnánk, akkor a kormányzatnak más lenne az álláspontja. Mindaddig, amíg van közös nevezője a párbeszédnek, az együttműködés hasznára válik a társadalomnak. A miniszterelnök aláhúzta, hogy a reformnak nincs alternatívája, ha visszafordulna a megújítási folyamat, az az egész világnak kárára válna Magyarországnak nemzetközi felelőssége is van abban, hogy saját reformprogramja megvalósításával hozzájáruljon a szocialista világ megújulásához. Egy olyan politika körvonalai kezdenek kirajzolódni — mondta —, amely egy szabadabb, rugalmasabb és humánusabb társadalom felépítéséhez vezet. Tungsram-izzó a Toyotának A siker titka A Toyota „népautója" a Corolla Magyarországon nem kell — és nem is érdemes — reklámozni a japán autókat. Minőségüket mindenki ismeri, viszont forintért egyelőre nem juthatunk ilyen járgányokhoz. A siker titkairól kérdeztük a világ harmadik legnagyobb gyártójának tartott Toyota Motor Corporation európai igazgatóját, Hisao Kubotát — Önök nemcsak személy- és teherautókat gyártanak, hanem előre gyártott házakat is árulnak. Miért? — Ez a program nem oly rég kezdődött, de az üzletmenet szempontjából fontosnak tartjuk. A fő vonal továbbra is a személyautó-gyártás. A házeladások a több lábon állást szolgálják, hiszen a gépkocsipiacon is bekövetkezhet egy hullámvölgy. Szerviz 10 perc alatt — Milyen réteget céloznak a Toyota-gyártmányok ? — Alapvetően a hazai piacra építünk. Eladásaink negyven százaléka realizálódik itt. Minden rétegnek kínálunk autót, tömegjárműnek a Corollát szánjuk. Az utólagos kapcsolattartás mellett a szervizelésre is gondot fordítunk: fő elvünk, hogy a tulajdonos 10—30 perc alatt elérje a legközelebbi szervizt. Japánban több mint 2000 helyen javítanak Toyota gépkocsit. Hálózatunk Európában is kiépített. — Nyugaton a japán kocsik az olcsóbbak közé tartoznak, főként ha a hozzá adott tartozékokat is figyelembe vesszük. — A nagymértékű ésszerűsítés, a magas szintű szervezés, a robottechnika csökkenti az árat. — Kevés alkatrészt importálnak. Ezt is csak azért, hogy a szigorú japán importkorlátozásokat ért nemzetközi vádakat kivédjék? p — Ezek a vásárlások fejlődésünket szolgálják. Igaz, több szemontból rá is kényszerülünk. A lényeg a minőség és a kedvező ár. Izzókat például a magyar Tungsramtól vásárolunk: több száz cég közül választottuk ki ajánlatát. Igaz, az együttműködés mai formája hosszú évek kölcsönös erőfeszítéseit vette igénybe. — Miért tartják fontosnak a magyarországi megjelenést, hiszen eladásaik nem haladták meg az évi 200 darabot. Persze az Aris autókölcsönzőnek eladott autók végül is reklámhordozók. — A Toyota nagy cég, nem mindig az azonnali haszon a lényeg. Célunk, hogy Magyarországon is megismerjék nevünket, termékeinket. Kölcsönös érdek — Ha nagyobb tételben akarnak itt eladni, bizonyára tudják, hogy erre csak kölcsönös üzletkötés keretében van reális esély. — összeszerelő üzem létesítésére, vagy hasonló fajsúlyú együttműködésre nem kaptunk ajánlatot. A beszállítás sem egyszerű: a Toyota-minőség kifejlesztése éveket vehet igénybe. De tudjuk, hogy üzletek csak kölcsönös érdekek alapján köttetnek. A magyarországi eladások kapcsán 19 ezen munkálkodunk. Érsek