Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-09
#4« Mis - visszonyok, vagy kalap nélkül? — Én, erre a kérdésrevaló feleletül, egy saját történetemet kívántam feljegyezni, ’s közlem az Urakkal. Elráodúltam vala t. i. nem régiben magam is, egy Fö-Ispányi Beiktatás’ pompájára, Úramnak fő oka, Kiég- vallom, a’ volt, hogy az ünneplésre feles számmal egybe gyűrendő Kisasszonyok között feltalálhassam szivemnek óhajtott fölét — életemnek jövendőbéli kedves párját. —Alig vártam én tehát , hogy vége legyen az Installátió’ ceremoniájának, ’s Bekövetkezzenek a’vendégségek, és mulatságok, mellyekben célomnak szerencsés érketését reménylettem. Mihelyt alkalmatosságom lehetett a’ visgálódáshoz, hozzá is fogtam én ahoz legottan , de halkon nélkül. Elért Magyar pártás Kis-Asszonyok közzül készültem én Társat választani magamnak; miféléknek pedig szineket se láthattam, hanem valamerre fordítottam üzemeimet: mindenüttsak a’ sok fő - tornyozatok , ’s kalapok tűntek előmbe; pedig a’ Férjfiak mind Kajádon fővel voltak. Egész testek is éppen úgy volt módosítva az elattem forgott Dámáknak, mint a’ miilyeneknek festett képeiket szemléltem közelebb a’ Párisi Módik’ Journaljában; pedig igazán mondom, hogy mihelyt csak képzelni kezdtem is olyatén külső formájúnak az én jövendőbéli Feleségemet, mint az említett Párisi festett képek, azonnal néminemű iszonyodást érzettem magamban, ’s megrázkódtak minden tetemeim. Nagyon neki szomorodtam tehát én a’ Bálban is, fogam magamat, vissze örrssss!