Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

tehetségét, mely szeránt, az ifjjabb meg i­jjabb engedéseihez képest Ö Felségének, nevelhette volna a’ maga további kíván­­ságait.“ « . .. Más részröl, az Ő Felsége* feltéte­leiben nem volt semmi oly homályosság, hogy fenn lehetett volna rajtok akadni. Sokszor ajánlotta ő Felsége , az azokban elöl forduló, vagy az ellenség által fel­ve­­tendő tárgyaknak meg­hányását vetését, *s ugyan annyiszor meg is ígértek azt a’ Sr. Plenipoten­tiáriusok , *s még se* lett be­lőle mind e’ mai napig semmi. Az alku­dozásnak félbe-szakadását tehát nem lehet tulajdonítani, valamely még szinte el nem fogadható kívánságnak is , a* mely úgy sürgetődött volna, mint Békesség-arra; sem valamely vég-ki-nyilatkoztatásnak a* feltételek iránt , ha mindjárt mód nél­kül valók lettek volna is azok; hanem egyedül annak a* nyilvánvaló meg­átal­­kodttságnak, melyet hoszszabbítani akarja a* hadat az ellenség, és az eránt való ma­ga el­tökéllésének, hogy akár vészt akár nyer, folytatja a* maga ellenséges szándé­­kát az ország* boldogsága’ és bátorsága* ellenére. “ „A* mig ez az átalkodtsága megfeszít az ellenségnek, addig ö Felsége, akármely tuzgóan óhajtsoni ’s törekedjen is Békessé­get szerezni a’ maga Alattvalóinak, csélját .

Next