Magyar Hírlap, 2003. december (36. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-01 / 279. szám

Összeállt a Fidesz EP-listája A pártok közül elsőként véglegesítette európai parlamenti választási listáját a Fidesz országos választmánya. A szo­cialisták, lemaradva a többiektől, a lis­taállítás és a felkészülés felgyorsítását javasolták a hétvégi országos választ­mányi ülésükön. Az MDF találkozóján nem született döntés, kik kövessék Dá­vid Ibolya elnököt a párt listáján. Németh Éva-Joó Hajnalka-Perger István A többi párthoz képest a szocialisták igencsak le vannak maradva az euró­pai parlamenti képviselő-választás lis­taállításával. Igaz, az elnökség már ko­rábban felkérte Kovács Lászlót, hogy vezesse az MSZP listáját, ám a pártel­nök még tett végleges nyilatkozatot. Több ismert politikusukról is lehet tudni, hogy ott lehetnek a jelöltek név­sorában, köztük Kósáné Kovács Mag­da, Tabajdi Csaba, Vastagh Pál, Gur­­mai Zita, Baráth Etele. Az országos vá­lasztmány hét végi ülésén sürgette, hogy gyorsítsák a felkészülést és a lis­taállítást. Többen felvetették, hogy ke­vés az idő, s lemaradnak a választási felkészülésben is. Döntés született arról, hogy az el­nökség január 15-éig várja az alapszer­vektől vagy a helyi szervektől a javasla­tokat a jelöltekre, s a tervezettnél egy hónappal előbb, január végéig állítják össze azok névsorát, akiket európai parlamenti képviselőnek javasolnak. Az országos választmány nem a már­ciusi, hanem már a február végi ülésen napirendre tűzi ennek megvitatását. A listát pedig a kora tavaszra tervezett kongresszuson véglegesítik. Minderről Csiha Judit elnökhelyettes számolt be a testület ülése után, mert Jánosi György elnök megbetegedett. A jelöltté váláshoz nem feltétel a párttagság, és - mint elhangzott - nem kizáró ok az egyéni parlamenti mandá­tum sem. Előnyt élvez az, aki legalább egy uniós nyelvet tárgyalási szinten jól beszél. A jelöltek etikai és vagyonnyi­latkozatot is tesznek majd. Csiha Judit szerint senkinek nincs beígért helye a listán. Szombaton a pártok közül elsőként véglegesítette európai parlamenti vá­lasztási listáját a Fidesz országos vá­lasztmánya. A névsorban a párt több parlamenti képviselője is szerepel, akiknek - a készülő EP-törvény össze­férhetetlenségi rendelkezése miatt - várhatóan le kell mondaniuk nemzeti mandátumukról. A Szabad Európa elnevezésű lista első helyére a várakozásoknak megfe­lelően Schmitt Pál alelnök került, akit a párt első számú EU-politikusa, Szá­­jer József követ az MKDSZ-es Surján László, a politológus Schöpflin György, a nemrég hazatért ausztriai nagykövet Barsiné Pataky Etelka, illetve Gyürk András, a Fidelitas elnöke előtt. A hetedik helyen Becsey Zsolt, a brüsszeli magyar EU-misszió munka­társa, a nyolcadikon Járóka Lívia ant­ropológus, a Lungo Drom jelöltje vár­hatja a választásokat, míg a még min­dig bejutónak számító kilencedik és ti­zedik helyen az agrárkérdésekben jár­tas Glattfelder Béla és a munkaügye­kért felelős Őry Csaba indul majd. Az egyelőre 18 fős lista további he­lyein olyan több nyelvet beszélő, politi­kai és diplomáciai életben jártas jelöl­tek állnak, akik a választmány szerint az EP bizottságaiban is megfelelően képviselhetik a nemzeti érdekeket. Az összeállításánál fontos szempont volt, hogy „húzó nevek” helyett olyanok ke­rüljenek a lajstromra, akik megválasz­tásuk esetén el is vállalják az uniós képviselőséget. Az MDF országos választmánya hét végi ülésén foglalkozott az EP-válasz­­tási kampány során folytatandó straté­giával is, arról azonban nem született döntés, kik kövessék Dávid Ibolya el­nököt a párt listáján. Gémesi Györgyöt a párt EP-kam­­pányfőnökévé választották, és egy hat­tagú kampánystábot is felállítottak, melynek a pártelnökön, a frakcióveze­tőn és a kampányfőnökön kívül tagja lett Lezsák Sándor és Szőke László alelnök, valamint Makai Zsolt Hajdú- Bihar megyei elnök is. fotó: Dezső Tamás Áder János a Fidesz országos választmá­nyi ülésén. Az euró­pai parlamenti kép­viselőjelöltek nem elsősorban „húzó nevek” Áder a terhekről A választási lista mellett az aktuális politikai helyzetről, a költségvetésről és a kisebbségi közösségek autonó­miájáról is szó esett az országos vá­lasztmány szombati tanácskozásán. Áder János, a Fidesz frakcióvezetője a forint gyengüléséről, a gazdasági mutatók romásáról, a családok nö­vekvő terheiről és a független intéz­mények vezetői elleni támadásokról intézett beszédet hallgatóságához. A helyzetértékelés után a választ­mány nyilatkozatot fogadott el a ki­sebbségi közösségek autonómiájá­ról, üdvözölve a határon túli magyar tanácsok megalakulását és műkö­dését. Szili: három párt az MSZP-n belül Ma úgy tűnik, az MSZP olyan párt, amely­ben, hasonlóan a többihez, mindig há­rom párt van egyszerre jelen: az ideoló­giai, a technokrata és a zsákmánypárt - mondta Szili Katalin szombaton a Re­formkörök Alapítvány és a Táncsics Mi­hály Alapítvány műhelyvitáján, amelyet a reformszocialisták 15. születésnapja alkalmából rendeztek. „Az ideológiai párt, amely megnyeri a választásokat, a technokrata párt, amelyik nekiáll jól­­rosszul kormányozni és a zsákmánypárt, amelyik segít abban, hogy elveszítsük a hitelünket” - fejtette ki az MSZP elnök­­helyettese. A politikus szerint az MSZP ugyanakkor csak egyetlen párt lehet: a tisztesség, a szolidaritás, az érzelem és az érzékenység pártja. Poltot mindkét oldalról kérdezik Nem várt fordulatot vehet ma a parla­mentben az ellenzéki és kormány­pártok között hetek óta zajló színjáték. Az események kulcsfigurája - ahogy azt hétfőnként megszokhattuk - ismét Polt Péter legfőbb ügyész lesz. Joó Hajnalka Egyszeri akció helyett, úgy tűnik, akció­sorozattá lesz a Fidesz múlt héten „tesz­telt” megmozdulása, amelyben a Polt Péterhez intézett interpellációval a frak­ciónak sikerült megakadályoznia a leg­főbb ügyész leszavazását Répássy Ró­bert egy hete a Gresham-palota ügyben kérdezősködött, ma pedig egy az MSZP által alapított, ám időközben fantomizá­­lódott céggel, a Kime-Net Kft-vel kap­csolatban tesz fel kérdéseket. Az 1990- ben gründolt, később jelentős köztarto­zást felhalmozó vállalkozás az évek so­rán többször váltott tulajdonost, majd 1995-ben egy IX. kerületi szocialista ön­­kormányzati képviselő görög nemzeti­ségű férje, Hatzigiannis Hrisztosz vásá­rolta meg 1 forintért. A Kaya Ibrahimé­hoz hasonló ügyben 2001-ben csalás és számviteli fegyelem megsértése miatt indított nyomozást az APEH Bűnügyi Igazgatósága, ám 2002 szeptemberé­ben - az ügyészség jóváhagyásával - megszüntette az eljárást. A Fidesz frak­cióvezető-helyettese az ügy kapcsán ma várhatóan arra várj­a Polt válaszát, hogy milyen döntést hozott volna az ügyész­ség, ha az érintett cég nem az MSZP ne­véhez lett volna köthető. Az interpelláció célja ismételten an­nak bizonyítása, hogy az ügyészség nemcsak az előző kabinet visszaélés­­gyanús ügyeit „temeti” el, vagyis pártpo­litikai helyett szakmai alapon működik. Az ülésnap pikantériája, hogy a fide­­szes honatya mellett a szabaddemokra­ta Gusztos Péter is interpellálni fogja Polt Pétert. Utóbbiból - pontosabban az ügyészi felelet elutasításából - azonban akár botrány is lehet. Ha ugyanis a kor­mánypártok az MSZP-t érintő nyomo­zás kapcsán elfogadják, az ellenzéki ügyben viszont elutasítják a legfőbb ügyész válaszát, akkor látszólag beiga­zolódhat a Fidesz régóta hangozhatott vádja, miszerint a kormánypártok ket­tős mércével mérik az ügyészség tevé­kenységét. m "ISIS lano " a Cigányprímás húzta a talpalávalót, kalocsai minta volt a térítőn, s talán még Nagy Sándor vendégváró mosolya is nemzeti színekbe öltözött. A magyar kancellária államtit­kára szombat délután a Szentpétervár melletti Konsztan­­tyin-palota borospincéjében akkreditált házgazdaként fo­gadta miniszterelnökét s Vlagyimir Putyin orosz államfőt. A Rákóczi-pince felavatása volt ugyanis Medgyessy Pé­ter rajtaütésszerű Néva-parti vizitjének hivatalos indoka. Bármi meglepő azonban, a tokaji vagy pontosabban a nemzeti sajátosság kérdése bizonyult a csúcstalálkozó igazi „sztorijának”. Hiszen a magyar fél által előre vázolt napirendben az égvilágon semmi újdonság nem volt. Sza­bolcsi alma Moszkvába, oroszok Paksra, atomhulladék vissza... A gazdasági együttműködés unalomig ismert kérdései. Nyilvánvaló volt, hogy a magyar privatizációról is csak általánosságokban - „szeretünk titeket, ha becsü­letesen jöttök, de aztán minket is engedjetek be ám” - esik szó. A problémás dolgokat pedig, amiért Medgyessy fel­tehetően utazni akart, úgyis a háttérben intézik el. Nem véletlen a hazai média zömének érdektelensége sem. Szombat este például az állami MTV Híradója köz­vetlenül az „állatkerti” tudósítás előtt, sokadik hírként számolt be a vizitről. Az oroszoknál ellenben vezető hír volt, s ezúttal nem a Putyin-kultusz miatt. Az orosz államfő ugyanis az eddigi kétoldalú tárgyalásokon szinte csak szófordulatként érin­tett kérdést vetett fel. Az Európai Unióét s benne Ma­gyarország helyzetét. Putyin természetesen nem a hunga­­ricumokért aggódott. Az érdekelte, a csatlakozást köve­tően lesz-e Budapesten önálló oroszpolitika. Mi lesz a ví­zummal? Mi lesz az orosz árukra - elsősorban az olajra, gázra - majdan kivetendő vámokkal? Mi lesz a Magyaror­szágra érkező orosz tőkével? Brüsszellel szembeni elbánást nem, baráti, külön megközelítést azonban elvár Moszkva. A Rákóczi-pincében szombaton koccintott is a jó toka­jival Medgyessy és Putyin. Teszt is volt a magyar-orosz barátságra. Kérdés, jövőre ilyenkor megismétlődik-e a pohárköszöntő, s vajon az unióra is koccintanak-e majd? s05 £ s030 £L 2003. december 1., hétfő • Magyar Hírlap • 3 belföldi álláspont A történelem képekben Szále László rovatvezető (szale@mhirlap.hu) R­omsics Ignác történész remek könyvét olvasom a rendszer­­váltásról, és úgy érzem, véglegesen befellegzett a róla való el­fogult - többnyire mai pártérdeket szolgáló - politikusi hab­­latyolásnak, a részvevők önfényező vagy magyarázkodó em­lékezéseinek. Ha a miénk normális világ volna, a tudomány egyszer s mindenkorra győzne a politika felett, s ezután már nem lehetne össze­vissza beszélni erről a fantasztikus időszakról, melyben az új Magyaror­szág kiformálódott. De nem az. Pedig milyen egyszerű: jön egy kitűnő fotós meg egy igazi tudós, aki­nek semmi más érdeke nincs, mint hogy minél élményszerűbben iluszt­­rálja, illetve minél pontosabban megírja, mi és miért történt 1987 és 1991 között Magyarországon. Igaz, így a cím (Volt egyszer egy rendszerváltás) némileg félrevezető, hisz ez a könyv egyáltalán nem mese, s nem is filmlegenda, mint a Volt egyszer egy vadnyugat. Milyen logikus, milyen szép - és ha elmagyaráz­zák az összefüggéseket - milyen egyszerűen megérthető az, amit átél­tünk. Talán azért, mert itt a lényegről van szó. Átélhetjük újra a történel­mi időket, amelyeket akkor olcsó hétköznapoknak láttunk, s gondolha­tunk arra, hogy a mostani idő is történelmi, csak eltakarja előlünk a fe­csegő felszín millió lényegtelenségével. De vajon melyik a valódi történelem? Amit átélünk vagy amit a tudós a tények mozaikjaiból összerak? Mert hát honnan veszi a tudós a ténye­ket? Könyvekből, újságokból, statisztikákból, naplókból, emlékezések­ből. Amelyek - talán a statisztikákat leszámítva - tele vannak szubjek­tív, tehát bizonytalan elemekkel. Nem irigylem a jövő történészeit, akiknek a mai sajtó (félre)vezető hí­reiből, tényeiből (ténynek látszó találgatásaiból), témáiból, témaará­nyaiból kell majd valamilyen történelmet összerakniuk. Azt gondolhatnánk, jó-jó, de a képek nem hazudnak. Sajnos még ez sem igaz. Csak pár példa az elmúlt hetek „terméséből”. Egyik napilapunk szombati számában (Népszabadság) a nagyszerű zeneszerző, a most 60 éves Jeney Zoltán gondterhelt arcát látom, amint közgazdasági helyet­tes államtitkárként nyilatkozik a jövő évi belügyi büdzséről. Természe­tesen Jenei -­i­ vel­­ Zoltán államtitkár fotója helyett tördelték be vélet­lenül a zeneszerzőét, s ma bizonyosan korrigálják majd a kínos hibát. Nem sokkal korábban egy másik napilap (Népszava) közölte Simor András költő képe helyett az azonos nevet viselő közgazdászét, aki egy nemzetközi cég vezérigazgatója, és a legritkább esetben (magyarul: so­ha) nyilvánul meg aktuálpolitikai kérdésekben. Nem tudom, különösen védett személyi adatnak számít-e az ember arca, de nem lehet kellemes akár egy napig is más helyett szerepelni, ál­lást foglalni. S hát bizonyosan sok ember van, aki a másnapi korrekciót nem olvassa. Ráadásul ezeket az oldalakat majd szépen archiválják, s egykor a történészek ebből (is) írják meg a korszak történelmét, ebből válogatnak fotókat monográfiáikba, tovább éltetve és „kanonizálva” az egykor apró tévedéseket. Ha valaki például Bárándy Péter igazságügy­miniszter portréját rajzolja majd meg, ugyancsak zavarba jön, ha össze­veti azokat a fotókat, amelyek a lapokban jelentek meg közvetlenül a mi­niszter ominózus vadászbalesete után. Ugyanazon a napon a Magyar Hírlapban jókora véraláfutással és sebtapasszal volt látható, míg a má­sik napilapban se monokli, se tapasz. Mit csinál ilyenkor a történész? Gondolhatja, hogy az egyik lap retu­sált, gondolhatja, hogy régi képet használt, de megírhatja akár a minisz­ter varázslatosan gyors gyógyulásának sztoriját is. Valamivel könnyebb dolga lesz, ha a mi szombati számunkban fölfe­dezi azt a kapitális hibát, mely szerint 2006-ban lesz az 1956-os forra­dalmunk hatvanadik évfordulója. Egyszerűen megállapítja, hogy a szer­ző nem tud számolni, hogy a szerkesztő (én) felületes, aztán kivon 2006- ból 1956-ot, s azt írja be a történelemkönyvbe.

Next