Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-11-21 / 41. szám
tehetségét, mely szeránt, az ifjjabb meg ijjabb engedéseihez képest Ö Felségének, nevelhette volna a’ maga további kívánságait.“ « . .. Más részröl, az Ő Felsége* feltételeiben nem volt semmi oly homályosság, hogy fenn lehetett volna rajtok akadni. Sokszor ajánlotta ő Felsége , az azokban elöl forduló, vagy az ellenség által felvetendő tárgyaknak meghányását vetését, *s ugyan annyiszor meg is ígértek azt a’ Sr. Plenipotentiáriusok , *s még se* lett belőle mind e’ mai napig semmi. Az alkudozásnak félbe-szakadását tehát nem lehet tulajdonítani, valamely még szinte el nem fogadható kívánságnak is , a* mely úgy sürgetődött volna, mint Békesség-arra; sem valamely vég-ki-nyilatkoztatásnak a* feltételek iránt , ha mindjárt mód nélkül valók lettek volna is azok; hanem egyedül annak a* nyilvánvaló megátalkodttságnak, melyet hoszszabbítani akarja a* hadat az ellenség, és az eránt való maga eltökéllésének, hogy akár vészt akár nyer, folytatja a* maga ellenséges szándékát az ország* boldogsága’ és bátorsága* ellenére. “ „A* mig ez az átalkodtsága megfeszít az ellenségnek, addig ö Felsége, akármely tuzgóan óhajtsoni ’s törekedjen is Békességet szerezni a’ maga Alattvalóinak, csélját .