Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-13
széllett kéttség kívül ő Felségének; de beszéllt ollyat is , mellynek hallása, repeső örömmel töltötte el a’ Felség’ Atyai szivét, t. i. hogy ott is szeretik Karoly Fő Hertzeget mindenek, valamint szerették itten is, a’ maga nyájas, és kedves alkalmaztatásáért. Egy Nápolyi magános Levélből olvastuk, hogy a’ Ferentz Fe Herszegné’ szerencsés szüléséröl vett hír, repeső örömmel töltötte be ott nem csak az Udvart, hanem az egész Várost is,a melly három napokon vólt egymás után ki -világosítva. A’ Környéknek is ki-durrogták ezt az örömöt, a’ Vár’ bástyáin fekvő ágyúk. — Anexsberg Ádám 6 Hertzegségét különös tisztelettel, ’s baráttságos indulattal fogadta a’ Nápolyi Király. Már az Ország’ szélére tizenkét Vadászokat küldött eléibe *), kik osztán egész Jápolyig kísérői voltak. Maga a’ Király, Kapuáig ki ment eleibe, ’s midőn öszve érkeztek volna, nyakába borúit, ’s édes nyájassággal megölelte. — A’ Hertzeggel lévők között, mindjárt reá esmért a’ Király Janitsch Emílián nevezetű érdemes Pap Úrra (Ez az Úr irta le ő Nápolyi Felsége’ útazását), ’s igen nagy Je botsátkozással beszélgetett vele. * Az úgy neveztetett^ Diánna Rendjenek ( Fadász Rendnek J. i. Feje , a Nápolyi Király; egy fő Tagja pedig //. Auersberg Ádám. — Bőven emlékeztünk dr. Diánna Rendjéről, Hadi és más nevezetes Történetek nevet viselő Munkánkban.