Magyar Hírlap, 1998. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-01 / 152. szám
2 Magyar Hírlap VILÁGHÍRADÓ / Újabb magyar egyetemterv (MH) Miután az RMDSZ négy parlamenti képviselője benyújtotta a Kolozs megyei területi szervezet által kidolgozott törvénytervezetet az állami magyar egyetem beindításáról, Varga Attila, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke a csoport nevében maga is beterjesztette a képviselőházba a magyar egyetem beindítását szorgalmazó újabb dokumentumot. A képviselőcsoport törvénytervezetének megfelelően az állami magyar egyetem rektori hivatala Kolozsváron lenne. A karok egy része ugyanitt, valamint Marosvásárhelyen és szükség esetén más helységekben működne. Az állami magyar egyetem jogi személyiséggel rendelkezne és az oktatási tárca felügyelete alá tartozna. A törvénytervezet leszögezi: az egyetemnek tíz kara volna. A javaslat kimondja, az oktatási minisztériumnak az 1999-2000. évi tanévtől már biztosítania kell az egyetem működéséhez, fenntartásához szükséges pénzalapokat és anyagi eszközöket. ENSZ-határozat Ciprusról (MTI) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn ismételten sürgette Ciprus újraegyesítését, és határozatában elfogadhatatlannak minősítette a szigetország kettéosztottságát. A BT egyben hat hónappal, vagyis az év végéig meghosszabbította a Cipruson állomásozó kéksisakosok mandátumát. Túszok szabadultak Dagesztánból (MTI) Hétfőn hazatért Svédországba az a két misszionárius, akiket januárban raboltak el Dagesztánban. A svéd misszionárius házaspárt egy evangélikus parókiáról rabolták el ismeretlen fegyveresek Mahacskalában, az Oroszországhoz tartozó Dagesztán fővárosában. A 22 éves Dániel és a 23 éves Paulina Brolin 165 napot töltött egy 4 méter hosszú, 1,75 méter széles helyiségben. A dagesztáni biztonsági erők 30 fős különleges alakulata szabadította ki őket egy éjjeli rajtaütés során. A két volt túsz egyelőre nem tart sajtóértekezletet. Fogva tartásuk helyét sem árulják el. A svéd külügyminisztérium közölte: nem fizettek váltságdíjat a misszionárius házaspárért. Száz tüntető halála Jemenben (Reuters) Legkevesebb száz tüntető halt meg az áremelések elleni tüntetésekben Jemen keleti részén - jelentette egy ellenzéki szervezet Londonban. Az Al-Mowi közleménye szerint a kormány a légierőt és a nehéztüzérséget is bevetette az ország keleti részén fekvő, olajban gazdag Marib kormányzóságban a tiltakozók megfékezésére. A fegyverekkel felszerelt helyi lakosok eltorlaszolták a fővárosba vezető autópályát, elzárva az olaj szállításának útját Jemen többi részétől. Az ellenzékiek szerint legalább száz ember vesztette életét a szanaai kabinet egységeivel vívott összecsapásokban, amelyeket az üzemanyag és az alapvető élelmiszerek árának drasztikus - több mint 40 százalékos - emelése váltott ki. Al-Bakhaiti altábornagy szerint azonban az áldozatok között 20 kormánykatona van, és csak három helyi lakos halt meg az incidensben. A Marib kormányzóság vezetője közölte, a térségben helyreállt a rend, a telefonvonalak újra élnek, az utakra visszatért a forgalom. Az áremeléseket az 1995-ös, az IMF és a Világbank által sürgetett gazdasági reformintézkedések keretében hajtotta végre a jemeni kabinet. A NATO cáfol (MTI) A NATO cáfolta, hogy Boszniában gyermekprostitúciós hálózat létezne a nemzetközi erők irányítása alatt. Az El Mundo című spanyol lap hétfőn ismét arról írt, hogy az SFOR egyes katonái hálózatot létesítettek kiskorú leányokból a nemzetközi erők kiszolgálására. A NATO májusban egyszer már cáfolta ugyanezt az értesülést, de a hír nyomán belső vizsgálatot indított. A belga hírügynökség NATO-forrásokra hivatkozó jelentése szerint a vizsgálat már majdnem befejeződött, és eddig nem erősítette meg a gyanút, amelyet a lap állítólag spanyol hírszerzőktől tudott meg. Annak idején a spanyol védelmi minisztérium és Javier Solana NATO-főtitkár is cáfolta, hogy effajta titkosszolgálati jelentés létezne. Az El Mundo most kiskorúak tanúvallomását is idézi. Ezekből a NATO-illetékes szerint az derül ki, hogy olyan fiatal lányokról van szó, akiket bosnyák kerítők futtatnak - tehát nem feltétlenül gyermeklányokról és SFOR-működtetőkről. A szövetségi forrás is elismerte ugyanakkor, hogy ha a vallomásokban jelzettek megfelelnek a valóságnak, az igen súlyos problémát vet fel. Gyermekek a frontokon Az elmúlt évtized háborúiban kétmillió gyereket öltek meg világszerte, hatmillióan maradtak egy életre nyomorékok és több mint tízmillióan szereztek kiheverhetetlen lelki sérüléseket. Ezeket az adatokat ismertette az ENSZ döntéshozó testülete előtt Olara Otunnu, a gyerekkatonák ügyével foglalkozó nagyköveti rangú ENSZ-hivatalnok. MH-New York A Biztonsági Tanács vezető testülete megbélyegezte azt a számos országban követett gyakorlatot, hogy kiskorúak kezébe adnak fegyvert, és gyakran, elsősorban Afrikában, a legvéresebb ütközetekbe küldik őket. A Biztonsági Tanács figyelmeztette a tagállamokat: a nemzetközi jog több normáját is sérti, hogy 18 évesnél fiatalabb kamaszokat hadrendbe állítsanak. Mégis, ötven államban mintegy háromszázezer gyerek katona tartozik a hadseregekhez, néha csak 8-10 esztendősek, és szinte rabszolgaként kezelik őket. Paradox tény, hogy Szomálián kívül csak az Egyesült Államok nem ratifikálta a gyermeki jogokról szóló ENSZ-konvenciót. Ennek egyik oka éppen az volt, hogy a dokumentum megtiltja 18 éven aluliak felvételét a hadseregbe. Az Egyesült Államok fegyveres erői azonban elfogadják 17 évesek jelentkezését, igaz, ütközetbe csak akkor küldik őket, amikor elérték a nagykorúságot. A dokumentum arról is megemlékezett, hogy a modern hadviselésnek általában több polgári, mint katonai áldozata van, a konfliktusoknak igen sok nő, még több gyerek esik áldozatul. Olara Otonu szerint Fekete-Afrikában már szinte természetesnek számít a gyerekek besorozása, ez a törzsi háborúságok idején ma már nem kivétel, hanem - sajnos - a szabály. •B.J. Kína egy éve kapta vissza Hongkongot, s az azóta eltelt időben minden éppen fordítva történt, mint ahogyan várták: a politikai és szabadságjogokat Peking kommunista urai többé-kevésbé érintetlenül hagyták, a gazdaság azonban megroggyant - igaz, nem Kína hibájából, hanem az ázsiai pénzügyi válság következményeképp. Hongkong utcáin aránylag kevés a szemmel látható változás; a legfeltűnőbb az, hogy eltűntek a brit jelképek, az intézmények nevéből pedig a „királyi” megkülönböztetés. (Az egyetlen kivétel a helyi jachtklub: ez - igaz, csak angol nevében - őrzi a hagyományokat.) London szerepét átvette Peking, most ott gyakorolják a valódi politikai hatalmat, ez azonban a hongkongiakat a legkevésbé sem zavarja. A South China Morning Post hétvégi felméréséből legalábbis az derült ki, hogy a megkérdezettek az idő előrehaladtával egyre elégedettebbek azzal, ahogy Kína intézi a hongkongi ügyeket: míg egy évvel ezelőtt erre a kérdésre 45 százalékuk mondott igent, mára kétharmaduk. Ami a politikai jogokat illeti, tavaly még csupán minden második hongkongi vélte úgy, hogy nincs oka panaszra; számuk mára elérte a 82 százalékot. A dologhoz azonban tudni kell, hogy a 6,5 milliónyi hongkonginak nincs igazán viszonyítási alapja. Az angolok csak 156 éves uralmuk legvégén adtak nekik módot arra, hogy gyakorolják politikai jogaikat, így jószerint még hozzá sem szokhattak a szabadsághoz, mielőtt váltaniuk kellett. Papíron pedig Peking azóta is betartja a játékszabályokat. Májusban a külföldi megfigyelők szerint is szabad és tisztességes törvényhozási választást tartottak - csak éppen a nehézkes és körmönfont választási törvénynek „hála”, egy hatalommal alig bíró parlament képviselőinek mindössze egyharmadáról dönthettek. Nem vitatja senki a sajtó szabadságát sem. A pozitívumokat azonban háttérbe szorítják a bajok. A gazdaság, amely mindig Hongkong erőssége volt, megroggyant az ázsiai válság miatt. Pontosan egy nappal az átadás után értékelték le a thaiföldi bathot, ezzel vette kezdetét a krízis. A világgazdasági hatásokra különösen érzékeny Hongkongban összeomlott az értékpapír- és ingatlanpiac. A korábban igen magas ingatlanárak a felére zuhantak egy év alatt, 1985 óta először csökkent a hazai össztermék (GDP), méghozzá két százalékkal az év első három hónapjában, sorra mennek csődbe a vállalatok, ingatlanügynökségek, brókerházak, zárnak be a boltok és az éttermek. A munkanélküliség 15 éve nem látott magasságba szökkent, elérte a 4,2 százalékot, és valószínűleg még tovább nő. A hongkongi dollár árfolyamának rögzítése az amerikai valutához (amelyet 1983-ban vezettek be, s korábban arra volt jó, hogy alacsonyan tartotta a kamatlábakat, ezáltal olcsó hiteleket pumpált az ingatlanpiacra és a tőzsdére) most már csökkenti a hongkongi vállalatok versenyképességét. Egyes szakértők szerint az árfolyamrögzítést már tavaly is késő lett volna feloldani, Tung Csi-hua hongkongi kormányzó azonban erre a lépésre még most sem hajlandó. A gazdasági szakértők szerint egyértelmű, hogy az ázsiai válság okozta a hongkongi bajokat, az emberek azonban nem így gondolják. - Ez egy aljas, ostoba és tökéletesen alkalmatlan kormány - közölte a Reuters-tudósító füle hallatára egy dühös asszony az egyik minapi tüntetésen. Egyike volt azoknak a befektetőknek, akik kompenzációt követelnek a csődbe ment befektetési irodákban és brókerházakban elúszott tőkéjükért. A Hongkongi Egyetem által végzett felmérés szerint a megkérdezettek több mint hetven százaléka úgy véli, rosszabb lett a városállam helyzete az egy évvel ezelőttihez képest, s ezt egyértelműen a recessziónak, azt pedig Tung hibájának tekintik. • Medgyesi Csilla HATTER Hongkong: egy év elmúlt... KÜLFÖLD Forrósodik a talaj Kelet-Timoron Az EU gyorsan távozott Reuters__________________ Az indonéziai csapatoknak menniük kell, ha már képtelenek fenntartani a rendet erőszak, gyilkolás nélkül - jelentette ki tegnap Kelet-Timor vallási-szellemi vezére, Carlos Belo Nobel-békedíjas püspök. Bele hétfő este találkozott az Európai Unió három (brit, osztrák és holland) képviselőjével, hogy megvitassák a megosztott sziget jövőjét. Kelet-Timor 1975-ig portugál gyarmat volt, amikor Indonézia hadserege elözönlötte. Dzsakarta egy évre rá egyszerűen bekebelezte a tartományt. Az annexiót az ENSZ soha nem ismerte el. Suharto indonéz elnök kényszerű távozása után azonban felerősödtek a függetlenségi törekvések, s Belo püspök ma már nem elégszik meg az Indonézia által felajánlott különleges státussal, hanem minimum első lépésként ENSZ-csapatok felügyeletét követeli, később pedig alighanem többet - a függetlenséget. Kelet-Timor katolikus „sziget” az indonéz iszlám tengerében: a 800 ezres népesség elenyésző kisebbséget képez a csaknem 200 milliós muzulmán Indonéziában. Belo püspök kemény szavait az váltotta ki, hogy amikor a három EU-képvivő Baucauban, a tartomány második legnagyobb városát,t találkozóra készült Basilio dol Nascimento püspökkel, a függetlenséget követelő helyi lakosság összecsapott az indonéz rendőrökkel. Utóbbiak tüzet nyitottak, megöltek egy embert és öt másikat megsebesítettek. A követek voltaképpen azt a dzsakartai ajánlatot vizsgálták, amely szerint Indonézia különleges státust és „valamennyi” autonómiát adna Kelet-Timornak - ha ezt Portugália és az ENSZ jóváhagyja. Ezek után az EU- nagykövetek tegnap reggel gyorsan elhagyták Kelet-Timort, és arra sem voltak hajlandóak, hogy együtt vacsorázzanak a Dzsakarta által kinevezett kormányzóval, Abilio Soaresszel. A kelet-timoriak népszavazást és függetlenséget akarnak. Az ENSZ pedig olyan háromoldalú tárgyalásokat, amelyben a portugálok, indonéziaiak és az ENSZ venne részt. Indonéziának nem ez az egyetlen gondja: lázongásokkal kell megküzdenie a Dzsakartához közeli Bekasiban és a kelet-indonéziai Temateben. A lázongás oka mindenütt a korrupció. A katonák gumilövedékeitől húszan sebesültek meg Bekasiban fotó: reuters -anghnat Tálib tilalmak Reuters_________________ Az Afganisztán kétharmadát ellenőrzésük alatt tartó tálibok újabb akciókkal próbálják lehetetlenné tenni a nemzetközi segélyszervezetek működését az országban. A fanatikus muzulmánok, akik két héttel ezelőtt bezárattak minden leányiskolát és valamennyi, a nőket szakmára tanító központot, most felszólították a segélyszervezetek dolgozóit, hogy hagyják el a diplomatanegyedet. Közös szállást jelöltek ki számukra Kabul egy távoli negyedében - az egykori műszaki egyetem diákszállóját, amelyben sem víz, sem villany nincs. A női szakmunkásiskolák és a leányiskolák bezárását a tálibok azzal indokolták, hogy azok rendszerellenes propagandaközpontok voltak, míg a mostani kitelepítési parancsnál biztonsági okokra hivatkoztak. 1998. JÚLIUS 1., SZERDA Depresszió a cellában Dokmanovics családja kételkedik az öngyilkosságban A hágai Nemzetközi Törvényszék börtönében már korábban is tervezte az öngyilkosságot Slavko Dokmanovics, a horvátországi Vukovár egykori szerb polgármestere, aki hétfőn felakasztotta magát cellájában - állítja a férfi ügyvédje. A család azonban kétségbe vonja az öngyilkosságot. Egy boszniai szerb vádlott is súlyos depresszióban szenved, akár az öngyilkosságot is megkísérelheti - közölte egy pszichiáter. MH-Zágráb/MTI___________ Miodrag Vasic védőügyvéd elmondta, hogy a börtön igazgatóságánál jelentették is Dokmanovics öngyilkossági terveit, és megkülönböztetett felügyeletet kértek a fogolynak. A szerb ügyvédek egyébként felmentő ítéletet vártak, mert véleményük szerint nem bizonyosodott be egyértelműen, hogy Dokmanovics ott lett volna az ovcavai mezőgazdasági telepen, amikor a szerbek kivégeztek 200 civilt a vukovári kórházban lefogottak közül. A védők szerint a férfit ártatlanul fogták el és tartották börtönben. Tegnap valamennyi zágrábi újság közvetlenül az öngyilkosságról szóló cikk mellett közölte, hogy Vukováron újabb tömegsír feltárását kezdték meg, ezúttal a stadion mellett, és az első ásás után máris harminc holttestet találtak. A zágrábi Jutarnji list telefonon kereste meg Slavko Dokmanovics feleségét, aki közölte: „ez nem igaz, egyszerűen lehetetlen”, majd hozzátette, hogy ő maga látta, miként működik az egész intézmény, egyszerűen kizártnak tartja, hogy a férje öngyilkos lett, erre ott szerinte nincs mód. A vukovári városi hivatal névtelenséget kérő egyik munkatársa viszont úgy vélte, az ítélet kihirdetése előtt valószínűleg Slavko Dokmanovics felismerte vétkét, és az életfogytiglani börtön helyett az öngyilkosságot választotta. Egy pszichiáter szerint, aki a Hágában bebörtönzött boszniai szerb vádlottat, Milan Kovacevicset vizsgálta meg, a fogoly depresszív, és szintén hajlamosnak mondható az öngyilkosságra. A prijedori kórház egykori igazgatója, akit az omarskai fogolytáborban lezajlott kegyetlenkedésekkel kapcsolatban állítanak bíróság elé, igen rossz bőrben van. A New York Times tudósítója szerint bár csak 56 éves, legalább hetvennek néz ki. Az újságíró megállapítja: a háborús bűnökkel vádolt személyek a hágai cellákban hajlamosak az összeomlásra, mivel szembesülnek elkövetett bűneikkel. Kovacevicsnek szívpanaszai is vannak, és orvosa szerint már két kisebb szívinfarktuson átesett. Fegyverszüneti egyezmény készül Koszovóban? A szerbek visszafoglalták a szénbányát A szerb erők ellenőrzésük alá vonták a koszovói Belacevac külszíni szénbányát, de a környéken folytatódnak az összecsapások az UCK- harcosokkal. Belgrádban és Pristinában tárgyal Christopher Hill Skopjes amerikai nagykövet. MH-Újvidék______________ Helyszíni beszámolók szerint Pristinában is hallatszanak a robbanások, és a lövöldözés a székvárostól alig tíz-egynéhány kilométerre levő Belacevac bányatelepről, ahol a szerb belügyi egységeknek keddre sikerült visszaszorítaniuk a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) fegyvereseit. A gerillák a közeli Hada faluba vonultak vissza, és onnan tüzelnek a szerbekre. A harcokban a Jugoszláv Hadsereg nehéztüzérsége és helikopterek is részt vesznek, állítják szemtanúk. Újabb mozzanat, hogy fegyveres szerb civilek is bekapcsolódtak az albánok elleni akcióba, hírek szerint az obilici hőerőmű sebtében felfegyverzett alkalmazottairól van szó. A szénbányát az UCK egy héttel ezelőtt foglalta el. A telep igazgatója az egyik belgrádi lapnak úgy nyilatkozott, hamarosan újrakezdik a termelést, hogy elegendő fűtőanyag jusson a közeli hőerőműnek. Veton Surroi, a koszovói albánok tárgyalóküldöttségének tagja a B-92 független rádióállomásnak kijelentette, hogy Belacevac visszafoglalásával a szerb fél az erőszak újabb hullámát indítja el, mert az UCK más objektumot foglal majd el, és ezzel meghiúsulnak a tárgyalások. A nacionalista köröket képviselő Vecernje Novosti tegnapi kommentárjában a szerb kormány haladéktalan és erélyes fellépését követeli a koszovói „albán terrorista bandák” ellen. Megengedhetetlen, hogy a koszovói Kijevóban a terroristák egy hónapja körülzárva tartanak hatvan szerb családot és a helyi rendőrőrs húsz tagját, miközben a kormány semmit sem tesz a zárlat megszüntetése érdekében. Koszovóban sokkal súlyosabb az ott élő szerbek helyzete, mint az albán kisebbségé, véli a belgrádi lap, mert az albánoknak most már saját „hadseregük” is van, és Amerika is mögöttük áll, míg a szerbektől saját kormányuk is elfordult. A szerb és az albán fél között újra egy amerikai diplomata, Christopher Hill skopjei nagykövet igyekszik közvetíteni. Hétfőn Belgrádban Milosevics jugoszláv elnökkel tárgyalt, kedden pedig Pristinában találkozott Ibrahim Rugovával, a koszovói albánok vezetőjével. Hill részt vett a Boszniára vonatkozó daytoni békemegállapodás kidolgozásában, és Richard Holbrooke egyik legközelebbi munkatársa. A titkos tárgyalásokon értesülések szerint egy fegyverszüneti egyezményről van szó, amelynek megkötése után a szerb fél hajlandó lenne visszavonni a belügyi egységeket a déli tartományból, amit a nemzetközi összekötő csoport már régóta követel. Ezzel létrejönnének a feltételek a szerb-albán dialógus folytatására. Az egyezmény betartását negyven külföldi megfigyelő ellenőrizné, akiket az összekötő csoport tagállamai küldenének Koszovóba. Egyelőre az a nagy kérdés, hogy az UCK hogyan reagál a javaslatra. • J. Garai Béla Menekültek és háborúik Az országban rendületlenül dúló polgárháború ellenére a négymilliomodik menekült tért haza Afganisztánba az ENSZ menekültügyi szervezete segítségével, de még mindig 2,6 millió vár repatriálásra. A világszervezetnek azonban nincs elég pénze. A nyolcvanas években tetőzött az afgán menekültek száma, amikor 6,2 millióan voltak, csaknem egyenlően elosztva Pakisztán és Irán között. A világszervezet menekültügyi főbiztossága szerint még mintegy 1,4 millió afgán menekült él Iránban, 1,2 millió Pakisztánban, több százezer a volt Szovjetunió utódállamaiban és szerte a világban. Túlnyomó többségüket, úgy látszik, már az életveszély sem riasztja vissza belháború, az ismétlődő földrengések és a tálibok vallási rémuralma ellenére haza akarnak menni. Nem úgy, mint a Németországba menekült koszovói albánok. Ők nem akarnak hazamenni, de kénytelenek. Az Amnesty International tegnap felszólította a világ országait, hogy a háborús menekülteket ne toloncolják vissza. A nemzetközi emberi jogi szervezet menekültügyi szakértője bírálta a németeket, akik deportálják azokat, akiknek nem adták meg a menedékjogot. Németországban mintegy 140 ezer koszovói albán menekült van. Bonn eddig azzal próbálta nyugtatni saját lelkiismeretét és a nemzetközi közvéleményt, hogy a deportált albánokat nem Koszovóba, hanem Belgrádba küldték - ami a végeredmény szempontjából közömbös, hiszen a szerb hatóságok bizonyára nem fővárosi ingyenlakással és munkalehetőséggel várták a koszovói menekülteket. Természetesen senki sem vádolhatja a németeket azzal, hogy megsértették volna saját törvényeiket, csak azzal, hogy ezek a törvények maximálisan védik a német polgárok érdekeit, így nem sok hely marad az idegenekkel szembeni segítőkészségnek. Még akkor sem, ha ez azoknak a bizonyos idegeneknek talán a halált jelenti. Nem csak a németeknek súlyos dilemma ez. Félnek a franciák, az olaszok, az osztrákok - sőt mi is féltjük igencsak relatív jólétünket egy esetleges menekültáradattól. Mégis ideje volna valamiféle megállapodásra jutnia a nemzetközi közösségnek a menekültek sorsáról - a jogos önvédelem és az embertelenség közti határ meghúzásával. BARABÁS T. JÁNOS Kiújultak a harcok Bissau-Guineában Az ország elnökét támogató szenegáli csapatoknak a felkelők ellen indított újabb offenzívájával a három hete tartó fegyveres konfliktus békés megoldására tett legutóbbi kísérlet is kudarcba fulladt Bissau-Guineában. MH-Lisszabon____________ Minden arra mutat, hogy a kormány a fegyveres megoldást részesíti előnyben a tárgyalások folytatása helyett. Vieira elnök, aki eddig is szinte kizárólag a külföldi csapatokra támaszkodhatott, újabb erősítést kért és kapott Szenegáltól, a kormányt támogató erők így több helyről támadnak. Pedig már úgy tűnt, sikerült elérni, hogy a kormányerők és a hivatalos hatalom ellen fellázadt hadsereg képviselői egy asztalhoz üljenek, a békés megegyezés formáit keresve. A második találkozót tegnapra tervezték, azonban - míg a lázadók tartották magukat a tűzszünethez - a kormányerők újból a fegyverekhez nyúltak. A konfliktus kezdete óta először jelent meg a nyilvánosság előtt a katonai junta élén álló Ansumane Mané volt vezérkari főnök. A portugál televíziónak adott interjúban hangsúlyozta, hogy a junta kész a tárgyalásokra és a tűzszünet tiszteletben tartására. • Muharay Katalin Rakéta egy iraki radarra Reuters Egy amerikai F-16-os harci repülőgép rakétát lőtt ki tegnap egy dél-iraki radarállomásra, miután észlelte, hogy iraki támadóradarok célba vették. Az olajárak megugrottak a hír hallatán. Bagdad tegnap este megerősítette: egyik légvédelmi állására rakétát lőtt ki egy amerikai F-16-os típusú harci gép, ám cáfolta, hogy egy iraki radarállomás ezt megelőzően négy Tornádó típusú brit vadászgépet követett volna a légtértilalmi övezetben. Egy iraki illetékes szerint a rakéta a legközelebbi iraki radarállomástól 18 kilométerre csapódott be. William Cohen amerikai védelmi miniszter Washingtonban úgy fogalmazott: a támadás Bagdadnak szánt figyelmeztetést jelent, de reméli, hogy nem von maga után további katonai akciókat. Az amerikai politikus szerint a támadás előtt a szóban forgó iraki radarállomás követte a brit gépeket. Irak északi és déli részén az öbölháború után repülési tilalmi zónákat létesítettek, amelyekbe iraki gépek nem repülhetnek be. Az incidens nyomán megugrottak a kőolajárak, mert bármely öbölbeli válsághír azt jelentheti, hogy a piacra kerülő olaj mennyisége drasztikusan csökken - következésképp az ár megugrik. Az olajkereskedők - akárcsak a politikusok - most a politikai horizontot és az égboltot kémlelik.