Magyar Hírlap, 2003. december (36. évfolyam, 279-303. szám)
2003-12-01 / 279. szám
Összeállt a Fidesz EP-listája A pártok közül elsőként véglegesítette európai parlamenti választási listáját a Fidesz országos választmánya. A szocialisták, lemaradva a többiektől, a listaállítás és a felkészülés felgyorsítását javasolták a hétvégi országos választmányi ülésükön. Az MDF találkozóján nem született döntés, kik kövessék Dávid Ibolya elnököt a párt listáján. Németh Éva-Joó Hajnalka-Perger István A többi párthoz képest a szocialisták igencsak le vannak maradva az európai parlamenti képviselő-választás listaállításával. Igaz, az elnökség már korábban felkérte Kovács Lászlót, hogy vezesse az MSZP listáját, ám a pártelnök még tett végleges nyilatkozatot. Több ismert politikusukról is lehet tudni, hogy ott lehetnek a jelöltek névsorában, köztük Kósáné Kovács Magda, Tabajdi Csaba, Vastagh Pál, Gurmai Zita, Baráth Etele. Az országos választmány hét végi ülésén sürgette, hogy gyorsítsák a felkészülést és a listaállítást. Többen felvetették, hogy kevés az idő, s lemaradnak a választási felkészülésben is. Döntés született arról, hogy az elnökség január 15-éig várja az alapszervektől vagy a helyi szervektől a javaslatokat a jelöltekre, s a tervezettnél egy hónappal előbb, január végéig állítják össze azok névsorát, akiket európai parlamenti képviselőnek javasolnak. Az országos választmány nem a márciusi, hanem már a február végi ülésen napirendre tűzi ennek megvitatását. A listát pedig a kora tavaszra tervezett kongresszuson véglegesítik. Minderről Csiha Judit elnökhelyettes számolt be a testület ülése után, mert Jánosi György elnök megbetegedett. A jelöltté váláshoz nem feltétel a párttagság, és - mint elhangzott - nem kizáró ok az egyéni parlamenti mandátum sem. Előnyt élvez az, aki legalább egy uniós nyelvet tárgyalási szinten jól beszél. A jelöltek etikai és vagyonnyilatkozatot is tesznek majd. Csiha Judit szerint senkinek nincs beígért helye a listán. Szombaton a pártok közül elsőként véglegesítette európai parlamenti választási listáját a Fidesz országos választmánya. A névsorban a párt több parlamenti képviselője is szerepel, akiknek - a készülő EP-törvény összeférhetetlenségi rendelkezése miatt - várhatóan le kell mondaniuk nemzeti mandátumukról. A Szabad Európa elnevezésű lista első helyére a várakozásoknak megfelelően Schmitt Pál alelnök került, akit a párt első számú EU-politikusa, Szájer József követ az MKDSZ-es Surján László, a politológus Schöpflin György, a nemrég hazatért ausztriai nagykövet Barsiné Pataky Etelka, illetve Gyürk András, a Fidelitas elnöke előtt. A hetedik helyen Becsey Zsolt, a brüsszeli magyar EU-misszió munkatársa, a nyolcadikon Járóka Lívia antropológus, a Lungo Drom jelöltje várhatja a választásokat, míg a még mindig bejutónak számító kilencedik és tizedik helyen az agrárkérdésekben jártas Glattfelder Béla és a munkaügyekért felelős Őry Csaba indul majd. Az egyelőre 18 fős lista további helyein olyan több nyelvet beszélő, politikai és diplomáciai életben jártas jelöltek állnak, akik a választmány szerint az EP bizottságaiban is megfelelően képviselhetik a nemzeti érdekeket. Az összeállításánál fontos szempont volt, hogy „húzó nevek” helyett olyanok kerüljenek a lajstromra, akik megválasztásuk esetén el is vállalják az uniós képviselőséget. Az MDF országos választmánya hét végi ülésén foglalkozott az EP-választási kampány során folytatandó stratégiával is, arról azonban nem született döntés, kik kövessék Dávid Ibolya elnököt a párt listáján. Gémesi Györgyöt a párt EP-kampányfőnökévé választották, és egy hattagú kampánystábot is felállítottak, melynek a pártelnökön, a frakcióvezetőn és a kampányfőnökön kívül tagja lett Lezsák Sándor és Szőke László alelnök, valamint Makai Zsolt Hajdú- Bihar megyei elnök is. fotó: Dezső Tamás Áder János a Fidesz országos választmányi ülésén. Az európai parlamenti képviselőjelöltek nem elsősorban „húzó nevek” Áder a terhekről A választási lista mellett az aktuális politikai helyzetről, a költségvetésről és a kisebbségi közösségek autonómiájáról is szó esett az országos választmány szombati tanácskozásán. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője a forint gyengüléséről, a gazdasági mutatók romásáról, a családok növekvő terheiről és a független intézmények vezetői elleni támadásokról intézett beszédet hallgatóságához. A helyzetértékelés után a választmány nyilatkozatot fogadott el a kisebbségi közösségek autonómiájáról, üdvözölve a határon túli magyar tanácsok megalakulását és működését. Szili: három párt az MSZP-n belül Ma úgy tűnik, az MSZP olyan párt, amelyben, hasonlóan a többihez, mindig három párt van egyszerre jelen: az ideológiai, a technokrata és a zsákmánypárt - mondta Szili Katalin szombaton a Reformkörök Alapítvány és a Táncsics Mihály Alapítvány műhelyvitáján, amelyet a reformszocialisták 15. születésnapja alkalmából rendeztek. „Az ideológiai párt, amely megnyeri a választásokat, a technokrata párt, amelyik nekiáll jólrosszul kormányozni és a zsákmánypárt, amelyik segít abban, hogy elveszítsük a hitelünket” - fejtette ki az MSZP elnökhelyettese. A politikus szerint az MSZP ugyanakkor csak egyetlen párt lehet: a tisztesség, a szolidaritás, az érzelem és az érzékenység pártja. Poltot mindkét oldalról kérdezik Nem várt fordulatot vehet ma a parlamentben az ellenzéki és kormánypártok között hetek óta zajló színjáték. Az események kulcsfigurája - ahogy azt hétfőnként megszokhattuk - ismét Polt Péter legfőbb ügyész lesz. Joó Hajnalka Egyszeri akció helyett, úgy tűnik, akciósorozattá lesz a Fidesz múlt héten „tesztelt” megmozdulása, amelyben a Polt Péterhez intézett interpellációval a frakciónak sikerült megakadályoznia a legfőbb ügyész leszavazását Répássy Róbert egy hete a Gresham-palota ügyben kérdezősködött, ma pedig egy az MSZP által alapított, ám időközben fantomizálódott céggel, a Kime-Net Kft-vel kapcsolatban tesz fel kérdéseket. Az 1990- ben gründolt, később jelentős köztartozást felhalmozó vállalkozás az évek során többször váltott tulajdonost, majd 1995-ben egy IX. kerületi szocialista önkormányzati képviselő görög nemzetiségű férje, Hatzigiannis Hrisztosz vásárolta meg 1 forintért. A Kaya Ibrahiméhoz hasonló ügyben 2001-ben csalás és számviteli fegyelem megsértése miatt indított nyomozást az APEH Bűnügyi Igazgatósága, ám 2002 szeptemberében - az ügyészség jóváhagyásával - megszüntette az eljárást. A Fidesz frakcióvezető-helyettese az ügy kapcsán ma várhatóan arra várja Polt válaszát, hogy milyen döntést hozott volna az ügyészség, ha az érintett cég nem az MSZP nevéhez lett volna köthető. Az interpelláció célja ismételten annak bizonyítása, hogy az ügyészség nemcsak az előző kabinet visszaélésgyanús ügyeit „temeti” el, vagyis pártpolitikai helyett szakmai alapon működik. Az ülésnap pikantériája, hogy a fideszes honatya mellett a szabaddemokrata Gusztos Péter is interpellálni fogja Polt Pétert. Utóbbiból - pontosabban az ügyészi felelet elutasításából - azonban akár botrány is lehet. Ha ugyanis a kormánypártok az MSZP-t érintő nyomozás kapcsán elfogadják, az ellenzéki ügyben viszont elutasítják a legfőbb ügyész válaszát, akkor látszólag beigazolódhat a Fidesz régóta hangozhatott vádja, miszerint a kormánypártok kettős mércével mérik az ügyészség tevékenységét. m "ISIS lano " a Cigányprímás húzta a talpalávalót, kalocsai minta volt a térítőn, s talán még Nagy Sándor vendégváró mosolya is nemzeti színekbe öltözött. A magyar kancellária államtitkára szombat délután a Szentpétervár melletti Konsztantyin-palota borospincéjében akkreditált házgazdaként fogadta miniszterelnökét s Vlagyimir Putyin orosz államfőt. A Rákóczi-pince felavatása volt ugyanis Medgyessy Péter rajtaütésszerű Néva-parti vizitjének hivatalos indoka. Bármi meglepő azonban, a tokaji vagy pontosabban a nemzeti sajátosság kérdése bizonyult a csúcstalálkozó igazi „sztorijának”. Hiszen a magyar fél által előre vázolt napirendben az égvilágon semmi újdonság nem volt. Szabolcsi alma Moszkvába, oroszok Paksra, atomhulladék vissza... A gazdasági együttműködés unalomig ismert kérdései. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar privatizációról is csak általánosságokban - „szeretünk titeket, ha becsületesen jöttök, de aztán minket is engedjetek be ám” - esik szó. A problémás dolgokat pedig, amiért Medgyessy feltehetően utazni akart, úgyis a háttérben intézik el. Nem véletlen a hazai média zömének érdektelensége sem. Szombat este például az állami MTV Híradója közvetlenül az „állatkerti” tudósítás előtt, sokadik hírként számolt be a vizitről. Az oroszoknál ellenben vezető hír volt, s ezúttal nem a Putyin-kultusz miatt. Az orosz államfő ugyanis az eddigi kétoldalú tárgyalásokon szinte csak szófordulatként érintett kérdést vetett fel. Az Európai Unióét s benne Magyarország helyzetét. Putyin természetesen nem a hungaricumokért aggódott. Az érdekelte, a csatlakozást követően lesz-e Budapesten önálló oroszpolitika. Mi lesz a vízummal? Mi lesz az orosz árukra - elsősorban az olajra, gázra - majdan kivetendő vámokkal? Mi lesz a Magyarországra érkező orosz tőkével? Brüsszellel szembeni elbánást nem, baráti, külön megközelítést azonban elvár Moszkva. A Rákóczi-pincében szombaton koccintott is a jó tokajival Medgyessy és Putyin. Teszt is volt a magyar-orosz barátságra. Kérdés, jövőre ilyenkor megismétlődik-e a pohárköszöntő, s vajon az unióra is koccintanak-e majd? s05 £ s030 £L 2003. december 1., hétfő • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont A történelem képekben Szále László rovatvezető (szale@mhirlap.hu) Romsics Ignác történész remek könyvét olvasom a rendszerváltásról, és úgy érzem, véglegesen befellegzett a róla való elfogult - többnyire mai pártérdeket szolgáló - politikusi hablatyolásnak, a részvevők önfényező vagy magyarázkodó emlékezéseinek. Ha a miénk normális világ volna, a tudomány egyszer s mindenkorra győzne a politika felett, s ezután már nem lehetne összevissza beszélni erről a fantasztikus időszakról, melyben az új Magyarország kiformálódott. De nem az. Pedig milyen egyszerű: jön egy kitűnő fotós meg egy igazi tudós, akinek semmi más érdeke nincs, mint hogy minél élményszerűbben ilusztrálja, illetve minél pontosabban megírja, mi és miért történt 1987 és 1991 között Magyarországon. Igaz, így a cím (Volt egyszer egy rendszerváltás) némileg félrevezető, hisz ez a könyv egyáltalán nem mese, s nem is filmlegenda, mint a Volt egyszer egy vadnyugat. Milyen logikus, milyen szép - és ha elmagyarázzák az összefüggéseket - milyen egyszerűen megérthető az, amit átéltünk. Talán azért, mert itt a lényegről van szó. Átélhetjük újra a történelmi időket, amelyeket akkor olcsó hétköznapoknak láttunk, s gondolhatunk arra, hogy a mostani idő is történelmi, csak eltakarja előlünk a fecsegő felszín millió lényegtelenségével. De vajon melyik a valódi történelem? Amit átélünk vagy amit a tudós a tények mozaikjaiból összerak? Mert hát honnan veszi a tudós a tényeket? Könyvekből, újságokból, statisztikákból, naplókból, emlékezésekből. Amelyek - talán a statisztikákat leszámítva - tele vannak szubjektív, tehát bizonytalan elemekkel. Nem irigylem a jövő történészeit, akiknek a mai sajtó (félre)vezető híreiből, tényeiből (ténynek látszó találgatásaiból), témáiból, témaarányaiból kell majd valamilyen történelmet összerakniuk. Azt gondolhatnánk, jó-jó, de a képek nem hazudnak. Sajnos még ez sem igaz. Csak pár példa az elmúlt hetek „terméséből”. Egyik napilapunk szombati számában (Népszabadság) a nagyszerű zeneszerző, a most 60 éves Jeney Zoltán gondterhelt arcát látom, amint közgazdasági helyettes államtitkárként nyilatkozik a jövő évi belügyi büdzséről. Természetesen Jenei -i vel Zoltán államtitkár fotója helyett tördelték be véletlenül a zeneszerzőét, s ma bizonyosan korrigálják majd a kínos hibát. Nem sokkal korábban egy másik napilap (Népszava) közölte Simor András költő képe helyett az azonos nevet viselő közgazdászét, aki egy nemzetközi cég vezérigazgatója, és a legritkább esetben (magyarul: soha) nyilvánul meg aktuálpolitikai kérdésekben. Nem tudom, különösen védett személyi adatnak számít-e az ember arca, de nem lehet kellemes akár egy napig is más helyett szerepelni, állást foglalni. S hát bizonyosan sok ember van, aki a másnapi korrekciót nem olvassa. Ráadásul ezeket az oldalakat majd szépen archiválják, s egykor a történészek ebből (is) írják meg a korszak történelmét, ebből válogatnak fotókat monográfiáikba, tovább éltetve és „kanonizálva” az egykor apró tévedéseket. Ha valaki például Bárándy Péter igazságügyminiszter portréját rajzolja majd meg, ugyancsak zavarba jön, ha összeveti azokat a fotókat, amelyek a lapokban jelentek meg közvetlenül a miniszter ominózus vadászbalesete után. Ugyanazon a napon a Magyar Hírlapban jókora véraláfutással és sebtapasszal volt látható, míg a másik napilapban se monokli, se tapasz. Mit csinál ilyenkor a történész? Gondolhatja, hogy az egyik lap retusált, gondolhatja, hogy régi képet használt, de megírhatja akár a miniszter varázslatosan gyors gyógyulásának sztoriját is. Valamivel könnyebb dolga lesz, ha a mi szombati számunkban fölfedezi azt a kapitális hibát, mely szerint 2006-ban lesz az 1956-os forradalmunk hatvanadik évfordulója. Egyszerűen megállapítja, hogy a szerző nem tud számolni, hogy a szerkesztő (én) felületes, aztán kivon 2006- ból 1956-ot, s azt írja be a történelemkönyvbe.