Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)
1793-01-29
Pápa ő Szentségének, midőn már finn állott az új czimer. A' Sz. Pápának, mint törvényes Fejedelemnek, igen nehezen esett eggy illy vakmerőség; mindazáltal mérsékleti kifejezésekkel irt a’ Frantzia Ágensnek, hogy semmiképpen meg nem szenvedheti maga Városában eggy olly Közöny. Társaságnak a’ czimerét, melly mind Párisban , mind Mursiliában le-hányatta a’ Pápai tzimereket, ’s más nyilvánvaló gyalázattal, és bosszúsággal is illette, sok tekintetben a’ Római Udvart. — A’ Frantzia Agens, nem hogy le-vetette volna ezen jelentésére ő Szegének a’czimert; sőt Frantzia bokrétát rakatván fel egész Láza népével, úgy kotsizott ki pompásan Róma Városa’ nagy piattzira. A’ Római Nép, előbb tsak ki nevette a’ Frantzia Ágenst; hanem kevés idő múlva, úgy neki buzdúlt annak bocránkoztató tselekedetén, hogy kövekkel kezdte hajigálni a’ hintáját. Bezzeg meg ijjedtt a’ Frantzia Agens is, és alig várta, hogy otthona lehessen. De a’ Nép már egész tűzben lévén , reá ment a’ házára is: lerontotta az új Frantzia Timert, ’s betörte a’ kapukat. Az Agens elrejtette magát inedttében a’ padlásra egy rakás fa mellé; a’ nálla vótt Frantzia Kurír pedig leeresztette magát kötélen, a’ház’ hátúlsó részének eggy ablakán. A’ Felesége, és Gyermekei az Ágensnek, térdre estek, ’s kegyelmet kértek, és nyertek is, mert a’Nép’ Vezetői mindjárt bátorságos helyre vitették őket. — Az Ágensre ellenben reá találván a’ Nép, mind addig verte azt, míg nem félhólttan a* föld.