Magyar Hírlap, 1989. május (22. évfolyam, 100-125. szám)

1989-05-02 / 100. szám

Az önállóság erejével Beszélgetés Verebélyi Imre belü­g­yminiszter-helyettessel az önkormányzatok jövőjéről, a helyi igazgatás kialakításáról. (4. oldal) ÁRA: 4,90 FORINT WM­H MintaMilv 22. évfolyam, 100 szám A MINISZTERTANÁCS LAPJA 1989. május 2. kedd Május elsejét ünnepelte az ország Fejlődésünket a nemzetközi élvonalhoz mérjük A munkásszolidarítás, az összefogás­­jegyében, a korábbi külsősé­gekkel szakítva, mindenfajta hivalkodást mellőzve rendezték meg az idei május 1-jei felvonulást Budapesten. A szervezők pártállástól füg­getlenül mindenkit vártak, aki dolgozótársaival együtt kívánt ünne­pelni, részeseként a baloldali haladó törekvéseket összefogó és kife­jező eseménynek. A politikai véleménynyilvání­tásra is alkalmat adó tömegde­monstráció résztvevői — a mun­kahelyi kollektívák képviselői és családtagjaik — többségükben a kerületek régi találkozóhelyein gyülekeztek a hideg, borongós, előre­­hajló időben. A menet első oszlopai — Újpest, Józsefváros, Kőbánya, Angyalföld, Kispest és Csepel, illetve a XVIII. és a XX. kerület dolgozói — tíz óra után néhány perccel indultak el a fel­vonulási térre,­­hogy részesei le­gyenek az ottani nagygyűlésnek, őket követték, hozzájuk csatla­kozva a többi városrész képvise­lői. A formaságokkal való sza­kítás egyik jeleként a társadalmi, a politikai és az állami élet veze­tő személyiségei nem a dísztribü­nön fogadták a felvonulókat, az ünneplőkkel együtt haladva ér­keztek a felvonulási térre. A több tízezernyi résztvevőt köszöntve, a hangszórókból a munkásmozgal­mi énekek és nemzetközileg is­mert békedalok szóltak. A jelsza­vak a szervezők politikai szándé­kait tükrözték: „Nemzeti összefo­gással a demokratikus szocializ­musért!”, „Valódi reformokkal nemzetünk felemelkedéséért!”. Elöljáróban utalt arra, hogy a föld számos pontján más a mos­tani május elseje, mint korábban volt. Magyarország sem hasonlít tegnapi önmagára, s holnapi arca, valója bizonyára még inkább más lesz. Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan vál­tozásokban, olyan végeredmény­ben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre — mondotta, majd így folytatta: — Érdekeltek vagyunk abban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyo­kat teremtsünk, hogy ismét le­gyen tartásunk, egészséges nem­zeti önbecsülésünk, hogy életünk­ből száműzzük a hazugságokat, így gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhas­sunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a csalá­dok millióinak érdekében, még kevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciá­ja a változások valódiságának — szögezte le a SZOT főtitkára. A hazánkban végbemenő tör­ténelmi léptékű átalakulásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez igazodó demokratikus jogállam kiépítését kezdtük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az al­kotómunka, a szabadság, az igaz­ságosság és a szolidaritás, s amely a személyiség önállóságára épül, a szabad kibontakozást támogat­ja. Olyan politikai intézmény­­rendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az alkotmányos többpártrendszerre, a koalíciós kormányzásra és pártoktól füg­getlenül működő, erős szakszerve­zetek létét feltételezi. Tényleges változásokra van szükség E változások feltétlenül helyes irányba mutatnak, a közvéle­mény, a társadalom széles réte­gei azonban türelmetlenül, indu­latodtól sem mentes feszült lég­körben élik mindezt. Ennek okai között sorolta, hogy a ma is el­vállalható eredmények mellett sú­lyos hibák, tévedések terhelik az elmúlt évtizedek politikáját, hogy nem egyszerűen az illúziók, sok­kal inkább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fogyaté­kosságai a személyi-hatalmi érde­kek túltengése, az elvtelen össze­fonódások, a vezetők tévedései és mindezek be nem ismerése, sok esetben egyszerűen a hazugságok juttatták idáig az országot, s emiatt rendült meg mélyen a bi­zalom. Széles tömegek ma is úgy érezhetik: a nyitás politikája kö­zepette a fejük felett folynak a csatározások, egy szűk szellemi, „Sokféleség a politikában, egység az érdekvédelemben!”, „Erős, füg­getlen szakszervezeteket!”, „Igaz­ságos közteherviselést!", „Nyilvá­nosságot, sajtószabadságot!” hir­dették a jelmondatok. Ugyanak­kor a résztvevők közül sokan sa­ját készítésű tábláikon fogalmaz­ták meg a számukra legfontosabb követeléseket, világos programot kérve. A nemzeti színű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászla­jával fellobogózott téren — a ko­rábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsának vezető titkára köszöntötte a nagygyűlés résztve­vőit, s az állami, a politikai és a társadalmi élet vezető személyi­ségeit. Az emelvényen ott volt Grósz Károly, az MSZMP főtit­kára, Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke és Szűrös Má­tyás, az Országgyűlés elnöke, a főváros vezetését Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első tit­kára és Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke képviselte. A nagy­gyűlésen elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt a de­monstráció résztvevőihez, politikai elit rájuk hivatkozva, de lényegében nélkülük akar irányt szabni korszakos jelentőségű vál­tozásoknak. Végre konkrét, megfogható, tényleges változásokra és ered­ményekre van szükség; a korsza­kos politikai változások sem lep­lezhetik el, hogy válsággal küzd a gazdaság, s nemzeti összefogás­ra van szükség az összeomlás el­kerülése érdekében — hangsú­lyozta. — A magyar szakszervezetek nem kívánják irreális követelé­sekkel lehetetlen helyzetbe hozni a kormányt. Támogatják a gazda­sági és politikai reformokat, a tulajdonreformot a szerkezetvál­tást, a piaci viszonyok megte­remtését. A reformra hivatkozva sem támogatják azonban a kap­kodást, a végig nem gondolt in­­tézkedésket, s azt sem, hogy bár­ki úgy és azért árusítsa ki az ál­lami tulajdont, hogy ellenértéké­vel a költségvetés hiányait pó­tolja. Az eladósodottság súlyos te­her. De az sem kevésbé súlyos, ha értékeinket áron alul, nemzeti ön­érzetünket pedig bármilyen áron áruba bocsátjuk. Partneri viszonyban a kormánnyal A szakszervezetek és a kor­mány együttműködéséről kijelen­tette: csak kiegyensúlyozott együttműködés, valódi partneri viszony lehet célravezető. Megál­lapodásainknak a jövőben — ha kell — kemény eszközökkel is érvényt kívánunk szerezni. A jelen gondjainak megoldásá­ban, a jövő formálásában köz­­megegyezést kell kialakítani, és ebben az eltérő nézeteket valló erőknek is közösséget, felelőssé­get kell vállalniuk — mondotta beszéde végén. — Csak ezen az alapon számíthatunk a gondjaink megoldásához nélkülözhetetlen nemzetközi támogatásra, amely­nek biztosításában a magyar szakszervezetekre is jelentős fel­adatok hárulnak — hangsúlyozta, majd a közelgő választásokra utalva felhívta a figyelmet: az ország lakosságának választania kell eszmék, nézetek, személyek és szervezetek, programok és módszerek között. A szakszerve­zetek azokat támogatják, akik­ igazat mondanak és reális elkép­zelésekkel rendelkeznek; megfog­ható eredményeket és ehhez meg­ítélhető garanciákat kínálnak; a politikai diktatúra helyett nem a tőke, a pénz diktatúráját kíván­ják bevezetni; demokratikus köz­életet, nyilvánosságot akarnak; a reformokat a dolgozó milliók ér­dekében és rájuk támaszkodva, részvételükkel kívánják megvaló­sítani; s akik tudják, hogy mind­ez nem lehetséges a szakszerve­zetek nélkül, a szakszervezetek ellenére. Rajtunk is múlik, hogy semmilyen hit- és pártvita, egyé­ni ambíció, sérelem, törekvés ne szoríthassa háttérbe a nemzeti összefogást — szögezte le végül a SZOT főtitkára. Mit kíván az ifjúság? A fiatal szervezett dolgozók képviseletében Tatár Árpád, a SZOT Ifjúsági Tanácsának tagja volt a nagygyűlés szónoka. Szen­vedélyes hangú beszédében kije­lentette, hogy az ifjúság nem a régi módon akar dolgozni és élni; olyan szavahihető, erkölcsileg tiszta vezetőkre van szüksége, akik „hétfői mondanivalójukat kedden is vállalni tudják és akar­ják”. Az ifjúság emberhez méltó életet kíván élni. Ez ma Magyar­­országon a társadalmi akarat. En­nek feltételét kell megteremteni a vezetőknek, azoknak, akik ezt emberileg, erkölcsileg vállalni tudják. A legsürgetőbb kormányzati döntések között sorolta a családi pótlék július 1-jétől gyermeken­ként 300 forinttal történő feleme­lését; szeptember 1-jétől a min­denkori létminimum szintjén és az az alatt élő családok gyerme­keinek ingyenes napközi ellátását az óvodákban és az iskolákban; a gyermekek ellátásához szüksé­ges javak árának reális megálla­pítását; ezek általános forgalmi adójának megszüntetését; olyan családközpontú adórendszer beve­zetését január 1-jétől, amely a társadalmi minimum mértékén fe­lül adóztatja az állampolgárokat. Szorgalmazta: meg kell teremteni a lehetőséget, hogy az első lakást építő és vásárló fiatal családok a mindenkori hitelkamatláb feléért kapják a kölcsönt, s a szerkezet­­átalakításra felvett hitelekből a kormány 1995-ig évente legalább 30 ezer új, korszerű munkahelyet teremtsen a fiatal szakemberek számára­­ az ország jövője ér­dekében. Nagy Sándor: A szakszervezetek a kibontakozást támogatják Grósz Károly és Németh Miklós Sárközy György felvételei Grósz Károly: Az MSZMP maradéktalanul képviseli nemzeti érdekeinket Grósz Károly, az MSZMP fő­titkára lépett ezután a mikrofon­hoz, hogy kifejtse véleményét az időszerű politikai elképzelésekről, reagáljon a sokakat foglalkoztató kérdésekre. Az MSZMP KB ne­vében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi se­regszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyű­lés résztvevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és in­ternacionalista párt, az emberiség haladásáért, a békéért, a szocia­lizmusért küzdő erőkkel vállal sors­közössé­get, miközben nemze­ti érdekeinket is maradéktalanul képviseli. Meggyőződését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együttműködés ré­vén kamatoztathatja tudását, te­hetségét, gyarapíthatja nemzeti értékeit és járulhat hozzá az egyetemes kultúra gazdagításához. Hazánk reformtörekvéseinek táv­lati célja az is, hogy felzárkóz­zunk a fejlett országokhoz a gaz­daságban, a kultúrában, anyagi és szellemi téren egyaránt. Ez is történelmi távú időszakot igényel, de nemzetünk jövőjének ez az egyedül lehetséges útja. Az MSZMP kezdeményezője, aktív részese, felelős tényezője akar len­ni e nagy nemzeti vállalkozás­nak — húzta alá a főtitkár, rámu­tatva, hogy a párt történetének új fejezete kezdődött el az 1988. májusi pártértekezleten, amikor lezárt egy nagyon fontos, de el­lentmondásos korszakot. A továbbiakban az elmúlt több mint három évtized eredményeire emlékeztetett, majd kifejtette: hosszú éveken keresztül a nyugal­mas, csendes felszín alatt hatal­mas feszültségek erjedtek, meg­oldatlan problémák halmozódtak (Folytatása a 3. oldalon) A kínai jelenség Medgyessy Péter nyilatkozata Kínában tett látogatásáról. (5. oldal) Bush elhatárolódott minisztere borúlátásától Az USA a peresztrojka sikerét kívánja (MTI) Az Egyesült Államok azt szeretné, ha a peresztrojka siker­rel járna — jelentette ki tegnap Bush. Az amerikai elnök, akár­csak közvetlen munkatársai a hét végén, ezzel közvetetten cáfolta védelmi minisztere kijelentéseit. Cheney szombaton arról beszélt, hogy Gorbacsovnak nem fog sike­rülni a gazdasági átalakítás, és távozni kényszerül. Az amerikai elnök a kereske­delmi kamara tagjai előtt mon­dott beszédében egyúttal sikert kívánt a kínai gazdasági reform­­folyamatnak. A fehér házi apparátus főnöke, John Sum­m­ — ugyancsak vasár­napi — tévényilatkozatában han­goztatta: a kelet-európai refor­mokra, változásokra, amelyeket Washington bátorított, az ameri­kai kormány olyan pozitívan fog reagálni, mint lengyel vonatko­zásban. Újvidék, magyar tanszék Az anyanyelvű oktatást kell biztosítaniuk a törvényeknek (MTI) Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszéke megvitatta a szerb tagköztársaság készülő ok­tatási törvénytervezetének a nem­zetiségi oktatásra vonatkozó téte­leit, s a Magyar Szó hasábjain nyilvánosságra hozta véleményét. A következőket fejtette ki: Véleményünk szerint nem a kétnyelvű, hanem az anyanyelvű oktatást kell a törvényes rendel­kezéseknek biztosítani, mivel a hatékony anyanyelvi képzésre az anyanyelvi és az irodalmi órák nem elegendők. A nemzetiségek zavartalan nyelvi kommuniká­cióját a Szerb Köztársaságban a hivatalos használatban levő nyelv­nek, a szerbhorvátnak kötelező és a jelenleginél intenzívebb oktatá­sa révén véljük megvalósítható­nak. II. János Pál afrikai körúton A pápa kész találkozni Gorbacsovval (AP) II. János Pál pápa kijelentette: kész találkozni Mihail Gorba­csovval, amikor a szovjet pártvezető hivatalos látogatást tesz Olasz­országban. A katolikus egyházfő pénteken indult kilencnapos afrikai körútra. Útban első állomása, Madagaszkár felé, II. János Pál a repü­lőgépen beszélt újságíróknak arról, hogy szívesen találkozna a szovjet vezetővel. Megemlítette azt is, hogy számos problémát kell még meg­oldani, mielőtt ő elutazhatna a Szovjetunióba. A pápa tegnap (Franciaország egyik tengerentúli megyéjébe) Ré­union szigetére érkezett, onnan ma utazik tovább Zambiába. Az MTI Külföldi Képszerkesztőségétől kapott felvétel még a madagaszkári re­pülőtéren készült. Észt napilap: veszélyben az emberi lét A román önkényúr merénylete népe ellen (MTI) A román helyzetről kö­zöl átfogó, s a szovjet sajtóban eddig egyedülállóan őszinte ér­tékelést e­jy tallintú napilap, amelynek kommentátora nem riadt vissza a nyílt állásfoglalás­tól sem. Ceausescut Sztálinhoz hasonlította cikkében. Az észtor­szági Komszomol KB észt nyelvű napilapja, a Noorte Hadi (Ifjúság Hangja) a hétvégén Moszkvába érkezett április 23-i számában a szovjet köztársaság egyik ismert külpolitikusa. Tilt Made írt ke­mény hangvételű cikket „Romá­nia önkényuralkodója ..cím­mel. A külföldi adósságok visszafi­zetésével kapcsolatban Made em­lékeztet arra, hogy Ceausescu terve alapján 1983-tól kezdve öt év alatt tízmilliárd dollárt kellett törleszteni. Romániában a leg­egyszerűbb megoldást választot­ták e tervek megvalósításához: minden olyan hazai terméket ex­portáltak, ami iránt csak a leg­csekélyebb érdeklődés is volt a világpiacon. Mindez ahhoz veze­tett, hogy Romá­nia az egyik leg­szegényebb országgá vált, vissza­esett az életszínvonal, már ma­ga az emberi lét is veszélybe ke­rült. Románia az abszurdumok országává vált, ahol a határőrök fegyverüket saját népükre szege­zik — hangsúlyozza a kommen­tátor. Az önkényúr legkedvesebb rög­eszméje a kis településeik „szisz­­tematizálása". Ezt a településren­dezési politikát csakis úgy lehet tekinteni, mint a román társada­lom, a kultúra és a vallás elleni merényletet. Az emberek jó eset­ben három napot kapnak a cso­magolásra, őseik otthonának el­hagyására, de az értékesítés gyakran csak néhány órával a buldózerek előtt érkezik. Nincs kivel vitázni, panaszkodni csak süket füleknek lehet. A költözők otthonaikért cserébe gyatra épí­tésű, laktanyaszerű lakást kap­nak. December végén az utcán melegebb volt, mint a „lakások­ban". Az adósság ki van fizetve, de Chauseseurnak közben sikerült romba döntenie az egyik legna­gyobb hagyományokkal rendel­kező európai államot. Úgy tűnik, a románok szörnyen béketűrőek, de sokáig tart-e ez az állapot? A „szocialista vívmányok” fő célj­a egy ember és családtagjai­nak felemelkedése. Milben kü­lönbözik Joszif Sztálintól Ro­mánia „nagy vezére”, „a nép szeretett barátja", a „XX. szá­zad íróija”, „a Kárpátok géniu­sza"? Talán csak abban, hogy nincs 40 millió e­mberg, akiket legyilkolhat, megtorlásnak tehet ki — fejezi be kommentárját az észt napilapban Tiit Made.

Next