Magyar Hírlap, 1989. augusztus (22. évfolyam, 178-204. szám)
1989-08-01 / 178. szám
Magyar Hírlap Miniszterhelyettesek kinevezése A Minisztertanács 1989. augusztus elsejei hatállyal Doros Bélát közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhelyettessé, Kálnoki Kis Sándort közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszterhelyettessé, Farkas Istvánt pénzügyminiszter-helyettessé kinevezte. Az újonnan kinevezett állami vezetők Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes előtt hivatali esküt tettek. Kálnoki Kis Sándor 1937. március 20-án született, Debrecenben. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1960-ban új vasút-alagútépítő mérnöki diplomát, majd 1970-ben városépítési-városgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett. A Politikai Főiskola területfejlesztési szakán 1982-ben fejezte be tanulmányait. 1960—62 között a Debreceni Közlekedési Vállalatnál, majd a KPM Debreceni Közúti Igazgatóságán dolgozott. Ezután 1962—66 között az ÉKME Útépítési Tanszékén tanársegéd. A Debreceni Tervező Vállalatnál 1966—69 között közlekedésfejlesztéssel foglalkozott, melynek keretében részt vett Debrecen közúti főhálózatának rekonstrukciós tervezési munkáiban, majd 1969-től a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben előbb szakosztályvezető, majd irodavezető, 1975- től miniszterhelyettessé történt kinevezéséig az Intézet igazgatója. Szakmai vezetői tevékenysége mellett különféle szakmai szervezetek munkájában is részt vesz. Tagja a MTESZ Közlekedéstudományi Egyesületének, a Magyar Építőművészek Szövetségének, elnökségi tagja a Magyar Urbanisztikai Társaságnak. Munkája elismeréseként több alkalommal részesült kitüntetésben, 1987-ben Munka Érdemrend ezüst fokozatot kapott. Nős, két gyermeke van. Az MSZMP-nek 1971 óta tagja. Doros Béla 1942. május 30-án született, Bodrogszerdahelyen (Csehszlovákia). Okleveles közgazda, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen szerzett diplomát. Középiskolai tanulmányainak elvégzése után egy évig az Ózdvidéki Szénbányászati Trösztnél, majd a Mátra-Bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál volt alkalmazásban. Egyetemi tanulmányait követően 1965—1970 között a Szegedi Postaigazgatóságon, majd a Budapest-vidéki Postaigazgatóságon dolgozott, míg 1970—1983 között a Posta-vezérigazgatóság osztályvezetője. Az önállóvá vált Magyar Posta elnökhelyettesi tisztségére 1983. július 1-jén kapott kinevezést, és 1985—88 között, a Magyar Posta általános elnökhelyettese, majd 1989. január 1-jétől az államigazgatási irányítású vállalattá alakult Magyar Posta általános vezérigazgató-helyettese. Középfokú orosz nyelvvizsgával rendelkezik. Nős, egy gyermeke van. Munkája elismeréseként több alkalommal részesült kitüntetésben: 1980-ban Munka Érdemrend bronz fokozatot, 1982-ben Eötvös Loránd-díjat kapott. Az MSZMP-nek 1967 óta tagja. Farkas István 1950. január 28-án született Sajóvelezden. Okleveles közgazda, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Egyetemi tanulmányainak befejezése után 1973-tól 1984- ig a Pénzügyminisztériumban dolgozott előbb, mint előadó, majd 1974—84 között osztályvezető. Ezt követően a Jechnova Ipari Innovációs Alap igazgatója, majd 1986-tól a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezető-helyettese, majd 1988 szeptemberétől ellátja a társadalombiztosítási reform kormánybiztosi teendőit is. Középfokú angol nyelvvizsgával rendelkezik. Nős, két gyermeke van. Munkája elismeréseként több alkalommal részesült kitüntetésben, 1980-ban a Munka Érdemrend brovtz fokozatát kapta. Az MSZMP-nek 1971 óta tagja. Sikeres nyári vásár A nyári vásár első napján több mint 6 millió forint forgalmat könyvelt el a Ruházati Boltok Kereskedelmi Részvénytársaság a leértékelt cikkekből. Az augusztus 12-ig tartó akció során mintegy 65 millió forint értékű árut, főkérfi női és gyermekdivatcikket kínál a részvénytársaság 60 boltja, 40 százalékos árengedménnyel. (MTI) Tisztelt Bajnok Zsolt főszerkesztő úr! Július 28-i számukban interjút közöltek Nemcsók Imrénével, az MDF helybeli szervezetének vezetőségi tagjával „Választási megfigyelések” címmel. Mivel az ott leírtak a valóságnak nem mindenben felelnek meg, kérem, legyen szíves az alábbiakat változatlanul leközölni a következő számban: Jelölésemet hivatalos, 1989. június 3-án, a félegyházi Demokratikus Ifjúsági Szövetség küldöttgyűlése kezdeményezte. Ezt megelőzően is már többen emlegették a nevemet, mint potenciális jelöltét, de talán a legelső, aki ezt szóba hozta, pont Nemcsok Imréné volt. Az MDF ugyanis a félegyházi majálison aláírásokat gyűjtött Korom Mihály visszahívására, és ez alkalomból a helyi tévé interjút készített Nemcsok Imrénével. Itt többek között arról is megkérdezték, kit tartana megfelelőnek az esetleg megüresedő képviselői posztra. Akkor azt nyilatkozta, hogy neki például Garai doktor emberileg megfelelne. Ez spontán, személyes véleménye volt, előzetesen senkivel nem egyeztette, sem az MDF vezetőséggel, de velem sem. Természetesen nekem részéről ez a gesztus jól esett, utólag meg is köszöntem neki. Utána felkerestem az MDF vezetőségét tisztázni, hogyan is gondolták ezt a dolgot. Ekkor közölték, hogy abban az esetben valóban jelölnének, ha kilépek az MSZMP-ből és belépek az MDF-be. Ez részükről érthető kérés volt, de részemről tisztességtelen lépésnek tekintettem volna, ezért nem tettem meg. Abban is megegyeztünk, hogy az említett tévériportot nem fogják a városi televízióban leadni. Nemcsok Imréné akkori nyilatkozatáról ismerőseim is tudnak, ezt soha nem szégyelltem, példaként tekintettem arra, hogy nem azonos politikai platformon álló emberek is becsülhetik egymást. Ennek megfelelően a jelölő gyűléseken hangsúlyoztam, ahogy az MSZMP-n belül, úgy az MDF-ben is vannak tisztességes emberek, és ezeknek számos kérdésben együtt kellene működniük. Úgy érzem, viszonyom az MDF-el eddig korrekt volt, egyik vezetőségi tagokkal mostanában is szoktam baráti körülmények között vitatkozni, s ezek után sem kívánok ezen változtatni. Kezdetben három alkalommal tájékozódásképpen összejövetelükön is részt vettem, de egy alkalommal, amikor egyik MDF-tag kijelentette, hogy minden párttag becstelen, utána valóban nem mentem többet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkor a jelenlévők többsége a fenti kijelentéstől elhatárolta magát. Úgy érzem, a tisztességes választási küzdelem alapvető feltétele, hogy egymást jelöltjeit a támogató szervezetek ne próbálják befeketíteni, bemocskolni, főleg ne valótlan tények közreadásával. Először mindenki söpörjön a saját háza táján. Ezért ha lehetséges, kérem a Magyar Hírlap munkatársait (Gazsó), amennyiben rólam a későbbiekben ismételten cikket jelentetnek meg, annak tartalmát velem egyeztessék a félreértések elkerülése végett. Részemről mindenféle színváltozás nélkül. Garai István dr. ★ örülünk dr. Garai István jelentkezésének, hiszen a múlt heti interjú után a lovagiasság szabályai szerint is ő következik. Ha nem írt volna, mi keressük meg. Aligha tartozik ránk, hogy ő próbálta-e táncba vinni az MDF-et, vagy fordítva történt. Tény, hogy kapcsolatban álltak, ezt mindkét fél elismeri. Tisztázódott viszont, hogy dr. Garai István 1988-as keletű MSZMP-tagsága objektív akadálya volt, hogy MDF- színekben indulhasson a választáson. Azt sem cáfolta Garai doktor, hogy személyének MSZMP-támogatása a jelöléskor nem derült ki egyértelműen az előcsatározások során. Most már, az augusztus 5-i második forduló előtt ez is egyértelmű. Arra sajnos nem vállalkozhatunk ezután sem, hogy vele egyeztessük mások nézeteit, amennyiben a neve lapunkban szóba kerül. Be kell hogy lássa, ez egy olyan sajtógyakorlatot idézne fel, melyben évtizedekig éltünk, s amelytől igyekszünk minél messzebb kerülni. Amennyiben dr. Garai István lapunknak nyilatkozni fog, természetesen íratlan szabályként kötelezőnek érezzük, hogy a szöveget megjelenés előtt egyeztessük vele. De csak akkor. (gazsó) Garai doktor válaszol Van-e fél egyházi igazság? HAZAI KÖRKÉP 1989. augusztus 1., kedd 13 A féléves munkanélküli-segély tapasztalatai Mi lesz, ha kitelik az esztendő? Idén januárban vezették be a munkanélküli-segély jelenlegi rendszerét, de néhány kérdést — az igényjogosultság feltételeit, a segély mértékét — sokan vitatták már az első perctől kezdve. A foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, s ezen belül a munkanélküli-segély továbbfejlesztésének elveit azonban csak ősszel terjeszti az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a kormány elé. Az alábbiakban megkíséreljük az elmúlt félév tapasztalatait, s a módosítási javaslatokat összefoglalni: összesen 4600-an kaptakaz első félévben munkanélkülisegélyt. A segélyezettek száma azonban — szerencsére — egyetlen időpillanatban sem volt ennyi, mert sokan időközben más megélhetési forráshoz jutottak, vagy egyéb oknál fogva a segélyezettek köréből kiléptek. Az Országos Munkaerőpiaci Központ adatai szerint az első fél évben — mialatt 4600-an kezdték meg a segély felvételét — 1380-an már le is mondtak róla. Átlagosan 68 napig, azaz alig több mint két hónapig jelentette az érintetteknek ez a támogatási forma a megélhetést. A munkavállalás esélyei Bár a fenti adatok arra utalnak, hogy nem kilátástalan állapot ma még Magyarországon munkanélkülinek lenni — hiszen végső soron álláshoz lehet jutni —, azért a hosszabbrövidebb ideig munkát keresők, s közben — esetleg — segélyre szorulók száma lassan, de következetesen emelkedik. Hogy év végére, vagy netán a jövő évre mi várható, azt nehéz lenne megjósolni, mivel ez elsősorban a szerkezetváltás intenzitásától függ. Annyi azonban bizonyos, hogy a hátrányos helyzetű rétegek elhelyezkedési esélye — akár jogosultak munkanélküli-segélyre, akár nem , folyamatosan romlik, így például az iskolapadokból kikerülő, pályakezdő fiataloké is. Az idén még kevesebb álláskínálat jutott rájuk, mint egy évvel ezelőtt. A munkahelykínálat Bács-Kiskun, Borsod- Abaúj-Zemplén, Somogy és Szolnok megyékben csökkent a legnagyobb mértékben, miközben a munkanélküli-segélyben részesülők száma alapján Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs- Szatmár jár az élen. A pályakezdők esetében mondhatnánk, hogy „csak” az alacsony és a középfokú iskolai végzettségűekkel vannak súlyosabb gondok. Még ma sem végzi el az általános iskolát 16 éves korig a fiatalok közel öt százaléka. Az ő helyzetük nemcsak azért nehéz, mert az alapfokú iskolai végzettség nélkül az átképzés is nehézségekbe ütközik, hanem azért is, mert a nagyobb számú, végzettséghez nem kötött állást ajánló cégek zöménél nehéz fizikai munkát kell végezni, márpedig fiatalkorúakat nem alkalmaznak ezekben a munkakörökben. A gimnáziumokból kikerülőknek sem rózsás a helyzetük: száz elhelyezkedni vágyóra mindöszsze 37 álláskínálat jut, összességében kevés ugyanis a kvalifikált, érettségire épülő munkakör. Bár hat hónap tapasztalataiból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a munkanélküli-segély rendszerének gyakorlati alkalmazása alapján úgy ítéli, hogy bizonyos változtatásokra szükség van. No, nem a pályakezdőkkel kapcsolatban — holott számos szervezet követelte és követeli most is, hogy ők is kaphassanak munkanélküli-segélyt —, mert úgy tűnik, hogy a változtatások egyelőre a rendszer alapelveit, így a segélyre jogosultak körét nem érintik. Az ABMH szerint ugyanis a segélyezés nem változtat az elhelyezkedési gond alapvető okán, tehát a szakképzettség hiányán, illetve nem a lakóterület igényeinek megfelelő szakképzettségen, így a pályakezdőknél elsősorban a munkavállalási esélyeket kell javítani, azaz esetükben a megfelelő módszernek az átképzés tekinthető. Egyezkedés, pénz nélkül Változtatni kívánnak viszont a segély mértékén, amennyiben a minimális összeget meg fogják határozni. Az alacsony keresetűeknél ugyanis a korábbi jövedelem 60—70 százaléka annyira kevés, hogy semmilyen szintű megélhetést nem biztosít. Ezen kívül még ez évben tervezik a helyközi útiköltségtérítés bevezetését, amely lehetővé teszi, hogy a munkanélküliek a más területen felkínált munkahelyet is felkeressék. Van azonban néhány alapvető kérdés, amelyre úgy tűnik, eltérő választ adnak a foglalkoztatáspolitika érintett szakemberei. Ilyen például az, hogy milyen formában fognak egy év segélyezés után a munkanélküliekről gondoskodni. A kérdés — legalábbis munkavállalói szemszögből — sürgetőnek tűnik, hiszen már fél év sincs hátra, s máris megjelenhetnek azok, akik segélykenyéren már kitöltötték a megszabott 365 napot. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban úgy tűnik, senki nem aggódik emiatt, ők ugyanis a helyzetet a lehetőségekhez mérik: pillanatnyilag sem a munkáltatóktól, sem a munkavállalóktól nem lehet elvonni semmit s az állami költségvetés és a foglalkoztatási alap takarója alatt sem lehet túl messzire nyújtózkodni. Közös alapot tehát, amelyből hoszszabb ideig finanszírozható lenne a munkanélküli-segély, pillanatnyilag nincs miből létrehozni. Marad tehát az egyetlen lehetséges megoldás: egy év után, azokat, akik még mindig nem tudtak elhelyezkedni, a szociálpolitika védőszárnyai alá kell utalni. Ha nem próbálunk olyan nagyon előre nézni, még számokkal is alá lehet támasztani az érvelést : az első fél év tendenciája szerint legfeljebb egy-kétezer ember lehet, akik számára jövőre lejár a munkanélküli-segély. Ennyi pedig nem oszt és nem is szoroz — az ÁBMH szerint — egy olyan szociálpolitikai rendszerben, ahol a segélyezettek száma százezres nagyságrendre tehető. A Szociális és Egészségügyi Minisztériumban erről persze más a vélemény Ott úgy vélik, hogy fedezet is jár egy új állami feladat ellátásához, márpedig erre a célra egy fillért sem adott eddig a költségvetés. Eközben a SZEM igyekszik valamennyi érintett hivatal és társadalmi szervezet bevonásával egy hosszú távra szóló, biztos pénzügyi fedezetet nyújtó megoldást kialakítani. Vállalkozhat-e a munkaközvetítő? A másik, ellentétes nézeteket kiváltó kérdés a munkaerő-közvetítés állami monopóliumának megszüntetése. Vagyis csupán az még a kérdés, hogy — mint annyi más ügyben — tudomásul vegyen, legalizáljon és szabályozzon-e a hivatal egy olyan folyamatot, amely a gyakorlatban már jó ideje működik. Mert munkaerő-közvetítés igenis létezik, a hivatalos irodákon kívül is. Nemcsak építőipari segédmunkásokat, idényszüretelőket, hanem kvalifikált, speciális képzettségű, magas keresetű szakembereket is lehet a szakszervezeti, szakmai ,vagy egyszerű magánmaunka közvetítőkön keresztül szerezni. Nem egy „cég” már külföldre is közvetít. Teheti is, hiszen pillanatnyilag e témában a társasági törvény a legmagasabb szintű jogszabály, amely szerint mindenfajta tevékenységre lehet vállalkozást szervezni, amelyet törvény, vagy minisztertanácsi rendelet nem tilt. A munkaerőközvetítés állami monopóliumáról viszont csak egy szerény, kissé poros állami bér- és munkaügyi minisztériumi rendelet tesz említést. A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. Legalábbis így tartják azokban az országokban, ahol nem évtizedek, hanem évszázadok álltak a munkáltatók és munkavállalók harcában rendelkezésre a kellő egyensúly kialakítására. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyik intézménye szerint ugyanis a munkaközvetítés elsődlegesen állami feladat, bár speciális, szakmai vonatkozásban, nonprofit alapon a munkaerőpiacról más közvetítő szervezetek sem zárhatók ki. A profit alapon működő munkaközvetítőket azonban az egyezményhez csatlakozó országokban fokozatosan le kell építeni. A közvélemény az üggyel kapcsolatban erősen megoszlik. Végső soron azonban csak a munkaerőpiac mobilizálódásához járul hozzá, ha közvetítőhöz fordulhat az is, aki esetleg nem munkanélküli, csak jobb, vagy másfajta állást szeretne a jelenleginél. A speciális igényeket pedig csak pontos, szűk szakmai területről származó közvetlen információk birtokában lehet kielégíteni. Végső soron az állami munkaközvetítés monopóliumát nem rendíthetnék meg, legfeljebb színesíthetnék, ezek a kisszervezetek, hiszen változatlanul az állami közvetítő hálózat adná a munkanélküli-segélyt, biztosítaná az átképzést, s ráadásul ingyen kínálná szolgáltatásait. Egyelőre, úgy tűnik, éppen csak megfogalmazni sikerült a foglalkoztatáspolitika néhány alapkérdését. Ezekhez kapcsolódva, foglalkoztatáspolitikai eszköztárunk komolyabb változtatására csak 1991-től számíthatunk. A most körvonalazódó új rendszer alapelvei szeptemberben kerülnek a kormány elé. Márványi Ágnes Előkészületek az augusztus 20-ai tűzijátékra A fűzfői Nitrokémia Ipartelepek szakemberei, miután a Balaton fölött megtartották a főpróbát, Budapesten megkezdték az augusztus 20-i tűzijáték előkészületeit. Idén sorrendben 25. alkalommal rendezik meg a tűzijátékot. Újdonság lesz, hogy a mozsarakat pontonokra szerelik. Az augusztus 20-án este 21 órakor kezdődő félórás jubileumi tűzijáték látványos színfoltjait, pirotechnikai elemek alkotta képeit ezúttal is a hagyományos vízesés zárja. Interphil kongresszus Budapesten Újraébreszteni a tulajdonosi gondosságot Az alapítványok kezelésének tapasztalatai Tegnap megkezdődött Budapesten az Interphil nemzetközi szervezet háromnapos tanácskozása. A szervezet — amely 20 éve alakult — önkéntes és jótékony kezdeményezések támogatásával foglalkozik, és először rendezi konferenciáját szocialista országban. A tanácskozáson a mintegy húsz országból érkezett több mint száz szakértő — közgazdászok, szociológusok — a Kelet-Európában kibontakozó öntevékenység és magánkezdeményezés eddigi tapasztalatairól és várható jövőjéről cseréli ki nézeteit. A konferencia résztvevőit köszöntötte Catherine Lalumiere, az Európa Tanács főtitkára. A tanácskozást Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes nyitotta meg. Szól arról, hogy a korábbi sztálini modell nem csupán feleslegesnek ítélte az önszerveződő mechanizmusokat, hanem többnyire el is tüntette azokat a társadalomból, a gazdaságból. A kis- és középüzemek ezreinek 1948—-50-ben történt államosítása a nemzetgazdaság egyik erős bázisának elpusztítását, a tulajdonosi érdekeltség, a kockázatvállalási készség felszámolását is eredményezte. Sok év után azonban bebizonyosodott a magyar vezetés számára is, hogy liberális piacgazdaság és verseny nélkül nem lehetséges fejlődőképes termelés. Ezért kell újraébreszteni — nemzeti méretekben — a tulajdonosi gondosságot, elkötelezettséget, azt a szellemet, amely nélkül nincs virágzó ipar, nincs virágzó gazdaság. Újra bátorítani, segíteni kell a kisüzemeket, üzleteket és vállalkozásokat, és azokat, akik most akarnak majd elindulni a kockázatos, de ígéretes és érdemes vállalkozói pályán, éppen e társadalmi önszerveződés és a magántőke segítségével. E szektor életképességét bizonyítja, hogy a kezdetben még bizonytalan feltételek, az olykor nyomasztó tőkehiány ellenére milyen hamar lendült fel a vállalkozói tevékenység a gazdaság számos ágazatában. Ebben jelentős szerepe van sok külföldön élő honfitársunknak; nekik is köszönhető, hogy számos magán- és társasági alapítvány működik ma már Magyarországon. Medgyessy Péter befejezésül üdvözölte a nemzetközi menedzserközpont szervezésében létre-jött vállalkozásfejlesztési alapítványt, amely részben hazai, részben külföldi pénzből vállalkozások létrehozását, meglévők fejlesztését, a tőkepiac kialakítását fogja támogatni. A nemzetközi tanácskozáson ma és holnap számos előadás hangzik el arról, milyen tapasztalatai vannak az egyes alapítványok kezelésének a különböző országokban. A tanácskozáson többek között foglalkoznak az öntevékeny csoportok szerepével a környezetvédelmi problémák megoldásában, a kultúra különböző területeinek és a szegénység gondjának kezelésében. A konferencián magyar ellenzéki szervezetek képviselői is részt vesznek, és beszámolnak a különböző területeken kifejtett tevékenységükről.