Magyar Hírmondó 6. (1794. július-december, 1-53. szám)
1794-11-21 / 42. szám
mellyből ki-kotsizván —szokása szerint— Nov. a fákán, eggy Orizével, azt mondja ennek, hogy önökre szüksége vagyon kiszállani a’kocsiból. Ki szállott tehát, és készen lévén már a’ tájon, számára, eggy ánglus paripa, felkapott arra, ’s elillantott, de eltévelyedvén, egy szegény Emberre bukkant, ’s azt kérte, hogy mutatná meg néki,Troppau felé az utat. Az Ember, gyanakodni kezdett, az ő nyelvét nem jól beszéllő idegen ellen , minek okáért olly fortéllyal élt, hogy a’ míg várakoztatta Lafajettet , az alatt hírt adott a’ Helységebéli Elöljáróknak. Ezek előtt kijelentette magát Lafajet, hanem eggyszersmind nagy summa pénzt ígért nékiek, ha szándékában elősegítendik, mely ígérete mindazáltal haszontalan volt , mert másnap, (Nov. 9-dikén) reggel, fegyveres Emberek között küldödött Olmützba. A Felség-és Országhántásért elfogatott Londoniakról. A’ Tower nevezetű régi Várból, Októb. 24-dikén szállították el ezeket kocsikon, és elegedendő őrizet alatt a’ Város’ tömlötébe. A’ melly időpontban , a’ Törvényszék’eleibe állítódtak, nem valónak még jelen az ő legfőbb Prókátorjaik, Erskine és Gibbs Urak, minek okáért jelentette a’ Fő-Bíró, hogy várakozni kellene reájok eggy ideig. Ekkor így sz’állította meg Horne Tooke nevezetű fas