Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)
1795-06-30 / 52. szám
vel 1795' Leg-nagyobb nyeltzad-rétbe» (in Getave regali). Ezen anyai Nyelvünk virágoztatására tzélozó, és sok más tekintetekre nézve is igen nevezetes könyvben a’ titulus után eggy különös levélén, szemléltetik felül, Néhai Mélt. Nunkovits Györgyinek Szerbi Püspöknek, Péts Nagy Prépostnak s a’ l. a’ Magyar Litteratura’ Nemet Lelkű Előmozdítójának emlékezetére készíttetett Kép, mellyet, a’ most Német- Országban méltán elsőséget érdemlő Kohl által mettzettettünk rézre; a’ Kép alatt pedig két szép Levele a’ nevezett Püspöknek. Követi a’ két Levelet, az általunk (a’ Magyar Hírmondó írói által) feltett Bevezetés, ezt pedig az Előljáró-Beszéd , mellyet a’Grammatikának Tudós Szerzői, t. i. egynéhány Derék és egyéb nagy tudománnyokon ’* tanításbéli tapasztalássokon kivűl, a’ Napkeleti nyelveket is fundamentomosan értő, és ezen közhasznű munkának készítésére, Jebreczenben Társaságba állott, értt idejű Férfiak írták tiszta és hathatós Magyarsággal. Az Előljáró-Beszéd után következi maga a’ Grammatika , mellynek I-ső Része szólt : a’ Betűkről, Szótagokról (SyBabákról), és a’ Szókról. Il-dik Része, a’ Betűk, és Szók Helyes-írásáról ( Orthographiáról); IIl-dik R. a’ Magyar Beszéd Része írói ; IV-dik R. a’ Nevekről (Nomenekről); V-dik R. a’ Név-másisból (Pronoménekről) és Ragasztékokról (Affixumokról) ; VI-dik R. az Igékről (Verbumokról);