Magyar Hírmondó 11. (1797. január-június, 1-52. szám)
1797-01-13 / 4. szám
A’ mi illeti az utolsó Kinyilatkoztatásnak egyáltaljábann való kívánságát: erre azt jegyzi meg L. Malmesbury hogy oly rögtön való sürgetése által az Ultimatumfiak (Utolsó Kinyilatkoztatásnak) egyszerre ketté metsződik az alku’ fonala , minekelőtte t. i. a’ két Hatalmasságok köztett ék volna egymással a’ magok jussaikat, és minekelötte a’ következendő. Békesség-kötésnek tzikkelyei, alájok botsátódtak volna azon értekezéseknek, a’ melyeket szükségesképpen kívánnak azok a’ tárgyak, a’ melyek eránt öszs’ze kell férkezni egymással a’ most különböző Feleknek. Nem mondhat tehát semmit többet azon megbíztatásoknál, melyeket tett már mind élő szóval, mind a maga hivatalbéli Jelentésébenn a’ Külső dolgokra ügyelő Ministerhez ; és itt újra is bizonyítja : „hogy ő kész bebeocsátkozni a’ Ministerrel minden magyarázatokba, melyeket az alku’ állapotja és folyamatra meg-engedhetnek; és hogy ő el nem múlatja , a’ maga Udvara’ feltételeiről ; vagy a’ Végrehajtó Direktórium’ részéról véle közöltethetendő más feltételekről való értekezésekbenn ezt a’ nyílt-szívűséget és Békéllés’ lelkét nyilatkoztatni, melyek megfelelnek az „ Udvara’ igazságos és békességes gondolatainak. “ Paris Déc, 19-dikém, Malmesbury.