Magyar Hírmondó 5. (1794. január-június, 1-50. szám)
1794-05-23 / 41. szám
ha az erköltsi, és Polgári dolgok állapottyát meg jobbítani kiványuk “ vs a’ t. Ezen tsalhatatlan igazság, és érzékenység által voltaképpen meg gyözettetvén, mind ekkoráig tsupán a’ szebb Népnek oktatásában és pallérozásában foglalatoskodtam. Kilentz esztendök töltenek immár el, miólta az Evangélikus Valláson lévő Nevendék Leányoknak az itt való Oskolában közönséges Tanítója vagyok, a’ ki is feltett szándékomnak célja szerint, minden kigondolható serénységgel azon igyekeztem, hogy Oskolámban , a’ mely mint egy 3 esztendöktöl fogva méltán foglalatosság Oskolájának neveztethetik, olly haszonnal munkálkodhatsam kezem alá bízott nevendék Leányaim körűl, hogy azokat gyermekségektől fogva azonnal a’ serénységhez, munkálkodáshoz, rendtartáshoz, és tsinossághoz szoktathatsam , szép és hasznos Tudományokat gyenge sziveikbe olthassak, elméjekből az anjok tejekkel beszopott eggyügyű bal ítélet tételeket kiirthassam, és így őket inkább értelmesen gondolkodó emberekké, mintsem Machinákká formáljam. Hogy pedik Hivatalomnak határait, ezen előttem mindenkor igen kedves , de többnyire el hagyatott szebb Nemnek pallérozásában nagyobb haszonnal, és szerentsésebb elöl menetellel messzebb terjeszthessem, kívánok mostanában egy olyatén fiatal Leányzóval Házasságbéli szövettségbe lépni , a’ ki a’ valóságosan , nem csak különös értékkel , és tehetséggel bír a’ helyes felnevelésnek módjában, hanem tudni is fogja önnön példájával tsendes, és jó szerrel alatta lévőinek szivekben az erköltsi tudományt béóltani, ét elméjeket ki-pallérozni.