Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-02-14
kérdésekről Differtatiot (Elmélkedést) kelletett írni Deák nyelven a’ Concurrenseknek minden könyv vagy írás segedelme nélkül. Eljővén az ebéd ideje , hárman ebédelni mentek két Professorokkal , hármaknak pedig tetszett folytatni munkájokat, egy Professornak jelenlétében Estvéli 7 órára négyen készen voltak írásokkal, ketten pedig egész 11 óráig dolgoztak. Az óránként egy mást fel váltó Professorok, a’ készen lett. írásokat bé szedték’ ’s neveket reá írták Más nap volt a’ szóval való elő adásnak próbája Erre, az egész Filosofiai Fakultás, mely mintegy 9 Tagokból állott, meg jelent Gróf Brumvik Helytartói Tanátsos Úr Ő Excellentiája elölűlése alatt, ki egyszersmind a’Tudományokra ügyelő Commissiának is Praesese. Mindenek ízeinek láttára fel szakasztatott a’ második le petsétettt leveletske is, mellyben ez a’ kérdés volt elrejtve : Datur ne summum et primum principium Aesihetices , ad quod omnes partes Aestheticae revocari possunt? Quodnam eji illud? Quomodo illud adplicative ad omnes artes liberales , tam formatrices quam soecundas enunciari debet? Recenseantur principia Aestheticae , quae hucdum a Philosophis recepta aut ventilata sunt, et fanae crisi subjiciantur. A’ Concurrensek más szobában tartózkodtak addig, a’ meddig egymás után ki hitták őket, és az asztal végénél álló székre le ültették. A’kérdést először fel olvasták, azután írásban kezébe adták minden Concurrensnek, hogy arról olyan oktatást tartson, mintha tanítvánjai előtt szóljana. Hár-