Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-02-14 / 13. szám
014 vólna-e Anglia részéröl úgy is had, ha Francia-Orszig nem szente volna azt? De Erre, a’ felelet az: „Ha mi nem nyertünk volna különben elégtételt a’ már megtörténttekre nézve, és bátorságot jövendőre, úgy kötelesek lettünk volna hadat kezdeni. Mindenképpen megtámadó had volt ez, Fran. Ország’ részéről. “ Ezek után, elő-adta Fitt Úr a’Fran. Nemzet-Gyűlésének azon Végzéseit, mellyek meg nem engedik az Ellenséggel való alkudozást mind addig, míg ki nem vonta ez a lábát a’ Fran. Köz. Társaság’ földjéről, ’s halállal fenyegetnek mindent , valaki tsak javaslani merészelné is az alkuba való ereszkedést , eggy olly Hatalmassággal, melly meg nem esmerte előre a’ Frantia Nemzetnek maga uraságát, ’s a’ szabadságon és egyenlőségen fundáltt egységét, ’s megoszolhatatlanságát a’ Fran. Kozöns. Társaságnak. Most már azt kérdem én, monda Pitt Úr: Hagyjuk-e mi, orrunknál fogva hordoztatni magunkat a’Franciáktól? Elfogadjunk vak engedelmességgel minden feltételeket, mellyeket tetszeni f®g néktek élőnkbe adni? Hát avagy visszavonnák Kegyelmetek, Uraim! magok Seregeiket a’Sr. földről ? Megfosztanák-e magukat, szövettséges Társaiknak eggyütt való munkálkodásoktól ? Elhagynák-e fegyvereikkel szerzett birtokaikat? Visszaadnák egyszerre a Franciáknak Conde, Quesnol.