Magyar Hírlap, 1990. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-01 / 127. szám

1990. június 1., péntekMagyar Hírlap Félpénzes hadgyakorlat Gyulafirátóton (az ország leg­nagyobb gyakorlóterén) tegnap nagyszabású védelmi gyakorlatot tartottak. MH-tudósítás A Bakony völgye ágyúdörgés­­től, becsapódásoktól, detonációtól és repülőmotor-zúgástól vissz­hangzott majd másfél órán át. A gyakorlatozó katonák — a szom­bathelyi Savaria gépesített lö­vészdandár tagjai — valameny­­nyi, védelemben használatos fegy­vernemünket felvonultatták: szi­mulált csapatmozgásokat bénítot­tak meg harci helikopterekkel, távirányítóval működtetett régi T34-eseket lőttek ki rakétákkal, a védelmi csapdákban fellángolt a napalm gyilkos tüze — egyszó­val minden úgy zajlott, ahogyan az egy „igazi" (hagyományos) háborúban történne. A tegnapi harc nem a szokvá­nyos demonstratív gyakorlatok sorába tartozott. A csapatok és a a szakszolgálatok kiképzési ter­vében szerepelt a harci feladat végrehajtása, amelyet most vala­mennyi egység együttesen hajtott végre Ennek is köszönhető, hogy a gyulafírátóti gyakorlat a korábbi ötven-hatvan millió forintos költ­ség helyett ezúttal csak harmic­­millióba került. A gyakorlatot megtekintette Göncz Árpád ideiglenes köztár­sasági elnök, a Magyar Fegyveres Erők főparancsnoka és az Ország­­gyűlés honvédelmi bizottságának tagjai, akikkel sajtótájékoztatón találkozhattak az újságírók. Az elnök ezen elmondta, mély benyomást tett rá a katonák sze­mélyes teljesítménye. A Magyar Hírlap kérdésére, hoppon változott meg a hadsereg­ben évtizedek alatt kiformált el­lenségkép, kik a magyar honvéd­sereg ellenségei, Balogh György, a honvédelmi bizottság elnöke válaszolt: — A múlt héten Bonnban, az Interparlamentáris Unió ülésén vettem részt, ahol ugyancsak szóba került ez a kérdés. A részt­vevők egyöntetű megállapítása volt, hogy a VSZ-tagállamokban mesterségesen emelt ideológiai gát átszakadt, s az ellenségkép megszűnt. Fölmerült hát a kérdés, hogy ha nincs ellenség, akkor miért van szükség nemzeti had­seregekre? Nyilván azért, mert az országhatárok sérthetetlensé­gének és a nép integritásának garanciáját egyelőre csak a had­sereg képes biztosítani. (romhingi) Kéri Kálmán és Raffay Ernő is ott volt a hadgyakorlaton Fotó: Krista Gábor Százmillió hiányzik Különösen konstruktív megol­dás nem született a szakszerveze­ti vagyon és az üdültetés ügyé­ben az MSZOSZ Szövetség Taná­csának tegnapi ülésén. MtI-tudósítás Az üdültetéssel kapcsolatban a tanács olyan ajánlást fogadott el, hogy felkéri valamennyi szak­szervezetet, hozzanak létre közös bizotságot az üdültetés jövőjé­nek kidolgozására A bizottság kezdjen azonnali tárgyalásokat a kormánnyal és a munkáltatók képviselőivel. A tárgyalások so­rán fontos a tulajdonviszonyok és a támogatási rendszer rende­zése. A szövetség nem foglalt állást abban a kérdésben — ezt is a lét­rehozandó bizottság feladatának tekintette —, hogy az üdülőket alapítványi, részvénytársasági, vagy intézményi formában mű­ködtessék-e a jövőben. A bizott­ságnak az lesz a legsürgetőbb feladata, hogy azt a százmillió forintot előteremtse, amennyi hiányzik ez évben az üdültetés­re. (Úgy tűnik az MSZOSZ a költségvetés és a társadalombiz­tosítás kasszája felé kacsingat ez ügyben.) Mr. A. Munkaerőhiány a Rábában A mérnökök beálltak a gépek mellé MH-tudósítás Súlyos munkaerőhiánnyal küsz­ködik a Győri Rába Magyar Va­gon- és Gépgyár. Legalábbis ez derült ki a csütörtöki vállalati ta­nácsülésen. Jelenleg ezer munka­helyre kellene ember — tudtuk meg Dusza Andrástól, a sajtóosz­tály vezetőjétől. S mivel most már jó ideje hiába hirdet a cég állá­sokat szakmunkásoknak, ezért átmenetileg más munkakörben dolgozókat — mérnököket, tech­nológusokat — kénytelenek a gé­pek mellé állítani, akik eddig szellemi tevékenységet végeztek. A jelöltek két hónapra vállal­ták, hogy ez így legyen, mert mos­tanában a fizetőképes dollárex­portot sem tudja teljesíteni a Rába oly nyomasztó a munka­erőhiány. Egyébként ez is csak részben oldja meg a gondokat, hiszen kevés az a 250 dolgozó, aki az átcsoportosításnál szóba jöhe­tett. A vagongyár most két len­gyelországi teherautógyárral vette fel a kapcsolatot, ahonnan 350 szakmunkást szeretnének fog­­lalkoztatni. Ők azonban nem ven­dégmunkások lennének, hanem ugyanannyi bért kapnának, mint amennyi a hasonló munka­körökben dolgozó magyaroknak jár. A gyár vezetői az Ikarust is megkeresték abból kiindulva, hogy ott a hírek szerint sokaknak képtelenek munkát biztosítani, de hiába, mert az érdeklődés nagyon minimális volt. Mindez érdekes módon akkor jelent nehézséget a Rábá­nak, amikor Győr-Sopron megyé­ben mindjobban emelkedik a munkanélküliek száma. Soproni H. Lajos Lemondott az államtitkár (Folytatás az 1. oldalról) Írásban közölte indokait a Ke­reszténydemokrata Néppárt kép­viselője Antall József miniszter­­elnökkel, aki lemondását elfo­gadta. Mészáros István egészségi állapotára hivatkozva tért ki ál­lamtitkári beiktatása elől. Ugrin Emese, keresztényde­mokrata képviselőtársa lapunk­nak megerősítette tegnap a Par­lamentben a hírt, mondván: Mé­száros István már felkérése előtt is szív- és vérnyomáspanaszokra hivatkozott, hosszas töprengés után mondott igent, s állapota a felelősség súlya alatt nyilván romlott. Mészáros István — egyelőre — nem kíván nyilatkozni. Surján László, a Keresztényde­mokrata Néppárt elnöke viszont közölte, hogy a párt parlamenti csoportja Lukáts Miklóst, az Or­szággyűlés környezetvédelmi bi­zottságának jelenlegi elnökét ja­vasolja a kulturális tárca állam­titkárának. Kulin Ferencet (MDF), a kul­turális bizottság elnökét megkér­deztük: mikor lesz közigazgatási államtitkára a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, és ki a jelölt? Válasza alapján úgy­szólván már kinevezettnek te­kinthető Manherz Károly, a tár­ca egyetlen „megmaradt" mi­niszterhelyettese. (medve) ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK Parlamenti napló Ha az ember kissé fáradt Az elmúlt két napon lezajlott, időnként komikus vita alaposan pró­bára tette a képviselők idegeit, de megviselte néha az elnöklő Szabad Györgyöt is. MH-interjú______________________ — Az üléseket önnek bizonyos feszültségeken át kell vezetnie. Ezt professzori módon teszi, de a dolog néha kissé körülmé­nyes ... — Kérem szépen! Ha az ember fáradt, biztosan hosszabban fo­galmaz, mint ahogy ideális eset­ben tenné. — A renitens hangokat hogyan tudja megfékezni? — Nem hiszem, hogy itt reni­tens hangok lettek volna. Úgy gondolom, hogy az ülés bonyo­lultsága miatt egyes kép­viselők is fáradtan, túl élesen fogalmaz­hatnak. — Mit tenne, ha netán obst­­rukció esete forogna fenn? — Nem hiszem, hogy ilyesmi előadódna. Pontosan fordítva, úgy látom, hogy a jó szándék túl­­buzgása, a képviselők igen helyes és komoly feladatbetöltése, na­gyon precíz fogalmazási vágya az, amiről itt szó lehet. S ezért akarják módosító javaslataikat újra és újra szakbizottsági szin­ten megerősíteni. — A jövőben sem tart az obst­­rukciótól? — Nem. Éppen ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a törvényhozói feladatok súlya az, a felelősség­­érzet az, ami gyakorta egyes kép­viselőknél oda vezet, hogy saját javaslataikat ismételten, magu­kat is pontosítva, változtatott for­mában nyújtják be. Ezt úgy íté­lem meg, mint a törvényhozói feladatok komoly ellátására irá­nyuló törekvést. L. Z. S. Nem engednek a negyvenhétből MH-kom­mentár A meglehetősen kusza földtör­­vénykezésről az MDF-képviselők visszafogottan mondtak véle­ményt, ha egyáltalán mondtak. Bogárát Zoltán például csak any­­nyit volt hajlandó elárulni, hogy a vitában nem kíván hozzászól­ni. Ezután még a provokatív kér­désekre sem válaszolt, még igen­lőn-tagadón a fejét sem ráz­ta. Józsa Fábián is csak annyit körvonalazott, hogy a morató­rium, a toldozgatás-foldozgatás nem old meg semmit s ő nem kí­ván „tilalomfák állításához asz­­szisztálni". Karsai Péter, képvi­selőtársával némiképp ellentét­ben igenis az átmeneti befagyasz­tás mellett voksol, ha erre sor kerül. Választókerületéből Já­noshalmáról mondott példát: meg kell állítani, hogy a tehetősebb téeszvezetők a közös vagyonból nagyobb falatokat szakítsanak. A Kisgazdapárt háza táján — legalábbis a folyosóbeszélgetések­­ből kicsengett — sem túlságosan nagy az egyetértés. Negyvenhét­ből nem engedünk — ez Ómol­nár Miklós, Zsíros Géza, Prepeli­­czay István, és Torgyán József véleménye. Az egyetértés nagy­jából eddig tart. Ha a részleteket firtatja a kérdező, akkor Prepeli­­czay István visszakérdez: — Ezt ki mondta? — Torgyán úr. — Ja, a Jóska . .. Torgyán úr egyébként azt is mondta, ha a Kisgazdapárt föld­törvénytervezetét a T. Ház nem fogadja el, az a kormány buká­sát jelenti. A párt vezérszónoka, meglehetősen visszafogottan han­goztatta azt is, hiába a megálla­podás az MDF vezérkarával, a kormánnyal, a gombokat embe­rek nyomogatják. S igencsak ke­veset tudni: működik-e majd a frakciófegyelem? Dr. Zsíros Gé­za a szövetkezeti vagyonmegosz­tás mértékéről, Prepeliczay Ist­vánnal is vitában áll. Az osztoz­kodásra, a Zsíros-mérték a fele­fele. A párt volt főtitkára viszont 20 százalékot adna a szövetkeze­ti vagyonból az eredeti tulajdo­nosnak, 80-at a jelenlegi tagság­nak, azoknak, akik részt vettek a vagyon gyarapításában is. Ómol­nár Miklós azon a véleményen van, hogy jó lenne tudatni: 1947- et nem a Kisgazdapárt találta ki, hanem a kisemberektől, válasz­tóiktól érkezett az igény, hogy a földtulajdonreform kiindulási dá­tuma 1947 legyen. Torgyán dok­tor szólt arról is, hogy rövidesen sok félreértést megmagyaráz az­zal a párt, ha kirukkolnak az igazi földtörvénytervezetükkel. Nem azzal, amit Mészáros Ist­ván, a MÉM egykori munkásőr­­parancsnoka készített. Erre ugyanis — Torgyán József sze­rint — senki nem kérte fel. (SZP) Fejtetőre állt szereposztás A Magyar Hírlap megírta, Pető Iván megerősítette a parlament nyilvánossága előtt, hogy az SZDSZ meglehetősen passzív a földtörvény-módosító vitán. Miért? MH-információ Pető Iván a passzivitást azzal magyarázza, hogy a feje tetejére állt a parlamenti szereposztás, és az ellenzék kénytelen beterjesz­teni azt az indítványt, amit a kor­mánynak kellene megtennie. Ez­dáig talán még nem bolygatná föl teljesen az ülés rendjét, hi­szen mint Tölgyessy Péter kifej­tette, az SZDSZ nem csupán vá­laszoló párt lesz, de él az előter­jesztés jogával is, ám a tegnapi vita úgy alakult, hogy a kormány­párt aktivitással támadta a be­terjesztést és azon keresztül ma­gát a kormányt. Arról van szó ugyanis, hogy a kormánypárti felszólalások mö­gött a kormánnyal szembeni bi­zalmatlanság feszül; az ingatlan­adásvétel állami ellenőrzésében nem bíznak meg, legalábbis erre utal, hogy újabb és újabb garan­ciákat kívántak volna a módosí­tásba építeni. „A kormánypár­tok aktivitása — véli Pető — annyira gyengítette a kormányt, hogy úgy véltük, jobb ha a pasz­szivitást választjuk, mert mi nem akarjuk — legalábbis most nem — megbuktatni a kormányt. Nem lehettünk volna aktívabbak, hi­szen minden hozászólással a kor­mány pozícióját védjük a kor­mánypártokkal szemben." A száznapos türelmi idővel kap­csolatosan Pető Iván véleménye az, hogy tartani fogja az SZDSZ, a frakció, ha tarthatja. Ugyanis ma az a helyzet, hogy a kormány helyett a parlament kormányoz, ám ez nyilván fönn nem tartható hosszú időn keresztül. Ki tudja, mi van amögött, hogy nem a kor­mány, de a parlament teszi az előterjesztéseket. Pető Iván jóhi­szemű, nem állítja, hogy feltét­lenül a kormánykoncepció hiánya idézné elő a furcsa parlamenti helyzetet. „Türelmes lesz a frak­ció, talán a választók is a kor­mánnyal szemben, ám ez tartha­­talan, ha a kormány továbbra sem lát munkához. Főként ak­kor nem lehetünk türelmesek, ha maga a kormánypárt nem tanú­sít semmiféle türelmet saját kor­mányával szemben." — szépán — Pető Iván, Hack Péter és Tölgyessy Péter Fotó: sarközy Gyerity Nemzetiségi önkormányzat - parlamenti képviselet MH-interjú______________________ Tegnap a Parlamentben a hon­atyák találkozhattak a magyar­­országi szlovákok szervezeteinek képviselőivel. Eredetileg az lett volna a cél, hogy meghallgathas­sák a szlovákiai magyarok kép­viselőit, ám a Felvidéki Függet­len Magyar Kezdeményezés, az Együttélés, és a Keresztényde­mokrata Mozgalom úgy döntött, hogy nem lenne szerencsés egy héttel a választások előtt azt a látszatot erősíteni, mintha Ma­gyarország belügyeikbe kívánna beleszólni. Így maradtak a ma­gyarországi szlovák szervezetek képviselői, akik arról számoltak be, miként tartják elképzelhető­nek megteremteni a nemzetisé­gek parlamenti képviseletét, mert az előző parlament törvénnyel szentesített elképzelése teljesen elfogadhatatlan. A találkozót a Fidesz szervez­te. Németh Zsolt is részt vett a megbeszélésen. Tőle azt kérdez­tem, hogyan látja, elégedettek-e Magyarországon élő szlovákok a parlament által tervezett koncep­cióval. Csak átmenetileg tartják elfo­gadhatónak a nemzetiségi szóvi­vő, az ombudsman intézményét, de csak abban az esetben, ha nem a hagyományos szervezet kine­vezésével tölthetik be a posztot. Csak úgy van értelme az ombuds­man intézményének, ha demok­ratikusan, a nemzetiségiek vá­laszthatják. — Az országos listán választott nemzetiségi képviseletről álta­lában mi a vélemény? — Úgy vettem észre, hogy ke­vésnek tartják, ha csak a parla­menti pártstruktúrába illeszke­dik a nemzetiségi képviselet. Korporatív képviseletet szeretné­nek, ami megtöri az egykamarás parlamenti jelleget. Elképzelésük szerint létre kell hozni egy alul­ról építkező önkormányzati struk­túrát, a csúcson egy nemzetiségi tanáccsal, illetőleg a különféle nemzetiségi tanácsok kisebbségi parlamentjével. Ez a parlament rendelkezne bizonyos jogosítvá­nyokkal kisebbségi kérdésekben. Például lehetne ilyen ügyekben egyszeri vétójog. Számomra el­fogadható, hogy a kisebbségi kor­porációkat megkülönböztetetten kezeljük, de nem helyeselném, ha kisebbségvédelem címén megtör­nék az egykamarás parlamenti logikát. — Elsőnek tehát a szlovákok kerültek kapcsolatba az új par­lamenttel. Meghallgatja az em­berjogi bizottság a többieket is? — Természetesen, sorra veszi majd a bizottság az összes nem­zetiséget. S. B. Védelem alatt az állami vagyon (Folytatás az 1. oldalról) rendelkezzenek, csupán azt sze­retné tudni, hogy belátható időn belül kinek a tulajdonába kerül az ingatlanok kezelői joga. Varázsütésként hatott az ebéd­szünet a vitában érdekelt felek­re, a délutáni folytatásban ugyan­is a képviselők sorra vonták vissza módosító javaslataikat. Lukács Tamás (KDNP) az em­beri jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság egyetértésével elállt a volt egyházi tulajdonú állami in­gatlanok elidegenítési tilalmával kapcsolatos törvényjavaslatától. Szabó János (FKGP) ragaszko­dott eredeti szándékához a föld­törvénnyel kapcsolatban. Futási Gézát (SZDSZ) ez arra késztette, hogy elmondja, szerinte felesle­ges lenne a belügyminisztert fel­hatalmazni arra, hogy a folya­matban lévő földeladásokat meg­vétózhassa. Ez ugyanis kettős szabályozást jelentene, hiszen az ügyészség jogosult dönteni ebben a kérdésben. A részletes vitában utolsóként szót kapott Dornbach Alajos (SZDSZ) a törvényjavaslathoz ér­kezett kérdésekre válaszolt. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a honatyák elfogadják indítvá­nyát, felesleges munkától, külön bizottság felállításától mente­nék meg a felelősöket. Egy-két hónapos átmeneti idő után — aminek végén a kormánynak már remélhetőleg lesz átfogó tulajdo­ni koncepciója — amúgy is tel­­jeskörűen és megnyugtatóan le­het majd rendezni a földingatla­nok kérdését. A kétnaposra nyúlt vita után a képviselők a két megmaradt módosító javaslat közül csak Bo­tos Katalin (MDF) előterjesztését fogadták el. Eszerint a megyék­ben és a fővárosban létrehozan­dó vagyonellenőrző bizottság en­gedélyezési jogköre nem terjed ki azon ingatlanokra (például a munkásőrség vagyonára), ame­lyekkel a Pénzügyminisztérium zárolt vagyonokat kezelő és hasznosító főosztálya foglalkozik. Záróakkordként a honatyák a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról, illetve kiegészíté­séről szóló törvényjavaslatot az említett mdosítással együtt el­söprő többséggel megszavazták. Módosították a nyelvi kisebb­ségek országgyűlési képviseleté­ről szóló törvényt is. Ez ugyanis 30 napot biztosított arra, hogy kijelöljék azokat a személyeket, akik e kisebbségeket majd képvi­selhetik az Országgyűlésben. Ez a határidő június másodikén lejár, és időközben kiderült, az ilyen­fajta kooptálással történő képvi­selőválasztással maguk a kisebb­ségi szövetségek sem értenek egyet, így a határidőt további 30 nappal meghosszabbították, addig megoldást kell találni a problé­mára. Ezután kezdődött az általános vita az úgynevezett Zsíros-javas­lat (FKGP) felett, amely a ter­­melőszövetkezeti földek eladásá­nak, megterhelésének, bérbe adá­sának mora­tóriumát célozta. Egy módosítás is született: Juhász Pál (SZDSZ) nem a teljes befa­gyasztást kívánta, utat engedne ugyanis az egészséges földforga­lomnak, ám a földtörvény módo­sítása alkalmával megtalált for­mával élve vagyonellenőrző bi­zottság elé utalná az ilyen ügyle­teket. Ekörül persze nagy vita bonta­kozott ki. A kisgazdák természe­tesen védték a Zsíros-javaslatot, csatlakoztak melléjük a keresz­ténydemokraták, nem utolsósor­ban emocionális érvekkel védték álláspontjukat. Torgyán József (FKGP) a szokásos nagy hatású, vidám perceket hozó beszédében fejtette ki, védeni kell a legna­gyobb vagyont, az életet, vagyis a termőföldet. Mert ha nem teszik, már nem lesz mód arra, hogy életképes mezőgazdaság működ­jön Magyarországon. A Juhász-féle módosítás ma ke­rül az illetékes bizottságok elé. A vita hétfőn folytatódik. Cs. K. — Cx. P. — Sx. A. * A parlament külügyi bizottsá­ga tegnapi ülésén elfogadta azt a Katona Tamás külügyminiszté­riumi politikai államtitkár elő­terjesztette javaslatot, mely sze­rint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületébe az Or­szággyűlés a Magyar Köztársa­ság meghatalmazottjaként a mi­niszterelnököt jelölné ki. Király Zoltán csütörtökön átült egy másik padsorba, új parla­menti széket foglalt el. Az MDF soraiból a független képviselők mellé „költözött", a független képviselők csoportjához csatlako­zott.

Next