Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)

1794-11-21 / 42. szám

mellyből ki-kotsizván —szokása szerint— Nov. a­ fákán, eggy Orizével, azt mondja ennek, hogy ö­nökre szüksége vagyon ki­­szállani a’kocsiból. Ki­­ szállott tehát, és készen lévén már a’ tájon, számára, eggy ánglus paripa, fel­kapott arra, ’s el­illan­­tott, de el­tévelyedvén, egy szegény Em­berre bukkant, ’s azt kérte, hogy mutat­ná meg néki,­­Troppau felé az utat. Az Ember, gyanakodni kezdett, az ő nyelvét nem jól beszéllő idegen ellen , minek o­­káért olly fortéllyal élt, hogy a’ míg vá­rakoztatta Lafajettet , az alatt hírt adott a’ Helységebéli Elöljáróknak. Ezek előtt ki­jelentette magát Lafajet, hanem eggy­­szersmind nagy summa pénzt ígért nékiek, ha szándékában elő­segítendik, me­ly ígé­rete mindazáltal haszontalan volt , mert más­nap, (Nov. 9-dikén) reggel, fegyve­res Emberek között küldödött Olmü­tzba. A­ Felség­-és Ország­hántásért el­fogat­ott Londoniakról. A’ Tower nevezetű régi Várból, Októb. 24-dikén szállították el ezeket ko­­csikon, és elegedendő őrizet alatt a’ Vá­ros’ tömlöt­ébe. A’ melly időpontban , a’ Törvényszék’eleibe állítódtak, nem va­lónak még jelen az ő leg­főbb Próká­­torjaik, Erskine és Gibbs Urak, minek o­­káért jelentette a’ Fő-Bíró, hogy várakoz­ni kellene reájok eggy ideig. Ekkor így sz’állította meg Horne Tooke nevezetű fa­s

Next