Magyar Hírlap, 1998. május (31. évfolyam, 102-113. szám)

1998-05-02 / 102. szám

1998. MÁJUS 2. SZOMBAT KÜLFÖLD - BELFÖLD Magyar Hírap 3 Szenátusi igen a bővítésre Hosszú és időnként kínos vita után egy tizenkét órás munka­nap végén szentesítette az amerikai szenátus az új NATO-ta­­gok felvételét közép-európai idő szerint tegnap hajnalban. A száz szenátor közül nyolcvan döntött a jóváhagyás mellett, míg tizenkilencen a bővítés ellen szavaztak. MH-Washington__________ A sikeres ratifikációhoz leg­alább 67 voksra lett volna szükség, s az igen szavazatok magas aránya azt mutatja, hogy végül olyan szenátorok is támogatták az új tagok fel­vételét, akik korábban az el­lentáborban tűntek fel. Ilyen volt például Kay Bailey Hut­chison texasi szenátor asszony, aki a szavazás előtt Magyarország szerepvállalá­sát méltatta, kiemelve a ta­­szári amerikai jelenlét fon­tosságát. Magyar újságírók­nak adott interjúban még az a John Warner szenátor is méltatta az ország teljesítmé­nyét, aki végül is nemmel szavazott. A szenátorok a tucatnyi módosító indítvány közül egyet sem fogadtak el, így például a bővítés első köre után nem fogják három évre befagyasztani a folyamatot. Igaz, hoztak egy ajánlást, amely szerint az elnöknek közbe kell járnia, hogy csök­kenhessen az Egyesült Álla­mok 25 százalékos részese­dése a NATO költségvetésé­ben. A pénzügyekről tehát még kemény tárgyalások várhatók. A magyar NATO-tagság anyagi vonzatáról Bill Clin­ton elnök is szólt első idei egyszemélyes sajtótájékozta­tóján. A Magyar Televízió kér­désére az elnök így felelt: hosszú távon a NATO-tagság anyagilag is jó befektetés lesz Magyarország számára, ha most bírja a terheket, hiszen közelebb hozza a kialakuló globális piacot, és olyan ál­lamként ismerteti el Magyar­­országot, amely a biztonság érdekében képes aktív nem­zetközi szerepvállalásra. • Barát József A parlamenti pártok üdvözlik a döntést Horn: elismerés Magyarországnak Horn Gyula kormányfő sze­rint az amerikai szenátus Ma­gyarországot, a magyar népet ismerte el, amikor a NATO- bővítés elfogadásáról döntött. A szenátus döntését a magyar parlamenti pártok üdvözöl­ték, míg a Munkáspárt és a MIÉP korábban megfogal­mazott aggályait hangoztatta. MH-összefoglaló__________ „Magyarország, a magyar nép elismeréséről van szó. A sza­badság, a demokrácia és a piacgazdaság nemzetközi kö­vetelményeinek teljesítésé­ről” - fogalmazott az MTI- nek Horn Gyula (MSZP), aki szerint a rendkívül kedvező döntésben jelentős szerepet játszott az 1997 novemberi magyarországi népszavazás eredménye is. A miniszterel­nök úgy ítélte meg, hogy a döntésben kifejezésre jutott az is: hazánk következetes szomszédsági politikát folytat, és Magyarország nem véletle­nül a kelet-közép-európai tér­ség stabilizáló tényezője. Kuncze Gábor (SZDSZ) nagy sikernek tartja, hogy a szenátusi vita során senki nem kérdőjelezte meg Magyaror­szág NATO-alkalmasságát. 1,Ez egyértelmű.­.jfb­ ..annak, hogy az Egyesült Államok el­fogadja és elismeri integrációs erőfeszítéseinket, a magyar polgárok közös áldozatát és sikerét” - tette hozzá. Orbán Viktor (Fidesz) hangsúlyozta: a szenátus döntésével a csatlakozási fo­lyamat várhatóan felgyorsul. A Fidesz szerint az 1990-es rendszerváltás egyik fő célki­tűzése valósul meg azzal, hogy Magyarország tagja lesz a NATO-nak. Ez a siker a magyar polgárok számára hosszú távon garantálja az ország biztonságát - véleke­dett Orbán. Lezsák Sándor (MDF) el­mondta: a jelenlegi kabinet ki­sebb kitérők után folytatta elődje munkáját, és a követke­ző kormány fogja azt befejezni 1999-ben. Ezért a mostani ra­tifikáció nem a jelenlegi or­szágvezetés, nem a pártok, ha­nem az egész nemzet sikere. Torgyán József (FKGP) szerint a szenátus döntésével véglegesen bezárult a kom­munizmus mögött az ajtó Ma­gyarországon, és új kapuk nyílnak a világ felé. A kisgaz­dák véleménye szerint nagy fontossággal bír hazánk euro­­atlanti integrációja, és a NATO-felvétel mindenkép­pen könnyíteni fogja Magyar­­ország időbeni csatlakozását az Európai Unióhoz. Pálos Miklós (KDNP) alapvetően üdvözlendő ese­ményként értékelte a szená­tus jóváhagyását, ugyanak­kor kijelentette: Magyaror­szág csatlakozása a NATO- hoz - mint minden katonai szervezethez való csatlakozás - „kicsit vegyes érzésekre okot adó” lépés. Kifejtette: bízik benne, hogy a NATO- csatlakozás révén Magyaror­szág egy hatékony védőer­nyőhöz jut. Szabó Iván (MDNP) úgy vélte, a szenátus döntésével Magyarország végre egy olyan szövetségi rendszerhez tartozhat, amely stabilizáló és békefenntartó jellegű. Hozzá­tette: a Néppárt következete­sen elkötelezett az euroatlanti integráció iránt. Thürmer Gyula (Munkás­párt) a döntés nyomán meg­ismételte a magyar NATO- tagsággal kapcsolatos koráb­bi aggályait, ellenérveit. A politikus szerint ebben a helyzetben a következő par­lament feladata annak bizto­sítása, hogy ne kerülhessenek atomfegyverek és idegen ka­tonák magyar területre, csa­patainkat pedig nem vihes­sék külföldre. Csurka István (MIÉP) az eseményt úgy minősítette: „a Külügyminisztérium keresz­tülvitte akaratát”. Ugyanak­kor hangot adott annak a vé­leményének, hogy a csatlako­zás Magyarország számára semmiféle hasznot nem hoz. Letartóztatták a horvát Sakicot MTI______________________ Az argentin rendőrség letar­tóztatta Dinko Sakic feltétele­zett horvát háborús bűnöst - közölte Carlos Corach belügy­miniszter Buenos Airesben. A jasenovaci koncentrációs tá­bor egykori usztasa parancs­nokának „azonnali letartózta­tását” egy argentin szövetségi bíró rendelte el csütörtökön. A 76 éves Sakic 1947 óta él Argentínában, és argentin ál­lampolgár. Április 7-én eltűnt otthonából, miután egy tévé­interjúban elismerte, hogy a hírhedt tábor parancsnoka volt, de tagadta, hogy vezetése idején ott bármiféle gyilkolás folyt volna. Horvátország ki­adatási kérelmet juttatott el az argentin külügyminisztérium­nak, amely azt elfogadható­nak ítélte. Dinko Sakic nem fellebbez az ellen, hogy kiad­ják Horvátországnak. Ezt a ja­­senováci táborparancsnok ügyvédje jelentette be tegnap Buenos Airesben. Az argen­tin belügyminiszter korábban közölte, hogy ha a háborús bűnökkel gyanúsított Sakic nem tiltakozik, akkor „azon­nal” kiadják. A második világháború ide­jén szerbek, zsidók, cigányok és a zágrábi fasiszta rendszer­rel dacoló horvátok tízezreit ölték meg Jasenovacban. Kovács: nagy lépés a NATO-tagság felé Az amerikai szenátus jóváha­gyása elősegítheti a NATO- bővítés ratifikációját a szövet­ség többi tagországában is, s a döntést megelőző vitát figye­lembe véve nagy előrelépést jelent a teljes jogú tagság felé - vélekedett az MH-nak adott interjújában Kovács László külügyminiszter. • Az Egyesült Államok sze­nátusának jóváhagyásával ismét közelebb került egy lé­péssel Magyarország a NATO-tagsághoz. Milyen fontosságot tulajdonít ennek a döntésnek? Két szempontból tartom fon­tosnak az amerikai szenátorok szavazatát. Egyrészt az Egye­sült Államok a NATO legna­gyobb, legerősebb tagja, a szö­vetség vezető hatalma, és az amerikai szenátus lépéseit fi­gyelemmel kísérik a többi tag­államban is. A 80 százalékos többséggel elfogadott döntés megítélésem szerint a többi or­szágban is elő fogja mozdítani a N­ATO-bővítés jóváhagyását. Másrészt éppen az amerikai szenátusban folyt a legtöbb vi­ta a szövetség kiszélesítéséről, ott fogalmazódott meg a leg­több ellenvélemény is a bőví­téssel szemben. Ilyen előzmé­nyek után ez a mostani döntés valóban nagy lépés előre. • Mennyire ítéli meggyőző­nek a NATO-bővítést támo­gató 80 szavazatot? Ez nagyon meggyőző arány, hiszen az előzetes véleménye­ket megfogalmazók közül is csak a legoptimistábbak mondták azt, hogy akár a nyolcvanat is elérheti az igen szavazatok száma. Pontosan ez történt. • Mekkora szerepe volt a sze­nátorok meggyőzésében a Clinton-kormányzatnak, il­letve a három csatlakozó or­szág kormányának, tekintet­tel arra, hogy külügyminisz­teri szinten is többször sor ke­rült közös lobbyzásra? A Clinton-kormányzat rend­kívül nagy munkát végzett a szenátorok meggyőzése érde­kében, türelmesen újra és újra elmondták az ellenvetésekkel kapcsolatos véleményüket és a bővítés melletti érveket. Úgy gondolom, hogy ebben volt szerepe a három külügy­miniszter két közös washing­toni látogatásának is. Jóma­gam összesen háromszor jár­tam a szenátusban, körülbelül hatvan szenátorral volt alkal­mam megbeszéléseket foly­tatni, és azt hiszem, hogy a mi jelenlétünk és érvelésünk gaz­dagította a bővítés mellett fel­sorakoztatott érveket. • Jeni Buzek lengyel kor­mányfő most azt mondja, hogy talán már az idén meg­valósulhat a három ország NATO-tagsága. Van-e erre reális esély? Erre valóban van reális esély, mert ha mind a 16 tagállam­ban befejeződik a ratifikáció, és a ratifikációs okmányokat letétbe helyezik Washington­ban az amerikai kormánynál, valamint ha a három csatlako­zó ország parlamentjei is jóvá­hagyják a belépést a NATO- ba - és azt hiszem effelől sen­kinek nincs kétsége -, akkor még az év vége előtt megte­remtődnek a feltételei csatla­kozásnak. A jövő áprilisi dá­tum azért szerepel a csatlako­zás várható időpontjaként, mert addigra biztosan lezárul a ratifikációs folyamat, és ak­kor ünnepli a NATO fennál­lásának ötvenedik évforduló­ját. Az akkorra tervezett ün­nepélyes washingtoni csúcsér­tekezleten várhatóan már tel­jes jogú tagként lesz jelen a három ország, de elképzelhe­tő, hogy a jogi értelemben vett csatlakozás már ez év vé­géig megvalósul. • Dajka Béla HIRDETMÉNY A Zalai Nyomda Részvénytársaság (8900 Zalaegerszeg, Gorkij utca 1.) igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy a társaság rendkívüli közgyűlését összehívja. A közgyűlés időpontja: 1998. június 4-én 11 óra. A közgyűlés helye: 8900 Zalaegerszeg, Gorkij utca 1. A közgyűlés napirendje: 1. A dolgozói részvények törzsrészvénnyé átala­kítása és ezzel összefüggésben az alapszabály módosítása. 2. Felhatalmazás saját részvények vásárlására. 3. A módosított, egységes szerkezetű alapító ok­irat elfogadása. A szavazati jog gyakorlásának feltétele, hogy a részvényes a közgyűlés kezdetéig részvényeit vagy azok letéti igazolásait a közgyűlés elnökének bemu­tassa, szavazati jogát a részvényes a részvénykönyv adatai szerint gyakorolja. A közgyűlési regisztráció és a szavazólapok kiosztása a közgyűlést megelőző­en 10 órakor kezdődik. Határozatképtelenség esetén a megismételt közgyűlésre változatlan helyszínen és napirenddel 1998. június 4-én 14 órakor kerül sor, amely a megjelentek számára tekintet nélkül határozatképes. Zalai Nyomda Rt. igazgatósága 4517 MH Négymilliárdot ad a büdzsé a lakáshitelekre Június 15-étől csökken a havi leértékelés Június 15-étől a jelenlegi havi 0,9 százalékról, 0,8 százalékra csökken a csúszóleértékelés üteme - jelentette be Kis Ele­mér, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára a kormány csü­törtöki ülését követően. A leértékelés mértékéről a kormány és a jegybank teljes egyetértésben határozott. A kormány ha­tározott a szociálisan hátrányos helyzetű családok közmű- és lakáshitel-hátralékának átvállalásáról. E célra négymilliárd forintot különítenek el már az idén a költségvetésben. Bár a piac egy része 0,1 száza­lékpontnál nagyobb mértékű csökkentésre vagy akár a fo­rint árfolyam-lebegtetési sáv­jának szélesítésére spekulált, a nagyobb csökkentéstől azért tartózkodtak, mert az a forint túlzott felértékelődésé­hez vezethetett volna - felelte kérdésünkre Draskovics Ti­bor, a Pénzügyminisztérium közigazgatási államtitkára csütörtök esti tájékoztatóján. A döntés mögött nem az húzódik meg, hogy a kor­mány nem látja teljesíthető­nek a 13-14 százalékos éves inflációt. A makrogazdasági mutatók összességében ked­vezőek, ám a bérek tervezett­nél magasabb emelkedése veszélyeztetheti - bár ezek magasabb kibocsátással pá­rosulnak - a 13-14 inflációs pályát, ennek jelentős a koc­kázata - mondta Draskovics. A miniszterek rendeletet alkottak a szociálisan hátrá­nyos helyzetű családok adós­ságterheinek enyhítéséről. A közüzemi díjhátralékok és a befagyott lakáshitelek tör­lesztésére az idei költségve­tésből négy-, jövőre tízmil­­liárd forintot különítenek el - mondta Kis Elemér. A csalá­dok helyi önkormányzatnál kérelmezhetik a segély folyó­sítását, ám az állami segítség nem haladhatja meg a tarto­zás 70 százalékát. A program finanszírozása az önkormányzatokra is ko­moly terhet ró, hisz az állam által átvállalt összegnek csak az 50 százalékát téríti meg a büdzsé. (Ez a mérték az el­adósodott önkormányzatok­nál 80 százalék.) Az önkor­mányzatok szabadon dönt­hetnek arról, hogy a prog­ramban részt vesznek-e, illet­ve, hogy a szükséges forráso­kat honnan teremtik elő. Az állami segítség formája lakásvásárlásként is megva­lósulhat, így a lakók az állam­nak eladott lakásban bérlő­ként élhetnének tovább. A Szociális Tanács felkéri a kormányt, hogy adjon ki az önhibájukon kívül adósság­­csapdába került családok megsegítéséről szóló rende­letének mielőbbi végrehajtá­sát segítő ajánlást, amely tisz­tázza: mely család tekinthető jövedelmi, vagyoni helyzete miatt rászorultnak, azaz a rendelet hatálya alá tartozó­nak - tudatta lapunkkal Va­dász János, a civilszervezete­ket összefogó tanács elnöke. A kormány döntött több felsőoktatási kérdésben is. Az állam a jövőben kezessé­get vállal azon egyetemisták és főiskolások tandíjhiteleire, akiket ennek hiányában el­utasítanának a pénzintéze­tek. A kezességet az Esély a Továbbtanuláshoz Közala­pítvány állja, e célra már a költségvetési tartalékból 250 millió forintot átutaltak. Csütörtökön arról is dön­töttek, hogy a felsőoktatásban egységesen 2002. szeptember 1-jéig bevezetik a tanulmányi pontrendszert, közkeletűbb nevén a kreditrendszert. A kormány 1,36 milliárd forintos hitelgaranciát vállal, melyből a jövő tanévi tan­könyvek legyártatását, vala­mint az 1999/2000. tanév tan­könyveinek előkészítését finanszírozhatják a könyvki­adók. A hitelgarancia várha­tóan mérsékli az előállítási költségeket, így a könyvek némileg olcsóbban kerülhet­nek a tanulók kezébe - mondta Kis Elemér. A közoktatást illetően a magyar kormány nem kér semmilyen haladékot az uniós alkalmazkodáshoz, a távköz­lésben erre viszont a - 2002. november 1-jéig érvényes koncessziós szerződések miatt - pár hónapig szükség lesz. • P. Zs. A Freedom House jelentése Ismét szabad a magyar sajtó MTI_____________________ Három év után először ismét a szabad sajtóval rendelkező államok közé sorolta Ma­gyarországot a New York-i székhelyű Freedom House, amely tegnap hozta nyilvá­nosságra éves jelentését a saj­tószabadság érvényesülésé­ről a világban. A tavalyi év során valame­lyest csökkent a sajtószabad­ság foka világméretekben, jól­lehet némileg visszaesett a sú­lyos visszaélések és kihágások száma is - állapította meg az amerikai szervezet. A New York-i székhelyű csoport Ma­gyarországot a szabad sajtóval rendelkező államok közé so­rolta, legutoljára az 1994-es felmérésben kapott hasonló minősítést a magyar sajtó. A jelentés általános tanul­ságként leszögezte, hogy az újságírók zaklatása és megfé­lemlítése öncenzúrához vezet. A beszámoló külön kiemelte, hogy a helyi tömegtájékozta­tás intézményesített korláto­zása hozzájárult az ázsiai gaz­dasági válság kialakulásához, mert megakadályozta a rossz gazdaságpolitikai intézkedé­sek és a korrupció feltárását. Az összesítés alapján tavaly harminchat országban javult a sajtó helyzete, negyvenkét or­szágban viszont visszaesés mutatkozott. A sajtószabad­ság fokának romlása a leg­több esetben azonban nem járt más besorolással. Tavaly negyvenegy újság­író vesztette életét hivatása gyakorlása közben; három­száztíz tollforgatót őrizetbe vettek vagy bebörtönöztek, kétszázhetet pedig tettleg bántalmaztak. A Freedom House meg­ítélése szerint a magyar sajtó szabad körülmények között tevékenykedett 1997-ben. A tavalyi minősítés még a „részben szabad” csoportba helyezte az országot, akár­csak az előző két évben. Ro­mánia, Szlovákia, Ukrajna és Oroszország egyaránt a „nem szabad” csoportban helyezkedik el. Vezércikk a 7. oldalon Majális, helyenként veréssel Letartóztatások Fehéroroszországban • Folytatás az­­ oldalról A dél-koreai főváros köz­pontjában, a május elsejei szakszervezeti nagygyűlést követően munkások és diá­kok ezrei összecsaptak a pán­célozott szállító járművekben a helyszínre érkező rendőri alakulatokkal. A rendfenntartó erők könnygáz bevetésével igye­keztek megfékezni a növekvő munkanélküliség miatt tünte­tő, kődobáló résztvevőket, akik közül szemtanúk közlése szerint többen megsérültek. Összecsapásba torkollott a felvonulás a törökországi Isz­tambulban is. A sarló-kala­pácsos zászlót lengető tünte­tők közül 74-en megsebesül­tek a rohamrendőrökkel ví­vott csatában. A fehérorosz rendőrség őrizetbe vett negyven ellen­zékit, aki Alekszandr Luka­­senko államfőt bíráló jelsza­vakat skandált egy Május 1. alkalmából tartott minszki megmozdulásokon. A Reuters és az AP hírügy­nökség egy-egy fotósát is elő­állították. Oroszországban a szak­­szervezetek közlése szerint az országszerte rendezett fel­vonulásokon és nagygyűlése­ken több mint egymillióan vettek részt május elsején, míg a rendőrség hivatalosan alig 200 ezerre becsülte a kü­lönböző szervezetek és pár­tok majálisán megjelentek számát. A munka ünnepe kapcsán szervezett megmozdulások rendben zajlottak, a rendőr­ségnek nem kellett beavat­koznia még a szélsőbaloldali pártok maroknyi híveinek felvonulásain sem. Az orosz fővárosban a szakszervezeti felvonulás alig 20 ezer embert vonzott. Bo­risz Jelcin elnök lemondásá­nak követelése egyébként számos baloldali felvonulás jelszava volt több orosz vá­rosban. HABSBURG OTTÓ: KITEKINTŐ Ketyegő időzített bomba Az utóbbi időben viszonylag keveset le­hetett hallani Macedóniáról vagy Bulgá­riáról. Sőt úgy tűnt, mintha igazi enyhü­lés kezdődne. A helyzet effajta optimis­ta megítéléséhez hozzájárult, hogy athé­ni közlések szerint elképzelhető lenne Görögország és Macedónia megállapodása a köztársaság nevéről. Ám aki a helyszínen mérhette fel a helyzetet, ha­mar arra a következtetésre jutott, hogy itt célzott dezinfor­­mációról van szó. Magasabb kormánykörökből származó értesülések azt mutatják, hogy az álláspontok gyakorlati­lag nem közeledtek. Sem Gligorov elnök, sem pedig Branki Crvenkovski miniszterelnök nem kész arra, hogy a görög követelés értelmében feladja országa hagyományos nevét. Ez annál is inkább így van, mivel Macedóniában kö­zeledik az általános választások időpontja. A macedón kormány nem akarja megkockáztatni, hogy Athénnal szemben nem képviselhető engedékenységgel csökkentse kormányzó baloldali pártja választási esélyeit. A másik ol­dalon Szimitisz miniszterelnök semmilyen jelét nem adta annak, hogy kész lenne komolyan tárgyalni. Neki is meg­vannak a belpolitikai gondjai, nem utolsósorban a nagy el­lenzéki párt, az Új Demokrácia válsága következtében, amelyet a PASZOK szocialistái ki akarnak használni. Ez az Európai Unió bizonyos köreit, valamint egyes nemzeti kormányokat arra indított, hogy újra felvesse a nyugat-balkáni megoldás tervének kidolgozását. Néhány technokrata álma, hogy konföderációt vagy föderációt hozzon létre, amely lehetővé teszi Szerbia számára a régi Jugoszlávia legalább részbeni visszaállítását, mindenek­előtt azonban Horvátország elszigetelését. A bürokraták­nak ez a koncepciója ellentétben áll a realista biztos, Van den Broek felfogásával, aki ilyen megoldást nem tart sem lehetségesnek, sem pedig kívánatosnak. E terv megvalósításának szenvedő áldozata Horvátor­szág mellett leginkább Macedónia lenne. Ez az ország min­dig szomszédai - Szerbia, Bulgária és Görögország - harcá­nak tárgya volt, ami súlyos szenvedéseket okozott számá­ra. Nagyon jellemző erre egy túl kevéssé ismert tény: az el­ső világháború egyik legfontosabb francia diplomatája, Pozzi, aki egyúttal a békeszerződések egyik kidolgozója volt, annak idején, miután Macedóniát Szerbiához csatolta, maga is látta a helyszínen a szituációt. Ő, aki lelkes szerbba­rát volt, kétségbeesve tért vissza az útjairól. Felismerte a té­vedését és megírta a félelmetes könyvet „La guerre re­­vient” („A háború visszatér”). Annak idején elnyomta a hangját az erőteljes franciaországi szerb propaganda. De legalábbis vette magának a bátorságot, hogy szóvá tegye az Alekszander Karagyorgyevics király uralmának idején el­követett bűnöket a macedónokkal szemben. Csak a máso­dik világháború után kapott az ország egyfajta függetlensé­get, ha csak a titói állam egyik tagköztársaságaként is. Ju­goszlávia összeomlásával Macedóniának végre sikerült a hatalmas ellenállás dacára gyakorolnia az önrendelkezési jogot, így Görögország hosszú ideig megakadályozta az ál­lam elismerését és a Szkopjének nyújtott gazdasági segélyt, mert Athén mindenáron arra akarta kényszeríteni Mace­dóniát, hogy mondjon le a nevéről és vegyen fel egy mási­kat, amely megfelel a görögöknek. Csak a legutóbbi idő­ben volt némi enyhülés érzékelhető. Macedónia legnagyobb problémája az a tény, hogy köz­vetlenül határos Koszovóval, Szerbiának azon részével, amelyben a 90 százalékban albán népességet Belgrád bru­tálisan elnyomja. Itt ellenálló mozgalmak alakultak ki, amelyekkel, mint a legutóbbi történések igazolják, számol­ni kell. Nem lehetett tartós az albán lakosságnak az a cso­dálatra méltó magatartása, hogy sokáig kerülte az erősza­kos cselekményeket. A nép által megválasztott elnök, Rugova ugyanis talajt veszített, mivel a fiatalabb generá­ció, amely különösen szenved, többé nem volt hajlandó csöndben maradni. Ez azonban hatni fog Macedóniára is. Ott a lakosság 30 százaléka albán, s ők érthető módon szo­lidárisak Koszovó lakosaival. Eddig még ott volt a nemzet­közi békefenntartó erő, amely biztosította és lezárta a ha­tárokat. Ám ez az egység a nemzetközi megállapodások ér­telmében csak ez év augusztusáig marad. Ily módon éppen abban a pillanatban akarják visszavonni a rendfenntartó erőt, amikor a koszovói helyzet egyre kritikusabb lesz. Ért­hető, hogy a macedón kormány megpróbálja ezt megaka­dályozni. Egyelőre nem tudni, hogy sikerrel jár-e. Még veszélyesebb azonban, hogy Macedónia északi, szerbiai határát még mindig nem rögzítették véglegesen. Létezik ugyan egy szerződés, de gyakorlati megvalósítását a Milosevics-kormány tudatosan halogatja. A határvonal kijelölését szisztematikusan elhalasztják. A szerbiai hatal­mat gyakorlók állandó vonakodása nemcsak Macedóniát nyugtalanítja, hanem a nemzetközi intézményeket is. Eb­ben Belgrád akaratát látják, hogy megkérdőjelezze Mace­dónia biztonságát. Ehhez járul Görögország több mint kér­déses magatartása. Súlyosbítják a helyzetet az albániai kö­rülmények, ahol egy incidens robbanáshoz vezethet. Félő, hogy ilyen körülmények között Milosevics, akinek belpolitikai helyzete egyre kritikusabb lesz, indíttatva érezhe­ti magát arra, hogy konfliktust provokáljon ki Macedóniával. Macedónia ily módon újra, mint már annak idején, rendkívül súlyos helyzetben van. Eddig a koszovói határ mentén elhelyezkedő nemzetközi erő megakadályozta a konfliktus kiterjedését. Ezért felelőtlenség lenne, ha ezt a békeerőt éppen akkor vonnák vissza, amikor a leginkább szükség van rá. Német eredetiből fordította Karcagi Katalin

Next