Magyar Hírlap, 1990. október (23. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-01 / 230. szám

1990. október 1., hétfő NEMZETKÖZI POLITIKA A Kárpát-medence legszebb Petőfi-szobra Ungváron Göncz: Többet értünk el, mint vártunk ! (Folytasd* az 1. oldalról) szászon több ezer ember kísért* végig a főutcán és a Szózatot énekelve búcsúztak tőle. Útköz­ben Göncz Árpád virágcsokrot helyezett el a tiszaújlaki határ­átkelőhely közelében álló turul­madár talapzatára. Innen Péter­­falvára, a híres-neves Határőr­­kolhozba vezetett az útja. Péterfalváról Göncz Árpád és kísérete visszaindult Ungvárra, hogy felavassa Petőfi Sándor szobrát. Virágokkal ás zászlók­kal a kezükben gyülekeztek az emberek az Újraegyesülés terén, ahol — éppen a Sztálin szobor helyén — felállították a Magyar Köztársaság ajándékát, Ferenczy Béni gyulai Petőfi szobrának pontos mását. Húszezer ember ovációja kö­szöntötte az érkező magyar köz­­társasági elnököt Eljött az ün­nepségre Leonyid Kravcsuk, az Ukrán Legfelsőbb Tanács elnö­ke és Ivan Aboimov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. A magyar kormány képviseletében Beke Kata államtitkár volt jelen A magyar, a szovjet és az uk­rán himnusz elhangzása után Fodó Sándor, a Kárpátaljai Ma­gyarok Kulturális Szövetségének elnöke köszöntötte a megjelen­teket, s a városi tanács elnöké­nek rövid beszéde után Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk együtt leplezte le a szobrot, köz­társasági elnökünk szavaival: a Kárpát-medence legszebb Petőfi­­szobrát. Ez nem protokoll-szobor —­ mondta avatóbeszédében Göncz Árpád , hanem azt a vékonypénzű költőt ábrázolja, akinek nem a babér, a dicsőség, hanem az ügy, a világszabadság ügye volt a fontos, aki elszántan indul a jövő, mindnyájunk jövő­je felé. Petőfi számunkra az a költő, akinek a példája bizonyí­totta: magyarnak lenni minde­nek előtt sorsvállalás kérdése. Különösen fontos ez itt — mondta Göncz Árpád —, hiszen a jelenlevők élete is ezt igazol­ja: megőrizték magyarságukat akkor is, amikor nehéz volt. Melegnek és eredményesnek minősítve kijevi tárgyalásait Göncz Árpád ismételten hang­súlyozta: Magyarország és Uk­rajna szoros kapcsolatot óhajt áp­olni, háton Kárpátalján száz­ötven-kétszázezer magyar él. Ez a kisebbség végre nem sorsá­nak tétlen elszenvedője, hanem saját jövőjének kovácsa, így — akárcsak a Kárpát-medencében élő valamennyi magyar kisebb­ségnek — háromszoros a felelős­sége — mondta Göncz Árpád. Felelősséggel tartoznak saját ma­guknak, az anyaországnak és azoknak a népieknek, akikkel év­századok, vagy éppen egy ezred­év óta együtt élnek. Göncz Árpád a magyar újság­írók előtt röviden értékelte há­romnapos ukrajnai látogatását. Többet értünk el, mint előtte vártunk, s reméljük, a folyta­tás is ugyanilyen sikeres lesz. Ismét aláhúzta: régóta hangoz­tatott kívánsága találkozni Mi­hail Gorbacsovval, amelyre po­zitív választ kapott. A találko­zóra eddig azért nem került sor, mert a­ szovjet vezetőt súlyos bel- és külpolitikai problémák terhelik. Azt hiszem, joggal re­mélhetem, hogy hamarosan mó­dom lesz találkozni vele, mondta. Medgyesi Csilla Napirenden a magyar tagság Támogat, de bírál is az ET jelentése (MTI) Egyértelműen támogatja Magyarország felvételi kérelmét, ugyanakkor több helyen is kriti­kai megjegyzéseket is tesz Peter Schieder osztrák szocialista p­árti képviselő abban a terjedelmes és enciklopédikus igényű jelentés­ben, amelyet az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének keddi magyar vitájához készített. Mint ismeretes, a közgyűlés kedden délelőtt foglal állást Ma­gyarországnak az Európa Tanács­hoz való csatlakozási kérelméről, s a 23 parlamenti demokráciát tömörítő európai szervezet mi­niszteri bizottsága ezt követően november 6-i római ülésén dönt a felvételről. Az Euró­pia Tanács dokumentu­ma egyebek között ismerteti a magyar jogállam kiépítésére tett lépéseket, a magyar társadalom politikai és gazdasági problémáit, a kisebbségek, köztük a zsidók és a cigányok helyzetét is. Nem hallgat az antiszemita jelensé­gekről sem. A VMDK kongresszusa A cél: tíz képviselő MH-tudósítás Szombaton tartották a jugo­szláviai Adón a Vajdasági Ma­gyarok Demokratikus Közössé­gének első kongresszusára. A már több húszezer tagú kö­zösségi kongresszusán­­, ame­lyen meghívottként részt vett Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés-mozgalom elnöke és Őszi István, hazánk belgrádi nagykövete is — bejelentették, hogy a VMDK indul a télen esedékes választásokon és leg­alább tíz képviselőt szeretne. Szlovákiában szlovákul Nyelvtörvényt sürget a Matica Slovenska Prágai tudósítónktól Az Együttélés koalíciós part­­nere, a Magyar Keresztényde­mokrata Mozgalom elhatárolta magát Duray Miklósnak attól a kijelentésétől, hogy nem tartja legitim kormányfőnek Vladimir Meciart. A kereszténydemokra­ták elnöksége sajnálatosnak ne­vezte, Duray állásfoglalásért. A nyilatkozatot a hét végi szlovák lapok közölték. A pozsonyi újságok ismertet­ték a Matica Slovenska felhívá­sát, amely sürgette, hogy a par­­lament mielőbb tűzze napirend­re a nyelvtörvényt. A nacionalis­ta a­lapon működő szervezet nem tartja megfelelőnek a kormány­koalíció törvénytervezetét, mert az „nem fejezi ki az államalkotó nemzet természetes jogát”. A Matica Slovenska és a naciona­lista pártok azt akarják, hogy a szlovák legyen az egyedüli és ki­zárólagos nyelv. Péntekre hatal­mas tüntetést szerveznek Po­zsony főterére, hogy kikénysze­­rítsék a parlamenttől a nyelvtör­vényt. Forró Evelyn Moszkvai tudósítónktól A moszkvai központi hírköz­lés igen csínján bánik a magyar elnök látogatásával: helyi ese­ménynek tekinti. A szovjet tévé fő csatornája késő éjjeli mű­sorában viszont egyperces ri­portot sugárzott Ungvárról, be­mutatva a Petőfi-szobor lelep­lezését, megjegyezve, hogy mi­közben mindenütt emlékműveket rombolnak, Kárpátalján a nagy magyar költő emlékművét avat­ják föl. N. S. L. Az Izvesztyija vitázik a Pravdával Általános sztrájkra készülnek Ukrajnában Moszkvai tudósítónk jelenti A múlt héten Belozercev ka­­réliai képviselő interpellált a Legfelsőbb Tanácsban, magya­rázatot követelve: miért vették körül deszan­tegy­ségek a nagy­városokat. Jazov honvédelmi mi­niszter válasza —, miszerint ün­nepi előkészület és terménybe­­takarítás végett —, nem volt kü­lönösebben meggyőző. Vitruto­­rics az Izvesztyijában arról cik­kezik, hogy a TASZSZ és a párt­­sajtó az ellenzékkel szemben in­dított kampánya és a katonai mozgások között szoros összefüg­gés van. A TASZSZ és a Prav­da arról győzködi a közvéle­ményt, hogy az úgynevezett Pol­gári Fórum erőszakos cselekmé­nyekre a demokratikus intéz­ményrendszer erőszakos meg­döntésére, a legkülönbözőbb ter­rorcselekményekre szövetkezik. Az említett politikai csopor­­tocska, amint az Izvesztyija ki­nyomozta, néhány tucat jelen­téktelen személyből áll és nincs tömegtámogatása. Nem ez az egyetlen kísérlet a demokraták lejáratására. A tévé szombat esti híradója a köz­vélemény megnyugtatása céljá­ból riportot sugárzott, amelyben magas rangú rendőrt­isztviselő beszámolt róla: alaptalanok a híresztelések, melyek szerint gazdasági maffia blokád alá fogta Moszkvát, hogy az elége­detlen és éhező tömegek ily mó­don megbuktassák a saját ma­guk által választott demokratikus reformer tanácsot. Az elnöki rendelet után meg­szólalt Rizskov kormányfő is, aki a rendteremtő intézkedések fontosságát indokolta. Fegyelem és rend nélkül nem élünk meg, nyilatkozta a miniszterelnök. Az elnöki ukázt kommentálta Sata- Un akadémikus, Gorbacsov és Jelcin legtekintélyesebb gazda­sági tanácsadója, a piaci áttérési program egyik társszerzője. Sze­rinte nem az állam dolga, hogy irányítsa a gazdaságot. Az állam feladata, hogy biztosítsa a piac törvényeinek érvényesítését és a piac majd a maga módján ren­det teremt. Megszólalt szombat éjjel Szob­­csak leningrádi polgármester is, akit a tévériporter szerint a mi­niszterelnöki poszt várományo­saként tart nyilván a közvéle­mény. Szobásak cáfolta a felté­telezést. Szerinte nincs szükség miniszterelnökre és nincs szük­ség minisztertanácsra, hanem az államelnökre és egy szűk kabi­netre hárul a kormányzás fel­adata. A köztársaságok pedig a saját hatáskörükben irányítanak. Ez a jövő ... Míg Moszkvában a vasárnap nyugodt volt, a délelőtti órákban — a PRUH-tól kapott információ szerint — mintegy hetvenezres tömeg követelte az Ukrán Leg­felsőbb Tanácstól: ne írjon alá szövetségi szerződést, hanem kiáltsa ki Ukrajna teljes függet­lenségét. A HUH (Ukrán Nép­front) és a vele szövetséges de­mokratikus ukrán mozgalmak hétfőre felvonulást és általános sztrájkot hirdettek meg. N. Sándor László Soha nem volt semleges? Svédország Moszkva ellen kémkedett A NATO IMD-es megalakulá­sától kezdve titkos együttműkö­dést folytatott a svéd honvéde­lem egyes alakulataival, amiről a svéd nép semmit sem tudott. Svédország valójában soha nem volt semleges — írta a svéd had­ügyminisztérium rádióintézeté­nek volt nyomozója, John Edin, a Dagens Nyheter vitacikkében. Oslói tudósítónktól A nyugdíjas Edin állítása sze­rint Svédország az 1950-es évek­ben, a hidegháború idején kém­kedett a Szovjetunió ellen az USA megbízásából. 1952. június 13-án eltűnt egy, a svéd légvédelem kötelékébe tar­tozó DC—3 típusú repülőgép a Keleti-tenger térségében. A hi­vatalos verzió szerint a gép navi­gációs repülést végzett rádiósok kiképzése közben. Edin azt állít­ja, hogy a korabeli elektronikai csúcstechnológiával felszerelt re­pülőgép egy szovjetek elleni fel­derítő feladatot teljesített Kiss Judit A határnyitás az első hetekben nem hatott csillapítóan az NDK- polgárok áttelepülő kedvére, pe­dig a berlini vezetés erre számí­tott A lakosság nem bízott a kom­munistákban, nem bízott abban, hogy az utazási szabadság tartó­san megmarad. Sok ezer ember előtt csillant fel annak a lehető­sége, amire titkon mindig is vár­tak: kockázat nélkül, emberi mél­tóságukat megtartva áttelepülni a másik Németországba, ahol ugyan nagy a munkanélküliség, de még a segélyből is érdekesebb életet remélnek, mint odahaza a fizetés­ből. Amikor Csehszlovákia no­vember 3-án megnyitotta a nyu­gati határát az NDK menekülők előtt, egy hét alatt több mint 48 ezren csomagoltak össze, kihasz­nálva a zavartalannak tűnő át­­település lehetőségét. Az NDK-vezetés nagy hirtele­­nében „visszatérő­ táborokat” ren­dezett be a hazavágyóknak, az NSZK felvevőtáborok mintájára, csakhogy ezeket a táborokat ha­marosan be kellett zárni, mert csak hébe-hóba jelentkezett egy­két visszatérni akaró „szökevény". Mikor az újságírók a nyugatné­met táborokban azt kérdezgették az emeletes vaságyakon kucorgó ex-endékásoktól, hogy nem len­ne-e mégis jobb hazamenni a saját lakásukba (a július 31-e után kivándoroltak otthonát már nem kobozta el az állam), ahe­lyett, hogy itt szoronganak a tor­nateremben ötszázad magukkal és jó esetben egy év múlva jut­nak lakáshoz, a megkérdezettek furcsán néztek a riporterekre, és visszakérdeztek: „Bolond maga, hogy ilyen hülyeségeket javasol nekünk?". Az okokat alig győzték sorolni: Ki tudja, meddig enged­nek a komcsik a szorításból?, majd pont azoknak fogok hinni, akik tönkretették az országot meg engem is!­ Csak akkor me­gyek haza, ha agyonverhetek né­hány piszok stasist, nem égetem magam azzal, hogy visszamegyek, — és végül a fő indok: Itt DM a pénz, ott meg nem. A határnyitás mámoros órái­ban persze szinte minden NDK- látogató könnyes szemmel fogad­­kozott, hogy természetesen visz­­szatér a hazájába, és november 5-én volt hónapok óta az első nap, hogy Magyarországon keresz­tül már egyetlen áttelepülő sem érkezett az NSZK-ba. Ám a Nyu­gat immár testközelből szemügy­re vehető csillogása óhatatlanul tovább vonzotta magához a kelet­németeket — a határnyitást kö­vető két hét alatt megint 42 ez­ren jelentkeztek az NSZK felve­vőtáboraiban, és az áttelepülők száma hosszabb ideig napi 2 ezer fő körül maradt. Ez a jelenség rémülettel töltöt­te el a politikusokat mindkét Né­metországban, persze más-más ok­ból. Az NDK vezetőinek lelki sze­mei előtt megjelent egy­ üresen kongó ország, ahol „az utolsónak le kell kap­csolnia a villanyt", és máris napi gondok jelentkeztek az elvándorolt szakmunkások, or­vosok, ápolónők hiányában. Az NSZK-ban pedig számításo­kat végeztek arról, hogy ha az át­­település ilyen ütemben folytató­dik, hány nap vagy hét múlva vál­nak végképp elviselhetetlenné a már most is túlzsúfolt felvevőtá­borokban a körülmények, hány ezer lakást kellene teljesíthetet­lenül rövid idő alatt felépíteni, és mikor tör ki az NSZK-ban az át­települők miatt olyan komoly szo­ciális nyugtalanság, ami a kor­mány bukásához vezethet. A táborokban nemcsak azért uralkodtak lehetetlen állapotok, mert egy vaságyon, több száz em­ber közvetlen közelében lehetet­len bármiféle privát szférát ki­alakítani és magánéletet élni, ha­nem azért is, mert újfajta ellen­tétek ellenérzések alakultak ki a sorstársak között. A jövevények abban valamennyien egyformák voltak, hogy irigyelték és utálták a „gazdag” NSZK-polgárokat, mert azoknak megvolt az egzisz­tenciájuk, a lakásuk, az autójuk — egyszóval mindaz, amire ők sóvárogtak, és ami egyelőre elér­hetetlen volt a számukra. Másod­sorban kibékíthetetlen ellentétek támadtak a Lengyelországból, Szovjetunióból és Romániából ér­kezett német származású kitele­pülők és az NDK-s áttelepülők között. Mivel a messziről érkezet­tek gyakran csak törve beszélték a németet, az NDK-sok egysze­rűen hívatlan betolakodóknak, polgákoknak, ruszkiknak és olá­hoknak nevezték azokat az em­bereket, akiket a hazájukban ná­cinak tituláltak és kiközösítettek. Maguk az NDK-sok között is súlyos ellentétek feszültek. Azok, akik a hazájukban szabályos át­települési kérelmet nyújtottak be a hatóságokhoz, és átélték az en­gedélyezési procedúra gyakorta két évig tartó megaláztatásait — az állás azonnali elvesztése, a hatóságok szüntelen molesztálása, fenyegetések stb. — égbekiáltóan igazságtalannak tartották, hogy valaki egyszerűen csak elmegy nyaralni Magyarországra, pár nap múlva már hipp-hopp ott is van az NSZK-ban, és ugyanazok a jogok illetik meg, mint őt. Ezzel szemben azok, akik a ma­gyar határnyitás előtt testi épsé­gük kockáztatásával vágtak ne­ki a magyar—osztrák zöld határ­nak, ferde szemmel néztek azok­ra, akik november 9-e után egy­szerűen felpakolták az autójukat és minden ingóságukkal együtt szépen átgördültek a német—né­met határon. (Folytatjuk) Porinyék Éva: Németkönyv 8. Az utolsó leoltja a villanyt ­ÉGY A!! HÍRLAP Ki teremti elő a milliárdokat? (Folytatás az 1. oldalról) New York-i tudósítónktól______ A nyitóünnepségen hangzott el George Bush rövid beszéde. Az elnök az egészségügyi ellátás, az élelmiszer-termelés, az oktatás színvonalának növelésére szólí­totta fel a jelen lévő államférfia­kat, beszélt arról, hogy 100 mil­lió gyerek számára napjainkban a tanulás csak titokzatos isme­retlenség. Az éhezés, a szegény­ség a betegségek elleni harc mellett az AIDS-problémára is kitért. A csúcstalálkozó tegnap jóváhagyott egy deklarációt, amely egyebek között sürgeti, hogy az évszázad végéig egyhar­­madára csökkentsék a csecsemő­halandóságot és felére a szülés közbeni anyahalált, hogy a vi­lágon mindenütt biztosítsák a tiszta ivóvizet és az alapvető ta­nulási lehetőségeket a gyerekek számára. A gyerekek megsegítésére első­sorban a fejlődő országokban volna szükség, de még az USA- ban is minden ötödik, gyerek (az Itteni!) szegénységi szint alatt él, sőt alultáplált is. A csúcstalálkozótól nem vár­ható, hogy pénzt ajánl a leg­sürgősebb problémák megoldásá­ra, arra azonban mindenképpen alkalmas, hogy felhívja a világ figyelmét a teendőkre és tudato­sítsa a problémákat, amelyek megoldásához nem kell sok pénz. A tanácskozást kezdeményező UNICEF, az ENSZ gyermekalap­ja szerint évente mintegy 5 mil­liárd dollárra volna szükség: ez a mai nemzetközi körülmények, a szűnő kelet—nyugati feszült­ség és a leszerelés nyomán­­köny­­nyen előteremthető. A kérdés azonban mégiscsak az, ki és honnan teremti elő ezt a hiányzó néhány milliárdot. A csúcstalálkozón részt vevő állam- és kormányfők aláírhat­ják azt a tavaly elfogadott gyer­mekjogi konvenciót, amely nem­zetközi szerződésben mondja ki, mi illeti meg a gyermekeket. Bár 109 ország csatlakozott a szerző­déshez, az USA ezúttal nem írja alá, mert a Kongresszusban ezt sok konzervatív törvényhozó el­lenzi, mondván: a konvenció „nem tekinti embernek az emb­riót, és nem ellenzi az­ abor­tuszt". Fazekas Erzsébet A chilei elnök a tanácskozás egyik botswanai résztvevőjével. Középen James Grant, az UNICEF Igazgatója mti Külföldi Képszerkesztőség Moszkva katonai akcióra is kész az Öbölben Az USA terroristáktól tart (Folytatás az I. oldalról) New York-i tudósítónktól_______ Mint Sevardnadze mondta, Moszkva végre kívánja hajtani a tanács határozatait, és ebbe az is beleértendő, hogy szükség esetén szovjet csapatok vegyenek részt a hadműveletekben — az ENSZ égi­sze alatt. Sevardnadze nagyon gondosan és többször is hangsú­lyozta, hogy az ilyen lépés­hez BT- határozatra van szükség, amely pedig lehetetlen szovjet jóváha­gyás nélkül, hiszen az állandó tagok bármelyike megvétózhatja a döntést. Az interjú nagyobb ré­szében Sevardnadze főleg arról beszélt, hogy a Szovjetunió a bé­kés megoldás híveként reméli, hogy­­­lég lehetséges lesz, hogy Szaddám Huszein belátja, egyet­len bölcs lépése lehet: kivonulni Kuvaitból. Annál a kérdésnél, hogy mit szólna a Szovjetunió, ha az USA egyoldalú katonai ak­ciót indítana Irak ellen, a szov­jet külügyminiszter kitért a vá­laszadás elől, mondván, katonai­­ akció esetén nemcsak a régiót fe­nyegeti katasztrófa, jobb meg sem említeni, hogy egy ilyen konf­liktusban annyi ország venne részt, hogy a háború óhatatlanul tovább terjedne. A Szovjetunió tehát, semmiképp nem szeretne elhamarkodott akcióba kezdeni, többek között ezért is nem von­ja vissza azonnal összes tanács­adóját Irakból. F. E. Hírügynökségi Jelentésekből______ A washingtoni külügyminiszté­rium figyelmeztette a külföldön tartózkodó amerikaiakat, hogy kü­lönösen Európában és a Közel- Keleten fokozódik az amerikai ér­dekeltségek elleni terrorista ak­ciók veszélye. Szaddám Huszein iraki elnök párbeszédet szorgalmazott vasár­nap az Öbölben kialakult válság megoldására, de három feltétel­hez kötötte a tárgyalások meg­kezdését. Az egyik feltétel: az Öböl vál­ság ügyét össze kell kapcsol­ni a közel-keleti kérdés átfogó rendezésével. A másik: ki kell vonni az idegen csap­atokat az Öböl térségéből. A harmadik: vé­get kell vetni az Irak ellen elren­delt blokádnak. Jobb esélyt a kisebb pártoknak Német választások , új szabályok Mérföldkőnek nevezte az NSZK jog- és demokráciatörténetében a nyugatnémet zöldek szóvivője a karlsruhei alkotmánybíróság döntését amely alkotmányellenes­nek minősítette a december 2-i össznémet választásokra alkotott választási törvényt. Mint ismere­tes, a zöldek, a szélsőjobboldali republikánusok, valamint az NDK állampártjának az utódja, a DSZP keresetet nyújtottak be az alkotmánybíróságnál, amelyben azt állították, hogy a december 2-i választások „1 százalékos klauzulája” alkotmányellenes. Berlini tudósítónktól__________ Az alkotmánybíróság azzal in­dokolta döntését, hogy az NDK békés forradalmában döntő sze­repet játszó kis pártoknak, ame­­lyek csak az NDK-ban léteznek, gyakorlatilag nem 5, hanem több mint 23 százalékot kellett volna szerezniük ahhoz, hogy esélyük legyen bekerülni a parlamentbe. Schäuble bonni belügyminisz­ter bejelentette, hogy azonnal megkezdik az új törvény előké­szítését. F. É. VILÁGHÍRADÓ Andrásfalvy a kisebbségekről (MTI) A nemzeti kisebbségek léte minden állam számára olyan fontos gazdagító érték, hogy sok­féle támogatással kell előmozdí­taniuk fennmaradásukat, jogaik gyakorlását, kultúrájukat — mondotta Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter az ausztriai nemzetiségek Köpcsénben (Kitt­­see) tartott tanácskozásán. Moszkva rendezi viszonyát Dél-Koreával és Izraellel (TASZSZ, Reuter) A Szovjet­unió konzuli kapcsolatokat léte­sít Izraellel és diplomáciai vi­szonyra lép Dél-Koreával. E nagy jelentőségű lépésekről szóló meg­állapodásokat Eduard Sevard­nadze szovjet külügyminiszter Cshö Ho Dzsung dél-koreai, il­letve David Levi izraeli külügy­miniszterrel folytatott megbeszé­lései után jelentették be vasár­nap az ENSZ székházában. Időszerű a béke (Reuter) A japán és a szov­jet külügyminiszter megállapo­dott abban, hogy november vé­gén vagy december elején tárgya­lásokat kezdenek a két ország kö­zötti békeszerződés megkötésé­ről. Novemberben új államfőt választhatnak a lengyelek (MTI) A lengyel szenátus szom­bati ülésén változtatás nélkül el­fogadta és az államfőhöz továb­bította aláírásra a köztársasági elnök megválasztásának módjá­ról szóló törvényjavaslatot és az annak megfelelő alkotmánymódo­sítást. Ezzel reálissá vált annak lehetősége, hogy már november 25-én sor kerüljön az elnökvá­lasztásra. Veszélyben a szenátor (MTI) A lengyel szenátus 50 szavazattal 17 ellenében, 5 tar­tózkodással és egy érvénytelen n’e®*l®vazta az abortuszt tiltó törvényjavaslatot, miközben a parlament előtt tüntető nők ki­heréléssel fenyegették a javasla­tot kezdeményező szenátort

Next