Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)

1792-10-09

ballagék a’ vendég-fogadóba. Már vertem haza felé a’ készület, hogy jó hozzám eggy ismerősöm. Kérdi hirtelen költözéskedé­­semnek az okát. El­­­bes­zéltém néki pana­­szomat, ’s mindjárt ajánlja magát, hogy tsak me­nyek vissza vele a’ Bálba, majd­mutat ő nékem olly Magyar Kis - Asszonyt, a’ ívinn bizony egés­z kedvvel meg­állíthatom első tekintetre is képzelődésemet. Bezzeg én is le­tettem az el indulásról, ’s vissza siettem Esmerösömm­el a’ Bálba. Nem is mentem híjába; mert alig léptünk­ bé a’ tántzolók közzé , hát jó élőnkbe talpig Nem­zeti szép öltözetben az a’ kellemetes Magyar Kis - Alszony , kivel fel - biztatott engemet az Esmerősöm. Mentél véletlenebb látás volt ez én előttem , annál nagyobb gyönyör­­üséget okozott nékem. — A’ látást bek­él­­getés követte. Ennél fogva, belső tulajdon­ságait is kezdtem már meg-esmérni a’ Kis- Alszonynak — ’s de nagy volt örömöm, midőn tapasztaltam, hogy valóságos Magyar ízivet is fedez a’ Magyar köntös. — Men­nyivel nagyobb pedig már most örömöm, könnyen meg­ítélhetik az Urak; midőn az említett látás, és tapasztalás , olly pároso­­dásra vezettek engemet, mellyben világi boldogságomnak fó részét gyönyörködve találom. “ Szabad- Szállásáról (a’ Kis - Kunságból), Októbernek 3-dikán. .. Itt az őlsi vetések ámbár ritkák , d® tsak ugyan tiízták , az az, gaz, és dudva nélkül valók vóltak. A’ munkásoknak ízük voltok miatt, keservessen takartunk. Egy gyen-

Next