Magyar Hírmondó 4. (1793. július-december, 1-53. szám)
1793-10-22 / 33. szám
denkor, a’ követést érdemlő tselekedeteknek örök emlékezetben való fenntartása. A’ Levél így következik: „ Néhány napokig, tsak minteggy incognito vala jelen Hg Koburg Táboránál a* Ns Tsászár-Huszár-Regementje. — A* kik már régólta esmérik ezen Ns Regementet, tsudálkoztak, hogy miért nem kapkod minden alkalmatosságokon, a’ mellyeknél fogva, próbáltt vitézségének e’ jelen lévő háborúban is remekjeit adhatná; a’ kik pedig nem esmérték még közelebbről, semmit se kezdettek felőle tartani, és úgy vélték, hogy tsak számot szaporítani hozták olly meríze földről közzéjek. — De ezen hónapnak 12-dike volt arra rendelve, hogy ez a’ Sereg — melly úgy látszik , hogy a* Végezéstől tsupán tsak azért állíttatott elő, hogy győzzön — hervadhatatlan koszorújához, a’ Virtus* maikából újra eggy olly ágat nyerjen, melly maga is elégedendő legyen, egy halandó Sereget a gondatlan feledékenységtől megmenteni. — Nem célom, ezen győzhetetlen Regement’ditséretét magamtól megtenni, mert az szintolyan nevettséges volna, mintha valamely Képíró a’ragyogó Napnak egész méltóságát ’s erejét akarná főemeletbe terjeszteni, maga gyenge szinei által. Bízom azt, a„ hazafiúi érdemek’ örökösítésében fáradhatatlan, hálaadatos Márófia Hazánknak.