Magyar Hírlap, 2005. november (38. évfolyam, 256-280. szám)

2005-11-02 / 256. szám

MAGYAR HÍRLAP , 2005. NOVEMBER 2., SZERDA i lengyel választások győztese . A PO az euró minél gyorsabb beve­zetését szeretné, míg a PiS nem kap­kodna. Az előbbi teljes privatizációt akar, az utóbbi egyes cégeknél hu­szonöt százalékot állami kézben tar­tana. A megegyezést nehezíti, hogy Marcinkiewicz hétfőn bejelentette a lengyel katonai hírszerzés feloszlatá­sát, és hogy a közeljövőben személyi változásokat tervez a lengyel polgári titkosszolgálatok élén is. A PO-nak amúgy sem áll érdekében, hogy kí­vülről támogasson egy kisebbségi kormányt. Posztokhoz nem jutna; ha a kormány sikeres lenne, abból neki nem származna haszna, ha sikerte­len, a bírálatokból nekik is kijutna. Az országnak viszont sokkal rosz­­szabb lenne, ha a kisebbségi kor­mányt a Lengyel Családok Ligája (ifjúsági szervezetének tagjai nemrég náci karlendítéssel randalíroztak) és az Önvédelem szavazataival válasz­tanák meg. Akkor szó sem lehetne reformokról. E pártok követelései között olyanok szerepelnek, mint az abortusz szinte teljes tilalma, illet­ve Lengyelország uniós csatlakozási feltételeinek újratárgyalása. A PO azonban mégis reménykedhetne, hogy a kisebbségi kormány hamaro­san megbukik, s akkor az előre hozott választásokon ő nyerhet. Még rosszabb is jöhet Létezik azonban egy még rosszabb forgatókönyv is: ha két héten belül nem tudják a kormányt elfogadtatni a parlamenttel, új választásokat kell kiírni. Ez az eddigi több mint három hónapos kampány után újabb ne­gyedesztendős háborút jelentene. A baloldal után a konzervatívokban is csalódott emberek (hetven százalék PO-PiS nagykoalíciót akart) ezután még kevésbé mennének el szavazni, hiszen már két hete is csak a felük voksolt. Ez pedig a szélsőséges erők előretörését eredményezhetné. ■ PÁLYAKÉP |_______________________ A kormányfő, Kazimierz Marcinkiewicz (46) egykori fizikatanár 1992 óta parlamenti képvi­selő, a kormánypárt gazdasági programjának egyik szerzője. Mérsékelt nemzeti beállított­ságú politikus, legutóbb a szejm privatizációs bizottságának elnöke volt. 1992-1993-ban he­lyettes oktatási miniszter, 1999-2000-ben Jerzy Buzek kormányfő legfontosabb tanácsadója volt. Társasági ember hírében áll, és eddig csa­tárként játszott a nagy vetélytárs, Donald Tusk vezette parlamenti focicsapatban. AZ ÚJ LENGYEL KORMÁNY |_________ Miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter Ludwik Dorn (51) szociológus, a Kaczynski ikrek egyik legkö­zelebbi szövetségese. Legfon­tosabb célja megújítani, rend­be tenni a rendőrséget. Külügyminiszter Stefan Meller (63) történész és diplomata. A moszkvai nagyköveti székből kerül a kormányba, előzőleg a párizsi misszió élén állt. A kompro­misszumok emberének híré­ben áll, angolul, franciául, németül és oroszul beszél, közvetlen irányítása alá kerülnének az uniós ügyek is. Pénzügyminiszter Teresa Lubinska (53), a Szcze­cini Egyetem pénzügyi tan­székének eddigi vezetője, Marcinkiewicz kormányfő egykori tanára. Államháztartási szakértő, tavaly óta a pénzügy­­miniszter tanácsadó testületének tagja volt. A fokozatos deficitcsökkentés híve, szerinte az em­berek a „reform" szótól már rosszul lesznek. Gazdasági miniszter Piotr Wozniak (49) geológus, a kormánypárt gazdasági szakértője. 1992 és 1996 között Ka­nadában volt diplomata. Eddig a PGNiG nevű gázszolgáltató második embere volt. Védelmi miniszter Radoslaw Sikorski (42), Ox­­fordban tanult, az előző jobbol­­dali kormányban volt védelmi, illetve külügyminiszter-helyet­tes. Úgy tartják számon, mint akinek jó kapcsolatai vannak az amerikai republikánusokkal. Ösztöndíjas volt az amerikai konzervatív agytrösztnek számító American Enterprise Institute-on. Kincstárügyi, azaz privatizációs miniszter Andrzej Mikosz (40) jogász, tőkepiaci szakértő, az államkötvény-bizottság volt tagja. Több kiemelt ügyben képviselte a kisrészvényesek jogait. Szállítási és építésügyi miniszter Jerzy Polaczek (44) jogász, a Jog és Igazságos­ság párt sziléziai vezetője. A katowicei Regioná­lis Intézet alapítója. Mezőgazdasági miniszter Krzysztof Jurgiel (52) mérnök. A helyi közigaz­gatásban dolgozott, ő koordinálta a kormány­párt agrárprogramját. Fejlesztési és az EU-alapokért felelős miniszter Grazyna Gesicka (54) szociológus, a volt jobb­oldali kormány munkaügyi miniszterhelyettese. A Jog és Igazságosság és a Polgári Platform EU- alapokról zajlott szakértői egyeztetésén még az utóbbit, vagyis Donald Tusk pártját képviselte. Egészségügyi miniszter Zbigniew Religa (66) szívsebész. Az elnökvá­lasztási kampányban a kormánypárt legfőbb ellenlábasát, a Polgári Platform jelöltjét, Do­nald Tuskot támogatta. Kinevezése gesztus, amellyel megpróbálják Tuskékat visszatéríteni a koalíciós tárgyalásokhoz. Környezetvédelmi miniszter Jan Szyszko (61) ökológiai szakember régóta szoros kapcsolatban áll a Jog és Igazságosság­gal. Ellenzi az állami erdők magánosítását. Igazságügy-miniszter Zbigniew Ziobro (35) krakkói jogász, Lech Kaczynski sikeres elnökválasztási kampányának vezetője. 2000-ben, amikor Kaczynski a tárca vezetője volt, a helyetteseként szolgált. Oktatási és tudományos miniszter Michal Sewerynski (66) a Lodzi Egyetem pro­fesszora, munkajogi specialista. Munkaügyi és szociálpolitikai miniszter Krzysztof Michalkiewicz (52) szociológus a Lublini Katolikus Egyetemen. A szejm tagja a Jog és Igazságosság színeiben, volt Lublin al­polgármestere is. Sportminiszter Tom­ász Lipiec (34) távgyalog­­ló és sportújságíró. Részt vett a sydneyi olimpián és négy ■ ITy M atlétikai világbajnokságon, több nagy versenyen előkelő M­Hb helyezéseket ért el. Kulturális miniszter Kazimierz Ujazdowski (41), a Lodzi Egyetem jogásza, 2001-ben a Jog és Igazságosság egyik alapítója. Kulturális miniszter volt az előző jobboldali kormányban. Pártja egyik külügyi szakértője. Titkosszolgálatokat felügye­lő miniszter Zbigniew Wasserman (58) ügyész, 2001-ben a Jog és Igazságosság képviselőjeként került a szejmbe. Azt ígéri, hogy pártja korrupció elleni kampányának egyik vezéralakja lesz. FOTÓ: MTI/AP­­­ALIK KEPLICZ Lengyelország megosztottságát jól jellemzi az elnökválasztás eredmé­nye, hiszen ebben a versenyben is a két nagy rivális politikai párt képviselője mérte össze erejét. Nyugaton, illetve Varsóban a többség a gazdasági refor­mokat sürgető, konzervatív liberális Donald Tusköt, a Polgári Platform vezetőjét akarta elnöknek, de a végső győzelmet a baloldali populista gaz­dasági ígéreteket kemény katolikus ideológiával vegyítő, a melegek joga­inak korlátozását és a halálbüntetés visszaállítását ígérő, a Jog és Igazsá­gosságot képviselő Lech Kaczynski szerezte meg a keleti agrárvidékeken. A megoszlás magyarázata a törté­nelemben keresendő. A keleti terüle­tek hosszú ideig az ortodox Oroszor­szág részeként léteztek, az ott lakók továbbra is félnek a szomszédoktól. A nyugati vidékek ezzel szemben évszázadokon át német uralom alatt álltak, ma is fejlettebbek. A kakukktojás a Podlasie vajdaság egyik körzete, ahol Tusk nyert. Ezt annak tulajdonítják, hogy a Mazuri­­tóvidéken virágzik a turizmus. ■ Pomerániai vajdaság 57,22 Warmiai-mazúri vajdaság 52,63 m Nyugat­pomerániai vajdaság 58,53 Kujáviai­pomerániai vajdaság 52,51 Mazóviai vajdaság 55,32 Lubuszi Nagy-Lengyelország vajdaság 52,47 Lodzi vajdaság 59,44 Alsó-sziléziai vajdaság wietokrzyski y vajdaság / Elnökválasztási eredmények vajdaságonként (%) MH-GRAFIKA/FORRÁS: LENGYEL VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG Lech Donald Kaczynski Tusk ■ 70,00-74,99 P­K 65,00-69,99 f ] K 60,00-64,99 (ff 55,00-59,99 ] 50,00-54,99 fj A NAP TÉMÁJA |____ A miniszterelnök fogyóeszköz Ember legyen a talpán, aki a rend­szerváltás utáni lengyel politiká­ban kiigazodik: pártok alakulnak, szakadnak, egyesülnek, kormá­nyok jönnek, mennek. A rendszer­­váltás óta kilenc miniszterelnököt fogyasztott el az ország, államfő­ből viszont csak kettőt. KRONOLÓGIA 1989 augusztusában, a kommunista rendszer bukása után a kerekasztal-tárgyalások megálla­podásai nyomán a Szolidaritás, név szerint pedig a liberális Tadeusz Mazowiecki alakítja az első de­mokratikus, koalíciós kormányt. Pénzügyminisz­tere, Leszek Balcerowicz gazdasági sokkterápiája hamar megbuktatja. 1991 októberében, a Szolidaritást sok darabra szakító viták után Jan Olszewski lesz a miniszter­­elnök, de gazdasági programját nem tudja elfo­gadtatni a szejmmel, s emiatt megbukik. 1992 augusztusában a történelemben - mind­máig - elsőként nő, Hanna Suchocka veszi át a lengyel kormányrudat, de folytatódik a politikai erők szétforgácsolódása, és alig egy év múlva en­nek a koalíciós kabinetnek is leáldozik. 1993 őszén, új választások után a kommu­nista utódpárt, a Baloldali Demokratikus Szö­vetség alakíthat kormányt koalícióban a Lengyel Parasztpárttal. Utóbbi adja a miniszterelnököt, Waldemar Pawlak személyében, aki azonban másfél év után lemond. 1995 márciusában a baloldal vezetője, Józef Oleksy lép Pawlak örökébe, de csak pár hónap­ra. 1996 elején megvádolják (alaptalanul) azzal, hogy a pártállam idején Moszkvának kémkedett. 1996 januárjában Oleksy után egy másik bal­oldali politikus, Wlodzimierz Cimoszewicz vezeti a kormányt, de csak pár hónapig. 1997-ben új pártneveket tanulnak a lengye­lek. A Szolidaritás szakszervezetből kinőtt jobbol­dali pártszövetség, a Szolidaritás Választási Akció nyeri a legtöbb mandátumot. Vezére, Jerzy Buzek a Bronislaw Geremek vezette liberális Szabadság Unióval alakít kormányt, de a koalíció 2000 júni­usára szétesik. Buzek kisebbségi kormányt alakít, amely fennmarad 2001 szeptemberéig, ám párt­ja a következő parlamentbe be sem jut. A választáson ismét a baloldal nyer, Leszek Miller lesz a miniszterelnök. Megint a Parasztpárt a fő koalíciós partner, csak másfél évig bírják ki együtt. 2003 márciusától a baloldal kisebbség­ben kormányoz, de Millerrel csak az uniós csatla­kozásig, mert közben szétszakad a párt. 2004 júniusában Marek Belka lesz a kormány­fő, de politikai sikereket nemigen tud elköny­velni. Idén májusban társalapítója a Bronislaw Geremek szebb napokat látott Szabadság Uni­óját felturbózni hivatott liberális Demokrata Pártnak, amely egyetlen árva mandátumot sem szerzett a választásokon. Marek Belka is bukott fotó Reuters Magyar analógiák „Varsó elesett" - szállóige lett, ahogyan Für Lajos akkori honvédelmi miniszter reagált a baloldalnak az 1993-as válasz­tási győzelmére, különösen az után, hogy 1994-ben nálunk is a baloldal fu­tott be. És Varsó azóta tényleg mindig elesik. 1997-ben ott a jobboldal győz, 1998- ban nálunk jön a Fidesz-kormány. 2001- ben visszaveszi a hatalmat a lengyel baloldal, nálunk visszatér a hatalomba az MSZP-SZDSZ-koalíció. 2005-öt írunk, hatalmas jobboldali győzelem Lengyelországban... SZERKESZTETTE: KÖVES PÁL KÖZREMŰKÖDÖTT: ROCKENBAUER NÓRA

Next