Magyar Hírlap, 1989. június (22. évfolyam, 126-151. szám)

1989-06-21 / 143. szám

Magyar Hírlap hirdetés Dr. Czoma László, országgyűlési képviselő: Egyforma bűn a kapkodás és a tunyaság Dr. Czoma László ország­gyűlési képviselő, a kor­mány döntését megelőzően ultimátumszerűen nyilat­kozta: ........ha ennek a pá­ratlan nemzeti kincsnek (Hévízi-tó) a megmentésére hathatós intézkedések nem történnek az egész kormány ellen terjesztek be bizalmat­lansági indítványt.. — Az amúgy is felfokozott légkörben miért volt szük­ség erre a bejelentésre? — Az elmúlt évek azt bi­zonyítják, hogy a hatalom görcsösen ragaszkodik ko­rábbi — azóta már nyilván­valóan és bebizonyítottan hibás, káros politikai, gazda­sági döntéseihez. A nyirádi vízemelés megszüntetéséhez is egy korábbi ÁTB döntést és egy ezt megerősítő 1987- es vízjogi engedélyt kellett felülbírálni. A nyilatkozat­tal csak a „kiszámíthatósá­gomat” akartam megerősíte­ni, vagyis egy halogató vagy kedvezőtlen döntés után folytatom az offenzívát. — Mint parlamenti kép­viselőnél, mikor jelentkezett először a Hévíz-kérdés? — Már a programbeszéd­re készülve találkoztam azokkal a feszültségekkel, amelyeket a tó lehűlése és az ezzel összefüggő gondok okoztak Hévízen. A prog­rambeszédben szóvá is tet­tem ezt kivíva mindjárt a szállodaipar és az államigaz­gatás haragját. Hiszen véle­ményük szerint a külföldiek e nyilatkozatok ismeretében elmaradnak Hévízről, az ál­lamigazgatás pedig nem akart szembekerülni az ak­kor még kizárólagosságot él­vező nagyipari lobbival, vi­szont amikor a fürdőépület leégett, lángra lobbantotta az egész ügyet. — Hogyan fogadták a Mi­nisztertanács döntését a vá­lasztókörzetben? — Azt hiszem nem túl­zok, ha úgy értékelem, hogy teljes a megnyugvás. Vége lesz a vízemelésnek, meg­indul a regenerálódás. A kör­nyékről többen járnak a bányába dolgozni, de köz­ben kiépítették a saját „ide­genforgalmi" bázisukat is. A társadalmi bizottságba fel­tétlenül szükséges a helyi egyszerű emberek képvise­lete is.­­ A környezetvédelem és a gazdaság reális összhang­ja hogyan termelhető meg ön szerint? — Most az egész politi­kai, gazdasági és társadalmi életet a kapkodás jellemzi gondolok Itt a Bős—Nagy­maros és a Hévíz ügyére is A tömegnyomás okozta dön­tési kényszer szinte csak ar­ra koncentrál, hogy biztosít­sa, illetve próbálja visszaál­lítani a kormányzat népsze­rűségét. Nagy veszélyt látok ebben, hiszen már egy-két példa bizonyította itthon őt a nagyvilágban is, hogy egy­forma bűn a kapkodás és a tunyaság. — Az ajkai nagygyűlésen is hangsúlyozta, hogy nem bányász- és bányászatelle­nes. Miért tartotta ezt szük­ségesnek? — Azért, mert úgy érez­tem, és érzem ma is, hogy szükség van a bauxitbányá­szatra, s nem értettem azzal egyet, hogy egy páratlan nemzeti kincs megmentése érdekében folyó politikai küzdelemben szembeállítsa­nak egyszerű embereket. A cél érdekében az igazi bea­vatást a nagyobb nyilvános­ságot tartom szükségesnek, így kell elérni, hogy a bá­nyász ne féljen, ne féltse a kenyerét, hiszen ő mindig csak azt tette ami a dolga volt. A kormánynak és a vállalat vezetésének kell gondoskodnia arról, hogy a meghozott döntés alapján az átmenet zökkenőmentes és számukra is elfogadható le­gyen. iwiwiBiWTOiiwBBiniwaiiwiijgSBiiiinwBiBiiiiiinniaiimiwci^,i^im,iimniiiin^'ntamffmrrswr’irrpy­iiii:nmix!^~iiifm:iMii3,imiiiiii‘'i:;:piiniw Dr. Vörös Árpád: Hármas szorításban Nyirád — Magyar Alumíniumipari Tröszt — Hévíz és kör­nyezetvédők. A közelmúlt sok vihart és indulatokat kiváltó szereplői. Az ipari tárca egyrészt felel az alája rendelt ipar­ágakért, így az alumíniumipar sorsáért is. Másrészt éppenhogy saját jól felfogott érdekében híven szeretné szolgálni a kör­nyezetvédelem ü­gyét is — ebben összegezhető, amit Dr. Vörös Árpád, az ipari tárca illetékes miniszterhelyettese elmondott. A Nyirád—Hévíz ügy kapcsán azután lassanként fény derül arra is, hogy a magyar alumíniumipar mi előtt áll... — Az ipari tárca hogyan vélekedik a nyirádi bauxit­­termelés gyorsított befejezé­sét elrendelő kormánydön­tést megelőző körülmények­ről, illetve a kialakult hely­zetről? — A döntést megelőzően konkrét alumíniumipari program megvalósítása folyt, ezt a programot előzetesen minden illetékes szervvel egyeztette a Magyar Alumí­niumipari Tröszt. — Ezek szerint az egyezte­tés a vízügyi, a környezetvé­delmi szervekkel is rendre megvolt... Tó vagy bányászat? — Igen, mindenkivel, aki illetékes. A MAT ennek meg­felelően, a szükséges engedé­lyek birtokában látott hozzá a nyirádi bauxitmező kiak­názásához, a bányanyitáshoz. Menet közben azután a Héví­zi-tó vízhozamának előre nem várt csökkenése követ­kezett be. Erre újabb, új tí­pusú szakértői vizsgálatok kezdődtek. Ezek még a het­venes évek végén kimutat­ták, hogy a vízkivétel és a tó vízszintjének a csökkenése között közvetlen az összefüg­gés — a vizsgálatokban egyébként a Magyar Tudo­mányos Akadémia képviselői is részt vettek. Ekkor intéz­kedésekre került sor a káros hatás csökkentésére. Mérsé­kelték a bányászati vízki­emelési mértéket. Hévizén sok ember, sok család él teljesen, vagy rész­ben a tó gyógy-idegenforgal­­mából. őket a tó helyzeté­nek kis változásai is érzéke­nyen érintik. A MAT intéz­­kedéseiről eléggé hiányos volt az információ. Részben emiatt alakult ki a társadal­mi megmozdulás, amelyik független volt a szakértői vé­leményektől. Illetve e moz­galom a szakértői vélemé­nyek közül azokat ragadta ki, amelyik katasztrófát jel­zett. A bauxit és a Hévízi-tó is, azaz mindkettő: természe­ti kincs. Mindkét kincsünk hasznosítása érdeke a ma­gyar gazdaságnak. Külön­­külön. De ha e két érdek szembekerül egymással, ak­kor — s ismereteim szerint kezdettől fogva — az volt az álláspontja a MAT-nak, de az Ipari Minisztériumnak is min­denképpen, hogy elsődleges­séget kell biztosítani a tónak. Tehát alá kell rendelni a bányászat ügyét a tóénak ... — A kormánydöntést meg­előzően konfliktushelyzet ala­kult ki — ha jól tudo­k. Azaz nem arról volt szó, hogy a tó és bányászkodás, hanem arról, hogy tó vagy bányász­kodás ... — Nem, ez így soha nem merült fel. Arról volt szó, hogy meg kell találni az op­timumot. Egyfelől a tónak olyan állapotban való tartá­sát, amelyik nem veszélyez­teti a létét és a körülötte ki­alakult gyógyturizmust. Más­felől viszont — ilyen körül­mények között — a maximá­lis mennyiségű bauxitot ki­bányászni Nyirádon. Ahol egyébként igen jó minőségű a bauxit, hazánkban a leg­jobb ... — ön a bauxitbányászko­dás állami felügyeletét saját hatáskörében gyakorolja im­már négy éve, mint illetékes miniszterhelyettes. E minősé­gében miként vélekedik: a környezetvédelem kontra bauxitbányászat érdekvitá­ban áll-e valahová, s ha igen, akkor hová és miért? — Egyik mellé sem lehet állni, mert helyi érdekek is domináltak a vélemények ki­­alakításában. Én azt a véle­ményt fogadtam el, hogy meg kell találnunk az opti­mumot Hévíz működtetésével és a bányászattal együtt. En­nek ellenére arra ösztönöz­tük a MAT-ot, hogy foglal­kozzon a bányászat korábbi befejezésével. Felelősegre vonásra nem volt szükség . Államigazgatási felügye­leti hatáskörében az elmúlt években kellett-e közvetle­nül intézkednie, közvetlen fe­lelősségre vonást alkalmaznia azért, mert az érvényes sza­bályoktól eltérő tevékenység folyt. — Az én itteni, közel négy­éves működésem alatt a Hé­víz—Nyirád probléma szinte állandóan napirenden volt. Naprakészen ismertük a Hé­vízi-tóra vonatkozó adatokat. De ismerjük a bauxitbá­nyászkodás és a tó érdeké­ben megtett intézkedéseket tükröző adatokat is. Ellentét­ben az esetleges híresztelé­sekkel, amelyek a bányászat állítólagos rablógazdálkodá­sáról szóltak, a bányászat Nyirádon is úgy működött, mint az ország más terüle­tén. Úgy, ahogy azt a ma­gyar szabályozás, a törvények lehetővé teszik. Olyan sza­bálysértést, sem a saját ha­táskörben végzett vizsgála­tok, ellenőrzések, sem pedig a tó mellett fellépő szemé­lyek vizsgálatai nem tártak fel, amely szabálysértésre en­gedett volna következtetni. Felelősségre vonást maga után vonó intézkedés tehát nem volt.­.. Intézkedéseink csak arra irányultak, hogy a MAT saját hatáskörében tö­rekedjen a nyirádi bányász­kodás lerövidítésére. Illetve a MAT új utat is nyitott: a bauxitimport lehe­tőségét tárta fel. — Miniszterhelyettesi ha­táskörében hogyan, milyen eredményességgel tudta kép­viselni az ipari érdekeket? — Az ipari érdekek nem kizárólagosak, azok mellett a gazdaságnak még számos más összetevője is van. Egyre in­kább felerősödő összetevő a környezetgazdálkodás, a kör­nyezet védelme. Ez legalább akkora ipari érdek, mint mondjuk a bauxitbányászaté. Ma már a környezetvédelem­nek elsősorban nem a bünte­tési, hanem az üzleti oldalát kell figyelembe venni. A kör­nyezetvédelem az egész vilá­gon dinamikusan fejlődő hú­zóágazat. Abból az ipar is profitál. Arra törekedtünk tehát, hogy az adott Hévíz— Nyirád ügyben legyen több alternatíva. Részint az orszá­gon belül, tehát, hogy ne csak az ország bauxitkincsének töredékrészét kitevő nyirádi mezőben gondolkodjunk — bármilyen jó minőségű is az. Külföldi alternatívaként pe­dig importlehetőségek kiépí­tésével foglalkoztunk. — A kormánydöntés vég­rehajtásában — azaz a nyi­rádi bányászati stop 1990-re való előrehozatala kapcsán ■— miben látja a legfonto­sabb tennivalókat? — Két súlyponti feladat­kör van. Az egyik abból fa­kad, hogy a bányabezárás után is gondoskodni kell a környékbeli települések meg­felelően tiszta ivóvize­llátásá­ról. Ma ezt a bányaművelés miatt kiemelt víz felhaszná­lásával érik el. Több tucat településről van szó. A bá­nyát tehát úgy kell bezárni, megtisztítani, hogy az ivóvíz­­ellátás semmiképpen ne ke­rüljön veszélybe! Feladatok a bányatórés kapcsán A másik súlyponti feladat­kör az, hogy a magyar alu­míniumipari vertikum műkö­dőképes legyen. Azt, hogy az államközi szerződések telje­süljenek, az exportkötelezett­ségeknek eleget tegyünk. Mégpedig úgy, hogy mind­ebből a költségvetésre csak minimális teher háruljon. A kormánydöntés révén az alu­míniumiparnál kárként je­lentkező összegből tehát mi­nél kevesebb terhelje az álla­mi költségvetést, s minél na­gyobb rész háruljon a MAT- ra. Hiszen ismerjük a költ­ségvetés helyzetét... — Mi a véleménye arról — ha a bauxitbányászat sa­ját tevékenységét a minden­kori vízjogi engedélyek alap­ján szervezte, tervezte —, hogy a tavaly kiadott, 1993- ig érvényes vízjogi engedély idő előtti módosításából ke­letkező károkat, vesztesége­ket, egyedül a gazdálkodó szervnek kelljen viselnie? — Az ismert kormánydön­tésnek kétségtelenül vannak a MAT számára többletkia­dást okozó hatásai. 2—3 mil­liárd forintról van szó, jó ré­széről még az idén, de még 1990—91-ben is. Egyszerű lenne azt mondani, hogy fi­zessen az, aki döntött. De hát ismert az állami költségvetés helyzete. A MAT azonosult a kormánydöntéssel, s annak fegyelmezett végrehajtásával. A MAT-nál eddig is, az utóbbi években is mindent elkövettek a különféle ter­hek elviseléséért. Hiszen nem a nyirádi ügy az egyetlen, amely többletkiadásokat há­rít a MAT-ra. De maga a költségvetés is hárított át egyre fokozódó mértékben terheket. Korábban a bánya­kárt a költségvetés állta, azok terhét újabban a bányaválla­latoknak kell viselnie. A MAT, saját szerencséjére úgy módosította tevékenységét, hogy ma a feldolgozott ter­mékekből álló forgalmazása egyre nagyobb, ezáltal na­gyobb árbevételre és nye­reségre tett szert — össze­függésben a kedvező világ­piaci mozgásokkal is. Ezek révén a MAT mostanáig el tudta viselni az egyre foko­zódó terheket. A námiát az állam­a állja! — Lehet tehát egy olyan terhelési színt, amelyet a MAT egyedül már nem képes elviselni... — Elképzelhetetlen, hogy a teljes teher a MAT-ot nyom­ja! Miként az is, hogy a leál­lítás miatt jövedelmet nem hozó beruházás a korábbi ál­lami alap juttatását visszakö­vetelje valaki. A járadékfize­tés alóli részleges mentesítés tehát mindenképpen indokolt. Hiszen az a termelés, amelyik erre fedezetet nyújtana, meg­szűnik ... Azaz az állam a MAT-ra háruló 2—3 milliár­dos nyirádi bezárásból faka­dó 2—3 milliárdos teherhez képest 0,5 milliárdnyit vállal ezúton. A pontos számítások most folynak. — Az elvonásokkal kapcso­latos döntést a Miniszterta­nács hozza. Ott pedig nem­csak az ipari, hanem a pénz­ügyi tárca is ott ül. Nem is kis súllyal. Szóval én szkep­tikus lennék a tekintetben, hogy a MAT a nyirádi ügy miatt számíthat-e a többi el­vonási terv felfüggesztésé­re ... üzleti alapon . Ha ez így lenne, akkor a következő lépésben a kor­mány elé az egész Magyar Alumíniumipari Tröszt gaz­­dálkodását be kellene vinni. A tröszt a nyirádi ügyön kí­vül kapott ugyanis még egy másik nagy ügyet is feladatul a magyar gazdaságirányítás­tól; azt, hogy az egész szov­jet—magyar timföld-alumí­nium egyezményt vállalati kategóriákként kezelve, üzleti alapon vegye át és szervezze meg. Párhuzamosan a nyirá­di bányabezárással. Szóval, a MAT most hármas szorítás­ban van, a környezetvédelem, a központi nyereségelvonás és a szovjet kapcsolat piacala­pokra való átszervezésének a szorításában. E hármas fel­adat megbízható, perspektivi­kus megoldása hosszabb tá­von elképzelhetetlen anélkül, hogy tudnánk: az egyik évről a másikra mire számíthatnak. Azt, hogy miként alakul a MAT anyagi helyzete. _ Elég sok a bába a MAT ügye körül... Mindez a sok érdek hol találkozik végül is össze? Melyik az illetékes, a döntéshozó fórum? — A bányabezárásra vonat­kozó minisztertanácsi döntés értelmében átfogó jelentésben kell elemezni a bezárással kapcsolatos összes kérdést. Ezt az összegző elemzést az ipari tárca készíti el és ter­jeszti be a kormánynak. Együtt a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­riummal. E munka megkez­dődött, az első, nyers változat már megvan, de végleges adatok még nincsenek. A kö­zeljövőben tárcaközi egyez­tetés, majd miniszteri érte­kezlet, s azután miniszterta­nácsi értékelés várható. — Magyarán a tervlebon­­tásos, centralizált gazdálko­dást folytató magyar alumí­niumiparból üzleti alapokon álló, nyereségérdekeltségű­ alumíniumipar születik? — A döntés gyakorlatilag már megvan. Két lépcsőben hajtjuk végre a MAT áram­­vonalasítását. Az egyiket 1990-ig, azaz még ebben a tervidőszakban. Ez ügyben már részletes menetrend is van. A teljes körű üzleti ala­pokra való állásra pedig 1991- től kellene, hogy sor kerüljön. Folyik a szovjet partnerrel a kétoldalú alumíniumipari egyezmény feltételeinek a tisztázása. Mindkét fél a sa­ját érdekeinek megfelelően, szigorítani akarna, illetve en­gedményeket kíván kivívni. A MAT-nál a szovjet feltéte­lek tisztázásának tükrében konkrét számításokat végez­nek, hogy milyen módon tud­ja ezt a tevékenységét úgy megszervezni, hogy abból veszteségei ne legyenek. S e téren figyelembe kell venni az egész magyar gazdaság változásait. Azt, hogy erőtel­jes az importliberalizáció. S ez lehetőséget nyit a MAT- nak, hogy ne a korábban erő­sen támogatott termékekkel fizesse ki a magyar—szovjet szerződés kapcsán elcserélt alumínium és timföld érték­különbözetét, hanem megfe­lelő kereskedelmi tevékeny­ség alapján, jó rubel-, vagy dollárkitermelési mutatójú termékekkel. E számításokat el kell végezni. Tartalékot kell gyűjt­enük . Az elképzelések, a szán­dékok szépek és nemesek, a helyzetfelismerés értékelen­dő. De azért nem elfeledhető az sem, ami a mi hatalmun­kon kívül áll, azaz a világ­piaci konjunktúra. És ha de­konjunktúra lesz? — A MAT stratégiája több változatot tartalmaz. Felké­szül a hoppra és a hoppra. A kulcskérdés itt az, hogy kap-e a tröszt lehetőséget rá, hogy ha jobban megy a külpiaco­kon, akkor ne szívják el min­den nyereségét az államkasz­­szába, hanem képezhessen tartalékot, fejleszthessen és így tovább ... Szóval e téren is piacgazdasági működésre lenne szükség. Ugyanis, ha a konjunkturális haszon teljes egészét kiveszik a MAT zse­béből, úgy a dekonjunktúrába belepusztulna. — Ismerve az állami költ­ségvetés helyzetét, meg azt, ahogy eddig folyt és ma is folyik e helyzet menedzselé­se, a rosszabbik eshetőségre kellene felkészülni... — Azt hiszem, a költségve­tés akkor hozható rendbe, s csak akkor szűnhetnek meg súlyos gondjai, ha stabilan gazdálkodó vállalatai vannak a magyar gazdaságnak. Olya­nok, amelyek önállóan képe­sek elviselni a dekonjunktú­rát, s képesek kihasználni a konjunktúrát is. Ezzel lehet­séges jelentősebb nyereségre szert tenni, amit azután jól meg lehet adóztatni. Ha ez nem így lesz, akkor a költség­vetés mai gondja prolongáló­dik, és nem látom a megol­dást. A vállalati önállóságon kívüli alternatíva nincs. A Magyar Alumíniumipari Tröszt mérleg szerinti eredménye milliárd forintban 1989. június 21., szerda

Next