Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)

1797-11-21 / 41. szám

Ö ki vetésére, oly formámn, a’ 'mely mind két részröl könnyíthette a’ szabad értekezést.De ,, Ezen egyenes, nemes, és példa­ nél­­kül való bánás’ módjával igen szembe­tű­­nöképpenn ellenkezik az Ő Felsége’ ellen­ségeinek magok viselése. Soha se’ ''lehe­tett meg nyerni ö tőlök, hogy vagy egy Kötés-formát közlötttek volna ők is ma­gok részéről; vagy hogy akármi módon ki­nyilatkoztatták volna, micsodás feltételek alatt akarnának Békességet kötni ezen or­szággal. Kívánságaikat mindég csak dirib­­ben darabban, az alku fő tárgyától meg­kü­­­lönböztetett elöljáró, és oly nyilvánvaló há­tra - tartóztatással egybe-köttetett T­ikke­­lyekbenn adták elő, a’ melyből ki-tetttett, hogy vágynak még nékiek most előre fel nem fedezett további kívánságaik.“ ,,Ezenn fel­vett szokássokhoz képest, mind hijjábavaló, és meg­bántó tárgyak vóltak azok, a’ mellekről kezdendő kü­lönös értekezést tettek fel, az ő Felsége* Mi­nisterével tartott első egyietülésekbe­­n. Egy is ezek közzül , valóságos hasznot nem hajthatott Fr. Országnak, hanem mind tsak arra valók voltak, hogy új akadályo­kat vessenek a’ Békesség’ eleibe, és ezen kívánságaikhoz nyomban táník­ még egy más, melynek külső formájára nints példa, a’ belső valósága zabolátlannságra ment,­­és nem származhatott egyébből, hanem

Next