Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

fogadható ’s általok vis­sza is vétetett el­ső kívánságjokat, ugyan­akkor nem átal­lották azt mondani, hogy ők siető jó vá­­laszt várnak. jelindazáttal, még midőn semmi válasz nem érkezhetett, közönsé­gessé tettek egy J Mentést, melyben a­ Ki­rály’ Ministerének el­­lenete­it tudtam ad­ván Nemzetieknek, újra próbálták muto­gatni, valamint elsölteni, hogy egyedül Nag­y Britannia hátráltatja a’ Békesség’ kö­zön égés kívánságának te­vesedését, és okozza a’ hadda egybe-köttetett minden nyomorúságokn­a viszsza­u­tódúlását. Ha­sonló ám­ok és tsábító Nyilatkoztatások ál­tal továbbra is folytatták említett prakti­­kájokat. A’ midőn, igyekeztek meg-átal­­kodva el kerülni minden lépést, mely őket valamely értekezésnek foganatos el kezdé­séhez jutathatta vólná, ugyan akkor szebi- látom­ást a’ Békesség-akarásnak mássával akarták színesíten­i ham­isságjokat , mert minduntalan tsak azt az elöljáró Tzikkelyül fel­tett el nem fogadható és helytelen kí­­vánságiokat sürgették , ’s meg nem halgat­­tak semmi magyarázatot, sem azon felté­tételeire nézve a’ Békességnek , melyeket oly régen közöltetett már . Felsége a’ maga Alinistere által, sem más akármely conditiókra nézve, a’ melyek alatt ők akar­tak volna kötni Békességet. Mind ezeket oly reménységből tselekedték, hogy talán

Next