Magyar Hírlap, 2010. február (43. évfolyam, 26-35. szám)

2010-02-01 / 26. szám

www.magyarhirlap.hu Bokros a csomagjáról vitatkozna a Fidesz elnökével Bokros Lajos előbb rendezze vitáját Mesterházy Attilával, döntsék el, ki a baloldal miniszterelnök-jelöltje - re­agált Szijjártó Péter, a Fidesz elnöki stábjának vezetője az MDF bejelentésére, amelyben nyilvános vitára hívta ki Orbán Viktort. Szijjártó szerint amíg ez nem történik meg, idő előtti Bokros kezdeményezése. Az MDF kor­mányfőjelöltje azzal indokolta lépését, hogy az elmúlt hetek szakpolitikai káosza alapján meggyőződött róla, a Fidesz kormányzásképtelen erő. Bokros az adó- és a nyugdíjrendszer átalakításáról, a költségvetési hiány és az államadósság kezeléséről vitatkozna Orbánnal. A Fidesz közleményében rámutatott, az MDF programjának elfogadásával Dávid Ibolyáék megszavazták a második Bokros-csomagot. (MH) FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULA Soltész Miklós szerint végleg lebuktak a választások előtt ígérgető szocialisták Békétlen nyugdíjvita MH-ÖSSZEÁLLÍTÁS A Fidesz-KDNP szerint ha folyta­tódna a Gyurcsány-Bajnai-korszak, könnyen lehet, hogy a következő kor­osztályoknak már a hetvenéves nyug­díjkorhatárral kellene számolniuk, eltűnne a magán-nyugdíjpénztári be­fektetések nagy része, és tovább csök­kenne a nyugdíjak értéke. A Fidesz nyugdíjastagozatának Védjük meg a nyugdíjakat és a nyug­díjasokat! című rendezvényén Soltész Miklós, az ellenzéki frakciószövet­ség népjóléti kabinetjének vezető­je azt mondta, a szocialisták lebuk­tak, a választások előtt ígérnek, a választások után pedig ha nyerné­nek - megszorítanának. Soltész szerint az MSZP ugyanazt a hazudozást folytatja, mint 2006 előtt, akkor is átverte az időseket. Mindenki joggal várja el a szocialistáktól és mi­niszterelnök-jelöltjüktől, hogy vála­szoljon arra, miért vették el a 13. havi nyugdíjat, miért emelték 62, majd 65 évre a nyugdíjkorhatárt, miért csök­kentették nyolc százalékkal a nyug­díjba menő, főleg a Ratkó- korszakban született emberek nyugdíját, miért vették el több tízezer nyugdíjas gáz- és távhőtámogatását, miért nem emelték az öregségi nyugdíjminimu­mot három éve. Kiemelte, a Fidesz-KDNP megvédi a nyugdíjasokat, és nem emeli hetven évre a nyugdíjkor­határt. Az MSZP Nyugdíjas szolida­ritás című rendezvényén elhangzot­takra így reagált: nem most kellene nyugdíjasprogrammal előállniuk a szocialistáknak, nyolcévi kormány­zás alatt, ha akarták volna, megvéd­hett­ék volna az időseket. ■ Tovább riogatja a nyugdíjasokat az MSZP Folytatja a nyugdíjasokat kábító, a Fidesszel riogató kampányát az MSZP Tegnap a Mil­lenáris Parkba több száz idős embert csődítettek, ahol Mesterházy Attila miniszter­elnök-jelölt számos nyugdíjasokat érintő intézkedést ígért. Az MSZP 75 ezer forintos egyszeri, vissza nem térítendő támogatást adna a megözvegyülő átlagnyugdíjasok­nak, évente megduplázná a méltányossági nyugdíjkasszát, s növekedés esetén inf­láció feletti mértékben emelné az időskori járandóságot. Mesterházy úgy vélekedett, amíg a szocialisták adni akarnak a nyugdíjasoknak, addig a Fidesz csak elvenne tőlük. A rendezvényen „nyugdíjkatasztrófa” feliratú szórólapot osztogattak, amelyen az állt: „A Fidesz drasztikus nyugdíjcsökkentésre készül!” A svéd modellel történő riogatásról annyit: a Magyar Nemzet megírta, Svédországban 61 év a nyugdíjkorhatár. (PG) Fővárosi paktum, nevek nélkül Az SZDSZ-ben egyre riadtabb aggodalommal figyelik a testvérpárt bomlását PALGABOR-PINDROCH TAMAS Az­­ MDF országos választmánya szombaton nem döntött az orszá­gos együttműködésről az SZDSZ- szel. A megyék többségében ugyanis az MDF-sek nem hajlandók megálla­podni a liberális párttal. Az MDF választmánya az ajánlószel­vények gyűjtésének február 8-i idő­pontja előtt egyetlen választóke­rületben sem nevesítette indulóit. A demokrata fórumnak nehézséget je­lenthet majd a körzetenkénti 750 ko­pogtatócédula begyűjtése. A választ­mány azt viszont véglegesítette, hogy Budapesten a harminckét választó­­kerületből tizennyolcban az SZDSZ, tizennégyben az MDF állíthat jelöl­tet. A személyekről még nincs döntés. Szintén nem tudni, az MDF-SZDSZ- ből kik kerülnek a fővárosi listára. Az viszont eldőlt, hogy az egyéni jelöltek az MDF-SZDSZ logóival hirdetik majd magukat, az országos és a területi lis­ták pedig MDF név alatt futnak. A vá­lasztmány elfogadta Bokros Lajos mi­niszterelnök-jelölt programját. Komolyan aggódik az SZDSZ, si­kerül-e az MDF-nek kezelnie a bel­ső lázadásokat, a kaotikus viszonyo­kat. Több, korábban jelentős posztot betöltő MDF-tag kilépett, két helyi szervezet pedig megszűnt a hét vé­gén Hajdú-Biharban. A támogatá­sukat tekintve mérhetetlen a szabad demokraták egyetlen esélye, hogy a közös listáról néhányuk bejusson a parlamentbe. A két pártnak óriási gondot okoz az ajánlószelvények ösz­­szegyűjtése, hiszen aktív tagságuk majdnem lenullázódott. Az MDF a ta­valyi ferencvárosi időközi választáson is csak csalással tudta teljesíteni ezt a kihívást. Kiderült, leadott kopogta­tócéduláinak nagy része hamisítvány, ezért jelöltjét kizárták a választásból. Az SZDSZ országos tanácsának szombati ülésén megerősítette a de­mokrata fórummal kötött budapes­ti megállapodást. Az országos tanács támogatja az MDF-fel való továb­bi együttműködést is. Retkes Atti­la pártelnök szerint várhatóan tucat­nyi megyében lesz hasonló egyezség a két párt között, vagyis helyszínen is közös egyéni jelölteket indítanak, s szabad demokrata politikus is felke­rül az MDF területi listáira. Ahogy azt megírtuk, Fodor Gábor mégsem lesz SZDSZ-jelölt, a jelenlegi parlamen­ti képviselők közül pedig csak Ikvai- Szabó Imre nevével találkozhatunk a választásokon. ■ Bokros Lajos hóesésben hozta a II. Bokros-csomagot, amely az MDF kormányprogramja FOTÓ: LEÉBÁLLÁM 2010. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ BELFÖLD MAGYAR HÍRLAP A Jó, a Rossz... gdlf dl 211# sk­iA Van-e jó és rossz vegytisztán? Valószínűleg nincs, ahogyan ezt Sergio Leone olasz filmrendezőnek sem sikerült bebizonyítania a negyven éve alkotott remek westernfilmjében. Mindenesetre az emberek meg­próbálnak eligazodni a való világban, mérni, értékelni, osztályozni az emberi cselekvések, szónoki üzenetek vagy a politikai döntések szán­dékait. Mi a jó és mi a rossz? Azt hinnénk, hogy könnyű ezt megállapí­tani. Egyáltalán nem. Sőt, választásunk magánügyekben, az elmúlt húsz évben pedig po­litikai kérdésekben sokszor téves útra vitt bennünket. Szinte tuda­tunkba rögzült a sok évtized alatt, hogy amit az újságok leírnak, a rá­dió, a televízió bemond, az igaz, azt el kell hinni. Hiszen az újság írta, a rádió mondta... A kádári politikusok, a közvélemény- és gondolat­formálók, az újságírók az emberi hiszékenységre építettek akkor is, most is. Persze voltak panelkifejezések a pártállami rendszerben, amit a magyarok többsége fordítva gondolt, fordítva hitt el. Ilyen volt, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, s a szabadságot, a de­mokráciát hozta el. Vagy 1956 - ellenforradalom volt, a munkáshata­lom, a szocializmus békés építése ellen lázadtak a reakciós erők, a sö­tétben bujkáló ellenforradalmárok, ezért kellett vérbe fojtani azt. Még a kis elemista is tudta otthonról, a szájpropaganda útján, hogy a szov­jetek nemcsak a háború végét hozták, hanem Magyarország rabságba döntését, több százezer magyar Gulag-táborokba való elhurcolását, a polgári demokrácia elvesztését. Az utcaseprő, a presszósnő, a csepeli munkás előtt is világos volt, hogy 1956 forradalom volt, egy maroknyi nép világra kiható kísérlete a szabadság kivívásáért, az emberpusztí­tó kommunizmus ellen. Tehát akkor egyértelműen el lehetett dönteni minden pártközponti dezinformáció ellenére, hogy mi a jó, mi a rossz, mi mellett kell leállnunk, miért érdemes élnünk. Láttuk a jelent, lát­tuk a mögöttest, a cselekvések mögötti rejtett szándékot. A mai jelenben mintha sokan meghülyültek volna. Mintha ködfá­tyol ereszkedne több százezer ember szemére. Mintha a múlt véde­kező reflexe, tapasztalata elfoszlott volna. Az első rémisztő jel az volt, amikor 1994-ben a magyar nép többsége visszaszavazta volt elnyo­móit, a valamikor fejükön taposó munkásőr-, pufajkáscsizmákat. Akkor még úgy tűnt, hogy ez volt a bolsevisták utolsó, négy évig tar­tó megtévesztése a 3,60-as kenyérrel, a május elsejei ingyenvirslivel, a négyforintos korsó sörrel. A valóság viszont az, hogy a rendszervál­tás, a szovjet hadsereg kivonulása, a többpárti parlamentarizmus, a viszonylagos szabadság létrejötte mellett megmaradt a tömeges, ha­zug nosztalgia a múlt iránt. „Tiéd agyár, vigyed!”, a téesz is közös, on­nan is lehet terményeket, szerszámokat hazavinni, traktorral a háztá­jit megszántani. S kik azok, akik visszahozhatják a felelősség nélküli múltat, ha nem az MSZMP utódai, a szocialisták, a velük egy hangot fújó szabad demokraták?! Igencsak sokan elfelejtik, hogy ők, ennek a politikai eszmének a hordozói valójában már kapitalisták, saját meggazdagodásukon dol­goznak. Egy a közös bennük a múlttal, hogy éppen úgy széthordják, eladják értékeinket, mint kommunista elődeik, akik táskákkal hord­ták ki Moszkvába a dollármilliárdokat testvéri segítségképpen, míg eladósodásunk tovább nőtt. A hagyományos értékek szétzilálódtak, a nemzetet eláruló, magu­kat baloldalinak nevező politikusok, a komprádor értelmiség és velük cimboráló újságíróhad segítségével, félretájékoztatásával. Ezért ne­héz eldönteni, hogy mi a jó, mi a rossz. Most éppen a Fidesz kezdemé­nyezte, hogy az MSZP törölje Gyurcsány Ferenc és Veres János nevét országos listájáról, mivel mindketten hazudtak. A 2006-os választási kampányuk és az azt megelőző kormányzati időszak hazugságokon és a hazai, nemzetközi közvélemény félrevezetésén alapult. A bizalmat csak akkor lehetne helyreállítani itthon és külföldön, ha ez a két em­ber eltakarodna a politikából. Nem lesz könnyű. Hiszen az emberek egy része az őszödi beszéd ha­zugságait jónak gondolja, mert, úgymond, Gyurcsány kitárulkozott, őszinte volt. Veres pénzügyminiszter hazugságai a költségvetés hely­zetéről sem a rossz kategóriájába tartoznak, mert szerinte csupán nem akarta megzavarni, befolyásolni a négy évvel ezelőtti választást. Jó lenne, ha az értékek, a minősítések, a jelzők ismét a helyükre kerülné­nek a nyilvános politikában és a 2010-es választók fejében is. Érdemes megfogadni Epiktétosz sztoikus bölcselő kétezer évvel ez­előtt megfogalmazott gondolatát: „A szabad akaratot nem lehet elra­bolni. ” Ne engedjük, maradjunk a jó mellett. ■ STEFIM ISTVÁN

Next