Magyar Hírlap, 2014. szeptember (47. évfolyam, 203-228. szám)
2014-09-08 / 209. szám
SzoYAS HÍRLAP 2RM. SZEPTEMBER «„HÉTFŐ Jól fogadta a torontói kritika Hajdú Szabolcs új filmjét Jól fogadta a torontói filmfesztivál közönsége és a kritika is Hajdú Szabolcs (képünkön) új filmjét, a Délibábot. Az alkotás világpremierje a Contemporary World Cinema elnevezésű válogatásban volt látható pénteken, az alkotók jelenlétében. A magyar pusztán játszódó film egy afrikai futballista történetét meséli el, akinek menekülnie kell, és egy világtól elzárt tanyán talál menedéket, ám hamarosan rádöbben, hogy a tanya egy rabszolgatelep. A rendező 2007-ben kezdte el írni a forgatókönyvet a Ház a térkép szélén című Tar Sándor-novella alapján. A produkció a Magyar Nemzeti Filmalap 350 millió forintos támogatásával készült. A torontói filmfesztivál az őszi fesztiválszezon egyik legfontosabb eseménye. (MH) FOTÓ: MH VIZUÁLIS POÉNOK, AMELYEKET EGY ÁSÍTÁS LANGYOS UNALMA LÖKÖTT KI A FÖLDRE - A MOSOGATÓSZIVACS SZÍV ÉS A HAJLÉKTALANPLAKÁT AZÉRT ÜT Jóféle RTL-híradó a város közepén NÉMET DÁNIEL Az idén tizenegyedik alkalommal nyitt meg a budapesti Arc kiállítás az Ötvenhatosok terén. A rendezvénysorozat eddig sem a politikai függetlenségéről volt híres, de ezúttal a közeledő önkormányzati választás alaposan rányomta a bélyegét a plakátokra, és sorra kerülnek elő a legközhelyesebb toposzok a kormánnyal kapcsolatban: rezsidémon, kivándorló fiatalok, Oroszország, Putyin, stadionépítés, satöbbi. Éppen már csak egy kiadós diktátorozás hiányzik. A legnagyobb poén a legelején fogad minket, amikor a bemutatkozó táblán felhívják a figyelmünket arra, hogy a kiállított műveket egy független zsűri válogatta ki. Rögtön le is esik, hogy a független szó nyilvánvalóan nem politikai függetlenséget jelöl, hanem azt, hogy a bírálóbizottság kizárólag egyedülálló, hajadon, nőtlen, facér személyekből állt össze - hiszen az Arc kiállítás egy jól meghatározható, körülírható politikai nézőpontot képviselt eddig is, most azonban érezni, hogy itt vannak a nyakunkon a választások, meg kell nyomni a dolgot, így sok műnél már tényleg csak valamelyik ellenzéki párt neve hiányzik a sarokból, és rögtön el is mehetne kampányplakátnak, az összeállítás kapcsán pedig még az RTL Klub híradójának szerkesztői is elégedetten csettintenének. Az ekézés tárgyai egyébként kevesebb meglepetéssel aligha szolgálhatnának: orosz-magyar kapcsolat, rezsicsökkentés, stadionok, szólásszabadság, külföldön munkát vállaló fiatalok, majd ismét az orosz-magyar kapcsolat. A megvalósítás olykor azonban kifejezetten közhelyesen hat, és erőltetett vicceskedés jellemzi: a narancssárgával áthúzott sajtószabadság felirat - ami tényleg egy aggasztó jelenségre hívja fel a figyelmet, hiszen a kiállítást is csaknem ellehetetlenítették, érdemes is gyorsan kilátogatni, bármikor ledózerolhatják vagy mégsem, a takarót nyakig felhúzó, a rezsidémontól rettegő gyermeket ábrázoló kép, a parlament előtt fekvő focipálya, a szintén a parlament felett látható halálcsillag képe vagy a jelenlegi helyzetet Orwell látomásával összehasonlító 1984+30 című munka nem sok eredetiséget tartalmaz, illetve valamennyi olyan benyomást kelt, mint amikor a baloldali internetes fórumokban valaki diktátornak nevezi a miniszterelnököt, mintha korábban még soha senki a világon nem élt volna ezzel a frappáns szóviccel. Vannak azonban alkotások, amelyekről el kell ismerni, hogy vizualitásban, ötletben tényleg ütések a maguk egyszerűségében, mint az I love London felirat, amiben a szívet két mosogatószivacs alkotja, a DVD-t ábrázoló fotó, amelyről törölték a „Liliké keresztelőjét” és inkább rávették a Jobbik idei nagygyűlését, a „Semmi bajom a hajléktalanokkal, csak csinálják úgy, hogy ne lássam. Otthon, négy fal között”, a kivándorláson viccelődő „Mégsem megyek, mert nincs pénzem” feliratú mű, a Barátság című, Orbánt és Putyint egymásba fonódó olajvezetékekből megrajzoló alkotás, vagy az Eurovíziós dalfesztiválra és a svéd politikai törekvésekre reflektáló kép, amelyen három WC-ajtót láthatunk: az egyik a férfiaké, a másik a nőké, a harmadik a szakállas nőké. Hogy az idei Arc szlogenje miért éppen a Te miben hiszel?, az nem derül ki az Ötvenhatosok terén, az aktuálpolitikát nélkülöző munkák jelentős része bármelyik másik évben is születhetett volna. Mondhatnánk, hogy azért, mert örökérvényűek, de inkább csak mert közhelyesek. ■ I Sfiz ÉE SZÜLETETT TOLNAY KLÁRI ELŐTT TISZTELEGNEK A héten kezdődik a Gnefest SZILLÉRY ÉVA Tizenkilenc nagyjátékfilmmel, köztük három magyar premierfilmmel a versenyprogramban indul hazánk legnagyobb filmfesztiválja a 11. Jameson Cinefest. A pénteken kezdődő mustra filmtörténeti jelentőségű alkotásokat felvonultató CineClassics elnevezésű programjában Tolnay Klári színművésznő lesz a középpontban, a születésének századik évfordulójára rendezett emlékév kapcsán, de Orson Welles magyar kapcsolataival is foglalkoznak majd. A fesztivál célja nem változik, a világ filmművészetének legfrissebb és legszínvonalasabb kínálata érkezik Miskolcra: olyan filmek, amelyeknek a fesztiválon lesz a magyarországi premierje. Miklósy Zoltán Egy kemény tojás bosszúja, Kerékgyártó Yvonne Free Entry című nagyjátékfilmje és a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Reisz Gábor munkája is szerepel abban a tizenkilenc filmben, amelynek hazai bemutatója bekerült a hét végén kezdődő 11. Jameson Cinefest programjába. A filmek között az egyik legkiemelkedőbb film az izraeli rendezőnő, Vanessa Lapa dokumentum-játékfilmje, A megfelelő ember (Der Anständige) lesz, amely Heinrich Himmler naplóin és magánlevelezésein keresztül mutatja be, hogy a tömeggyilkosok is csak átlagemberek. A dokumentumfilm azon magánlevelezések, fotók és naplók alapján született, amelyeket az amerikai katonák lefoglaltak, amikor 1945. május 6-án bevonultak a Himmler rezidenciába Gmundban. Az idei Sundance Filmfesztivál zsűrijének nagydíját és a közönség díját is megkapta a Whiplash, Damien Chazelle című filmje, amely Andrew-ról, a 19 éves dobosról szól, aki rettegve a középszerűségtől, mindent megtesz, hogy a legjobb legyen. Az október 2-i magyar premierje előtt Miskolcon láthatja a közönség a svéd-dán-norvég kooprodukcióban készült Turistot (Lavina/Force Mature) Ruben Östlund rendező munkásságának legújabb darabját, amely az idén Cannes-ban megkapta az Un Certain Regard szekcióban a zsűri díját. Ebben a kategóriában nyert idén Mundruczó Kornél a Fehér Isten című filmjével. A magyar versenyfilmek egyike, az Egy kemény tojás bosszúja, a Manieggs - Revenge of the Hard Egg, Miklósy Zoltán animációs filmje egy frissen szabadult elítéltről szól, aki az igazságtalanul kiszabott kéthetes börtönbüntetéséért bosszúhadjáratot indít. Idén ötödik évébe lépett a fesztivál filmtörténeti programsorozata a CineClassics. A Szabó István védnökségével zajló ingyenes sorozat számos vetítéssel, mesterkurzusokkal, könyvbemutatóval várja az érdeklődőket. Tolnay Klári születésének századik évfordulója előtt tiszteleg a fesztivál a legendás Meseautó című film vetítésével, amelyet éppen Miskolcon készítettek. Az örökzöld filmet a forgatás helyszínén a lillafüredi Palota - szállóban vetítik Kurutz Márton filmtörténész bevezetőjével. A CineClassics kurátora, Muszatics Péter lapunknak arról beszélt, érdekesség, hogy 75 éve 1939-ben a nemzeti filmnapokat éppen Miskolcon tartották meg. „Talán kevesen tudják, hogy Orson Welles élet- és alkotótársa az 1960-as évek közepétől haláláig a magyar - horvát származású Dja Kodar volt, azaz Pálinkás Olga, akit a filmtörténet egyik legnagyobb rendezője 1961-ben ismert meg Zágrábban, A per forgatásán. A CineClassics workshopja az 1915 májusában, azaz száz éve született zseni, Orson Welles „magyar kapcsolatával” és filmterveivel foglalkozik” - tájékoztatott. „Közép- Európában a Karlovy Vary-i és varsói filmfesztivál a két „A” kategóriás filmes mustra, de kiemelkedő még a szarajevói és a kolozsvári fesztivál is. Utóbbiakhoz kellene felzárkóznunk és nagyon jó úton haladunk, hogy ez megtörténjen. Elmondható, hogy azoknak a filmeseknek, akik rendszeresen fesztiváloztatják munkáikat, a Cinefest elismerése is növeli presztízsüket” - tette hozzá. Szeptember 12-21-ig a Művészetek Háza ad otthont a filmeseknek. ■ www.macymairlap.hu zres kötés kincs "AZ ÖRDÖGihmitkuk REJLIK." Mondhatnánk, hogy azért időtálló munkák, mert örökérvényűek - de inkább csak mert közhelyesek FOTÓ: HORVÁTH PÉTER GYULI MAHLER TITÁNJA ANNO NEM VOLT SIKERES - KOCSIS ZOLTÁN ELKERÜLI A CSAPDÁKAT A szimfónia drámaisága is megmaradt SINKOVICS FERENC Jó kérdés, hogy miért éppen Mahler 1. szimfóniáját, A titánt vette CD- re a BMC. Korabeli tudósítások szerint ugyanis ez a mű nem aratott feltétlen sikert. Sőt egyes híradások szerint ki is fütyülte a közönség. Hogy mi lehetett baj, s miben sértette a mű a korabeli közönség ízlését, azt nem tudni. Mahler huszonkilenc évesen komponálta a szimfóniát, s alapjában véve mindent olyat beletett, aminek lennie kell egy romantikus zeneműben. Líraiság és személyes, érzelmes vallomás éppen úgy található a műben, mint a humor, szilajság vagy éppen dráma. Nyilvánvaló, hogy a BMC döntésében az is szerepet játszott, hogy a műnek Budapesten 1889-ben volt az ősbemutatója, amelyen maga Mahler vezényelt, aki 1888-1891-ig az Operaház művészeti igazgatója és vezető karnagya volt. A korabeli feljegyzések szerint tíz esztendőre szólt a szerződése, de 1891-ben gróf Zichy Géza lett az Operaház főintendánsa, akit sok minden mellett nacionalizmusáról és antiszemita beállítottságáról ismert az akkori közvélemény. Röviden szólva nem jöttek ki a cseh-osztrák származású, ám zsidó vallású Mahlerrel, s ebben a szakmai viták játszották a főszerepet. Zichy például mindenáron magyarul akarta előadni Wagner operáit, Mahler szerint viszont a sajátos wagneri világ nyelve csakis a német lehetett. Mahler mint vezető karnagy 1891-ben távozott a budapesti operaházból. A titánt, amely Jean Paul romantikus költő egyik verséről kapta a címét, többször is átdolgozta. Nyilván a bemutató felemás fogadtatása miatt is. Biztos akart lenni abban, hogy a zenekar pontosan az ő elképzelési szerint adja elő a művet, ezért meglehetősen sok instrukciót írt a partitúrába. Az átalakítások folyamán A titán az eredeti, öttételes szimfóniából négytételes művé szűkült. Ezt adta elő a Fischer Iván vezette Fesztiválzenekar is 2011-ben a budapesti Mahler-ünnepen. Kocsis Zoltán azonban nem az eredeti ősbemutatós, de öttételes változatát vezényli a BMC CD-jén a Nemzeti Filharmonikusok élén. Rendkívül érdekes előadás: Kocsis és a zenekar is érezhetően kerni igyekszik a művel kapcsolatos csapdákat, mindenekelőtt azt, hogy A titánt a kelleténél nagyobb érzelmi amplitúdókkal szólaltassa meg. A drámaiság azonban megmarad, s a lírából sem lesz csöpögős érzelgősség. Ha valaki jobban odafigyel, érezheti, hogy Mahler a legkényesebb módon határozta meg 1. szimfóniájában az érzelmek arányait - mint hogy magát az egész művet is az arányosság jellemzi -, s nyilvánvaló, hogy ebből indult ki Kocsis Zoltán is. ■ Gustav Mahler: Symphony No.l BMC Records, 2014