Magyar Hírmondó 3. (1793. január-május)
1793-02-26
240 tűtk ert most el * beszéltem a’ már másszor is közlött előadásnak summájával. — A’ H. szerentsétlensége abból állott, hogy a’ív.iát Sept. 5 dikén , THionville vagy Disiden!.óján nevű Frantzia Vár ellen készített Battériánk’ szemléláséböl vissza felé lovaglott volna; egy 16 fontos ágyú golyóbis, mellyet, a’ Franciák lőttek ki a’ Várból , elszakasztotta a’ bal karját. „Hogy tudtokra esett a’Huszároknak a’ Hg’ sxeremséi legsépe , annyira meg indúltak azok , eggy ing’ Vitéz Vezérjekoek esetén, a ki mindig elöl ment velek az ellenségre , valahányszor a’ ízük,ség úgy hozta magával, hogy némellyek közzfilök, meg nem tartóztathatták magokat a’ könyvezéstől . — Ezen sorokat még a’ múlt Septemberben olvastuk egy Vitéz Úr’ leveléből. — A’ következendő jeles Történet pedig az, mellyet magunk is tsak mostanában értettünk: „Hallván a’ Huszárok , hogy Bétsbe akarja vitetni magát gyógyittatni a’ Hertzeg, Követséget küldöttek hozzája , aely által, szerentsé fenségéből vett nagy fájdalmukat jelentették, ’s egyszermind kérték ő Hertzegségét, hogy ha ki gyógyul sebéből , térjen ismét viss’za hozzájuk , ’s legyen Vezérjek. Nem szükség erre , igé szőírott a Követség, ő Hertzegsége’ részéről a’ kar, mert Ígérik ’s fogadják ab Huszaro, hogy míg ö nékiek karjok felsz , úgy védelmezik a’ Hertzeget, mint önnön magokat; a’minthogy tellyes reménységgel itt vágynak, hogy telyesíteni fogja kéréseket e ígsége, ’s az magyar ízívhez hasonló Hívével, bátorságával, és nagy tapasztalású elméjével, mind.