Magyar Hírlap, 2017. szeptember (50. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
IV. 0916 A Magyar Hírlap hétvégi melléklete 2017. szeptember 16. Városkassz. Mibe került Budapest hajdanán? Jó kérdés, de mielőtt felelnénk, elöljáróban le kell szögeznünk, a hajdani bevételeket és a kiadásokat minden esetben pengőben adjuk meg. Erre - értve alatta az átszámítást - azért van szükség, mert az olvasóknak nem sokat mondana, ha az adatokat kétféle módon - koronában, majd pengőben - közölnénk. Az inflációval növelt átszámítást nem mi végeztük el, megtették azt helyettünk a Magyar Királyi Statisztikai Hivatal alkalmazottai, amikor 1927-ben az országban az egyik pénznemről áttértek a másikra. Fontos részlet, hogy egy pengőért akkoriban 12500 koronát kellett letenni az asztalra. (S ez még egész kívánatos marzs volt, hiszen a pengő-forint átállásnál az előbbiből négyszázezer kvadtrilliót - huszonkilenc nulla állt a négyes után - kellett adni egy új forintért.) A Budapest 1873-as megalakulását követő esztendőben a város bevételei 12,969 millió pengőt tettek ki. A kiadási oldal 12,7 millió volt, így a kasszában maradt egy csaknem negyedmilliós summa. A vagyon akkoriban százhuszonöt-, a rajta lévő teher harmincmillió volt. Érdemes megjegyezni, a fiatal város némi kötelezettséget is magára vállalt, amennyiben átvette alapítói 872 ezres adósságát - igaz, tegyük rögvest hozzá, ezt ha lassan is, de rendben kifizette. Hat esztendő múlva, azaz 1880-ban már 31,283 milliót fizettek be a polgárok és a vállalkozók a kasszába, míg az apparátus eltartása és a megindult fejlesztések 30,850 milliót vittek el. A vagyon lassabban gyarapodott, mint a bevétel: az említett esztendők alatt százhuszonötről mindössze 139,1 millió pengőre hízott az épületek, telkek, bútorok, vasútüzemi beruházások és egyéb celekulák együttes értéke. Előre ugorva az időben, 1910-ben a következő állapotokat találjuk: a bevétel 350,813, a kiadás 347,947 millió pengő volt. Ez óriási növekedésnek számított, hiszen tíz évvel korábban még csak 86,535 és 84,813 millió volt e két adat. A vagyon azonban nem dagadt ilyen mértékben: 1890-ben száznyolcvannégy, 1900-ban kétszázharmincnégy, 1910-ben pedig még csak háromszázharmincnégy millió pengőt tett ki. Az első világháború után - egészen pontosan 1920-ban - a város összes bevétele az 1910 esnek kevesebb mint tíz százaléka alá esett, s 25,171 milliót tett ki. Igaz, a költekezést sem vitték túlzásba, így megúszták 25,095 millióval. A „siker” zálogát a leállított fejlesztések jelentették. Érdemes egy pillantást vetni a vagyonra is: mint fentebb említettük, 1910-ben ez a mutató háromszázharmincnégy millión állt, amely 1920-ra (nem tévedés) hatmillióra apadt. Mindez a háborús pusztításnak, a megszállásnak és az azt követő zavaros viszonyoknak volt „köszönhető”. A statisztikából kiderül: a bútorokat 1910-ben 11,6, 1920- ban pedig már csak 2,492 millió pengőn tartották nyilván. A recesszió, a vágtázó infláció és a tőkehiány miatt a telkek ára is hihetetlenül leesett: 236 millióról 3,8 millióra. S mindehhez a kasszában hetvenötezer pengőnyi korona árválkodott - tíz éve ugyanitt 2,866 millió volt. A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1874- ben kilencvenhét, 1880-ban nyolcvannégy, 1900-ban kilencvenegy, 1910-ben nyolcvankettő, 1931-ben pedig százhúsz pengőt tett ki a földszintes otthonoknál az egy négyzetméterre eső építési költség. A háromszintes vagy ennél nagyobb házak esetében az 1874-es ötszáznyolcról 1900-ra fokozatosan háromszázhatvanegy pengőre csökkent a mutató, majd egy hirtelen emelkedés - 1910-ben négyszázhetven, 1930- ban hatszázhuszonkettő pengő - után 1931-re visszazuhant kétszázhetvenegyre. A bevételek 1930-ban 538,389 míg a kiadások 537,105 millió pengőt tettek ki. Az épületek értéke 412, a telkeké 299, a bútoroké pedig 38,8 millió pengőre nőtt. A kasszában év végén 1,283 millió csörgött. Szépen hoztak a konyhára a községi vállalatok: 1913-ban a székesfővárosi fuvartelep 1,980, a lóhúsüzem 1,630, a gázművek 8,235 milliót kasszírozott. Az állatkert 942, a kenyérgyár 905, a lóvásártelep 153, a Székesfővárosi Hirdető Vállalat 517, a Széchenyi fürdő pedig 257 ezer pengőt adott a közösbe. Ebben az évben a többi aprósággal együtt 15,511 milliót gründoltak össze a közüzemi cégek. Két esztendővel később a fuvartelep 1,798 milliót ért el, a kenyérgyár 1,852 millióval duplázott, míg az elektromos művek a folyamatos fejlesztéseknek és hálózatnövelésnek köszönhetően harmincnyolcszorosára, azaz 202 ezerről 7,712 millióra növelte bevételeit. A lóhúsüzem a háború végére teljesen leamortizálódott: az 1913-as 1,630 millióról 107 ezerre olvadt bevétele. Tegyük rögvest hozzá, nem is nagyon lett volna mit feldolgozni, mert a közös hadsereg és a honvédség, utánuk pedig a megszállók szinte minden négylábút lefoglaltak és elvittek. E cég esetében a helyben járás kissé tovább tartott, mint az állatkertnél: 1925-ben még csak 457 ezer pengő értékben tudtak húst értékesíteni - ám utána felfutottak, s 1930-ban már 3,763 milliónál jártak. Lázin Miklós András Képírás (68.) Szépen hoztak a konyhára a községi vállalatok: 1913-ban a székesfővárosi fuvartelep 1,980, a lóhúsüzem 1,630, a gázművek 8,235 milliót kasszírozott. Az állatkert 942, a kenyérgyár 905, a lóvásártelep 153, a Székesfővárosi Hirdető Vállalat 517, a Széchenyi fürdő pedig 257 ezer pengőt fizetett be a kasszába. Az 1930-as évek elején a villamos is nyereséges volt A szerző archívumából