Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)

1793-02-26

240 tűtk ert most el * beszéltem­ a’ már másszor is közlött előadásnak summ­áj­ával. — A’ H. szerentsétlensége abból állott, hogy a’ív.iát Sept. 5 dikén , THionville vagy Disiden!.óján nevű Frantzia Vár ellen kés­zített Battéri­ánk’ szemléláséböl viss­za felé lovaglott vol­na; egy 16 fontos ágyú golyóbis, mellyet, a’ Franc­iák lőttek ki a’ Várból , el­s­zakasz­­totta a’ bal karját. „Hogy tud­tokra esett a’Hu­­szároknak a’ Hg’ sxeremséi legsépe , annyira meg indúltak azok , eggy ing’ Vitéz Vezér­­jekoek esetén, a­ ki mindig elöl ment velek az ellenségre , valahány­szor a’ ízük,ség úgy hozta magával, hogy némelly­ek közzfilök, meg nem tartóztathatták magokat a’ köny­­vezéstől . — Ezen sorokat még a’ múlt Septem­berben olvastuk egy Vitéz Úr’ leve­léből. —­ A’ következendő jeles Történet pedig az, mellyet magunk is tsak mostaná­ban értettünk: „Hallván a’ Huszárok , hogy Bétsbe akarja vitetni magát gyógyittatni a’ Hertzeg, Követséget küldöttek hozzája , a­e­ly által, szerentsé fenségéből vett nagy fájdalmukat jelentették, ’s egyszermind kér­ték ő Hertzegségét, hogy ha ki gyógyul sebéből , térjen ismét viss’za hozzájuk , ’s legyen Vezérjek. Nem szü­kség erre , igé szőírott a Követség, ő Hertzegsége’ ré­s­zér­ől a’ kar, mert Ígérik ’s fogadják ab Huszaro­­, hogy míg ö nékiek karjok felsz , úgy védel­mezik a’ Hertzeget, mint önnön magokat; a’minthogy tellyes reménységgel itt vágynak, hogy te­lyesíteni fogja kéréseket e í­gsége, ’s az magyar ízívhez hasonló Hívével, bá­torságával, és nagy tapasztalású elméjével, mind.

Next