Magyar Hírlap, 1989. június (22. évfolyam, 126-151. szám)
1989-06-21 / 143. szám
Magyar Hírlap hirdetés Dr. Czoma László, országgyűlési képviselő: Egyforma bűn a kapkodás és a tunyaság Dr. Czoma László országgyűlési képviselő, a kormány döntését megelőzően ultimátumszerűen nyilatkozta: ........ha ennek a páratlan nemzeti kincsnek (Hévízi-tó) a megmentésére hathatós intézkedések nem történnek az egész kormány ellen terjesztek be bizalmatlansági indítványt.. — Az amúgy is felfokozott légkörben miért volt szükség erre a bejelentésre? — Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a hatalom görcsösen ragaszkodik korábbi — azóta már nyilvánvalóan és bebizonyítottan hibás, káros politikai, gazdasági döntéseihez. A nyirádi vízemelés megszüntetéséhez is egy korábbi ÁTB döntést és egy ezt megerősítő 1987- es vízjogi engedélyt kellett felülbírálni. A nyilatkozattal csak a „kiszámíthatóságomat” akartam megerősíteni, vagyis egy halogató vagy kedvezőtlen döntés után folytatom az offenzívát. — Mint parlamenti képviselőnél, mikor jelentkezett először a Hévíz-kérdés? — Már a programbeszédre készülve találkoztam azokkal a feszültségekkel, amelyeket a tó lehűlése és az ezzel összefüggő gondok okoztak Hévízen. A programbeszédben szóvá is tettem ezt kivíva mindjárt a szállodaipar és az államigazgatás haragját. Hiszen véleményük szerint a külföldiek e nyilatkozatok ismeretében elmaradnak Hévízről, az államigazgatás pedig nem akart szembekerülni az akkor még kizárólagosságot élvező nagyipari lobbival, viszont amikor a fürdőépület leégett, lángra lobbantotta az egész ügyet. — Hogyan fogadták a Minisztertanács döntését a választókörzetben? — Azt hiszem nem túlzok, ha úgy értékelem, hogy teljes a megnyugvás. Vége lesz a vízemelésnek, megindul a regenerálódás. A környékről többen járnak a bányába dolgozni, de közben kiépítették a saját „idegenforgalmi" bázisukat is. A társadalmi bizottságba feltétlenül szükséges a helyi egyszerű emberek képviselete is. A környezetvédelem és a gazdaság reális összhangja hogyan termelhető meg ön szerint? — Most az egész politikai, gazdasági és társadalmi életet a kapkodás jellemzi gondolok Itt a Bős—Nagymaros és a Hévíz ügyére is A tömegnyomás okozta döntési kényszer szinte csak arra koncentrál, hogy biztosítsa, illetve próbálja visszaállítani a kormányzat népszerűségét. Nagy veszélyt látok ebben, hiszen már egy-két példa bizonyította itthon őt a nagyvilágban is, hogy egyforma bűn a kapkodás és a tunyaság. — Az ajkai nagygyűlésen is hangsúlyozta, hogy nem bányász- és bányászatellenes. Miért tartotta ezt szükségesnek? — Azért, mert úgy éreztem, és érzem ma is, hogy szükség van a bauxitbányászatra, s nem értettem azzal egyet, hogy egy páratlan nemzeti kincs megmentése érdekében folyó politikai küzdelemben szembeállítsanak egyszerű embereket. A cél érdekében az igazi beavatást a nagyobb nyilvánosságot tartom szükségesnek, így kell elérni, hogy a bányász ne féljen, ne féltse a kenyerét, hiszen ő mindig csak azt tette ami a dolga volt. A kormánynak és a vállalat vezetésének kell gondoskodnia arról, hogy a meghozott döntés alapján az átmenet zökkenőmentes és számukra is elfogadható legyen. iwiwiBiWTOiiwBBiniwaiiwiijgSBiiiinwBiBiiiiiinniaiimiwci^,i^im,iimniiiin^'ntamffmrrswr’irrpyiiii:nmix!^~iiifm:iMii3,imiiiiii‘'i:;:piiniw Dr. Vörös Árpád: Hármas szorításban Nyirád — Magyar Alumíniumipari Tröszt — Hévíz és környezetvédők. A közelmúlt sok vihart és indulatokat kiváltó szereplői. Az ipari tárca egyrészt felel az alája rendelt iparágakért, így az alumíniumipar sorsáért is. Másrészt éppenhogy saját jól felfogott érdekében híven szeretné szolgálni a környezetvédelem ügyét is — ebben összegezhető, amit Dr. Vörös Árpád, az ipari tárca illetékes miniszterhelyettese elmondott. A Nyirád—Hévíz ügy kapcsán azután lassanként fény derül arra is, hogy a magyar alumíniumipar mi előtt áll... — Az ipari tárca hogyan vélekedik a nyirádi bauxittermelés gyorsított befejezését elrendelő kormánydöntést megelőző körülményekről, illetve a kialakult helyzetről? — A döntést megelőzően konkrét alumíniumipari program megvalósítása folyt, ezt a programot előzetesen minden illetékes szervvel egyeztette a Magyar Alumíniumipari Tröszt. — Ezek szerint az egyeztetés a vízügyi, a környezetvédelmi szervekkel is rendre megvolt... Tó vagy bányászat? — Igen, mindenkivel, aki illetékes. A MAT ennek megfelelően, a szükséges engedélyek birtokában látott hozzá a nyirádi bauxitmező kiaknázásához, a bányanyitáshoz. Menet közben azután a Hévízi-tó vízhozamának előre nem várt csökkenése következett be. Erre újabb, új típusú szakértői vizsgálatok kezdődtek. Ezek még a hetvenes évek végén kimutatták, hogy a vízkivétel és a tó vízszintjének a csökkenése között közvetlen az összefüggés — a vizsgálatokban egyébként a Magyar Tudományos Akadémia képviselői is részt vettek. Ekkor intézkedésekre került sor a káros hatás csökkentésére. Mérsékelték a bányászati vízkiemelési mértéket. Hévizén sok ember, sok család él teljesen, vagy részben a tó gyógy-idegenforgalmából. őket a tó helyzetének kis változásai is érzékenyen érintik. A MAT intézkedéseiről eléggé hiányos volt az információ. Részben emiatt alakult ki a társadalmi megmozdulás, amelyik független volt a szakértői véleményektől. Illetve e mozgalom a szakértői vélemények közül azokat ragadta ki, amelyik katasztrófát jelzett. A bauxit és a Hévízi-tó is, azaz mindkettő: természeti kincs. Mindkét kincsünk hasznosítása érdeke a magyar gazdaságnak. Különkülön. De ha e két érdek szembekerül egymással, akkor — s ismereteim szerint kezdettől fogva — az volt az álláspontja a MAT-nak, de az Ipari Minisztériumnak is mindenképpen, hogy elsődlegességet kell biztosítani a tónak. Tehát alá kell rendelni a bányászat ügyét a tóénak ... — A kormánydöntést megelőzően konfliktushelyzet alakult ki — ha jól tudok. Azaz nem arról volt szó, hogy a tó és bányászkodás, hanem arról, hogy tó vagy bányászkodás ... — Nem, ez így soha nem merült fel. Arról volt szó, hogy meg kell találni az optimumot. Egyfelől a tónak olyan állapotban való tartását, amelyik nem veszélyezteti a létét és a körülötte kialakult gyógyturizmust. Másfelől viszont — ilyen körülmények között — a maximális mennyiségű bauxitot kibányászni Nyirádon. Ahol egyébként igen jó minőségű a bauxit, hazánkban a legjobb ... — ön a bauxitbányászkodás állami felügyeletét saját hatáskörében gyakorolja immár négy éve, mint illetékes miniszterhelyettes. E minőségében miként vélekedik: a környezetvédelem kontra bauxitbányászat érdekvitában áll-e valahová, s ha igen, akkor hová és miért? — Egyik mellé sem lehet állni, mert helyi érdekek is domináltak a vélemények kialakításában. Én azt a véleményt fogadtam el, hogy meg kell találnunk az optimumot Hévíz működtetésével és a bányászattal együtt. Ennek ellenére arra ösztönöztük a MAT-ot, hogy foglalkozzon a bányászat korábbi befejezésével. Felelősegre vonásra nem volt szükség . Államigazgatási felügyeleti hatáskörében az elmúlt években kellett-e közvetlenül intézkednie, közvetlen felelősségre vonást alkalmaznia azért, mert az érvényes szabályoktól eltérő tevékenység folyt. — Az én itteni, közel négyéves működésem alatt a Hévíz—Nyirád probléma szinte állandóan napirenden volt. Naprakészen ismertük a Hévízi-tóra vonatkozó adatokat. De ismerjük a bauxitbányászkodás és a tó érdekében megtett intézkedéseket tükröző adatokat is. Ellentétben az esetleges híresztelésekkel, amelyek a bányászat állítólagos rablógazdálkodásáról szóltak, a bányászat Nyirádon is úgy működött, mint az ország más területén. Úgy, ahogy azt a magyar szabályozás, a törvények lehetővé teszik. Olyan szabálysértést, sem a saját hatáskörben végzett vizsgálatok, ellenőrzések, sem pedig a tó mellett fellépő személyek vizsgálatai nem tártak fel, amely szabálysértésre engedett volna következtetni. Felelősségre vonást maga után vonó intézkedés tehát nem volt... Intézkedéseink csak arra irányultak, hogy a MAT saját hatáskörében törekedjen a nyirádi bányászkodás lerövidítésére. Illetve a MAT új utat is nyitott: a bauxitimport lehetőségét tárta fel. — Miniszterhelyettesi hatáskörében hogyan, milyen eredményességgel tudta képviselni az ipari érdekeket? — Az ipari érdekek nem kizárólagosak, azok mellett a gazdaságnak még számos más összetevője is van. Egyre inkább felerősödő összetevő a környezetgazdálkodás, a környezet védelme. Ez legalább akkora ipari érdek, mint mondjuk a bauxitbányászaté. Ma már a környezetvédelemnek elsősorban nem a büntetési, hanem az üzleti oldalát kell figyelembe venni. A környezetvédelem az egész világon dinamikusan fejlődő húzóágazat. Abból az ipar is profitál. Arra törekedtünk tehát, hogy az adott Hévíz— Nyirád ügyben legyen több alternatíva. Részint az országon belül, tehát, hogy ne csak az ország bauxitkincsének töredékrészét kitevő nyirádi mezőben gondolkodjunk — bármilyen jó minőségű is az. Külföldi alternatívaként pedig importlehetőségek kiépítésével foglalkoztunk. — A kormánydöntés végrehajtásában — azaz a nyirádi bányászati stop 1990-re való előrehozatala kapcsán ■— miben látja a legfontosabb tennivalókat? — Két súlyponti feladatkör van. Az egyik abból fakad, hogy a bányabezárás után is gondoskodni kell a környékbeli települések megfelelően tiszta ivóvizellátásáról. Ma ezt a bányaművelés miatt kiemelt víz felhasználásával érik el. Több tucat településről van szó. A bányát tehát úgy kell bezárni, megtisztítani, hogy az ivóvízellátás semmiképpen ne kerüljön veszélybe! Feladatok a bányatórés kapcsán A másik súlyponti feladatkör az, hogy a magyar alumíniumipari vertikum működőképes legyen. Azt, hogy az államközi szerződések teljesüljenek, az exportkötelezettségeknek eleget tegyünk. Mégpedig úgy, hogy mindebből a költségvetésre csak minimális teher háruljon. A kormánydöntés révén az alumíniumiparnál kárként jelentkező összegből tehát minél kevesebb terhelje az állami költségvetést, s minél nagyobb rész háruljon a MAT- ra. Hiszen ismerjük a költségvetés helyzetét... — Mi a véleménye arról — ha a bauxitbányászat saját tevékenységét a mindenkori vízjogi engedélyek alapján szervezte, tervezte —, hogy a tavaly kiadott, 1993- ig érvényes vízjogi engedély idő előtti módosításából keletkező károkat, veszteségeket, egyedül a gazdálkodó szervnek kelljen viselnie? — Az ismert kormánydöntésnek kétségtelenül vannak a MAT számára többletkiadást okozó hatásai. 2—3 milliárd forintról van szó, jó részéről még az idén, de még 1990—91-ben is. Egyszerű lenne azt mondani, hogy fizessen az, aki döntött. De hát ismert az állami költségvetés helyzete. A MAT azonosult a kormánydöntéssel, s annak fegyelmezett végrehajtásával. A MAT-nál eddig is, az utóbbi években is mindent elkövettek a különféle terhek elviseléséért. Hiszen nem a nyirádi ügy az egyetlen, amely többletkiadásokat hárít a MAT-ra. De maga a költségvetés is hárított át egyre fokozódó mértékben terheket. Korábban a bányakárt a költségvetés állta, azok terhét újabban a bányavállalatoknak kell viselnie. A MAT, saját szerencséjére úgy módosította tevékenységét, hogy ma a feldolgozott termékekből álló forgalmazása egyre nagyobb, ezáltal nagyobb árbevételre és nyereségre tett szert — összefüggésben a kedvező világpiaci mozgásokkal is. Ezek révén a MAT mostanáig el tudta viselni az egyre fokozódó terheket. A námiát az állama állja! — Lehet tehát egy olyan terhelési színt, amelyet a MAT egyedül már nem képes elviselni... — Elképzelhetetlen, hogy a teljes teher a MAT-ot nyomja! Miként az is, hogy a leállítás miatt jövedelmet nem hozó beruházás a korábbi állami alap juttatását visszakövetelje valaki. A járadékfizetés alóli részleges mentesítés tehát mindenképpen indokolt. Hiszen az a termelés, amelyik erre fedezetet nyújtana, megszűnik ... Azaz az állam a MAT-ra háruló 2—3 milliárdos nyirádi bezárásból fakadó 2—3 milliárdos teherhez képest 0,5 milliárdnyit vállal ezúton. A pontos számítások most folynak. — Az elvonásokkal kapcsolatos döntést a Minisztertanács hozza. Ott pedig nemcsak az ipari, hanem a pénzügyi tárca is ott ül. Nem is kis súllyal. Szóval én szkeptikus lennék a tekintetben, hogy a MAT a nyirádi ügy miatt számíthat-e a többi elvonási terv felfüggesztésére ... üzleti alapon . Ha ez így lenne, akkor a következő lépésben a kormány elé az egész Magyar Alumíniumipari Tröszt gazdálkodását be kellene vinni. A tröszt a nyirádi ügyön kívül kapott ugyanis még egy másik nagy ügyet is feladatul a magyar gazdaságirányítástól; azt, hogy az egész szovjet—magyar timföld-alumínium egyezményt vállalati kategóriákként kezelve, üzleti alapon vegye át és szervezze meg. Párhuzamosan a nyirádi bányabezárással. Szóval, a MAT most hármas szorításban van, a környezetvédelem, a központi nyereségelvonás és a szovjet kapcsolat piacalapokra való átszervezésének a szorításában. E hármas feladat megbízható, perspektivikus megoldása hosszabb távon elképzelhetetlen anélkül, hogy tudnánk: az egyik évről a másikra mire számíthatnak. Azt, hogy miként alakul a MAT anyagi helyzete. _ Elég sok a bába a MAT ügye körül... Mindez a sok érdek hol találkozik végül is össze? Melyik az illetékes, a döntéshozó fórum? — A bányabezárásra vonatkozó minisztertanácsi döntés értelmében átfogó jelentésben kell elemezni a bezárással kapcsolatos összes kérdést. Ezt az összegző elemzést az ipari tárca készíti el és terjeszti be a kormánynak. Együtt a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériummal. E munka megkezdődött, az első, nyers változat már megvan, de végleges adatok még nincsenek. A közeljövőben tárcaközi egyeztetés, majd miniszteri értekezlet, s azután minisztertanácsi értékelés várható. — Magyarán a tervlebontásos, centralizált gazdálkodást folytató magyar alumíniumiparból üzleti alapokon álló, nyereségérdekeltségű alumíniumipar születik? — A döntés gyakorlatilag már megvan. Két lépcsőben hajtjuk végre a MAT áramvonalasítását. Az egyiket 1990-ig, azaz még ebben a tervidőszakban. Ez ügyben már részletes menetrend is van. A teljes körű üzleti alapokra való állásra pedig 1991- től kellene, hogy sor kerüljön. Folyik a szovjet partnerrel a kétoldalú alumíniumipari egyezmény feltételeinek a tisztázása. Mindkét fél a saját érdekeinek megfelelően, szigorítani akarna, illetve engedményeket kíván kivívni. A MAT-nál a szovjet feltételek tisztázásának tükrében konkrét számításokat végeznek, hogy milyen módon tudja ezt a tevékenységét úgy megszervezni, hogy abból veszteségei ne legyenek. S e téren figyelembe kell venni az egész magyar gazdaság változásait. Azt, hogy erőteljes az importliberalizáció. S ez lehetőséget nyit a MAT- nak, hogy ne a korábban erősen támogatott termékekkel fizesse ki a magyar—szovjet szerződés kapcsán elcserélt alumínium és timföld értékkülönbözetét, hanem megfelelő kereskedelmi tevékenység alapján, jó rubel-, vagy dollárkitermelési mutatójú termékekkel. E számításokat el kell végezni. Tartalékot kell gyűjtenük . Az elképzelések, a szándékok szépek és nemesek, a helyzetfelismerés értékelendő. De azért nem elfeledhető az sem, ami a mi hatalmunkon kívül áll, azaz a világpiaci konjunktúra. És ha dekonjunktúra lesz? — A MAT stratégiája több változatot tartalmaz. Felkészül a hoppra és a hoppra. A kulcskérdés itt az, hogy kap-e a tröszt lehetőséget rá, hogy ha jobban megy a külpiacokon, akkor ne szívják el minden nyereségét az államkaszszába, hanem képezhessen tartalékot, fejleszthessen és így tovább ... Szóval e téren is piacgazdasági működésre lenne szükség. Ugyanis, ha a konjunkturális haszon teljes egészét kiveszik a MAT zsebéből, úgy a dekonjunktúrába belepusztulna. — Ismerve az állami költségvetés helyzetét, meg azt, ahogy eddig folyt és ma is folyik e helyzet menedzselése, a rosszabbik eshetőségre kellene felkészülni... — Azt hiszem, a költségvetés akkor hozható rendbe, s csak akkor szűnhetnek meg súlyos gondjai, ha stabilan gazdálkodó vállalatai vannak a magyar gazdaságnak. Olyanok, amelyek önállóan képesek elviselni a dekonjunktúrát, s képesek kihasználni a konjunktúrát is. Ezzel lehetséges jelentősebb nyereségre szert tenni, amit azután jól meg lehet adóztatni. Ha ez nem így lesz, akkor a költségvetés mai gondja prolongálódik, és nem látom a megoldást. A vállalati önállóságon kívüli alternatíva nincs. A Magyar Alumíniumipari Tröszt mérleg szerinti eredménye milliárd forintban 1989. június 21., szerda