Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-10-12

554 hogy a’ jövő postával bizonyost írhatunk, Prágából írják, hogy ezen hónapnak 3-dikán tartotta ottan, Nádor - Ispánynak’ Fő Udvari Mestere , Gróf Szapáry János Belső Tanátsos Úr a’ maga lakodalmát. — igen víg volt a’ mennyegzői mulattság, mivelhogy semmi veszedelm­es következései nem lettek azon sebeknek, mellyeket az úton vett volt a’ Gróf l­r. Ő Felsége, arany érdem - pénzel jutal­maztatta meg , egy Békés Vármegyei nem­telen lakosnak — Lestyák nevezetűnek — nemes tselekedetét. — Erről a’ jövő Pos­tán bővebben. Magyar O­r­s­z­á­g. Rogy - Katáról ( Pest Vármegyéből). Októ­bernek 4-dikém Régi Magyar példa - beszéd : pénzel járják a vásárt. — Vagynak azonban Ma­gyarok is o­lyanok , a’ kik nem tartják ma­gokat ezen példa - beszédhez ; ámbár esötlök a’sok szomorú példák, mellyek hathatósan meg­­­győzhetnék őket, hogy nem tanátsos, a’ közönséges igazságoktól való el­távozás. — A’ raúltt hónapban be­­áll az ide - való vásárba két szekér zsiványság, mint szintén valami betsületes, és jó járatban lévő em­berek; de tsak hamar el­árulta őket is a­ szavak, mint a’ harist. Ölzve vesztek t. i., ’s a’ szokás szerént hányták egymás’ szemére tetteiket. A’ szomszéd íze kerek mellett lévők közzül egynek résen volt a’ füle, ’s mind hallotta a’ tolvajok’ suttogó verekedését. Azzal fogja biz ő magát, senkinek se szó­ll, hanem megy a’ Vármegye’ Esküttjéhez, és Tor-

Next