Magyar Hírmondó 1. (1792. január-június)
1792-01-13
öz ben. Még halála’ napján is frissen volt, a’ maga éltes idejéhez képest, hanem egyszer csenget , ’s elő hivatta egész háza népét. Azt mondja nékiek, hogy ő meghal eggy óra múlva, ’s igen fájlalta , hogy semmit se hagyhat gyermekeinek; azonban azt adta nékiek tanátsúl, hogy szerezzenek eszve annyi pénzt, a’ mennyit betehessenek a’ mostani Izlandiai ( Hiberniai ) Lotteriába, bizonyos számokért, mellyeket ő megálmodott, ’s a’ mellyekről hiszi bizonyosan, hogy szerentsét fognának ö nékiek eszközleni. — Meghal Pelisario, a’ mint előre meg mondotta, eggy óra múlva. A’Lotteria iránt adott tanáttsát akarták is követni a’ Fiai, nem is; fogták tehát magokat némelly Barátjaik, ki vették az említett számokat magok pénzén a’Lotteriából, ’s oda ajándékozták nékiek. Megesik a’ vonás. — Ki találja ki, mit nyertek Pelisario’ Fiai? — Ezer font sterlinget, az az, a’ mi pénzünk szerint 9 ezer ’s nehány száz forintot. Párisi újj Anekdota. Egy szegény szemi Párisi Asszony, a’ ki kétkezi munkájával keresi élelmét, el megy nem régiben onnan házul, ’s bé zárja maga után az ajtót. Vissza menvén, üressen találja a’ szobáját ; fut tehát mindjárt a’ Kerületi Politzáj - Kommisszáriushoz ; ’s panaszolya néki, hogy a’ míg kinn volt, mindenét ellopták a’ szobájából. Elmegy az Asszonnyal kár látába a’ Kommisszárius , ’s hát a’ mint visgálódik , egy levél - tartóra akad , mellyet fel nyitván, Ötvenezer livrát érő papirospirzre talál benne. Ekkor az AsSzonyhoz . • - sor-