Magyar Hírlap, 2011. szeptember (44. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-23 / 223. szám
www.magyarhirlap.hu 2011. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK TÖRTÉNELEM MAGYAR HÍRLAP 13 A megalkuvás nélküli magyar URMÁNCZY NÁNDOR ÚJ MAROSHÉVÍZI SZOBRA A FELEDÉSRE ÍTÉLT ERDÉLYI POLITIKUS ÉS ÍRÓ EMLÉKÉT ŐRZI FRÁTER OLIVÉR A közelmúltban az erdélyi Maroshévízen avatták fel egy elfeledett magyar politikus, író, egy lényeglátó magyar ember, Urmánczy Nándor szobrát. Az Urmánczy Nándor Egyesület által kezdeményezett szoborálkotásnak különös jelentőséget ad, hogy a szobor felavatásán Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke is megjelent, ezáltal is kifejezve, hogy van Magyarországon olyan elvi és ideológiai meggyőződés, amely felvállalja Urmánczy Nándor szellemi örökségét. A Hargita megyei Maroshévízen 1868-ban született Urmánczy Nándor politikai és közéleti tevékenységének sokrétűsége rendkívüli változatosságot mutat. Célját és lényegét tekintve azonban mind egy kérdés, a nemzeti összetartozás és cselekvőkészség iránti elkötelezettség gondolata köré csoportosítható. A szászrégeni választókerület küldötteként tizenhat éven keresztül (1902-1918) volt tagja a magyar képviselőháznak. Aktív képviselői tevékenységének köszönhetően fejezték be és adták át 1909. október 29-én a Székely körvasút Szászrégen és Gyergyószentmiklós közötti szakaszát. 1909-ben közbenjárásának eredményeként kezdte meg működését Maroshévízen az első bíróság és pénzügyőrség. Az első világháború ideje alatt, 1917-ben önként vonult be katonának. Negyvennyolc évesen a 9-es honvédhuszárok önkéntese lett, és a bukovinai fronton teljesített szolgálatot. Hősiességéért vitézségi érmet kapott. 1918 októberében kormánybiztossá nevezték ki, és Pólába (ma Pula) küldték, hogy az ott szolgálatot teljesítő, mintegy húszezer magyar tengerész helyzetéről készítsen jelentést. Ugyanezen év novemberében Budapesten Jancsó Benedekkel, zilahi Sebess Dénessel és Ugrón Gáborral közösen megalakították a Székely Nemzeti Tanácsot. Erdély román uralom alá kerülését követően Urmánczy távozni kényszerült szülőföldjéről. A trianoni döntést követően nevéhez fűződik a Védő Ligák Szövetségének megalapítása, melynek két fő kezdeményezése, a pesti Szabadság téren felállítandó Észak, Dél, Kelet, Nyugat szoborcsoport, valamint a Nemzeti Hitvallás és Jelmondat megalkotására vonatkozó pályázat kiírása volt. Az ő indítványára született a nemzeti összetartozást jelképező, 1928-ban a Szabadság téren felállított Ereklyés Országzászló, és annak egész Magyarországra kiterjedő mozgalma, melynek eredményeként a két világháború között több mint ezer országzászlót állítottak fel. Az Ereklyés Országzászló Mozgalom egy hatalmas nemzeti gondolat, a nemzeti együvé tartozás érzésének meghatározó kifejező eszköze volt. Benne testesült meg mindaz, ami akkor minden magyar ember szívében ott lakozott, a vágy a nemzeti újjáépítkezés és cselekvőképesség újbóli megteremtésére. E gondolat és küldetés meghatározó erejű kifejezőeszköze az Ereklyés Országzászló, amelynek márványa csak kő, zászlaja csak szövet, földje pedig csak por lett volna, ha az új honalapító nemzedék szívében nincs ott az érzés, agyában nincs ott a gondolat, és lelkében nincs ott az eszmény, amelyet az ereklyetartóban elhelyezett föld, és az árbocra felhúzott zászló testesített meg: a nemzeti megmaradás és magyar jövő megteremtésének nagy eszmei célkitűzése. Urmánczy Nándor politikai folyamatokban és eseményekben betöltött szerepét a marxista és posztmarxista történetírás minden eszközzel igyekezett eltorzítani. Urmánczy végigélte mindazt, ami a 20. századi magyar történelem szempontjából sorsfordító esemény volt. Tanúja volt az ország háborúba lépésének, a forradalmak korának és hazánk katonai megszállásának. A trianoni diktátum meghozatalát követően az ország legjelentősebb társadalmi megmozdulásának, az Ereklyés Országzászló Mozgalomnak lett a vezéralakja. Aktivitása és munkabírása szinte nem ismert határokat. Urmánczy történelmi szerepének tisztázása és helyes megítélése érdekében rendkívül sok elvégzendő munka és számos történészi feladat áll előttünk. Lehetőségeinket azonban jelentős mértékben szélesíti, hogy fennmaradt 68 kötetes naplója. Unokájának, Gortvay Istvánnak jóvoltából - aki a köteteket a Országgyűlési Könyvtárnak adományozta - immár kutathatóvá váltak Urmánczynak a korszak történelmi eseményeivel öszszefüggésben papírra vetett gondolatai. Naplóját olvasva nemcsak a nagyszerű államférfi és egy aktív közéleti tevékenység körvonala bontakozik ki előttünk, hanem egy nagyon szeretni való ember lénye is. Egyet lehet érteni azokkal, akik úgy gondolkodnak róla, hogy magyar volt, aki szenvedélyesen szerette a fajtáját és hazáját, és ebben nem ismert megalkuvást. Egy adottság és két erény, amelyekből bármelyikért sokat lehetett szenvedni a 20. században. És néha, nagyon ritkán, boldognak is lehetett lenni. Neki mindkettőből kijutott. Miként Herczeg Ferenc feljegyezte róla, huszonkét esztendős száműzetés után, 1940 októberében hazatérve Maroshévízre, a magyar Észak-Erdélybe, csak annyit mondott: „Soha életemben nem voltam ilyen boldog. ” Majd nyolc nap múlva meghalt. Lénye, személye, gondolatai és tettei azonban itt maradtak velünk, és cselekvésre köteleznek bennünket. ■ Kövér László, az Országgyűlés elnöke is megtisztelte jelenlétével a szoboravatási ünnepséget FOTÓ: MH MÁIG TANULSÁGOS TÖRTÉNET A MEGSZÁLLÁS LÉLEKTANÁRÓL „BENNÜNK HIÁNYOS A MINDENEKELŐTT ÉS MINDENEKFELETT ÁLLÓ NEMZETI ÉRZÉS...” Urmánczy Nándor a Török Ferencek bátor helytállásáról KRISTÁLY LEHEL Unalomig ismételt frázis, hogy vannak örökérvényű írások, amelyek nem veszítenek aktualitásukból, üzenetük generációkon átívelő és ma is érvényes. Még egy bírósági tudósítás, például Urmánczy Nándor Oláh igazság című, a Pesti Hírlapnak írt cikke is lehet ilyen. Ha nem tudnánk, hogy mikori, azt hihetnénk, a mai Románia közállapotairól tudósít. Lapunkban helyszűke miatt - újraszerkesztett cikkében Urmánczy így mutatta be olvasóinak az Erdélyt megszálló nép igazságosságról alkotott nézeteit: „Nemrég híre jött Erdélyből, hogy Török Ferenc csíkcsomafalvi esperesplébánost a Csíkszeredái oláh törvényszék államellenes izgatásért ötévi börtönre ítélte. Részleteket nem, csak a büntetés kiszabását írhatták meg a lapok. Török Ferenc, aki a háború előtt képviselő volt, a megszállás után a magyarság és különösen a magyar iskolák egyik erős védelmezője volt az oláh hatóságok túlkapásaival szemben. Csíkcsomafalva abba a zónába esik, ahová az oláh állam magyarul nem tudó tanítókat küld, kettős fizetéssel. Diaconescu, az új tanító fenyegetésekkel, terrorral, súlyos pénzbüntetésekkel, névelemzéssel, szülőkre fogott revolverrel rekvirált magának tanítványokat. És fölvette a harcot Török Ferenc ellen. Oláh módra alattomosan. Volt a községben egy Páll Mihály nevű züllött magyar kocsmáros. Ezzel szövetkezett az oláh tanító. Jutalmul a kocsmáros adómentesen árulhatta az italt. Társat is kerítettek Fogarasi József munka nélküli asztalosmester személyében. Neki a detektív szerepért és besúgásokért havi fizetés járt. Ezek jelentették fel állandóan a plébánost. Török Ferenc tudta, hogy a katonaságnál az újoncokkal kegyetlenül bánnak, ha nem tudnak oláhul. 1931 telén két hónapos oláh tanfolyamot tartott a bevonuló újoncoknak. A következő évi tanfolyamra csak 19-en jelentkeztek. »Nem kell már oláhul tanulni - mondták a papnak - mert a gyergyószentmiklósi nagyvásáron a zsidók azt beszélték, hogy a magyarok nemsokára elfoglalják Erdélyt.« A tanfolyamról hazamenet, Török Ferenc két részeg legénnyel találkozott, akik duhaj nótákat énekeltek. A plébános bosszúsan rájuk kiáltott: »Ti is magyar katonák akartok lenni, azért nem jösztök tanfolyamra!« Ebből a szavából csavarták ki az államellenes izgatás vádját. Kihallgatása rövid volt. Nem érzi magát bűnösnek. Csak a vád tanúit hallgatták ki. A védőügyvéd nem beszélhet. Az ügyész szerint Török Ferenc meggyalázta az oláh hadsereget. Le akarta beszélni az újoncokat a bevonulásról. A legsúlyosabb büntetés kiszabását kérte. Jellemző példa az oláh igazságszolgáltatás bemutatására. Koholt vád. A bíró nem ismer igazságot. Csak a magyart, az ellenséget látja a vádlottban. Kéjelegve, kegyetlen örömmel sújt le rá. Hatvanhárom éves embert öt évre elítélni halálbüntetés. De erre is dolgoznak. Irtani, pusztítani a magyart. Bíró, ügyész, szolgabíró, tanító, jegyző, adókivető, őrmester, csendőr, rendőr, miniszter, mind abban utazik. Tizenöt év óta! És mi 15 év óta nézzük a megszállott magyar föld vergődését, kínszenvedését. Vagy talán nem is nézzük már. Elcsépelt unalmas dolgok. Okosabb valami új, izgalmas mozielőadást nézni. És azután zenés vendéglőbe vacsorára menni. Ők egységesek a magyargyűlöletben. Letolvajozzák, leköpik egymást, de ha magyar ügyről van szó, összefognak. Bennünk hiányos a mindenekelőtt és mindenekfelett álló nemzeti érzés. Az a nemzeti érzés, mely minden korláton áttör és vad, kegyetlen is tud lenni. Mi elnézők, engedékenyek vagyunk. Olykor közönyösek is. Sőt vannak, akik ellenséggel való barátkozást hirdetnek és gyakorolnak. Mint Pál Mihály, a csomafalvi züllött vendéglős. Pál Mihállyal azt tartják, hogy fő az üzlet, a haszon. Önzők és lelkiszegények. Sejtelmük sincs, hogy milyen érték a nemzet életében a Török Ferencek bátor helytállása és szenvedése.” ■