Magyar Hírlap, 1997. június (30. évfolyam, 126-137. szám)

1997-06-02 / 126. szám

1997. JÚNIUS 2., HÉTFŐ KÜLFÖLD - BELFÖLD Magyar Hírlap 3 A francia kapcsolót így választottak Le Pen fellegvárában, Vitrolles-ban MH-Vitrolles____________ Zuhogott az eső vasárnap reggel a dél-franciaországi Vitrolles-ban. A városháza házasságkötő terme - itt volt az egyik szavazóhelyiség - még 9 óra körül is üresen tá­tongott. Semmi jel nem mu­tatott arra, hogy Jean-Marie Le Pen egyik fellegvárában nemzeti frontos nekibuzdu­lás látványának lehet részese a látogató. Pedig ez az a város, ahol az idén februárban Le Pen hívei először abszolút többséget szereztek, és Catherine Mégret lett a polgármester. A férj - Bruno Mégret - Le Pen pártjának második em­bere, most a szomszédos Marseille egyik választókör­zetéért küzd. Itt hirdette meg Le Pen februárban, hogy a győzelem a francia tavasz hír­nöke, Vitrolles pedig­­ együtt az ugyancsak szélsőjobbolda­li irányítás alatt lévő Toulon, Orange és Marignon váro­sokkal­­ a Nemzeti Front irá­nyításával „megnyitja az utat a francia újjászületés előtt”. Le Pen eddig nem bizonyult rossz jósnak. De reggel egyelőre csak a közeli piactéren volt élénk mozgás, amely mellesleg Nel­son Mandela nevét viseli. A fokhagymahegyek, articsó­ka- és spárgadombok, gyü­mölcshalmok, és persze, a tenger gyümölcseinek kupa­cai felett egy szó sem esett a választásról. A paellaárus csak legyintett és biztatott, hogy buta kérdések helyett inkább egyek paellát. A vit­­rolles-i piacon sok a fekete bőrű és ázsiai árus. A városháza előtti kávézó­ból éppen a szavazóhelyiség­re látni. Bent a törzsvendé­gek élénken vitatkoznak­­ ar­ról, hogy a Toulouse szomba­ton tizennegyedszer nyerte meg a rögbibajnokságot, és hogy délután milyen meccsek lesznek a Roland Garroson. Gúnyos hasonlatok röpköd­nek a levegőben a rögbi és a politikai harc azonos termé­szetéről, meg arról, hogy Chi­rac is jól kiválasztotta a sza­vazás idejét: az embereket most a tenisz meg a rögbi ér­dekli. (Déltájban enyhül a bi­zalmatlanság az újságíró iránt, mert a kávéházi tévé közli, hogy Franciaország egyetlen góllal elpáholta Ma­gyarországot a kézilabda­­vb-n.) Idegborzolás És jó a meglepetés: szemben, ha nem is tömött sorokban, de folyamatosan érkeznek az emberek szavazni. Hónuk alatt hosszú baguette-ekkel, zöldséges szatyrokkal, szü­net nélkül áramlanak. A rög­tönzött exit poll mérlege: hétből öten Le Pen pártjára, ketten a baloldalra szavaz­tak. Egy nyolcadik - beval­lottan szocialista - dühös: ő biankó, vagyis üres lapot do­bott be. Szavazott, mert azt kell, de elege van Jospinből is, aki a kommunistákkal kokettál. Szakértők a mostani sza­vazást az V. Köztársaság leg­­idegborzolóbb, legbizonyta­lanabb kimenetelű választá­sának tekintik. Minden lehet­séges, de annak az ellenkező­je is. Az első fordulóban a szavazók egyharmada (32 százalék) el sem ment vok­solni, majdnem 5 százalék pedig (1,3 millió ember!) bi­ankó vagy érvénytelen vok­­sot adott le. Péntek éjfélig minden pártvezér dörgedel­mes szózatokat intézett a franciákhoz, hogy mozgósítsa a tartalékokat. A „nem sza­vazó” vagy a „távolmaradó” szó szinte szitokszó, bélyeg lett. A jobboldal nagy öregjei - Édouard Balladur, Ray­mond Barre, Valéry Giscard d’Estaing - egy emberként zűrzavart, káoszt helyeztek kilátásba, ha győzne a balol­dal. Philippe Séguin, a jobb­oldal vezére és potenciális miniszterelnöke a társbérlet - vagyis a Chirac-Jospin pá­ros együttműködésének - borzalmait ecsetelte. Lionel Jospin szocialista vezér elemében van. Hiteget­te a kommunistákat, de Ro­bert Hue kommunista vezető követelésére sem volt hajlan­dó kötelezettséget vállalni arra, hogy beveszi őket a kor­mányába. Jospin kábítja a Zöldeket is, de eddig egyet­len szót sem ejtett ki a száján kormányának lehetséges összetételéről. Jospin hallgat és taktikázik. Vitrolles-i pletykák szerint bizonyos körzetekben még Le Pennel is egyezkedett. Alku köttetett Éppen Le Pen helyzete a leg­érdekesebb, mert minden ér­tékelés szerint a szavazásról távolmaradók mellett a Nemzeti Front lesz a vasár­napi választások döntőbíró­ja. A hétvégén kiderült, hogy a nagyhangú pártvezér im­már a jobboldallal is üzlete­ket köt a háttérben. Az RPR-UDF jobboldali koalí­ció ugyan országos szinten kiadta a jelszót - semmi együttműködés a Nemzeti Fronttal -, de például a szomszédos Marseille-ben és általában helyi szinten az egyezkedés megtörtént. Az egyik főszereplő Bruno Még­ret, a vitrolles-i polgármes­ternő férje, aki az egyik mar­­seille-i mandátumot szeretné elnyerni. Ebben a körzetben a jobboldal és Le Pen megál­lapodásának az a lényege, hogy olyan választókerüle­tekben, ahol már kiesett a jobboldal embere, a jobbol­dal Le Pen emberének támo­gatására bíztatja híveit a bal­oldal jelöltje ellen.­ ­ Átszivárgók Le Pen ebből a „mindenhova szövetkezésből” csak nyer­het. A második fordulóban még mindig 132 jelöltje ma­radt talpon, igaz, ebből csak ötvenhatan harcolnak „ket­tős versenypályán”. Azok­ban a körzetekben, ahol még mindig három jelölt verseng, csekély a Nemzeti Front esé­lye. Ha azonban a Le Pen-fé­­le szövetkezéspolitika bevá­lik, akkor a rasszizmus, ultra­nacionalizmus, Európa- és idegenellenesség komoly sze­rephez jut a francia Nemzet­­gyűlésben. Figyelemre méltó, hogy éppen a szocialisták és a harcos kommunisták táborá­ból szivárognak sokan Le Pen táborába. Az ország állapotát, meg­osztottságát jól jelzi, hogy az első fordulóban csak tizen­­ketten jutottak be a nemzet­­gyűlésbe, és csak tizenkét másik jelölt még a biztos be­futó, hiszen a második fordu­lóra már nem akadt ellenfe­lük, így vasárnap voltakép­pen 553 hely sorsa dőlt el. Az utolsó forduló előtt már szinte senki sem figyelt arra, hogy a politikusok mi­ket ígérgettek például a fájó, majd 13 százalékos mun­kanélküliség csökkentésére. „Legyünk túl rajta, aztán végre csináljanak már vala­mit a politikusok” - ez a köz­hangulat. A legmegalapozot­­tabb előrejelzés eddig a vit­rolles-i kávéházban hangzott el: „Talán Jospin, neki a tou­­lousi rögbicsapat edzője is a régi barátja.” • Fodor György Vladimír Meciar bűnbakokat talált Gennagyij Szeleznyov, az orosz parlament alsóházának elnöke szerint a szlovákok a népszavazástól való távolma­radásukkal kifejezték, hogy ellenzik az ország NATO-tag­­ságát. Szeleznyov ezt hivatalos pozsonyi látogatása során je­lentette ki, hozzátéve, hogy örül az eredménynek. MH-Pozsony____________ A duma elnökének dicsérete egy nappal azután hangzott el, hogy az Európai Bizottság külügyi biztosa, Hans van den Broek Pozsonyban úgy fogal­mazott: „Szlovákia vala­mennyi barátját megdöbben­tették a NATO-tagságról és a közvetlen elnökválasztásról kiírt népszavazás meghiúsítá­sának körülményei, az, hogy az államigazgatás figyelmen kívül hagyta az alkotmány­­bíróság döntését és a köz­ponti választási bizottság hatá­rozatát”. Van den Broek szavait az Európai Unió hivatalos nyilat­kozattal is alátámasztotta: az Egyesült Államok külügymi­nisztériuma már néhány nap­pal korábban jelezte aggodal­mát a történtek miatt. Az Eu­rópai Bizottság szóvivője nem zárta ki, hogy a júliusban el­készülő országértékelésben az szerepel majd, hogy Szlovákia nem teljesíti az EU-tagság politikai feltételeit. Meciar kormányfő a Hans van den Broekkal folytatott tárgyalásá­ról ennek ellenére úgy nyilat­kozott, hogy azokon „sok min­dent sikerült tisztázni”, és egyetértettek abban, hogy nem a szlovákiai valóság­, ha­nem a Szlovákiáról külföldön kialakult kép kedvezőtlen. Meciar felelősként a cseh és a magyar lobbyt jelölte meg. Pártjának lapja, a Slovenská Republika szombati vezércik­kében a „nemzetietlen, zsidó­magyar” ellenzéket nevezte meg bűnbakként. Alig egy hét elteltével fel­bomlott a szlovák ellenzék egysége, miután a Demokrati­kus Baloldal Pártjának elnöke szombaton kijelentette: a nép­­szavazási fiaskóért nemcsak a kormány, hanem a konzerva­tív-liberális pártokat tömörítő úgynevezett kék koalíció és az államfő is felelős. A DBP nem támogatja egy Meciar elleni bi­zalmatlansági indítvány be­nyújtását és a továbbiakban nem vesz részt annak a javas­latnak a kidolgozásában sem, amellyel az ellenzék még egy­szer megpróbálja a parlament­ben elérni a közvetlen elnök­­választást. Vladimír Meciar két-három héten belül ki akarja jelölni a lemondott külügyminiszter, Pavol Hamzík utódját. A le­hetséges jelöltek között em­legetik újabban a parlament külügyi bizottságának alel­­nökét, Irena Belohorskát és a Szlovák Nemzeti Párt tisztelet­beli elnökét, Jozef Prokest is. Prokes nem cáfolta, hogy párt­ja, amely egyr­e erőteljesebben követeli a kormány külügyi programjának módosítását, az ország semlegességének meg­hirdetését, érdeklődik a tár­ca iránt. • Sándor Eleonóra Intősorozat Albrighttól • Folytatás az 1. oldalról A feszült légkörű eszmecserén felrótta Milosevicsnek a félre­vezető üres ígéreteket, ame­lyekkel a daytoni kötelezett­ségekről igyekszik elterelni a figyelmet, és azt, hogy eluta­sítja a háborús bűncselekmé­nyekkel vádolt szerb tisztek kiadatását. A szerb elnök sze­rint ugyanis a vádlottak felett hazai bíróságoknak kell ítél­kezniük. Az amerikai külügy­miniszter név szerint felsorol­ta azokat a szerb tiszteket, akik háborítatlanul élnek Belgrádban, holott Hágában lenne a helyük. Felrótta azt is, hogy nincs haladás a társada­lom demokratizálásában, és késik a dialógus a koszovói al­bán kisebbséggel. Belgrád vá­laszaihoz érkezett - figyel­meztetett az amerikai politi­kus asszony -, vagy teljesíti a vállalt kötelezettségeket, vagy még jobban elszigetelődik. Milosevics nem számíthat a szankciók úgynevezett külső falának lebontására, ami miatt az ország nem térhet vissza a nemzetközi pénzintézetekbe sem. Albright találkozott az el­lenzéki pártok vezetőivel - köztük Vuk Draskoviccsal -, és az Együtt pártszövetség egységének megőrzésére fi­gyelmeztetett. Sajtóértekezle­tén bejelentette, hogy Ameri­ka az idei szerbiai választások idején ötmillió dollárral támo­gatja a független sajtót. • J. Garai Béla Főbérlet helyett társbérlet Párizsban • Folytatás az 1. oldalról Elismerte, hogy a korábbi Nemzetgyűlés nem tükrözte a társadalom erőviszonyait. Philippe Séguin eddigi nem­zetgyűlési elnök, Valéry Gis­­card d’Estaing volt államfő, Nicolas Sarkozy volt költség­­vetési miniszter mind arra fi­gyelmeztettek: a baloldal si­kerével semmi nem válto­zott, az ország politikai vál­ságban van, az intézménye­ket korszerűsíteni kell. Sar­kozy élesen fogalmazott: gyökeresen át kell szervezni a francia jobboldalt. A pro­minens jobboldali politiku­sok egyre hangosabban em­legetik a szocialista-kommu­nista veszélyt, Giscard pedig határozottan kijelentette, nem marad ez így sokáig. A Le Figaro újságírója so­kakkal ellentétben kijelen­tette, hogy a választó igenis csodálja és akarja is a társ­bérletet, mert a hatalom egynsúlyát látja benne. Rá­adásul most ez a távbérlet szervezett, főként tartós és nem kényszerű együttélés lesz, ellentétben a koráb­biakkal. • F. Gy. A pápa bírálta a lengyel politikát II. János Pál hetedszer látogat szülőföldjére Tizenegy napos látogatásá­nak kezdetén több, a mai lengyel politikát bíráló be­szédet mondott II. János Pál pápa Lengyelországban. MH-összefoglaló________ A sorrendben hetedik len­gyelországi látogatását szom­baton Wroclawban kezdő katolikus egyházfő kiábrán­dultnak nevezte magát a re­pülőtéren fogadására megje­lent újságírók előtt, és egy kérdésre válaszolva megerősí­tette: a hazájában végbemenő változások inkább rossz, mint jó irányba mutatnak. A pápa ezután találkozott Alexan­der Kwasniewski államfővel, aki a húszperces beszélgetést követően úgy nyilatkozott, hogy az előző megbeszélésük­nél „kevésbé barátságos, mér­sékelten szívélyes légkörű” eszmecserén azt kérte II. Já­nos Páltól, hogy segítsen le­csillapítani az országban a fel­fokozott kedélyeket. „A len­gyeleknek hidat kell építeni egymás közt, nem pedig falat vonni” - idézte az elnök a Reuter szerint saját szavait a pápának. Az egyházfő a megbeszélé­sen arról szólt, mennyire ag­gasztja a munkanélküliek, a szegények és a fiatalok hely­zete az új gazdasági viszo­nyok közt. Nem került viszont szóba az 1993-as szerződés ratifiká­lása, amely a Vatikán és Var­só több vitás kérdését, így az egyházi oktatás ügyét rendez­né. A szejm baloldali többsé­ge által ellenzett megállapo­dás, illetve a katolikus egyház által támadott új alkotmány továbbra is feszültséget okoz­nak a hivatalos lengyel-vati­káni kapcsolatokban. A vá­lasztási hadjárat elején álló országban a kormányon lévő szociáldemokraták múlt szer­dán kisebb vereséget szen­vedtek az abortusz liberalizá­lásának kérdésében, mivel az alkotmánybíróság újratárgya­lásra visszaküldte az erről rendelkező törvényt. II. János Pál erre is célozva fejtette ki a lengyeleket üdvözlő beszédé­ben, hogy „a problémák meg­oldásában mindenkinek részt kell venni, és mindenki jogát szem előtt kell tartani, külö­nös tekintettel a gyengékre és a védtelenekre”. A pápa látogatásának első napján részt vett a 46. Eucha­risztikus Világkongresszuson is, ahol arról szólt, hogy nem elég az egyházak közötti türe­lem, „kölcsönösen el kell fo­gadnunk egymást” - idézte az MTI a katolikus egyház ve­zetőjét. Vasárnap Wroclawban a Reuter hírügynökség becslé­sei szerint mintegy kétszáz­ezer ember zarándokolt el a II. János Pál által pontifikált misére. Az Eucharisztikus Konferencia zárómiséjén a katolikus egyházfő elutasítot­ta azt az állítást, hogy az egy­ház a szabadság ellensége len­ne. „Az igazi szabadság mér­céje a szolgálat- és áldozat­­készség” - mondta II. János Pál, aki felszólította a gazdag országokat: tegyék félre mér­téktelen nyereségvágyukat, és segítsék a szegény államokat. Horn Gyula szerint az igazi vizsga még hátravan Az ország jelenlegi arculata nem eléggé árnyalt • Folytatás az 1. oldalról Összetartás nélkül nem érhe­tünk el sikereket - figyelmez­tetett Horn Gyula. A magyar kabinet azon dolgozik - mond­ta -, hogy 1998 utánra is bizto­sítsa a törekvések folyamatos­ságát (a kormányzásban is), s mivel nemzeti célokról van szó, a csatlakozási tárgyalások­ba be kívánja vonni az ellen­zéket. A felzárkózás sikeréhez fontosnak tartotta az értelmi­ség támogatásának megnyeré­sét, illetve az oktatás, a tudo­mány, a kultúra és a sport el­szegényedésének megállítását. A miniszterelnök bejelentette, hogy a találkozót jövő tavasz­­szal újra megrendezik, és a kormány Magyarország hírne­véért elnevezéssel díjat alapít azok részére, akik sokat tesz­nek hazánk külföldi megítélé­sének javításáért. A konferencia résztvevői négy tematikus szekcióban alakították ki a szándékok eredményesebb megvalósítá­sára vonatkozó javaslataikat. Az ország euroatlanti integ­rációját illetően megállapítot­ták: a csatlakozás fontos felté­tele Magyarország versenyké­pességének növelése, a jogbiz­tonság erősítése, a jogszabá­lyok érvényesítése, az oktatás és a képzés fejlesztése, az in­tegráció hazai és külföldi kommunikációjának javítása. A Magyarország-kép alakítá­sáról tárgyaló munkacsoport úgy véli, az ország jelenlegi ar­culata nem eléggé árnyalt. A korszerű imázs megteremté­séhez a külföldiek szakértel­mét is felhasználó, átfogó kommunikációs stratégia, az elmúlt évek eredményeinek bemutatása és a követségek sajtómunkájának erősítése szükséges. A magyar tudo­mány teljesítményét az ezzel foglalkozó bizottság jelenleg is nemzetközileg elismertnek ta­lálta, ám felhívta a figyelmet, hogy a támogatás csökkenése és a magántőke szerepvállalá­sának jogi korlátja veszélyez­teti a versenyképességet. A résztvevők javasolják külföldi fordítóközpontok létrehozá­sát az irodalmi és filmalkotá­sok megismertetése érdeké­ben, a kutatók hazatéréséhez szükséges feltételek megte­remtését, illetve szervezett in­tegrálásukat a hazai tudomá­nyos életbe. Az anyaország és a kárpát-medencei magyarság kapcsolatát vizsgáló grémium szerint az euroatlanti integrá­ció egyértelműen előnyös a határon túli magyar kisebbsé­gek számára is. A kisebbségi igények kielégítése azonban nem lesz automatikus, ezért fel kell készülni egy eurokom­­form kisebbségpolitikára, to­vábbá a tényleges partneri vi­szony kialakítására, a kölcsö­nösség érvényesítésére. A jo­gos kisebbségi igényeket a jö­vőben sem kell leszállítani, ha­nem jobban meg kell azokat értetni Európával. • Szűcs László Három arc a „2000”-ből A pozitív Magyarország-kép kialakítása érdekében túl kell lép­ni a retorika szintjén: konkrét lépésekre van szükség. A kincs­tári optimizmus nem kendőzheti el az olyan akut gondokat, mint amilyenek az oktatás vagy a kutatásfejlesztés terén ta­pasztalhatók. S hogy a magyar művészet értékeit Nagy-Britan­­niában kevesebben ismerik, mint akár a román, a lengyel vagy a cseh kultúrát, az abból is fakad, hogy igen rosszul állunk a képzett műfordítók terén. Minderről a Magyarország 2000 konferencia egy-egy résztvevője nyilatkozott lapunknak. Retorika helyett intézkedéseket Paul Lendvai, Ausztriában élő professzor, az ORF inten­dánsa a Magyarország-kép javításáról értekező szekció munkájában vett részt. Kér­désünkre válaszolva konkrét lépéseket sürgetett annak ér­dekében, hogy az ország jó benyomást keltsen a külföld­ről érkezők szemében. • Ön szerint hozhat-e Ma­gyarország számára kézzel­fogható eredményt egy ilyen konferencia? A tanácskozás csak akkor le­het eredményes, ha azt a kormány nem csupán deko­rációnak használja a válasz­tási hadjáratához. Hadd em­lékeztessek Kosáry Domo­kos szavaira, aki úgy fogal­mazott, hogy az ország leg­­nagyobb feladata a butaság elleni harc. Minthogy a kon­ferencián többnyire okos emberek gyűltek össze, ha az anyaországiak tényleg odafi­gyelnek rájuk és a javaslatok alapján cselekszenek is, ak­kor meglátásom szerint volt értelme a találkozónak. Nem retorikára, hanem konkrét lépésekre van ugyanis szük­ség - elsősorban a szolgálta­tások és a közbiztonság terü­letén hogy Magyarország ne keltsen rossz benyomást a külföldiek szemében. • Úgy érzi, hogy a jelenlegi találkozó csupán látszatcé­lokat szolgálna? Valójában azt sem bánom, ha a kormány díszletnek használ minket politikai cél­jai eléréséhez, ha emellett tesz is végre valamit az or­szág kedvezőbb megítélése érdekében. Sereghajtók vagyunk Határ Győző, Nagy-Britanniá­­ban élő írót leginkább a magyar irodalom külföldi tévesztésé­nek gondja foglalkoztatja. Mint a magyar tudomány és kultúra ismertségét elemző szekció résztvevője ebben a témában fogalmazott meg ajánlást. • Ön személy szerint miért tartja fontosnak ezt az össze­jövetelt? Az egész kongresszusból tá­­gabb értelemben a magyar böl­cselet, szűkebb értelemben pe­dig a magyar irodalom sorsa ér­dekel; ennek idegen nyelvre történő fordítása, azaz terjesz­tése külföldön. A fordítás prob­lémája nem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Nem úgy működik, hogy időm is van, te­rem is van, miért ne szoptas­sak... Ezúttal ugyanis az a probléma, hogy se időnk, se fe­jünk, és szoptatni sem tudjuk, hogy hogyan kell. Nincsenek tudniillik fordítók. Olyan ez, mint a 2 egész és egy század gyermekes család, hisz körülbe­lül ennyien képesek megfelelő színvonalon tolmácsolni a ma­gyar irodalmat angol nyelven. • Mennyire ismert ezek után a magyar kultúra Nagy-Britan­­niában? Azt kell mondanom, hogy saj­nos lemarad a román, a cseh vagy a lengyel kultúra ismertsé­ge mögött. • Mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében? a kultúraterjesztésben Elképzelésem, és ezt javasol­ni is fogom Magyar Bálint kultuszminiszter úrnak, hogy keretet kellene teremteni olyan fiatal írók számára, akik a maguk területén feltű­nően jók és felesküsznek a műfordításra. Számukra kü­lönleges ösztöndíjat kellene biztosítani, s kiküldeni őket legalább öt évre az adott or­szágba. Járjanak angol lá­nyokkal, vegyék el őket fele­ségül. Az asszonykától pedig megkérdezhetik, édesem, nem jut eszembe, hogyan is mondják angolul a halottas kamrát. Az angol ezt a mód­szert párnaszótárnak hívja. Hozzáteszem, minden szótár elavult, ahhoz tehát, hogy a fordító megtanulja érteni az elevenen létező nyelvet, ott kell élni, olvasni a napi sajtót, naprakészen tájékozódni az irodalomban, s magába szívni a rétegnyelvek furcsa kifeje­zéseit, ahogy azt az adott or­szágban beszélik. Az Amerikai Egyesült Álla­mokban élő Dobozi István, a Viágbank szakértője, olyan méretűnek tartja a műszaki értelmiség elvándorlását, ami már az ország jövőjét veszé­lyezteti. Az euroatlanti integ­rációval foglalkozó szekció résztvevőjeként „agyvisszaszí­­vási” programot sürget. • Mint a Világbank szakértő­je, milyennek látja Magyaror­szág külföldi megítélését? Magyarország igen komoly te­kintélynek örvend a Világ­banknál. Ez javarészt azzal magyarázható, hogy a gazda­sági stab­izációt sikeresnek tartja a nemzetközi pénzin­tézet. Magyarország megint visszanyerte régi jó hírét, hisz a makroökonómiai kép egyre kedvezőbb. A külföldi beruhá­zások tekintetében Magyaror­szág majdnem világcsúcsot ért el: 1990 óta egy főre vetítve 1200 dollár érkezett az ország­ba. Ez annak köszönhető, hogy a privatizáció talán egész Kelet-Európában itt zajlott le a legsikeresebben. • Milyen javaslatok, észrevé­telek hangzottak el a szekció­ban az integrációs törekvések­kel kapcsolatban? Több külföldi résztvevőnek nem volt teljesen vitágos, hogy készült-e komoly mérleg az in­tegráció előnyeiről és hátrá­nyairól. Többen elégtelennek tartották a közvélemény tájé­koztatását is. Volt egy olyan vé­leménycsokor, amely szerint némi kincstári optimizmus su­gárzik Magyarország euroin­­tegrációs lehetőségeinek érté­keléséből. Magam is úgy vé­lem, hogy vannak területek, ahol az integrációra való felké­szülés nem megfelelő. Idetarto­­zónak érzem az oktatási és a kutatás-fejlesztési szférát, ahol a rendszerváltás óta - szemben a nemzetközi trendekkel - ko­moly leépülés történt. Magyar­­ország be fog kerülni egy olyan hatalmas versenytérbe, ahol - mint valaki megjegyezte - nem mindegy, hogy napszámosként, vagy a csúcstechnológiák szállí­tójaként vesz részt. Ehhez kap­csolódik a műszaki értelmiség elszívásának problémája is, mely olyan méretet öltött, hogy az előbb utóbb az ország jö­vőjét, gazdasági teljesítményét veszélyezteti. Ezért a konferen­cia egyik ajánlásaként javasol­tam, hogy a kormány és a Ma­gyar Tudományos Akadémia dolgozzon ki konkrét cselekvési programot az eláramlott szür­keállomány visszaszívására. • Hogyan kivitelezhető ez? Két dolgot kell biztosítani: az egzisztenciális kifutási lehető­séget és a szakmai fejlődés le­hetőségét. Erre egyébként vannak bevált modellek Dél- Koreában, Izraelben, vagy Görögországban is, amelyeket érdemes lenne tanulmányozni. Az interjúkat Szűcs László és Nagy Ildikó Emese készítette „Agyvisszaszívásra van szükség” Az 1991. évi XVIII. tv. 72. § (1) bekezdése szerint a Bácsvíz Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízművek Részvénytársaság igazgatósága (Kecskemét) tájékoztatásul közli, hogy az 1996. éves beszámoló (mérleg) adatai E Ft-ban a következők: Befektetett eszközök 3 573 205 Forgóeszközök 528 971 Aktív időbeli elhatárolások 66 469 Eszközök (aktívák) összesen­­ 4 168 645 Saját tőke 4 006 602 Előző évek áthozott vesztesége­­20 430 Mérleg szerinti eredmény 23 855 Céltartalékok 21 329 Kötelezettségek 115 337 Passzív időbeli elhatárolások 24 812 Források (passzívák) összesen 4 168 645 A közgyűlés úgy dönt, hogy osztalékot nem fizet, az előző évről áthozott veszteséget a tárgyév terhére elszámolja. A könyvvizsgálói záradékkal ellátott éves beszámolót a Bács-Kiskun Megyei Bíróság mint cégbírósághoz a társaság benyújtotta. Az rt. igazgatósága F­enyő fűrészáru AKCIÓ! • Colos választékok: 16 000 Ft/m3 + áfától • Normál pallók, gerendák: 26 000 Ft/m3 + áfa • Normál léc: 28 Ft/fm + áfa • Bramac léc: 34 Ft/fm­ + áfa • Lambéria: 850 Ft/m1 + áfa • Hajópadló: 950 Ft/m3 + áfa • Száraz asztalos áruk: 32 000 Ft/m3 + áfa Cím: Budapest XVI., Nagyicce sor (Örs vezér tértől 2. HÉV-állomás). Telefon/fax: 403-1893. Telefon: 403-5148 A Multiprogres Műszaki és Kereskedelmi Rt. (1117 Budapest, Rátz L u.72.) Igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy éves rendes közgyűlését 1997. július 9-én de. 1/2 9 órakor tartja az Aperitif Étteremben (1117 Budapest, Temesvár u. 19-21.). 1. Jelentés az 1996. évi gazdálkodásról, javaslat a mérleg megállapítására 2. A Felügyelő Bizottság jelentése 3. A könyvvizsgáló jelentése 4. A mérleg megállapítása 5. Személyi változás a Felügyelő Bizottságban 6. A társasági alapszabály 1/b pontjának módosítása 7. Egyebek A közgyűlésen való részvétel és szavazás feltétele, hogy a részvényesek részvényeiket és osztalék szelvényeket a közgyűlést megelőzően legalább egy nappal letétbe helyezzék. Gőzkazán eladó! Komfort III. G/FG típusú alacsony nyomású, ABG-60F. típusú gázégővel: 62/498-266.

Next