Magyar Hírmondó 7. (1795. január-június, 1-52. szám)

1795-06-30 / 52. szám

Magyar Hírmondó. 52-Kőit Bécsben, Se. Iván Havának (Júniusnak) 30-dik napján, 1795-dik Esztendőben, osoSSOÍJötiOtiOÍSOtO Hadi és Békessége* Kor­ny­ülállások. Német­­ Birodalomban Tsiszári zsó-­don vitézkedő Franczia Ki-költözttek’ Se­rege , nagy fájdalommal értette Neh.,16-dik Lajos­ Fiának halálát , ’s annak Lelkéért különös ájtatosságot tartott, mellynek vég­ződésével így szóllott Condé Hertzeg a’ Sereghez : Uraim ! A’ Sír, melly magába zárta as szeren­­tsétlen 16-dik Lajost, Felséges Hitvesével és tiszteletre méltó Hágával eggyütt, ismét nyílik illy hamar, hogy eggyesíttse ezen nagy áldozatokkal, a’ mi szeretetünknek, re­ménységünknek , és tiszteletün­knek fő­ tár­gyát. Ezen if­jií maradéka annyi Kirá­lyoknak , kinek tsupánn szű­letése is bol­­dogsággal láttatott bíztatni Alattvalóit, mi­velhogy ő, 4-dik Henriknek és Mária The­­resiának véréböl származott; nem állhatta már ki tovább a’ kegyetlen rabságot. Nem múlt elős­zör emlékeztetem Uraim Kegyel­meteket, a fájdalom! azon igazságra, hogy soha a’ Király meg nem hal Frantzia^Qt* M m m 813

Next