Magyar Hírmondó 2. (1792. július-december)
1792-10-09
ballagék a’ vendég-fogadóba. Már vertem haza felé a’ készület, hogy jó hozzám eggy ismerősöm. Kérdi hirtelen költözéskedésemnek az okát. Elbeszéltém néki panaszomat, ’s mindjárt ajánlja magát, hogy tsak menyek vissza vele a’ Bálba, majdmutat ő nékem olly Magyar Kis - Asszonyt, a’ ívinn bizony egész kedvvel megállíthatom első tekintetre is képzelődésemet. Bezzeg én is letettem az el indulásról, ’s vissza siettem Esmerösömmel a’ Bálba. Nem is mentem híjába; mert alig léptünk bé a’ tántzolók közzé , hát jó élőnkbe talpig Nemzeti szép öltözetben az a’ kellemetes Magyar Kis - Alszony , kivel fel - biztatott engemet az Esmerősöm. Mentél véletlenebb látás volt ez én előttem , annál nagyobb gyönyörüséget okozott nékem. — A’ látást bekélgetés követte. Ennél fogva, belső tulajdonságait is kezdtem már meg-esmérni a’ Kis- Alszonynak — ’s de nagy volt örömöm, midőn tapasztaltam, hogy valóságos Magyar ízivet is fedez a’ Magyar köntös. — Mennyivel nagyobb pedig már most örömöm, könnyen megítélhetik az Urak; midőn az említett látás, és tapasztalás , olly párosodásra vezettek engemet, mellyben világi boldogságomnak fó részét gyönyörködve találom. “ Szabad- Szállásáról (a’ Kis - Kunságból), Októbernek 3-dikán. .. Itt az őlsi vetések ámbár ritkák , d® tsak ugyan tiízták , az az, gaz, és dudva nélkül valók vóltak. A’ munkásoknak ízük voltok miatt, keservessen takartunk. Egy gyen-