Magyar Hírmondó 12. (1797. július-december, 1-51. szám)
1797-11-21 / 41. szám
höz, mely a’ Békesség-alkut jó tzélra segítheti, oly rendeléseket tett, hogy továbbra is folyhasson az alku oly módon, mely meg egyez az egyenlőséggel ’s okossággal, nem különben a’ Koronája’ méltóságával, és azon állapottal, melybe tetszett helyheztetni az Isteni gondviselésnek Európábann az Ánglus Nemzetet.“ ,, Ez as békéllésre czélozó maga mérséklése Ő Felségének tsalhatatlan jele volt )a szándékának. Úgy is látszott egy ideig, hogy út készült az által, arra a’ következésre, mely, f.úntelenvaló czélja volt az Ö Felégé’ minden lépéseinek. Két Hónapokig maradt még folyamatban a’Békességalku , azonn világos ki nyilatkoztatása ltána Ő Felségének, hogy az ellenség által elöljáró - cikkelyűl feltett helytelen kívánságra éppen reá nem állhat. Az alkudozások, rendesenn folytatódtak , és az egyik Rész által nyilván visszavettetett kívánságot, soha többé meg nem újjította, a másik Rész. Nem csak nem sürgetődött már az, hanem vissza is vétetett közönségessen , és azzal egyenessenn ellenkező biztatások adattak. Szüntelen ígérődön , hogy az Ő Felsége világos feltételeire, oly válasz fog adattatni, a’ mely, elégséges próbája lehessen a’ szíves békéllés eránt való igaz szándéknak; hogy t. i. ad Sr. Kormány izék is közöl maga részé-