Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-09-16 / 23. szám

helyről is, az az, a’ Hortobágy mellől, gulya béli marháink, nem lévén sem italra, sem ételre valójok, el fzélledtek; minden Gazda tartozik a’ maga marháiról gondot viselni, ’s oily helyre hajtani azokat, a’ hol éhen és fzomjan el ne vcílzenek. —- Mi re jutnak fzegények majd a’ télen , kivált ha a1 tél, a1 Parafztok’ jövendölése f/.erént ©Ily erős fog lenni, mint a’ rpelly hév és meleg volt a’ nyár? A’ fzéna már n ollv fziik és drága, hogy egy valamire való hégy ökrös vagy négy lovas fzekérrel 3a forinton adnak, mellynek árra, illy idő tájban máskor tsak annyi garas volt, leg­fel ly el) b annyi peták. — Hajdan a’ tengeri tsutkát ott hagyták az Emberek , .a’ hol ter­mett. Tsak a’ fzegények fzokták vala azt, fíijtés végett haza hordani; de most, még előre alkudoznak Gazdáink, hogy bizonyos mértékű tengeri tsutkáért ennyit vagy am- annyit fognak adni. — Szőlőink felől valói reménységünkben is meg fogunk tsalaU kozni : mert ezek is, a’ nagy fzárazság miatt, fzemlátomást naponként apadnak, fonnyadnak, ízáradnak. A’ mi pedig el­vetett búzáinkat, árpáinkat, ’s egyébünkeS illeti, azokról is ezt írhatom: igen ritka az a’ fzántó Ember, ’s Városunkban tsak eggyet sern tudok, a* ki el-vetett magvát vifíza nyerhette volna fel-takartt jófzágából; vágynak sokan ollyanok, a’ kik po köböl ©l-vetett búzájok’ vagy árpátokból, jó ha

Next

/
Thumbnails
Contents