Magyar Hírmondó 9. (1796. január-június, 1-51. szám)
1796-01-22 / 6. szám
bírják is eggy részét a’ Palatínátusnak, szükségessé tette mindazáltal reájok nézve, a’ Számben és Ittózai, nem különben a’ Rajnai és Mosdi Seregeink’ állhatatossága, a’ Fegyvernyugvást. Innen is fognak a’ Rorszulgondolkodók kéttség kívül némelly következéseket ki-vonni, hogy a’, köz-értelmet félre vezethessék és a’ Seregeknek új lábra való állítására, ’s megerössítésére tett Intézeteket gátolhassák Kettőzött szorgalmatossággal szükség azon közben vissza-küldeni a’ Haza’' óltalmazói el hagyott Zászlóikhoz, és a’Seregek’számára meg kívántató minden hadi-készületeket beszerezni. A’ Határ-erősségeire meg kell rakni elegendő számtt Oltalmazókkal, és az Oltalmazok között fel ke állítani a’ jó fenyítéket. A’ Békesség-tsnálásnak legerányosabb eszköze az, még a’ hadat tovább is foganatosan leh folytatni. — Az Igazgató - Tanáts , kinyioztatja minden tartózkodás nélkülégét Európának: ,, Hogy ő is maga részéről, szívese óhajtja a’ Békesség-alkuba való belépedést, még pedig úgy hogy az alku func mentomáúl éppen nem akar tenni a mérséketlen kívánságokat, mellyek a Hatalmasságok’ bátorságával ellenkezne hanem tsupán olyanokat, mellyek, eggyesűltt Hatalmasságoknak helyese megfontoltt javával, és a’ Frantia II